A 2024. június 15-én Nervesa della Battaglia településen rendezett konferencián az előadásomat követő szünetben nagyon sok kérdést kaptam a helyi lakosoktól. Az érdeklődésük mellett a csodálkozásuk is érzékelhető volt miután megtudták, hogy ahol most a házuk áll, milyen gyilkos küzdelmek zajlottak 1918. június 18—21. között. A harcok egyik magyar résztvevője a m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred volt.
Az 1918. június 15-én induló nagy piavei osztrák‒magyar offenzíva kezdetben még nem érintette a m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezredet. Június 17-én, hétfőn délután viszont parancsot kaptak, hogy a nap folyamán keljenek át a Piavén, és zárkózzanak fel a Nervesa irányába támadó egységekhez. Az ellenséges tüzérségi és repülőtevékenység ellenére az ezred valamennyi zászlóalja este 9 órára veszteség nélkül sikeresen átkelt a Piavén, a konyhakocsiknak azonban már nem sikerült, mert éjfél felé elpusztult a híd.
A 31. honvéd gyalogezred átkelési helye a Piavén
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 608. M. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred iratai, 7. doboz)
Június 18., kedd
01 órakor a következő parancsot kapta az ezred: a szatmári 12. honvéd gyalogezreddel együtt váltsák fel a harcban álló cs. és kir. 34. gyalogdandár balszárnyát. Az összesített harcjelentésben viszont a következő olvasható: „Az ezred nem felváltást hajt végre, hanem nagy tüzérségi tűzben Nervesán át, ettől d.ny. irányban előnyomulva heves harcokkal a terepet az ellenségtől megtisztítja.”
Az ezred előnyomulása Nervesán keresztül, a vasúti töltésig. Kék vonal: osztrák‒magyar állás, piros vonal: olasz állás
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 608. M. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred iratai, 7. doboz)
A sikeres, de veszteségekkel járó előnyomulás után az akkor még önálló Sovilla falu melletti montebellunai vasútvonal töltésénél felváltották a szegedi 46. gyalogezred rohamistáit is. Addig az időpontig 2 tisztet és 59 legénységi olasz foglyot küldtek hátra a gyűjtőhelyre. Az állások átvétele után azonnal járőröket küldtek előre a terep felderítésére.
Igazolás olasz hadifoglyok átvételéről a kijelölt gyűjtőhelyen
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 608. M. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred iratai, 7. doboz)
Éppen hogy elkezdtek berendezkedni, máris heves tüzérségi tűz zúdult az állásokra. Majd gyalogsági támadások kezdődtek, amelyeket sikeresen visszavertek. Délután 2 óra 30 perckor egy olasz páncélautó közeledett a sovillai műúton, és az állásoktól mintegy 100 lépésre megállva géppuskával lőtte az állásaikat.
Az olasz páncélautó helyzete támadáskor
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 608. M. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred iratai, 7. doboz)
A páncélautó visszavonulása után egy újabb gyalogsági támadást sikerült visszaverni. Az elfogott olaszok elmondása szerint akkor három gyalogszázad támadott egyszerre. Mivel a konyha nem tudott átkelni a Piavén, az esti órákban egy tartalék adag élelem elfogyasztását engedélyezték a honvédeknek.
Este 8 óra 10 perckor a 6. és a 8. századdal szemben ismét támadott az ellenség, amelyet 9 óra 25 perckor megismételtek, de a támadást mindkét alkalommal visszaverték a védők.
Június 19., szerda
Az éjszaka heves ellenséges tüzérségi tűzcsapásokkal telt el, hol gyengült, hol erősödött. Délelőtt élénk ellenséges repülőtevékenység folyt, a gépek az állásokat is géppuskázták. A két vonal között heves járőrösszecsapások voltak. Délután 4 órakor kezdődött az olasz gyalogság támadása, amelyet kézigránátokkal sikerült visszaverni. Ám nem értek véget a támadások, újabb hullámokban rohamok sorozata kezdődött. E támadások során halt hősi halált Möszl Miklós százados, a 31/II. zászlóalj parancsnoka. A nagy veszteségek miatt a 7. és a 8. századot kivonták az első vonalból és a dési 32. honvéd gyalogezred 4. százada vette át a védelmet. Az egész éjszaka újabb támadások visszaverésével és a felváltással telt el. E napon 73 foglyot ejtett az ezred. Mivel az utánpótlás még mindig nem működött, ismét egy adag élelem elfogyasztását engedélyezték.
Június 20., csütörtök
Délelőtt ismét erős tüzérségi tüzet kaptak, amelyet négy gyalogsági támadás követett. Ezeket is sikeresen visszaverték. Megoldhatatlan probléma volt, hogy a sebesülteket a tüzérségi tűz miatt nem lehetett kimenteni az első vonalból. Ezekben az órákban jelentősen nőtt a szembenálló ellenséges csapatok száma: „Ma reggelre újabb friss ellenséges erők érkeztek Nervesa környékére. Eddig a foglyok a 111., 3., 5., 69., 269., 253., 30., 4., és 68 gyalogezredek kötelékéből jutottak fogságba. Állítólag egy hadtestparancsnok is a rajvonalban buzdította az olaszokat” – olvasható az egyik jelentésben.
Mivel a jobbszárnyhoz csatlakozó szomszédos védelmi szakaszba betört az ellenség, a 31/I. zászlóaljnak ellentámadást kellett végrehajtania, amelynek sikere rendezte a helyzetet.
Felváltási kérelem a nagy veszteségeket szenvedett 5. és 6. századnak: „A legénység viselkedése minden dicséreten felüli volt. Azonban tekintettel a nagy kimerültségre, a nagy veszteségre és az étkezés hiányára, a még itt lévő 5. és 6. szd. fölváltását azonnal kérem eszközölni.”
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 608. M. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred iratai, 7. doboz)
A pillanatnyi tüzérségi szünetekben igyekeztek a lőszer- és anyagpótlást végrehajtani – sikertelenül. Az olasz tüzérség olyan hevesen lőtte Nervesa városát, hogy lehetetlen volt keresztüljutni rajta. Sokan megsebesültek, meghaltak, amikor megpróbáltak átjutni a településen. A pótlási feladatokat nehezítette, hogy az olasz repülőgépek folyamatosan fent keringtek, és minden mozgásra lőttek.
Este 6 óra után újra kezdődtek a gyalogsági támadások, amelyeket nagy veszteségeket okozva sikerült visszaverni. Igen nagy nehézségek árán az esti órákban sikerült az állásokban harcolók számára fejenként 2 konzervet, 1 kenyeret és dohányt kiszállítani.
Megviselt osztrák‒magyar harcosok az Piavénál
(Forrás: Internet)
E nap igen kritikus volt, mert a nagy tüzérségi tűz jelentősen rombolta a hevenyészett állásokat, jelentős volt a veszteség, s a védők teljesen kimerültek. Nappal borús idő volt, amelyet egész éjszakai esőzés követett. Maga az éjszaka esemény nélkül telt el, ezért lehetőség volt a nagyon várt lőszer és kézigránát kiszállítására.
Az egyik esti órákban küldött jelentés az olasz gyalogság „támadásra ösztönzésének” a módjáról tájékoztatott: „Jelentem, hogy Kollár János 31/6, Udvary Jenő 12/4 századparancsnokok jelentése szerint a délelőtt fogott 180 olasz, többi része állítólag 1 fhdgy, 3 géppuska, 2 golyószóró, századjaik mögött felfejlődve hátbalövi őket. Elülről állandó mozgásban így biztosításon kívül nem gondolhatunk másra.”
Viszont főtt élelem még mindig nem érkezett a harcolók számára. Változatlanul nagy probléma volt a sebesültek elszállítása, amint olvasható a 31/I. zászlóalj értesítésében: „Sebesültvivők az ezredsegélyhelyről még nem érkeztek be, kérek sürgős intézkedést, mert az illető századok sebesültvivők nélkül állanak.”
Az összesített harcjelentésben a veszteség jelentése
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 608. M. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred iratai, 7. doboz)
Június 21., péntek
A délelőtt aránylag csendben telt el. 8 óra 45 perckor a 31/I. zászlóaljtól a következő kérés érkezett: „A halottak eltemetésére műszaki századbeli legénység a megfelelő szerszámokkal ellátva volna szükséges, ugyanerre az alkalomra az ezred tábori lelkésze is.”
Egy másik jelentés is említést tett a halottakról: „A foglyok vallomása szerint még állásukban is érezhető a penetráns hullaszag, állásunk előtt rengeteg ellenséges hulla van.” A következő órák eseményei miatt arra következtethetünk, hogy valószínűleg elmaradt a halottak eltemetése, az már a következő nap bevonuló olaszoknak lett a feladata.
12 óra 30 perckor aknavető és tüzérségi előkészítés után két ellenséges század kísérelt meg áttörést, amelyet sikerült visszavernie a 31/I. zászlóaljnak. Hiába a sikeres ellenállás, a jelentésekben a nehézségek is olvashatóak: „A legénység a nagy veszteségek miatt igen lehangolt és a sebesültvivők hiánya miatt elkeseredett. Fizikai állapotuk gyenge, kimerült, annál inkább, mert az emberek az állásban töltött időt szakadatlanul éberen töltik.”
A visszavonulási parancs.
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 608. M. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred iratai, 7. doboz)
Az állásokat tartó zászlóaljak a kora délutáni órákban kapták meg a visszavonulási parancsot, amelyet utóvédek visszahagyásával az éjszakai órákban hajtottak végre. Egyedül az 5. század nem tudott visszavonulni (csak június 22-én), mert állásaik ellen támadás folyt.
Többekben csodálkozást váltott ki a visszavonulási parancs. Wittek Ferenc százados, a 31/I. zászlóalj parancsnoka a Tp. 415-ös számú jelentésében a következő olvasható: „Nagy csodálkozást keltett a visszavonulási parancs akkor és ott, ahol egy érintetlen kipihent hadosztály támadása az erkölcsileg töretett ellenséggel szemben, igen könnyen 15 km mélységben visszanyomhatná az ellenséget.”
Június 22., szombat
A Piave felett a Mercadelli hídon visszavonuló veszprémi ezredet olasz tüzérségi csapás érte. A mintegy 300 gázgránát robbanása miatt 22 gázsérült honvédet szállítottak a segélyhelyre.
Az egykori Mercadelli hadihíd a Piavén
(Forrás: https://picryl.com/media/mercadelli-uebergangsbrucke-an-der-piave-109219)
A visszavont ezred összegző harcjelentésében a következő olvasható: „A 7 napos vállalkozásban 391 foglyot ejtettünk, köztük egy századost, egy főhadnagyot, hat hadnagyot, akik a 3., 4., 5., 6., 31., 111., 112., 113., 168., 253., 264., 270. ezredből valók. 4 olasz ágyút visszavonuláskor kapott parancs szerint felrobbantottunk.”
Möszl Miklós századost ezen a napon temették el a coneglianói temetőben.
Möszl Miklós százados (nevének rossz írásával) és társai végső nyughelye a cittadellai osztrák‒magyar katonai temetőben, ahová 1943-ban temették át Coneglianóból (Forrás: https://eu.zonerama.com)
Amikor ma a Via della Riscossa műúton közlekedve elérjük az egykori montebellunai vasútvonal töltését, még láthatjuk a síneket, a nyomvonalat. A töltés mögött harcoló veszprémi 31-es honvédek állásainak már nyoma sincsen, a környéket inkább az 1920-as években épített öntözőcsatorna uralja. Az egykori két ellenséges védelmi vonal között szép házak állnak, békés családi otthonok. Az ott lakók pedig ‒ a konferencián elhangzott kérdéseik alapján ‒ nem is sejtik az 1918 júniusában ott lezajlott hét pokoli nap történetét.
A használaton kívüli montebellunai vasútvonal egy magmaradt részlete a vasúti töltéssel és környéke – ma már jelentősen megváltozva
(Fotó: Pintér Tamás)
A montebellunai vasútvonal maradványa és egy olasz emlékmű az osztrák‒magyar betörés legmélyebb pontján
(Fotó: Pintér Tamás)
