Magyarok a Monte Grappán

2010.12.02. 07:10 :: Nagy Háború szerkesztőség

Az alább közreadott vendégposztot Dinyés László, a Magyar Monte Grappa Baráti Kör Egyesület elnöke küldte érdeklődésünkre. A 2005-ben létrejött civil szervezet az olaszországi Monte Grappa hegy tetején kialakított temetőben nyugvó magyar hősi halottak emlékének ápolását és első világháborús dokumentumok gyűjtését és publikálását tekinti céljának.

 

A magyar történelem lapjain az első világháború utolsó éve, az 1918-as tette elfeledhetetlenné Monte Grappát. 1917 novemberében a nagy áldozatokat követelő isonzói frontot felszámolta a híres Caporettói csoda, vagyis a német és osztrák-magyar csapatok Caporettónál kezdődő áttörése nyugati irányba. Az olasz erők pánikszerű visszavonulása következtében a központi hatalmak erői egy hónapon belül új frontvonalat alakítottak ki, már Olaszország területén, a Piave folyónál. Az osztrák-magyar parancsnokság átfogó támadási tervet dolgozott ki „Radetzky” fedőnév alatt. A támadás lényege az olasz síkságra való kijutás volt, Velence irányába. Fél évnyi előkészület után a támadás 1918. június közepén indult meg, de rövid időn belül összeomlott. Sem a Piave folyón nem tudtak átkelni csapataink, sem Monte Grappa hegyén, sem a Hétközség-fennsík védelmi vonalán. A már eleve kudarcra ítélt offenzíva több tízezres emberáldozatot követelt a szembenálló felek részéről. A halottakat egyre újabb és újabb temetőket kialakítva hantolták el a frontvonalak mentén.

 

A két világháború között az olasz hatóságok az 1775 méter magas Monte Grappa hegy tetején építettek fel egy monumentális hősi emlékművet, ahová a környéken sok helyen eltemetett hősi halottak földi maradványait gyűjtötték össze. Az emlékmű (osszárium) tervét Giovanni Greppi építész és Giannino Castiglioni szobrász készítette. 1935. szeptember 22-én történt a hősi halottak temetőjének felszentelése. 12.615 olasz (ebből 10.332 ismeretlen) és 10.295 osztrák-magyar (ebből 10.000 ismeretlen) elesett katonának lett e hegytető a végső nyughelye. Mintegy ötezer név nélküli és 146 névvel jelzett magyar honfitársunk pihen itt a falba helyezett bronztáblák mögött.

 A Monte Grappán kialakított monumentális emlékmű

 

 

Az emlékhely gondozói az olasz hegyivadászok (az „alpinik”) lettek, akik minden évben augusztus első vasárnapján nagyszabású megemlékezést szerveznek. Az ünnepségre több ezren látogatnak el: olaszok és más nemzetből valók, hivatalos- és magánszemélyek, a környékről és Európa legtávolabbi sarkából egyaránt. Mindenki a béke követe, az ünnepi beszédek, a prédikációk, a koszorúzások ugyanarról szólnak: a hősök tiszteletéről, az emlékezésről, a népek barátságáról és a béke vágyáról.

 

1945 után hivatalos magyar állami küldöttség nem vett részt az augusztusi monte grappai megemlékezéseken, s 1990 után sem került rá sor. Civil kezdeményezésként alakult egyesületünk, a 2005 óta bírósági bejegyzéssel működő Magyar Monte Grappa Baráti Kör Egyesület vállalta fel, hogy évente megjelenik és tiszteleg magyar hőseink sírjánál.

Családi és baráti körből verbuválódott egyesületünk célja a magyar hősi halottak emlékének ápolása, az első világháborús, eddig ismeretlen, főleg magyar dokumentumok kutatása, gyűjtése és publikálása.

 

Fontéban 2007-ben a városházán rendeztünk saját gyűjtésünkből egy magyar első világháborús témájú kiállítást. A megemlékezéseken való részvételeink fényképei, kutatásaink, gyűjtéseink dokumentumai a www.mgrappa.eu címen elérhető honlapunkon is megtalálhatók.

 

Gyűjtésünkből álljon itt egy rövid emlékmorzsa a 3 évig az olasz fronton harcoló hidászkáplár nagyapa, a révfülöpi Nagy Lajos tollából:

A REPÜLŐ GRAMOFON

1915. július végén történt az olasz fronton. A 2000 néhány méter magas Krn-hegyen, ahol erődítési munkálatokat végeztünk: itt fúrtunk egy modern kavernát a Tolmein-Krn Gruppen kommandónak.

Táborunk ott volt a parancsnokság melletti magas sziklafal alatt, mint fecskefészek a keskeny sziklafal peremére rögtönözve. Az ellenség szakadatlanul lőtte és zavarta építő munkánkat, úgyannyira, hogy mire ide felértünk és az itt előírt munkánkat bevégeztük – aminek műszaki részéért a vezérkartól külön dicséretet kaptunk –, századunk 60-70 főre apadt le. Pedig 240-en mentünk fel s közben pótlást is kaptunk!!!

Éppen gyülekeztünk a levonuláshoz, mikor egy szokatlan látvány tárult elénk. A szikla alatti hegyi úton egy bosnyák katona tűnt fel kis lovával, a kis ló hátán egy gramofontölcsérrel és két oldalán sok-sok hanglemezzel megrakottan. Megálltak. A bosnyák lovát otthagyva hozzánk sietett és a parancsnokság új szállása iránt érdeklődött. Odairányítottuk, de magunk közt elhangzott egy pár "jókívánság" a nem idevaló "hangszerért", minek ide zene? Nincs itt elég?!… És mit tesz Isten… Most egy éles sivítás – egy borzasztó dörrenés és a kis lovat nem látjuk… Helyén egy tölcsér (nem gramofontölcsér). Felette a levegőben, mint varjak repked a sok hanglemez és málharoncs. Egy 28-as gránát telitalálata elintézte a kis lovat zenegépivel együtt.

Szegény bosnyák sógor! Öklével verte a tarkóját mondván: "Hi-j-ji! Digó! Stati! Radis!!" Csak akkor nyugodott meg szegény és iszkolt el gyorsan e veszélyes helyről, mikor a parancsnokság írásban igazolta neki, hogy kis lova hősiesen, hangszer kísérettel repült a Tejútra!

 Nagy Lajos hidász káplár, 1917 (Révfülöp)

8 komment

Címkék: monte grappa nagy lajos hidász

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr902487213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kiß B. 2010.12.03. 09:37:53

"Utász század ácsolja már
A keresztem fáját.
De sok szőke, barna kislány
Várja a babáját.
De csak minden tizediknek
Gyün vissza a párja,
Monte Grappán, közös sírba
Hullik a kő rája..."

Nekem ez a korabeli dal jut eszembe először, a Monte Grappáról. Nagyon szép kezdeményezés az egyesületé, ha lesz egy kis időm alaposabban tanulmányozom az oldalukat.
Szomorú, hogy hivatalosan nem vesz részt a megemlékezésen az állam, valahol ezeken a szimbolikus lépéseken kellene elkezdeni önmagunk és nemzetképünk újraalkotását, és viszonyunk rendezését az őseinkkel. Úgy gondolom, mindkettőnek ideje volna!

Kiß B. 2010.12.03. 20:13:28

Ha már idéztem a dalt, illett volna idéznem az egészet, legalább is amit ismerek belőle. Szóval így szól:

"Széles víz a Brenta vize,
keskeny a híd rajta,
Arra ne menj, honvédbaka,
Mert leesel róla.
Hadd el babám, hadd essem én
a Brenta vizébe,
Úgyse lesz a háborúnak
Tizennyolcba' vége...

Utász század ácsolja már
A keresztem fáját.
De sok szőke, barna kislány
Várja a babáját.
De csak minden tizediknek
Gyün vissza a párja,
Monte Grappán, közös sírba
Hullik a kő rája...

Erdő mellett, nyírfakereszt
Őrzi a síromat.
Barna hajú kislány arra
Könnyet sosem hullat.
Talján golyó fúrja át a
Bánatos szívemet,
Írd meg pajtás a babámnak,
Ne várjon engemet..."

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.12.03. 22:35:48

@-kraci-: Nagyon jól kiegészíti ez a dal a posztot, köszönjük! Én egyébként az Isonzó vizével ismertem ugyanezt a dalt, itt-ott további szövegvariánssal, de ez is nagyon szép.

Balt 2011.06.03. 15:50:49

"Hi-j-ji! Digó! Stati! Radis!!"

Ez ugye kb.: "Hej, digó, mit csinálsz?!"?

Balt 2011.06.03. 15:54:43

@PintérTamás: Ezt vsz. minden alakulat a lokális vízrajz :) alapján énekelhette, mint pl. magam is anno, egy Balaton környéki alakulatnál: "Széles a Balaton vize..."

De jó tudni, hogy ez is világháborús - vagy még régebbi - katonanóta; van Isonzós, Brentás változata is.

Balt 2011.06.03. 15:57:56

Valamit nem értek: ez a Krn-i táborparancsnokság így ki volt téve az olasz tüzérségi tűznek?

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.06.03. 22:53:20

@Balt: A táborparancsnoksághoz vezető út legalábbis...

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása