2011. július 15-én, pénteken felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a Doberdót, valamint ottani olasz barátainkat, tovább erősítve a civil szervezeteink között évek óta épülő kapcsolatot. Az utazás apropóját az adta, hogy a San Martino del Carsó-i első világháborús gyűjteményt létrehozó és gondozó Gruppo Speleologico Carsico (Karszti Barlangász Csoport) felkért bennünket, hogy helyezzünk el kis múzeumukban egy magyar vonatkozású fényképes tablót.
Az olasz barátaink által kialakított tablók közül a bal oldalit kellett megterveznünk
A Doberdóra rendszeresen kijáró több magyar civil szervezettel összefogva blogunk megtervezte a 2,5 m x 1,25 m nagyságú tablót, amit Rangel István és a székesfehérvári Honvédség és Társadalom Baráti Kör jóvoltából sikerült kinyomtatnunk, a szegedi Meritum Egyesület és saját zsebünk segítségével pedig kijuttatnunk Olaszországba.
A tabló terve
Úton a Doberdó felé: muszáj volt megnéznünk, hogy sikerült a nyomtatás
Úgy tűnik, jó lett! ☺
Másfél napos ottlétünk igen tartalmasan telt. Szombat reggel San Martino del Carso faluban kezdtünk, ahol Gianfranco már várt bennünket, s hamarosan megérkeztek a többiek is.
A Museo Grande Guerra San Martinóban
Az üdvözlések és az új arcok bemutatkozása után neki is láttunk a tabló felrakásának. Jobban mondva a fiúk, én addig megnéztem a múzeum anyagát, mert a gyűjteményt eddig csak hallomásból ismertem. (Erről és az utazás többi részletéről itt olvashatjátok úti beszámolómat.)
A tabló felhelyezése – olasz–magyar koprodukcióban
Alessandro a tablót értékeli
Csoportkép tablóval
(álló sor balról jobbra: Franco, Norbi, gépházunk, Natasa, János, Tamás; guggoló sor: Gianfranco, Józsi, István)
Vendéglátóink igazán kitettek magukért: érkezésünket és a sikeres tablóelhelyezést megünneplendő gyorsan előkerültek a sajtok, szalámik és a finom borok. A lakomát követően pedig elkísértek bennünket a környéken, és együtt megtekintettünk néhány érdekes látnivalót.
A jól végzett munka jutalma: rögtönzött terülj-terülj asztalkám olasz módra – bár a fotón nem látszik – sajtokkal, szalámikkal, egyéb finomságokkal. A képen Gianfranco, Alessandro (leghívebb lájkolónk) és Roberto.
Spontán „állófogadás”: falatozás, szomjoltás, ismerkedés, tapasztalatcsere, közös tervek fontolgatása
Reméljük, nem csak mi örülünk a kis olasz múzeum újabb magyar színfoltjának, hanem az ide látogatóknak is tetszeni fog a tablónk, amely arról tanúskodik, hogy egyre többen gondozzuk az egykor ezen a tájon harcoló magyar katonák emlékét. Igaz, ezen a téren nagyon sok még a tennivaló…
