Nemi betegségek és a Monarchia hadra kelt serege

2011.06.15. 06:58 :: KissGábor

Weib und Held passen nicht zusammen!” (A hölgy és a hős nem említhető egy lapon!), - tartották a Monarchia katonai vezetői. Nem alaptalanul, hiszen a háború mindig is a különféle nemi betegségek „melegágyának” számított. Katonák ezrei hozták-vitték a hátország és a front között ezeket a fertőző, napjainkban ritkán előforduló betegségeket, amelyek csak abban hasonlítanak egymáshoz, hogy terjedésük főleg nemi úton történik. Ám amíg a húgycsőkankó (gonorrhea) szinte kizárólag egyes nyálkahártyákat támad meg, addig a vérbaj (szifilisz) az emberi test összes szervét megfertőzheti.

Faragó Géza plakátja Faragó Géza plakátja
(Császtvay Tünde: Éjjeli lepkevadászat című kötetéből)

Még az első világháborút megelőző időszakban is ez a két jellemző nemi betegség gyakran járványos formát öltött. Az 1870/71-es porosz-francia háború során 33 568 porosz katonát gyötört valamilyen nemi betegség. 1879-ben Boszniában szifiliszjárvány söpört végig. A 20. század hajnalán minden 100 vak ember közül Bécsben 31, Budapesten pedig 47 a kankó szövődményeként vesztette el látását. A cs. és kir. haderő egészségügyi intézményei pedig naponta 1800 új nemi beteg felvételével számolhattak, amely azt jelentette, hogy a világháború előestéjén már a haderő 5,6%-a szenvedett valamely nemi betegségben.

Részlet a Fidibusz című korabeli élclapból, 1908 Részlet a Fidibusz című korabeli élclapból, 1908
(Császtvay Tünde: Éjjeli lepkevadászat című kötetéből)

A riasztó adatok magukért beszéltek. Ennek ellenére a világháború kitörésekor az állami, illetve katonai intézmények semmiféle, a nemi bajok terjedését gátló óvintézkedést nem tettek, rendkívüli egészségügyi rendszabályokat nem vezettek be, remélve a világháború gyors befejezését. 1915 tavaszára azonban kialakult az állóháború, a gyors befejezés reménye végleg szertefoszlott, a nemi betegek száma pedig soha nem tapasztalt méreteket öltött. A csapatkórházakban ápoltak fele – nem számolva a harctéri sérülés következtében kezelteket - nemi betegség miatt szorult gyógyításra. Az eltelt hónapok alatt a beteg katonák száma több mint kétszeresére nőtt, meghaladta a 12 %-ot. Ez legkevesebb 700 000 esetet jelentett évente. Az esetek többségében a bevonulók már hozták magukkal a betegségeket. Ez - mondhatni - egyenesen következett abból a tényből is, hogy a hátországban 1000 nemi beteg férfiből már 68 fő 18 éves korában megfertőződött. A nőknél az arány még rosszabb volt, náluk 1000 betegből 91 szinte gyermekfejjel vált beteggé. A kialakult helyzet orvoslására 1915 nyarán a cs. és kir. Hadügyminisztérium segédközegeként létrehoztak egy, a tábori bordélyok hálózatát megszervezendő részleget, amely a prostitúció szabályozását és ellenőrzését lett hivatott felvállalni. (A probléma súlyosságát mutatja, hogy mindenkori vezetője udvari tanácsosi címet viselt.)

Tábori bordély szalonja Tábori bordély szalonja, Belgrád
(A K.u.K. Militärpolizeikommando Belgrad, 1915-1917 című emlékalbumból)

A kiadott szervezeti utasítás alapján a bordélyokat a hadosztályok hadtápkörzeteiben szervezték. Feladatuk a tiszti és legénységi állomány szexuális igényeinek kielégítése, szexuális felvilágosítása, valamint a homoszexuális hajlam kialakulásának korlátozása volt. Bár nehezen hihető, de az itt dolgozó hölgyeket katonai hierarchia szerint három csoportba osztották. Az első csoportba a tisztek kegyeit leső, a másik kettőbe pedig a legénységet kiszolgáló I., illetve II. osztályú kurtizánok tartoztak. Természetesen lehetőség szerint egyenruhát is kaptak, amely hasonló szabású, csukaszürke volt, mint az ápolónőké. Sőt, tartós alsóneműt is rendszeresítettek számukra. A bordélyok szervezése azonban nehezen haladt. 1916 novemberében még mindig kevés intézmény működött, ennek oka a munkára jelentkezők hiányában keresendő. No nem azért, mert olyan kevesen űzték az ősi mesterséget, hanem mert a bordélyokban a következő katonai regulát kellett betartani:

  • belépéskor mindenki fényképes egészségügyi könyvet kapott,
  • alkohol fogyasztása tilos volt,
  • a katonai hatóság bármikor ellenőrizhette őket,
  • havonta egyszer orvosi vizsgálaton kellett részt venni, amely a test teljes bőrfelületének, a toroknak és a szájüregnek az átvizsgálásából állt,
  • megelőző szereket és eszközöket kellett beszerezni (bórvazelin, szappan, hipermangán, egy saját használatú bidé).

Bidék egy korabeli katalógusban Bidék egy korabeli katalógusban
(Forrás: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár)

A m. kir. 40. honvéd gyaloghadosztály parancsnoksága által ellenőrzött bordélyban például még a fentieknél is szigorúbb szabályok éltek. Sőt, a hadosztály elhelyezési körletében az összes kurtizánt begyűjtötték. Ha nem vállalt „szolgálatot”, és maradt a „magánpraxisnál”, hetente kétszer kellett orvosi vizsgálatra jelentkeznie. Amennyiben ennek nem tett eleget, kitiltották a hadosztály körzetéből.

Persze a jelentkezési feltételek kizárták a 18 év alattiakat, a gyenge testalkatúakat, valamint a házastársi kapcsolatban élőket. Így sokan inkább az illegálisan létező bordélyokat választották. E miatt a létrejött bordélyok teljes kapacitással dolgoztak. Sőt, egynémely közülük mozgó, tábori bordélyként működött. A nagy igénybevétel miatt azonban gyakorta a kurtizánok pszichikailag összeomlottak és az alkoholban kerestek menedéket.

Vértes Marcell: Rajzok a magyar pokolból című album egyik darabja Vértes Marcell: Rajzok a magyar pokolból című album egyik darabja, 1921
(Császtvay Tünde: Éjjeli lepkevadászat című kötetéből)

Az orvosi vizsgálaton betegnek bizonyult kurtizánokat rendőri kísérettel a Monarchia nagyvárosaiban a számukra fenntartott kórházakba küldték. Lehetőség szerint ugyancsak külön kórházakba kerültek a beteg katonák is. A szifiliszben szenvedők hosszabb kezelésre, súlyos, illetve későn felismert esetben évekig tartó szenvedésre számíthattak. A kankó kórokozóját hordozók rövidebb gyógyulási idővel számolhattak. Bár ők is – csakúgy, mint a többi nemi beteg katona - személyi lapjukon örökké megbélyegzettek maradtak, további rendszeres orvosi felügyelet mellett.

54 éves beteg szifiliszes csontsorvadásának rajzos illusztrációja A bujakór (szifilisz) következménye: csontelsorvadás. 54 éves páciens betegségének rajzos illusztrációja
(Császtvay Tünde: Éjjeli lepkevadászat című kötetéből)

A kórházak mellett, a nagyobb helyőrségekben úgynevezett Wassermann vizsgálókat is telepítettek, amelyek kifejezetten csak a nemi betegek kiszűrését végezték.

A védőintézkedések közt szerepelt a nemi betegséget szándékosan szerzők, valamint betegségüket eltitkolók megbüntetése. „Minden fertőző nemi betegségben szenvedő, aki - ezt tudva - nemileg közösül, még akkor is bűncselekményben válik bűnössé, ha fertőzés nem történt. Gondatlanság által okozott súlyos testi sértésnek minősülő fertőzés esetében 6 hónapig, a körülményekhez képest 1 évig terjedhető fogság – illetőleg fogházbüntetés alkalmazandó. A szándékos fertőzés pedig börtönnel büntetendő.” A nemi betegséget szándékosan szerzők mindig a kevésbé veszélyes és teljes biztonsággal gyógyítható kankó kórokozóját választották, amivel néhány hétre megszabadulhattak a frontszolgálattól. Sokan még a szinte biztos lebukás veszélyét is vállalva, a nemi betegségek gyakori tüneteként jelentkező gennyes vizelet mesterséges előidézését választották. Ehhez egy irritáló anyagnak a húgycsőbe történő befecskendezésére volt szükség. Mások a bőrük alá paraffint injekcióztak, amivel a szifiliszre jellemző fekélyeket okoztak maguknak. Persze az előbbi kategóriákba nem tartozó felgyógyultakat is legkevesebb, kimenő megvonással sújtották. Később azokat is büntették, akik a „fertőzési forrás kikutatása céljából megfelelő adatokat adni nem tudtak”. Így járt az a trieszti altiszt is, aki a Herczog nevű bordélyban - hanyagságból - kankóval fertőződött, ráadásul a fertőzést okozó hölgyről elégtelen személyleírást („kövér és hiányos fogazatú”) adott. Könnyelműségéért kimenőmegvonást kapott. A legénység orvosi vizsgálatát egyébként szigorú rendszerességgel végezték úgy a hátországban és az arcvonalban is. Sőt, az orvosi vizsgálatok már-már kizárólag a nemibetegségek felismerésére korlátozódtak, nem törődve az egyéb betegségekkel. Nem csoda, hogy a legénység körében az orvosi vizsgálatot csupán „farokparádénak” tekintették.

Orvosi vizsgálat Orvosi vizsgálat
(Anton Holzer: Die andere Front című kötetéből)

Mindezen intézkedések mellett fontos szerep jutott a parancsnokok felvilágosító munkájának, a kiosztott óvszereknek és kenőcsöknek. Sok szállodában és vasúti állomáson úgynevezett megelőző állomásokat létesítettek, ahol szórólapok segítségével hívták fel a katonák figyelmét e betegségek veszélyeire, valamint a bordélyok szolgáltatásainak higgadt, körültekintő igénybevételére. Ezeken mindkét nem képviselői részletes tájékoztatót olvashattak még az aktus előtti és utáni megelőző teendőkről is. Egy könnyen megjegyezhető német nyelvű, verses felhívás szerint például aktus előtt el kell kérni a hölgy egészségügyi könyvét és felírni az azonosítószámát. (Az más kérdés, hogy ezt mennyire vette komolyan egy heteket, hónapokat a harctéren lévő egyszerű katona.)

Tájékoztató füzet férfiaknak Tájékoztató füzet férfiaknak

Természetesen nemcsak a katonai, hanem a polgári hatóságok is részt vettek a nemi betegségek elleni harcban. Ők a nyilvános helyeket, különösen a vasúti pályaudvarok környékét ellenőrizték. A vasúti pályaudvaroknak az adta a jelentőségét, hogy a katonavonatok - a vasúthálózat leterheltsége miatt - a frontvonalba indulás előtt gyakorta több napos veszteglésre kényszerültek, rajtuk az unatkozó katonákkal. Ezt kihasználva megjelentek a titkos prostituciót űző hölgyek is, akiknek megfelelő ellenőrzése lehetetlen volt. Így távoltartásuk alapvető célként szerepelt a polgári hatóságok előtt.

A tárgyalt intézkedések 1916 nyarára érzékelhető eredményeket hoztak. (Eddig 72 ezer tisztet és 264 ezer legénységi állományút kezeltek.) Az 1915-ben még 12,2 %-ot elérő nemi betegek aránya 6,4%-ra csökkent. A harcvonalban lévőknek már csak 2,6 %-a volt nemi beteg. A világháború végéig ezeket az eredményeket sikerült megtartani. A rendelkezésre álló utolsó statisztika szerint 1914 és 1917 között 1 millió 280 ezer katonát kezeltek a Monarchia katonai egészségügyi intézményei, akiknek 41%-a egyébként házastársi kapcsolatban élt.

Kiss Gábor fenti írása, valamint Balla Tibor idén januárban nálunk megjelent hasonló témájú cikke ihlette azt a kiállítást, amely a Múzeumok Éjszakája keretében Érosz a hadszíntéren, osztrák-magyar tábori bordélyok a Nagy Háborúban címmel, szerkesztőségünk közreműködésével kerül megrendezésre  a Székesfehérvár Helyőrségtörténeti Emlékgyűjteményben 2011. június 18-án. A kiállítás, amire mindenkit szeretettel várunk, csupán 1 napig lesz látható. Figyeljétek a plakátot, hamarosan felkerül a blogra!

8 komment

Címkék: tábori bordély

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr232984996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

József a katona 2011.06.15. 21:23:34

Ez borzasztóan undorító, szomorú, és egyben lehangoló. Az biztos, hogy a háború ezen oldalát nem nagyon szokták reklámozni, de ahogy nézem, megdöbbentően magas volt az érintettek száma és aránya. Privát vélemény, de a nemi betegek maguknak keresik a bajt...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.06.16. 00:19:56

@József a katona: Azt gondolom, hogy a hadseregen kívül a korszak társadalmának a betegségei is voltak ezek. A civilek között is elég nagy lehetett az arányuk, ezt érezni a posztban a kankó és a vakság arányszámai kapcsán, de elég ha csak arra gondolunk, hogy az ismertebb személyek között is mennyien küzdöttek ezzel (a magyarok közül pl. Paál László, Munkácsy, Ady). "Mert az ember szomorú állat s nem mindig azt kapja a csókban, mit keres" - írta Ady a Mihály Rozália csókja című írásában, amikor saját betegsége keletkezésének történetét örökíti meg. Sokan így voltak ezzel abban a korszakban...

József a katona 2011.06.16. 00:33:02

"Azt gondolom, hogy a hadseregen kívül a korszak társadalmának a betegségei is voltak ezek. A civilek között is elég nagy lehetett az arányuk, ezt érezni a posztban a kankó és a vakság arányszámai kapcsán"

ez egyértelmű, számomra az a furcsa, hogy a hadseregben nem vették elejét ennek, hanem inkább teret engedtek, és hagyták elharapózni a helyzetet... persze az is biztos, hogy a hadseregben nem lehet átnevelni teljesen az embereket, generációkat...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.06.16. 00:42:36

@József a katona: A katonai keretek közé terelést (tábori bordélyok létrehozása) és a felvilágosítást gondolták megoldásnak, s végül is úgy tűnik valamelyest sikerrel, ha az arányok változását nézzük. Persze így is valóban óriási számokról van szó. Egyébként minden hadseregben gond lehetett ez, Balla Tibor írta, hogy a háború alatt német mintára vettük át a tábori bordélyok rendszerét ugyanazon problémák miatt.

József a katona 2011.06.17. 13:14:12

részben off:
nem tudnál segíteni, valahol olvastam szerintem itt a blogon, hogy mennyire rossz volt a háborúból hazatérő katonák állapota. egyes ezredekben teljes menetfelszereléssel volt egy baka 80 kiló. sehogy se találom, és nem emlékszem melyik post-ban lehetett, mint adalékinfó...
köszi előre is

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.06.20. 20:57:05

@József a katona: Szerintem nem itt olvashattad. A hazatérésről elég kevés anyagunk van még fenn. Borbély Kálmán visszaemlékezésének az utolsó része és a csóti táborról szóló írásunk foglalkozik érintőlegesen ezzel. Ha megtalálod, bennünket is érdekel, akár egy poszt formájában is! :)

Brájen 2011.07.06. 18:58:12

A kép teljességéhez az is hozzátartozik, hogy miközben a katonáknak bordélyokat állítottak fel, a hátországban (legalábbis Angliában és Németországban is) büntették a házasságtörő nőket. Angliában külön e célra felállított női különítmények őrködtek a katonafeleségek erkölcsös magaviselete felett. A Német Birodalomban a házasságtörő nőket anyagi támogatás megvonásával büntethették, aki pedig hadifogollyal állt össze, annak nevét szégyentáblára függesztették, sőt büntetőjogilag is szankcionálták. Az otthon egyedül maradt nő "szexuális kicsapongása" ugyanis erősen rombolta a harci morált. Vajon az OMM-ban is így volt?

Brájen 2011.07.06. 19:00:54

Lásd: Az első világháború. A XX. század őskatasztrófája (szerk: S. Burgdorff - K. Wiegrefe)

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása