Lemberg orosz hétköznapjaitól az Isonzó pokláig

2018.05.03. 07:05 :: A.GergelyAndrás

Egy riport-tudósítás lehetősége kínálkozott a háború első éveiben, s egy másik korszakhatár, másik pokolhatár az olasz fronton, melyből „Az Isonzo eposza” lett. Ritka műegész, nem eléggé ismert szerző… – de annál hitelesebb korkép és megfigyelői napló, riportázs és a kor egyik legőszintébb kritikai értékelése. Ez az, amit Pogány József munkája kínál.

 

A kötet első harmada, Pogány József könyvének első témacsokra az a tíz hónap, mely megrengette a keleti front helyzetét, Lemberg eleste és az orosz háborús gőzhenger Budapestet, Bécset fenyegető közelítése, majd a város visszavétele, melyben a legnagyobb európai poklok felfedezése, a kelet/nyugat törésvonalak fronthelyszínei és emlékezeti örökségei vonulnak fel. A szerző mint kulturális újságíró tudományos közírói könnyedséggel, épületes dramaturgiával teszi közzé korhű riportjait, s ebben a publicisztika rigorózus szabályai értelmében alkot egyedit, sőt mégoly jeles írók többségét is felülmúlót. Olyat, melyben nemcsak eseménytörténet, kulturális diffúziók, megértéshiányok, félreismerési helyzetjellemzések, közpolitikai érzékenység nyilvánul meg olvasmányosan és értelmesen, hanem a sodró hadiállapotok tétjeinek, áldozatainak is kijáró tisztelet, érzékenység és józan ítélőképesség is a legfennköltebb formájában szólal meg. A lembergi riportkönyv (Tíz hónap a cárizmus uralma alatt, 7-123. old.) bár valamely literátor lélek elméleti feljegyzéseinek, megfigyelési naplójának tűnik, emellett a háborús folyamatban részt is vevő szerzői állásfoglalás a világképek, az értelmetlen és kíméletlen esztelenségek, az összefüggések mélyrétegeit is meglátó kortanú dokumentuma. Az orosz uralom nyomasztó képe és az idegenek vadsága a város életében mintha belső ellenállásra ébresztene, s a Galícia zsidó lakosságának képtelen kiszolgáltatottsága elleni fölháborodást tükrözné, az emberi apró gesztusok egész historikus tárházával színezve, s jószerivel írói attitűd tónusában jelenik meg. A kortárs Fodor Gyula kritikai értékelése (mely a kötet mellékletében található 1915-ből) úgyszintén sokra becsüli ezt a humánus aspektust, a zsidóság ábrázolását, a szocializmus hitének ambivalens tükröződését, a részletpontos életmód-leírást, a fájdalmat és humort, a kiszolgáltatottságot és végletességet is beleértve (349-353. old.). Megjelennek a messiásvárók, a „jó oroszok”, a zsidók gyötrelmei, a „földalatti Lemberg” mindennapjai, a megélhetésmódok változatai, Ukrajna letiprásának egész monstre stratégiája, a szocialisták üldözése, a cionista álláspontok, a családi élet még maradék szépsége, a „veszett Lengyelország” egész víziója, s mindama külső függés, mely egy népet, egy várost, egy életvilágot aprólékosan fölmorzsol, áldozattá tesz vagy részben tán megkímél. Tíz hosszú hónap, mely a háborúban még végtelenebb idő, magában az élhető világokban sejlik föl és bomlik ki ebben az irodalmi riportban.

borító 

A korabeli irodalmi tónusú haditudósításokkal szemben, melyek szerzői legtöbb esetben nem is láttak frontközeli tájat sem, Pogány haditudósításai a jelenlét hitelével és a humánus gondolkodó aspektusából hozzák hírét – nem utólag, hanem párhuzamosan, szinkron időben…! – mindannak, ami a kor értelmiségi kritikája révén még egyáltalán elmondható a háború rejtelmeiről. Második riportműve A meghódított Oroszlengyelországon keresztül (125-187. old.) vezet tovább, „lembergi meséi” után mintegy útikönyv-szerűen kalauzol a háború-fosztotta közéleti tájon, Krasznik, Lublin, Csenstochau, Ivangorod, Kielce, Petrikau, Radom, Dombrova győzelmein, extázisain, kormányzások és katolicizmusok, korzók és kíméletlenségek helyszínein, mintegy „városportrékon” keresztül: a győzelem városa, a lengyel extázis városa, a katolicizmusé, a megsemmisülésé, a kormányzásé, az esti korzóké, a fekete gyémántoké… Városok, városlakók, háborús belvilágok, élmények és tények, értelmezések és impressziók. Ez az utazás naplója, még ugyancsak 1916-ból.

Már a harcedzettség sajtósa, a sokat látott értelmiségi (nem kevéssé politikai) érdeklődése, az élményközeli megfigyelői szerep kínálja, hogy a nem szűnő világégés új helyszíne közöljön kihívást a tudósítóval, amiből azután a kötet harmadik blokkja következik: A földreszállt pokol / Isonzo eposza (189-346. old.). Páncélvonattal a frontig és a doberdói éjszakában, a harmadik Isonzo-csata és a szétbombázott Görz, mely a föld alá vonul és hamvaiból megéled, majd Oslavija „szatírjátékba” formált drámája, a tábori közkatonák meg Zeusz kapcsolataira építkező riportázs, a tengerészek lövészárokba vonulása… – mindez Pogány helyszíni beszélgetései, résztvevő jelenléte és kötetbe fogalmazott tudósításainak összességében nemcsak „a Karszt-háború” kőverte kegyetlenségét, de egészében az Isonzó-völgy csatáinak valódi eposzát jelenítik meg. „Tiszteljétek a közkatonákat!” – szól egyik kötetzáró naplórészlete. S a követelés, figyelmeztetés mellett Ő maga tette is, követte is ezt.

Nemigen tudunk Pogány Józsefről, talán csak az Ady-követő irodalmár nemzedék néhány képviselőjétől nyerhetünk valamely impressziót róla. De az a fennebb utalt Fodor Gyulán kívül már Révész Béla korabeli (1916) elismerő kritikai értékeléséből is kitűnik, hogy roppant sokra tartja az akkori Népszava olvasóinak megírt eposz-értékelő méltatásában mindazt, ami Pogánytól megformálódott (354-362. old.). A magyar irodalmi életben és a háborús riportanyagokban feltűnően egyedi hangú Pogány, kinek a későbbi magyar könyvkiadásban is alig egy irodalomkritikai kötete maradt fenn, ezzel a mély és veretes tudósítói munkával nem csupán a hazai háborús forráskiadások centenáriumi gyűjteményét gazdagítja, de Kőbányai János értő kritikai portréjában úgy is megjelenik, mint minden kollektív emlékezeti nyomorúság és ébredés, emlékezés és értékrendi küzdelem hordozója, az európai pokol-tornácok szakirodalmának képviselője, s majdan a földrész egészének dantei világot apokaliptikus alvilágokra cserélő barbárságának jelképes előhírnöke is (365-385. old.). Kőbányai már más háborús szerzők újraolvasásának, irodalmi és emlékezeti palettán elhelyezésüknek is munkása volt, s itt mint a kötet szerkesztője, mint a kiadó vezetője is kellő magyarázatát adja, miért kell a felszínesnél lelkiismeretesebb figyelmet szentelnünk a nem túl sok korabeli hiteles tudósítás kortanújának.

A kötet adatai:
Pogány József: Első világháborús riportok. Szerkesztette Kőbányai János. Függelékben a szerzőről Fodor Gyula, Révész Béla írása (1916), Kőbányai János életmű-portréja. Múlt és Jövő, Budapest, 2016., 391 oldal

2 komment

Címkék: lemberg Isonzó pogány józsef

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr1713886166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.05.03. 21:54:21

@csorsza: Szerzőnk ezzel bizonyára épp úgy tisztában van...

A háború alatti irodalmi munkássága az, ami kevésbé ismert. A haditudósítói tevékenységét, s ezeket az írásait nem szabad a háború utáni politikai szerepe alapján megítélni.

Egyébként már itt a blogon is idéztünk tőle. Az Isonzó eposza komoly forrás értékkel bírt a számunkra is. A Doberdó mögötti pihenőtáborban, a Segeti táborban is járt, s nagyon szépen megörökítette az ottani tapasztalatait: „Mindenfelé magyar szó. Az ország minden tájszólása beszél itt magyarul. Debreceniek, székesfehérváriak, nagyváradiak, pestiek. Mintha egész Magyarország itt adott volna találkozót. A tábor beszél és beszéde: magyar szimfónia.”

Lásd: nagyhaboru.blog.hu/2015/07/02/elet_a_doberdoi_frontvonal_mogott_a_segeti_tabor

Azóta nyomtatásban is megjelent magyarul és szlovénül is.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása