Besztercebányai honvédek a limanovai ütközetben

2012.02.01. 07:39 :: Nagy Háború szerkesztőség

Milyen volt a szlovákok megítélése a háború kezdetén és a limanovai csatában? Ez is kiderül Peter Chorvát szlovák történész alábbi írásából, aki a 16. honvéd gyalogezred történetét kutatva ismerte meg a jelentős részben szlovákokból álló alakulat Limanovánál játszott szerepét, s kérésünkre kutatási eredményeit megírta és elküldte számunkra magyarul.

 

A besztercebányai 16. honvéd gyalogezredet 1914. december 1-jén – Krakkótól, Nyugat-Galícia fővárosától északnyugatra – Czajowice község térségébe helyezték át.

Az alakulat Komarów mellett esett át a tűzkeresztségen. Az ezred parancsnoka, Franz Hill ezredes ekkor, augusztus 29-én esett el. A gyalogezred katonái korábban több megpróbáltatáson estek keresztül. Szeptember második felében, a visszavonuláskor vívott védekező harcok során, sokan az ivóvízhiány következtében megőrültek vagy meghaltak.

A gyalogezred állományát 1914. december 1-jén 2550 katona és 56 tiszt alkotta. 2350 puska állt a rendelkezésükre. Ezt az állományt néhány friss, csak pár napja a frontra érkezett, kb. 500 fős menetszázaddal töltötték fel. Tájékoztatásul megemlíthetjük, hogy a 16. honvéd gyalogezred legkevesebb 40%-át, a kiegészítő területekről származó, Gömör-Kishont, Zólyom és Nógrád megyebeli szlovák nemzetiségű katonák alkották.

Az orosz hadseregnek Krakkó ellen intézett folyamatos támadásai azt eredményezték, hogy a 16. gyalogezredet 1914. december 7-én az éjszakai órákban átvezényelték a Krakkótól délkeletre elhelyezkedő Limanova község térségébe, ahol már az osztrák–magyar hadsereg – közel Magyarország határaihoz – súlyos védekező harcokat vívott. Az ezredtörzset az I., II. és III. zászlóaljakkal együtt fokozatosan átcsoportosították. Ez azonban nem valósult meg hiányosságok és zűrzavar nélkül. Például az I. zászlóaljat, miután a Limanova melletti Tymbarkban kivagonírozták, „tévedésből” gyorsított menetben Lososina Górna térségébe irányították, ahol már a Landwehr 45. hadosztálya állt harcban. Bár rájöttek arra, hogy rossz helyre érkeztek, nem maradt más hátra, mint a Tymbarkba való gyors visszatérés.

A limanova-lapanovi csata vázlata, amelyen jól látható a 39. honvéd hadosztály és a kötelékéhez tartozó 16-os honvéd ezred átcsoportosítása A limanova-lapanovi csata vázlata, amelyen jól látható a 39. honvéd hadosztály és a kötelékéhez tartozó 16-os honvéd ezred átcsoportosítása
(Doromby József - Reé László szerk.: A magyar gyalogság című kötetből)

Az ezredet Limanovában összpontosították, és mindössze néhány órás pihenés után, 1914. december 9-én délelőtt 10 óra 15-kor a hadszíntérre küldték. Az alakulat katonáinak a Golców községhez közeli 756-os számú magaslatot kellett elfoglalniuk. A támadó parancsot az osztrák–magyar pozíciók kedvezőtlen alakulása váltotta ki, azonban a szembenálló fél erejéről nem álltak rendelkezésre megfelelő információk. A Golcówot védő 10. lovashadosztály huszárait az oroszok már korábban kiszorították, de erről a gyalogezred honvédei csak „helyben” értesültek.

Az ezred elővédjét az I. zászlóalj alkotta. A 629-es és 641-es magaslatokon keresztül felvonuló egység azonban váratlanul srapneltűz alá került, de veszteségeket nem szenvedett. Délután 14 óra 40-re elérte a 756-os magaslatot. Az előrenyomulást a kedvezőtlen terep, a hóakadályok és a sűrű növényzet nehezítette, sőt a huszárok helyett a magaslatról az oroszok váratlan össztüze „köszöntötte” őket. Az orosz katonák a védekezéskor jól kihasználták a terep természetes adottságait. Bár a zászlóalj néhány egysége néhány tíz méterre megközelítette az orosz pozíciókat, komolyabban azokat nem tudta veszélyeztetni, sőt az I. zászlóaljat középen közvetlen támadás érte, amelyet csak a gyorsan bevetett II. zászlóalj segítségével volt képes visszaverni. Mestitz János, a gyalogezred parancsnoka 16.45-kor a lehetőségeket mérlegelve elrendelte a visszavonulást. Az ezred veszteségei csak az I. zászlóaljnál ismertek. A levéltári adatok szerint 26-an elestek, 32-en megsebesültek és 96-an eltűntek. Az 1941-ben közzétett alakulattörténetben eltérő adatok szerepelnek (37 sebesült és 127 eltűnt).

A gyalogezred harcterületén, a 641-es és a 629-es magaslatok között a következő nap többé-kevésbé nyugodtan telt, amit csak a küzdő felek ágyúpárbaja zavart meg.

A 16-os honvédek limanovai csatában vívott harcáról készült vázlat A 16-os honvédek limanovai csatában vívott harcáról készült vázlat
(Vitéz Deseő Lajos: A m. kir. besztercebányai 16. honvéd gyalogezred története. Budapest, 1941.)

December 11-e a limanovai ütközet sorsdöntő napja volt. A 39. honvéd hadosztály parancsnokságának utasítására a 77. gyalogdandár átkaroló hadmozdulatot indított Golców irányába. A manőverhez a 16. honvéd gyalogezred is csatlakozott, amikor az orosz balszárnyat kezdte támadni. Ez a terv azonban harc közben fokozatosan módosult. Az erős ellenséges össztűz következtében a 77. gyalogdandár támadása későn bontakozott ki, emellett az orosz alakulatok a széleken elhelyezkedő honvédegységekkel szemben támadólag léptek fel. Az I. zászlóalj közben parancsot kapott új pozíciók felvételére és az alakulatot átirányították Stara Wieśen keresztül a Jabłoniectől nyugatra elhelyezkedő területre. Ide helyezték át a II. zászlóalj néhány századát is, így a korábbi állásokban Golców mellett csak a III. zászlóalj maradt.

Az I. és részben a II. zászlóalj az átcsoportosítás után harcalakzatban 18 órakor Jabłoniec mellett tartalékként foglalta el állásait.

Kilátás a Golcówról 1937-ben, szemben az 1-es számmal jelölve Limanova Kilátás a Golcówról 1937-ben, szemben az 1-es számmal jelölve Limanova
(Julier Ferenc: Limanowa, a magyar katona csatadöntő küzdelmeinek okmányok és szemtanúk naplói vagy adatai alapján megírt részletes története. Budapest, 1937.)

Közben 15.30-kor Molnár tábornok 77. gyalogdandárjának átkaroló manőverrel sikerült Jeżowa Woda irányából visszavonulásra kényszeríteni az orosz csapatokat. Golcównál a III. zászlóalj is csatlakozottt az előrenyomuláshoz, melyet sötétedéskor megállítottak.

Ez a győzelem és Bártfa felmentése nagyban hozzájárult a limanovai ütközet sikeréhez. A 16. honvéd gyalogezred katonái december 12-én reggel megkezdték előrenyomulásukat Golcównál és Jabłoniecnél, de az orosz alakulatok már visszavonultak és a honvédek elhagyott lövészárkokat találtak.

16-osok kitüntetése az orosz harctéren, 1915. szeptember 16-osok kitüntetése az orosz harctéren, 1915. szeptember
(Peter Chorvát gyűjteményéből)

A limanovai harcokról több szlovák, illetve szlovákul megjelentett újság is beszámolt. Például a Budapesten megjelenő Slovenský týždenník 1914. december 18-án címlapján jelentetett meg egy rövid hírt az orosz katonai vereségről. A pozsonyi kiadású Robotnícke noviny is szűkszavú cikket közölt. A kassai 9. honvéd gyalogezred 1915. január 21-i sikereiről a limanovai harctéren a besztercebányai Krajan újság tájékoztatott, miközben a 39. honvéd hadosztály akkori parancsnokára Hadfy Imrére hivatkozott.

A 16. honvéd gyalogezred szlovák nemzetiségű katonái bátran harcoltak a limanovai csata embert próbáló körülményei között. A szlovákok harci teljesítményét a háború kezdeti szakaszában még az osztrák–magyar katonai hírszerző szolgálat is pozitívan értékelte. Az egyik 1915-ös értékelés szerint a szlovákok a legmegbízhatóbb nemzetiségnek voltak tekinthetők a hadszíntereken harcoló magyarországi nemzetiségek között.

11 komment

Címkék: limanova besztercebányai 16–os honvéd gyalogezred jabłoniec golców 39–es honvéd gyaloghadosztály

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr604038218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.02.01. 22:51:40

Itt is köszönjük Peter Chorvát barátunknak a cikket, amivel nagyon jól kiegészítette a blogon eddig megjelent limanovai témájú írásokat! Külön köszönet, amiért nagy munkával magyarul küldte el ezt a számunkra! Várjuk és örömmel közreadjuk a további kutatásairól született írásokat is, mert azt gondolom, hogy mindannyiunk számára érdekes, hogy ő, mint mai szlovák történész hogyan gondolkodik a Nagy Háborúról és népük abban játszott szerepéről.

MTi 2012.02.02. 07:35:26

@PintérTamás: Ismereteitek szerint 1915-öt követően hogyan változott azon alakulatok harcértéke, amelyekben jelentős számban voltak nemzetiségi is? Úgy tudom, a Magyarországról kiegészített közös alakulatokkal és a honvédséggel sem volt gond, annál inkább a cseh tartományokból sorozotakkal...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.02.03. 01:07:28

@MTi: Igen, ez a kép él, de a helyzet azért ennél összetettebb.

Peter Chorvát kutatta a 16-osok későbbi időszakát is. Bízom benne, hogy fog írni még azokról az időkről is nekünk.

Amit én jobban ismerek az az olasz front és az ott harcolt egységek. A magyar többségű hadosztályok megítélése sem volt csak egyértelműen pozitív. Boroevic szerint például a Kárpátokban és az Alpokban sem tanúsítottak ezek olyan helytállást, mint amit a hadvezetőség elvárt volna. 1915 nyarán az új frontra kerülve, egy új, friss ellenféllel szemben tartott is tőlük. József főherceg sokszor leírja a vitáit a hadsereg parancsnokkal a magyar többségű ezredek megítélésével kapcsolatban, s igyekszik mindig megvédelmezni azokat. Boroevic véleménye csak sokára változott meg, kellett hozzá a Doberdó vérszivattyúja és foggal-körömmel történt megvédése...

A csehek is vegyes megítélés alá estek. A prágai 28-as ezredet például árulás miatt feloszlatták, s csak menetzászlóalja marad meg. A korábbi kedvezőtlen tapasztalatok alapján József főherceg is tart tőlük, amikor a Doberdón megkapja ezt a zászlóaljat. Több nagy csatában is derekasan helytállnak azonban, s a hadtest parancsnok kezdeményezi, hogy alakulhasson újjá az ezred, mert érdemessé vált rá...

Ugyanekkor viszont nagy veszteségek miatt ide érkező egyéb cseh menetszázadokat teljesen szétaprózva osztják szét az ezredek között, nehogy nagyobb létszámban együtt maradva átszökjenek az olaszokhoz, mint ahogy arra volt példa. 1916 tavaszán-nyarán pl. a szegedi 46-osok is - akik egyébként az egész Monarchia egyik legjobb, s az összes isonzói csatát végigharcoló ezrede - minden szakaszukhoz kapnak néhány cseh katonát, akikkel igen nehéz lesz majd a kommunikáció.

Szóval elég vegyes a kép már 1916-ban is, s a harcérték megítélése elég különböző, így a cseheké is. Nem a megbízhatóságukról voltak híresek, az talán a fenti példákból is látszik. Korábbi posztokban is előjött már az ő hozzáállásuk különbsége, s annak az okai.

MTi 2012.02.03. 10:31:46

@PintérTamás: a józan paraszti ész természetesen azt diktálta volna, hogy a jelentős szláv állományú ezredeket az olasz harctéren vessék be, ne az oroszon. Valamint, hogy az olasz harctéren inkább hegyvidékhez szokott katonákat vessenek be. Ehhez képest...
Egyébként ismereteim szerint pl. a BH-ezredek nagyon jól beváltak az olasz harctéren: egyrészt hegyi emberek votak, másrészt nem csípték az olaszokat :)

PollmannFerenc 2012.02.03. 14:43:30

Az elmúlt évben jelent meg az osztrák Richard Lein Pflichterfüllung oder Hochverrat? című könyve, amely a cseh katonák első világháborús helytállásának kérdését tárgyalja. Részletesen ír egyebek mellett a 28. gyalogezred esetéről is. Ami miatt itt most érdemesnek találtam megemlíteni az az, hogy Lein felhívja a figyelmet: a csehek állítólagos megbízhatatlanságának mítoszát éppenséggel a két világháború közötti csehszlovák historiográfia ill. publicisztika is táplálta. Így kívánták bizonyítani, hogy a csehek milyen jelentős mértékben járultak hozzá a Monarchia felbomlásához, hiszen még a frontokon is a diverzión járt az eszük.
Lein idézi ugyanakkor pl. Viktor Dankl vezérezredes (az ő parancsnoksága alatt sok nemzetiségi - köztük cseh - alakulat szolgált) véleményét, aki nagyon elismerően nyilatkozott egykori katonáiról.
Mellesleg a háborús irodalom alapján szembetűnő, hogy a saját alakulatok helytállását rendre kiemelik és magasra értékelik, másokkal - így főleg a csehekkel - szemben viszont jóval kritikusabbak a szerzők.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.02.03. 21:17:20

@PollmannFerenc: Ezek szerint a csehek saját propaganda munkájuknak (is) köszönhetik a róluk kialakult képet. Érdekes lenne ennek a közvetlen hatását kimutatni a két háború közötti magyar művekben, mert szinte nincs olyan munka, ahol az "áruló" ne bukkanna fel, a csehekkel kapcsolatban, mint egy állandó eposzi jelző...

MTi 2012.02.03. 21:25:06

@PollmannFerenc: @PintérTamás: azért a cseh-ellenségkép kialakításához nagyban hozzájárult a Cseh Légió "áldásos" tevékenysége Oroszországban a polgárháború során, amit sok magyar hadifogoly is megszenvedett.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.02.03. 21:38:45

@MTi: Ez biztos hogy így van. Sok rétegből állt/állhatott össze a csehekről kialakult kép. A Szibériai garnizonban Markovits Rodion is elég szemléletes képet ad a légióról.

Ez is egy kapcsolódó eset a cseh különállás történetéhez még 1915-ből: nagyhaboru.blog.hu/2010/09/13/borbely_kalman_tuzer_fohadnagy_hadiutja_7_resz

PollmannFerenc 2012.02.03. 22:15:03

@PintérTamás: az eredeti kérdés persze nem csupán a csehek magatartására vonatkozott... Általánosságban elmondható, hogy az állítólag a "népek börtöne" Monarchia nemzetiségei sokkal hűségesebben kitartottak a birodalom mellett, mint azt a túlsó oldal politikusai remélték - sőt annál is hűségesebben, mint a saját politikusaik és hadvezéreik remélni merték. 1916 után de főleg az oroszországi forradalmakat követően persze a kitartás már jóval nehezebb volt, de ez nem nemzetiségspecifikus jelenség.
A helytállást néha szokták számszerűsíteni is, például az elesettek ill. hadifogságba esettek arányával. Eszerint minél többen haltak meg egy adott nációból, illetve minél kevesebben estek hadifogságba, annál hűségesebb katonái voltak a birodalomnak. Aligha kell bizonyítani, mennyire hamis ez a szemlélet.

Brájen 2012.02.13. 23:03:41

Egy kis anekdota a 16-osokhoz:

"A volt magyar királyi besztercebányai 16-ik honvéd gyalogezred egy öreg népfölkelője a dandárparancsnok fedezéke előtt haladt el. Volt pedig ez 1916-ban az Úz völgyében.
A dandárparancsnok épp a fedezéke előtt állt...
A vén tót népfölkelő viszont elment a fedezék és a dandárparancsnok előtt, anélkül, hogy egyáltalán tisztelgett volna. A dandárnok abban a pillanatban maga elé parancsolta a tótot s megkérdezte az öreget: miért nem tisztelgett előírásszerűen az imént?
A hadakat megjárt vén népfölkelő végignézett ekkor a dandárnokon s fölényesen legyintett hozzá:
- Mer maga nem tizenhad!
(Érthetően magyarul: Mert maga nem tizenhatos!?)
Azzal sarkon fordult s faképnél hagyta a dandárparancsnokot. A dandárparancsnok viszont könnyebb oldaláról fogta föl az esetet s olyan-egyet kacagott, hogy csörgött a könnye.
(Cászár Géza közlése, Eger)"

Komáromi János: A Nagy Háború anekdotái

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása