Az eltűnt mitrovicai hadihíd esete

2010.12.20. 07:44 :: RózsafiJános

Pozsonyi utászok a Nagy Háborúban – 3. rész

A pozsonyi utászok nem csak műszaki munkálatokban, hanem gyakran gyalogsági harcokban is részt vettek. Így volt ez 1914 szeptemberében is a szerb betörés idején. A következőkben egy ilyen esetet, majd a szerbek kiverését követően az utászok által felrobbantani tervezett mitrovicai szerb hadihíd körüli eseményeket ismerhetjük meg.

Szerb hadifoglyok Szerb hadifoglyok
(Háborús Album – a Pesti Napló kiadása I. kötet)

Az északi hadszíntér tehermentesítése érdekében az antant támadás megindítására sürgette a szerb hadvezetést. Az 1914. szeptember 6-án megindított hadműveletben a szerb 2. hadsereghez tartozó Timok I. hadosztály Cevrntijánál (Mitrovicától keletre) átkelt a Száván. A betört szerbek ellen folytatott harcban az 5. pozsonyi utászzászlóalj 1. ás 2. százada Ruma megerősítését végezte. Teljes volt a tájékozatlanság, arról terjedtek bizonytalan hírek, hogy a szegedi 7. utászzászlóalj már harcérintkezésbe került szerb járőrökkel a közeli Budanoviči felé vezető út és a Römer-csatorna kereszteződésénél.

A Száva - Drina szöglet A Száva - Drina szöglet
(Lándor Tivadar szerk.: A Nagy Háború írásban és képben. Északon és délen I. kötet)

Szeptember 11-én Jacobi Ágost százados parancsot kapott, hogy az 5/2 utászszázaddal, a 42. gyalogezred egy menetszázadával, egy fél népfelkelő huszárszázaddal, valamint a szegedi utászokkal tartsa kézben a csatornán átvezető közúti és vasúti hidat. A különítmény késő este, zuhogó esőben érkezett a vasúti híd csatorna melletti őrházához. A szemben álló szerbek folyamatosan tüzeltek, de arról Jacobiék semmilyen információval sem rendelkeztek, hogy milyen nagyságú erők állnak a csatorna túloldalán. A parancs értelmében a századosnak másnap hajnalban támadást kellett indítania, hogy hídfőállást foglaljon.

Megelőzte azonban őket a szerbek váratlan támadása szeptember 12-én 3 órakor. Nem várt irányból „Zsivió!” csatakiáltással 500 lépés kiterjedésű szerb oldal- és háttámadás bontakozott ki. A hidat közvetlenül védő utászokat elfogták a szerbek. A bekerítés veszélye miatt Jacobi százados elrendelte a visszavonulást, amelyet két utászszakasszal fedezett.

A Römer-csatornánál 1914. szeptember 12-én hajnalban történt szerb támadás vázlata A Römer-csatornánál 1914. szeptember 12-én hajnalban történt szerb támadás vázlata
(Jacobi Ágost szerk.: Magyar műszaki parancsnokságok, csapatok és alakulatok a világháborúban című kötetből)

Ruma felé történt visszavonulásuk során elfogtak egy szerb járőrt, és akkor tudták meg, hogy egy dandár elővédjével álltak harcban. Rumára beérve a parancsnokság nem fogadta el Jacobi százados jelentését és azt a parancsot adta, hogy az 5/2. utászszázad foglalja vissza a hidakat és környéküket. Az óvatosan előnyomuló századot meglepetésként érte, hogy a hidaknál már magyar katonaságot talált. A szerb dandár ugyanis közben kitért az előnyomuló osztrák-magyar ellentámadás elől és a Száván át visszahajózott saját területére. A tizennégy, korábban elfogott pozsonyi utász holtteste ott feküdt a vasúti töltés mellett felkoncolva, kifosztva, levetkőztetve…

A Szerémségbe betörő ellenséggel főleg az Alfred Krauss altábornagy vezette császári és királyi 29. gyaloghadosztály vette fel a küzdelmet, melynek során a Timok I. hadosztály Cevrntijánál súlyos veszteséget szenvedett, és megkezdte a visszavonulást. A szerbek a Szávához érve a folyónak szorultak. Mitrovica és a túlparti szerb Mitrovica között vert hadihídon igyekezek átkelni a saját oldalukra. Az átkarolást befejező osztrák-magyar csapatok támadása miatt csak nagy veszteségek árán tudtak visszajutni. Sok száz ember és állat teteme borította a partot, ami miatt néhány nap múlva a folyó közelében való tartózkodás kibírhatatlanná vált. Viszont a szerb hadihíd még állt, s nem volt lehetőség a lebontására. A osztrák-magyar hadvezetés úgy döntött, hogy az ellenség számára oly értékes hídanyagot, s az átkelési lehetőséget el kell pusztítani. Önkénteseket kértek és a jelentkezők közül Jacobi Ágost századost választották ki. A feladat előtt fel kellett deríteni, hogy milyen állapotban van a híd, hogyan lehet a feladatot végrehajtani. Jacobi tájékoztatást kapott, hogy számolni kell a túlparton elhelyezett, jól álcázott szerb géppuskákkal, amelyek azonnal lőnek, ha valaki a hídhoz közeledik.

A parti őrszolgálatot egy horvát népfelkelő század látta el 1500 lépésre a folyótól, közvetlenül a parthoz csak figyelő járőröket előretolva. Mivel Jacobi századosnak az akció eredményes előkészítéséhez feltétlenül látni kellett a partot és a hidat, ezért cselhez folyamodott. Vöröskeresztes zászlókkal és karszalagokkal szerelték fel magukat és egy szerb nyelvet beszélő tizedes társaságában közelítették meg a partot. A borzalmas látvány és a bűz fogadta őket. Orvosoknak adták ki magukat, akik a járványveszély miatt azt akarták elérni, hogy a szerbek egyezzenek bele a halottak eltemetésébe.

Korabeli rajz a Timok I. hadosztály megsemmisüléséről Korabeli rajz a Timok I. hadosztály megsemmisüléséről
(A Nagy Háború írásban és képben. Északon és délen I. kötet)

Egy szerb tiszt emelkedett fel a folyó túlsó partján levő állásokból és vele kezdődött hosszas egyezkedés. Amíg a tizedes beszélt Jacobi százados a hidat és környékét igyekezett megfigyelni. Nagy meglepetésére azonban csak feldőlt bakokat, felborult pontonokat látott, a híd nem volt sehol. A veszélyes tárgyalás után visszatérve Jacobi maga elé rendelte azt a két népfelkelő altisztet, akik az előző éjjel voltak szolgálatban a híd közelében. Hosszas faggatás után kiderült, hogy mi történt. A szolgálatban levő horvát népfelkelők megegyeztek a szerbekkel, hogy kölcsönösen nem lövik egymást. Ez idő alatt a szerbek lebonthatják a hidat, a népfelkelők pedig állásokat építenek maguknak és eltemetik a közelükben fekvő halottakat…

9 komment

Címkék: száva utász ruma mitrovica jacobi ágost alfred krauss

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr542527144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gefraiter 2010.12.20. 21:35:46

Olvasva ezeket az utászos cikkeket, érdekes, hogy micsoda oda-vissza történő "ugrálás" folyt ott a Szávánál 1914 nyarán-őszén. Hol mi keltünk át, hol ők, hidakat verve, majd lebontva a folyó partján, óriási energiákat belefektetve a folyami átkelésbe, amikor csak elterelő hadműveletekről volt szó mindkét fél részéről. Jók ezek a posztok, gratulálok!

Vhailor · http://tortenelemportal.hu 2010.12.20. 22:08:09

Most csak úgy megkérdezem - mennyire volt "szokásos" a hadifoglyok felkoncolása a háború alatt?

Itt még csak az elején vagyunk, vagy ez valamilyen szerb "specifikum"?

PollmannFerenc 2010.12.21. 15:36:51

@Vhailor: "Szokásos" nem volt, de sajnos előfordult. A kérdés megér egy posztot: hamarosan jelentkezem is vele.

Vhailor · http://tortenelemportal.hu 2010.12.21. 16:42:30

@PollmannFerenc: Köszönöm, nagy érdeklődéssel várom.

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.12.22. 20:08:01

Köszönöm Gefraiter elismerő sorait! Vhailorhoz csatlakozva én is érdeklődve várom Pollmann Ferenc megjelenő posztját!
A megjelenésig némi információt magam is adnék. Levéltári kutatásaim során két esettel is találkoztam a doberdói harcoknál, amikor az olaszok nem ejtettek hadifoglyokat, az elfogott katonákat azonnal kivégezték. Ez történt az állásaik ellen 1916. június 29-én végrehajtott gáztámadás utáni napokban. A másik a magyar honvédek által használt un. "huszasokhoz" kötődik. Ugyanis a magyar honvédek a közelharcok során eredményesen használták a 20 db téli patkószeggel kivert buzogányt. Az olaszok "kegyetlen fegyvernek" tekintették a buzogányt, ezért ha a fogságba esett magyar katonánál meglátták, akkor ott a helyszínen őt azonnal agyonlőtték.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.12.22. 21:41:37

@Vhailor: Pollmann Ferenc posztját mindannyian kíváncsian várjuk!

Egy kis adalék még a témához tőlem is az olasz frontról. János már említett két esetet a Doberdón, amikor az olaszok nem ejtettek hadifoglyot. Ilyen sajnálatos esetek azonban előfordultak többször a heves harcok közben, s mindkét oldalról. Egy ilyen összecsapást József főherceg is megörökített visszaemlékezéseiben a 4. isonzói csata idejéből, az 1915. november 18-ai események leírásakor. A történet szereplői a végletekig elcsigázott szegedi 46-osok San Martinótól délre. "Szörnyűség volt látni - hiszen küzdeni kell - de ez itt már nem küzdelem volt, hanem őrült gyilkolás, vad mészárlás, bestiális öldöklés. Sem az olaszok, sem az enyémek foglyot nem ejtenek, mindenki irgalom nélkül megöletik. Az olaszok kétségbeesését az okozza, hogy tüzünkben és a kézitusában biztos halálukat lelik. Ha visszamennek, úgy a saját testvéreik által kényszerből leöletnek; ha előre mennek, úgy a mi tüzünkben pusztulnak el; az én embereimnél pedig a borzasztó, idegsorvasztó gyilkos pergőtűzben napok hosszat tartó leírhatatlan kínlódás az óriási veszteségek közepette okozza a kétségbeesést..." Ezek a harc közbeni esetek azonban nem tekinthetők általánosnak, ahogy a szövegből is kiderül, inkább a pillanatnyi "kétségbeesés szülte vad kényszerről" van szó, mint a hadifoglyok tudatos legyilkolásáról. Sajnos az átélt események hatása képes volt kiváltani a normális emberekből is ezt a vad agressziót...

PollmannFerenc 2010.12.27. 17:04:59

@PintérTamás: Látva a várakozást most már én is kiváncsiam várom, mit fogok erről az igen fontos - de egyben igen érzékeny - ügyről írni...

Balt 2011.06.14. 10:54:53

A szerb átkelés emlékműve...
maps.google.hu/maps?ll=44.944389,19.6451&spn=0.089789,0.154324&t=h&z=13&iwloc=lyrftr:com.panoramio.all,8091557989907596149,44.928471,19.671021&lci=com.panoramio.all

... a szövege:
"y спомен i слави војника тимочке дивизије и позива погинулим нa обом пољу дана 6. септембра 1914. година у борби за част србија а за ослободење уједињење срба, хрвата у словенаца

Сoкoлшкo друство
Сремска митровица 23.IX.1923."

Kb. (google segítséggel):
"Dicsőség az emlékezetben a Timok hadosztály és mindkét oldal 1914. szeptember 6-án meghalt katonáinak tiszteletére és a szerb felszabadulásra, a szerb, horvát és szlovén újraegyesítésre

Sokol Társaság
Szávaszentdemeter, 1923.IX.23."

v1.cache3.c.bigcache.googleapis.com/static.panoramio.com/photos/original/29130756.jpg?ir=1&redirect_counter=2

(Az "obom polju" pontos mondatbeli jelenése lényeges lenne, a "mindkét oldal" értelmezés feltételezett részemről.)

Balt 2011.06.14. 11:09:51

A Römer-csatorna hídjait itt sejtem:
maps.google.hu/maps?ll=44.936917,19.854012&spn=0.0449,0.077162&t=h&z=14&lci=com.panoramio.all

Jártam erre pár éve (a Ruma-Szabács útvonal erre vezet), kár, hogy akkor nem tudtam erről a történelmi vonatkozásáról.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása