John Keegan Az első világháború című könyvének bemutatása
John Keegan (1934-2012), a neves brit hadtörténész 1998-ban adta ki The First World War című összefoglaló munkáját, melyet a magyar közönség Pollmann Ferenc a Hadtörténelmi Közleményekben megjelent vitacikkével ismerhetett meg 1999-ben. Magyar fordítását Molnár György készítette el, mely első ízben 2010-ben jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában. Második kiadása idén látott napvilágot, immár az Akadémiai Kiadó által jegyzett Hadiakadémia sorozat keretén belül. Írásunk apropóját ez a friss megjelenés adta.
Az Akadémiai Kiadó két éve indította Hadiakadémia című sorozatát, mely eddig öt kötettel örvendeztette meg a hadtörténet iránt érdeklődőket. Ezek között immár John Keegan négy munkáját is kezükbe vehetik magyar nyelven az olvasók. Az Akadémiai Kiadó ezzel nagyon fontos feladatot vállalt magára: Keegan életműve megkerülhetetlen a hadtörténettel foglalkozók számára. Sohasem viselt katonai szolgálatot, mégis katonák generációit tanította hadtörténetre. 1960-tól 1986-ig a sandhursti Királyi Katonai Akadémia tanára volt. Utána a Daily Telegraph katonai szakértőjeként dolgozott, aminek következtében megkérdőjelezhetetlen tekintélyre és ismertségre tett szert. Ha csak a bevezetőben linkelt angol nyelvű Wikipédia oldalból indulunk ki, akkor is huszonhat könyvben vállalt szerzői, társszerzői vagy szerkesztői szerepet. Munkássága pedig az ókori hadviseléstől kezdve napjaink konfliktusainak vizsgálatáig terjed ki, hiszen számos átfogó történeti alkotás került ki a kezéből. Fő kutatási területe azonban – pályájából fakadóan is – a XX. század hadviselése volt.
Az első világháború című könyv egyetlen kötetben kísérli meg összefoglalni az 1914 és 1918 közötti évek teljes had- és az ez alá rendelt diplomáciatörténetét. Ennél többre nem vállalkozott, így a kötetben hiába keresünk társadalom-, gazdaság- vagy művelődéstörténeti elemzést. Ezt egyébként komoly hiányosságnak érzem. Az első világháború korántsem csak a harci cselekményekről és a politikáról szólt. Máig érződik ugyanis befolyása, mely az európai társadalmakra gyakorolt hatásában, a világgazdaság átrendezésében, az emberi gondolkodás művelődéstörténetben követhető változásaiban nyilvánul meg elsősorban, nem a korabeli hadmozdulatok jellegében. Emellett sajnos kénytelen vagyok további kritikával élni. Ahogy Pollmann Ferenc is rámutatott a bevezetőben hivatkozott vitacikkében, Keegan könyvében közel sem kaptak azonos arányokat a különböző hadszínterek. Alaposan elbillen a mérleg az olyan harci cselekmények bemutatása felé, melyben valamely angol anyanyelvű ország katonái érintettek voltak. Ez egyébként egyben előnnyé is változik. Magyarországon – érthető okokból – viszonylag ritkábban olvashatunk az első világháború alatti tengeri hadviselésről, az afrikai vagy a távol-keleti hadszíntereken zajló eseményekről, de a brit hadsereg összetételéről, egyben a kanadai, új-zélandi vagy ausztrál katonák szerepvállalásáról sem a küzdelemben. Így az ezek iránt a kérdések iránt érdeklődők számára a kötet magyar nyelvű megjelenése kifejezetten hiánypótló jellegű.
Érezhetően Keegan számára – ahogyan az angolszász szerzőkre gyakran jellemző – az első világháborút Nagy-Britannia és Franciaország (továbbá kisebb részben Oroszország) Németország ellen folytatott háborúja jelenti. Az Osztrák-Magyar Monarchia csak mint Németország szegény, életképtelen szövetségese jelenik meg, s harcai jelentéktelennek tűnnek fel a Németország ellen folytatott háború árnyékában. Sajnos nemcsak Keegan művét olvasva volt ez a benyomásom, hanem nemzetközi konferenciákon járva az angol, illetve tengerentúli kollégák előadásainak meghallgatása során is. Az ottani történészek mintha megfeledkezni látszanának arról, hogy a háború kelet-európai rendezése nemcsak sok problémát hagyott nyitva, de számos újat is generált. Ez egyébként Keegan könyvén is látszik. A háború kelet-európai következményeire mindössze három oldalt szánt (616-619), ráadásul megállapításai nagyrészt sommásak. Magyarország problémájával pusztán egy tizenkét soros bekezdés foglalkozik, amelyben a hangsúlyt a Romániával szembeni területveszteség következtében kialakuló két ország közötti konfliktusra helyezi. Ez a nyugati front eseményeinek minden részletre kiterjedő tárgyalásához, vagy a brit háborús temetkezés és hadisírgondozás eredményeinek három oldalas (612-614. o.) bemutatásához képest mindenképpen kevés, főként egy ilyen terjedelmű könyv esetén.
Ha a jegyzetapparátust átnézzük, láthatjuk, hogy Keegan elsősorban angolszász munkákra, illetve összefoglaló művekre hivatkozott. A 236-237. oldalon azt írja, hogy a Monarchia katonái kevés emlékezést hagytak hátra az utókorra, tájékozódási lehetőségként értelmiségiek és művészek – Wittgenstein, Rilke, Kokoschka – levelezéseit, naplóit ajánlja, illetve Jaroslav Hašek Švejkjét. Ezek a tények arra utalnak, hogy Keegan nem ismeri az első világháború kelet-európai irodalmát. Csak magyar viszonylatban számos olyan levéltári hagyatékról, szaktanulmányról, néprajzi kutatásról, irodalmi műről tudunk, ami képtelenséggé teszi azon állítást, hogy kevés emlék maradt az utókorra. És a Hadtörténeti Levéltár egykori első világháborút feldolgozó befejezetlen sorozatát még nem is említettem. (Ahogy a fentiekből látszik, Keegan sem.) A probléma egy lehetséges oka az lehet, hogy a forráspublikációk, történettudományi szakmunkák nem férhetőek hozzá a tudomány jelenlegi nemzetközi nyelvén, azaz angolul. Ennek a hiányosságnak a pótlását minél előbb el kellene kezdenünk, hiszen ebből a hazai és a nemzetközi tudományos élet egyaránt profitálhatna, ugyanakkor kézzel fogható hivatkozási alap lenne a különböző nézőpontok ütköztetése során. Ezt az elképzelést alátámasztja, hogy a bibliográfiai ajánlóban Keegan hivatkozik Galántai József Hungary in the First World War című munkájára, amely a Magyarország az első világháborúban című könyv 1989-ben megjelent angol fordítása, szintén az Akadémiai Kiadó gondozásában. A jegyzetekben azonban nem találtam hivatkozást a műre, ennek ellenére, mint hivatalosan megjelent angol nyelvű munkát, Keegan ismerte.
E negatívumok ellenére a könyv összképe pozitív. Keegan egy kifejezetten olvasmányos munkát tett le az asztalra, melyet egyáltalán nem érhet az a hadtörténeti munkákkal szembeni gyakori vád, mely szerint szárazsága miatt nehezen olvasható lenne. Ebben természetesen a magyar fordítást készítő Molnár Györgynek fontos szerepe van. Amennyiben egy olyan könyvet szeretnénk olvasni, melyben nagy vonalakban képet kaphatunk az első világháború világszerte zajló harci cselekményeiről, különös tekintettel a nyugati hadszíntérre, úgy Keegan könyve mindenképpen jó választás. A frissen megjelent második kiadás kivitelezéséért további dicséret illati a kiadót. A borító kifejezetten szép, a könyv mérete pont jól eltalált, a térképek pedig – amelyek minden hadtörténet iránt érdeklődő számára kulcsfontosságúak – kiváló minőségűek.
Végül a blog olvasói számára külön érdekesség lehet, hogy Keegan a 248-249. oldalon kitér a limanovai (vagy ahogy ő hívja, limanowa-lapanowi) csatára is, melyet a Monarchia utolsó önálló, azaz döntő hangsúlyú német segítség nélküli (a 47. német tartalékhadosztály részt vett a küzdelemben) nagy horderejű győzelmének nevez, amely megállította az orosz előretörést mind a német, mind a magyar területek felé. Ha a limanovai csatát ilyen fontosságúnak ítéli a brit szakirodalom is, akkor ideje újragondolnunk (nekem legalábbis mindenképpen), hogy a két világháború között köztudatban élő emlékezetét ne Limanova-kultusznak nevezzük a jövőben, hanem a limanovai csatát övező jogos tiszteletnek.
