„Életemnek egyik legborzalmasabb napja”

2011.05.30. 07:22 :: PéterZoltán

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 22. rész

Tűzkeresztség

Május 6-án reggel megindultunk ismét előre észak felé. Erre már mindenütt a háború nyomaira bukkantunk. Srapnel-hüvelyek, csajkák, szuronyok, ásók, ruhafélék, levelezőlapok hevertek szétszórva a gránáttúrásokban és a félig beomlott, összelőtt fedezékekben. Ismét sűrű erdőkön, hegyeken, völgyeken át hol rajvonalban, hol pedig járt úton haladtunk a májusi meleg időben.

Honvédgyalogezred rajvonalba fejlődik Honvédgyalogezred rajvonalba fejlődik
(Forrás: Érdekes Újság)

Délben Rokitóc faluba értünk, ahol civil lakosság nemigen volt, csak katonaság mindenféle. József főherceg szemlét tartott felettünk, amint katonásan, feszes léptekkel, földrengető dobbanásokkal elmeneteltünk előtte. Csakhamar köves országútra értünk, és nemsokára egy másik falut találtunk, Borót, hol rutén nők, gyermekek és néhány öreg férfi is volt otthon. Itt már rengeteg sok katonasággal találkoztunk, kik mind az oroszok után nyomultak. Tüzérek ágyúkkal, huszárok, bakák, trénszekerek stb. Előttünk jobbra és balra is égő falvak füstje látszott, melyeket az oroszok futásukban felgyújtottak.

Délután 4 órakor ismét óriási füstfelleg látszott előttünk. Amint egy magaslatra felértünk, láttuk, hogy Laborcfő-Habura község áll előttünk egy iszonyú füst- és lángtengerben. Az út gyönyörű erdőszélen vezetett óriási égig érő fenyőfákkal. Az erdőből itt három orosz szaladt elébünk és megadták magukat. Általában sok orosz foglyot láttunk, kiket huszárok kísértek hátrafelé lóháton. 6 órakor értünk Laborcfő alá. Egy völgykatlanban ütöttünk tanyát, és csak este 10 órakor a sötét, de csillagos éjben a Laborc vizén keresztül mentünk be a még égő faluba.

Égő falu Égő falu
(Romsics Ignác főszerk.: Magyarország az első világháborúban)

Laborcfő szép község lehetett, míg a múlt éjjeli menekülésük alkalmával az oroszok fel nem gyújtották. A község fából épült házai egész soronként földig leégtek, még most is lángoltak és füstölögtek az égő parazsak. A templom előtti térségen telepedtünk le, mely templom is le volt égve, csak kormos falai meredtek az ég felé. Én éjfélig ügyeletes voltam, csak azután alhattam egy keveset.

Másnap május 7-ike, péntek volt. Életemnek egyik legborzalmasabb napja. 5 óra után indultunk el teljes felszereléssel a leégett Laborcfő községből. Nem is gondoltuk, hogy ma mily rettenetes napunk lesz. Tisztjeink semmit se szóltak arról, hogy ma letesszük a tűzkeresztséget. Amint a községen túl levő magaslatra értünk, rajvonalba fejlődtünk. Minden ember közt 2–3 lépés távolság volt. Ekkor megtudtuk, hogy az oroszok az előttünk levő erdőn túl terjedő magaslatot végig megszállva tartják, és hogy a mi feladatunk őket kiverni onnan. Rajvonalba fejlődve, a puskaszíjat karjainkra akasztva nyomultunk előre az erdő felé.

A hadosztály helyzete 1915. május 6-ról-7-re virradóra A hadosztály helyzete 1915. május 6-ról-7-re virradóra, a támadás megkezdése előtt
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár, 20. honvéd gyaloghadosztály iratai)

Boros rokon mindig jobb kezem felől volt, de nem tudom miért volt olyan figyelmetlen, elmélázó – talán balsejtelmei voltak –, [hogy] mindig hol mellém jött, hol távolabb ment, mint kellett volna. Hányszor figyelmeztettem, hogy vigyázzon, éberebb legyen! Hátra-hátra is nézve láttam, hogy utánunk 200 lépésnyire másik rajvonal jön, éppúgy felfejlődve, mint mi, azután a harmadik, negyedik stb.

Ekkor már füleink körül, fejeink felett sűrűn fütyültek a golyók éles „fijjú, fijjú” sivítással. Tőlem 20 lépésnyire már egy ember elbukott. Öt perc múlva benn voltunk az erdőben és abban törtettünk előre. De mily előrehaladás volt ez? A sűrű, szúrós bokrok, tövisek közt hol térden kúszva, hol hason csúszva egymást nem is láthattuk, kiabálni pedig nem volt szabad. Így történt, hogy egyszerre Borost elvesztettem mellőlem. Hasztalanul hívtam, szólottam hozzá, nem felelt. Jobboldalt kúsztam, össze-vissza keresgéltem, de nem találtam sehol. A golyók pedig szaporán verték fejem felett az ágakat, leveleket. Egy szakadék szélére értem, hol találkoztam a többiekkel is. Kérdém Gojdár barátomtól, nem látta-é Borost? Ő nem látta, a többiek sem látták. No, majd megkerül, bizonyára eltévedt a sűrű erdőben. A szakadék fenekén tisztavizű patak folyt, jóízűt ittunk belőle, kulacsainkat is megtöltöttük.

Kilenc órára kiértünk az erdőszélre. Itt egy kis tisztáson láttam amint egy alak mozdulatlanul fekszik a földön féloldalt, háttal fordulva felénk. Hozzá közeledve láttam, hogy egy felpuffadt orosz hulla fedetlen fővel, elnyűtt, szétmállott ruhában, lábain csizma. Gojdár közel ment hozzá és elölről is megnézte, de én iszonyodva távoztam e helyről, elborzadva azon gondolatra, hogy talán én is így fogok feküdni nemsoká temetetlenül, a vadak prédájának hagyva, s nem lesz, aki kiszenvedett testem felett csak egy pár könnyet is hullajtson, és egy rövid imát elrebegjen.

Következő rész: „Ebben a csatában vertük ki az oroszt e hazából”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész

1 komment

Címkék: józsef főherceg b. sárközy gergely boró laborcfő rokitóc

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr842925040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kakukkeger 2011.05.30. 11:13:41

Kár,hogy mindig ilyen rövid részlet van :S

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása