Levelek Przemyślbe
A Szegedi Napló 1915 márciusában különleges kezdeményezést indít: a lap előfizetői számára biztosítani kívánják, hogy az orosz csapatok által körülzárt Przemyślbe, az ott szolgáló katonáknak eljuttassák hozzátartozóik üzenetét. 1915. március 22-én azonban, miközben még gyűlnek a levelek, az erőd elesik. A 116 darabból álló különleges gyűjtemény utókornak való megőrzéséről a lap főszerkesztője, a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum munkatársa, Móra Ferenc gondoskodott.
A Szegedi Napló 1915. március 13-ai számában jelenik meg az első hirdetés, amely ismerteti az olvasókkal a napilap szándékát. Az Üzenetet küldünk Przemyslbe a szelek szárnyán kezdetű felhívás közli, hogy a március 28-ai lapszámba várják az üzeneteket minden előfizetőtől, akinek az erőd védői között rokona, barátja, ismerőse van.
Egy üzenet a Szegedi Napló szerkesztőségébe
(forrás: Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, Szeged)
A legfeljebb 10 nyomtatott sorra terjedő üzenetet március 24-ig lehetett beküldeni. A vállalkozást a szegedi honvédkerületi parancsnokság támogatásával tervezték megvalósítani. „Közöljük a várvédő földijeinkkel, hogy idehaza rendben folynak a dolgok, s ha van bajunk, az a legnagyobb, hogy ők messze vannak tőlünk s babéros homlokukra csak álmunkban leheltet csókot a szeretet. Megüzenjük nekik, hogy az ő fegyvertartó erős kezük védi az itthon hagyottak biztonságát, nyugalmát, testi, lelki javait s megüzenjük, hogy sóvárogva várjuk a boldog napot mikor vidáman hozzák haza diadalmas lobogójukat” – olvasható a hirdetés szövegében, amely a következő napokban többször is megjelenik kövér betűkkel kiemelve a lap hasábjain.
Kusmanek tábornok, Przemyśl védőserege parancsnokának a plakettje
(Sződy Szilárd szobrászművész alkotása az Érdekes Újság 1915. évi 24. számából)
A Szegedi Napló folyamatosan nyomon követte az erőd körül zajló eseményeket. 1915. március 21-én még semmi különös nem történik, jelenti a hivatalos távirat nyomán. Ugyanakkor az is olvasható, miszerint Przemyśl vitéz védőserege az előző nap hosszabb szünet után kirohanást intézett keleti irányba, jelentékeny ellenséges erőre akadt és több órai harc után visszavonult a védővonal mögé.
1915. március 22-én, hétfőn nem jelent meg a lap. Március 23-án viszont címlapon jött a hír: Przemyśl dicsőséggel elesett. Fekete nap címmel nyitó tárca is olvasható a szomorú eseményről, amely a város és környékének lakóit mélyen érintette.
Przemyśl első ostroma 1914. szeptember 17-től és október 12-ig, második ostroma 1914. november 4-től 1915. március 22-ig tartott. A 130 ezer fős osztrák–magyar védősereg zömét népfelkelő egységek képezték, mellettük egyetlen soralakulat a zömmel magyar legénységű szegedi 23. honvéd gyaloghadosztály volt. Ennek a kötelékébe tartozott a szegedi 45. gyalogdandár a 2. gyulai és 5. szegedi honvédgyalogezreddel, valamint a lugosi 46. gyalogdandár a 7. verseci és 8. lugosi honvéd gyalogezreddel. A várost és az erődöt a gorlicei áttörést követően, 1915. június 3-án foglalták vissza az osztrák-magyar csapatok.
A következő napokban számos hivatalos sajtótudósítást közöl a napilap a vár elestéről, az élelmezésről, az ott tartózkodók utolsó napjáról. A visszaemlékezések külön kiemelik az élelmezés szűkösségét mind a katonaság, mind az állatállomány esetében, az időjárás rossz körülményeit, amely miatt nem érkezhettek meg a felmentő csapatok.
A Szegedi Napló 1915. március 23-ai címlapja
1915. március 24-én a Szegedi Napló sajnálattal tudatja: Nem megy üzenet Przemyslbe, a „csodavárba”. A környékbeli községekből még e lapszám megjelenése előtti este is érkeztek levelek, üzenetek az ottaniaknak: „betűvetéshez nem igen szokott kezek furcsa, girbe-gurba sorai, melyekben a legmeghatóbb szeretet lobog. Fájó szívvel tettük őket ahhoz a másfélszáz levélhez, amelyeket rendezve, betűsorba szedve, kinyomtatásra elkészítve tegnap délután adtunk le a nyomdába szedésre. Most már nem ezerszerezi meg őket a szedőgép, - hiszen a »czímzettek« ismeretlen utakon bolyonganak ismeretlen állomások felé. A fohászok, amiket remegő szívű anyák, apák, feleségek, gyermekek betűkbe öltöztettek, most fölszakadtak a papírról s mint fehér galambok követik a rabok útját a hómezőkön, le-leszállva szívükre elfojtott fájdalommal, biztató bugással. Mégis sajnálnánk, ha elkallódna a sok szép üzenet, amelyek közt nem egy rendkívül érdekes megnyilatkozása a háborús Szeged lelkének, azért a levélírók szíves beleegyezésével – a Przemyslbe szánt levelek kéziratait úgy, a mint vannak, átadjuk a városi múzeumnak.”
A lap egyúttal felajánlja, hogy az alkalmi előfizetőket, akik csak az üzenetküldés lehetősége miatt fizettek elő, kártalanítja.
A levelek egy barna borítékban a mai napig együtt várják, hogy elolvassa őket – a címzett helyett immár – az utókor. Móra Ferenc szép küllemű, de nehezen olvasható betűivel pár mondatban a borítékra megírta a levelek történetét: „A Szegedi Napló 1915. márciusában a Przemyslben rekedt szegedi 46-osokhoz és 5-ösökhöz repülőpostával egy lappéldányt akart beküldeni az otthoniak üdvözletével, mire a lap elkészült volna a vár elesett; a szerkesztőségnek beküldött leveleket bekértem. Móra.” A lapszerkesztő, a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum könyvtárosa a szegedi 46-osokat illetően tévedett ugyan, hisz ők nem szorultak a Przemyśl erődbe, az 5-ös honvédek annál inkább, azonban a gyűjtemény egyben tartásáért és megmaradásáért övé az érdem.
Móra Ferenc sorai a leveleket őrző borítékon
(forrás: Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, Szeged)
A Móra által 115-nek jelzett, de ténylegesen 116 darabból álló gyűjteményben a kézzel vagy géppel írt, szép fejléces papír mellett egyszerű kalendáriumból kitépett, ceruzával írt „papírfecnik” is találhatók. Némelyik üzenet egyforma írással, stílusban készült, viszont más-más címzettel van ellátva, így valószínűsíthető, hogy egy szerkesztőségi munkatárs is felvehette a családtagoktól az üzenetet a Napló-házban. Van, hogy egy levélben több személyről is érdeklődnek, akik a közelükben lehetnek az itthoni hozzátartozók szerint.
Külön táblázatban közöljük a levelek címzettjeit és beküldőit. A küldeményeket a könnyebb azonosíthatóság végett sorszámoztuk. Az egy küldőtől érkezett levelek egy sorszám alatt szerepelnek. Egy küldő több személynek is küldhetett üzenetet. Ebből adódik, hogy a 116 levél összesen 134 személy részére tartalmaz üzenetet. A táblázatban a címzett neve mellett feltüntettük az alakulatát, a küldő személyét, a küldés helyét és idejét, ha ismert. Három esetben nem azonosítható a címzett személye, harminc esetben (22,39%) az alakulata. A legtöbb üzenet, szám szerint 62 (46,27%) a város házi ezredénél, a szegedi 5-ös honvédeknél harcolók részére íródott.
A családtagoktól származó pár soros hírek teljesen hétköznapi dolgokról szóltak: gyermek születése, egészségügyi állapotjelentés, az állatállomány szaporulata, rokonok üdvözlete, a siralmas anyagi helyzet, vagy a kétségbeesett kérés, hogy miért nem ír haza szeretteinek, és hogy jelentkezzen.
A következőkben néhány érdekes levelet emelünk ki átírva. A levelek válogatása teljesen szubjektív szempontok szerint, a címzett személye vagy a szöveg érdekessége alapján történt. A közölt levelek között van olyan, amely az érzelmek túlcsordulása miatt, vagy épp ellenkezőleg, a személytelensége miatt tűnik ki a többi üzenet közül.
A levélíró – legyen akár iskolázottabb városi polgárasszony, akár kevésbé irodalmian fogalmazó környékbeli tanyasi édesanya/feleség – szavai és mondatai mindig ugyanarról szólnak: a szeretett férfit várják haza minél hamarabb.
Elsőként az ismertebb, magasabb ranggal rendelkező katonáknak szóló pár levélrészlet.
[1.] Nónay [Dezső] ezredes
Drága apucink! egészséged miatt nagyon aggódunk. Írj magadról sokat. Jan. 31iki lapod volt az utolsó hír. Mi egészségesek vagyunk. Isten veled! győzedelmes felszabadulás után viszontlátást remélve csókol szeretettel: Ellid, Duci, Márta, Tibi, Idus és Lilike.
Przemyśl szegedi hősei: Tabódy Zsolt alezredes, Seide Rezső vezérőrnagy és Nónay Dezső ezredes portréi (forrás: Érdekes Újság, 1915. évi 21. szám)
[2.] Seide [Rezső] vezérőrnagy
Édes. Ez úton is megpróbálom egymástól hírt kapni. Valamelyik újság útján feleljen. Fogadja édes mindnyájunk szívből jövő szerencse kívánatinkat a kitűntetéséhez. Repülő lapjait a decemberin kívül megkaptam köszönöm. Mindnyájan jól vagyunk remélem maga is. Febr. 14 óta nincs hírem. Kérem az uramat e sorokra figyelmeztetni! Isten oltalmazza s adjon mielőbbi boldog viszontlátást Magát édes öleli csókolja nagyon s hűn szerető felesége
[3.] Orosz Béla vezérkari százados
Drága kis Uram! Kitüntetésedhez szívből gratulálok, jól vagyunk a drága kicsikék is, anyuska ma utazik Ujlakra, Imre Szegeden önkéntes, nálunk lakik, ez jó mert nem vagyok egyedül soha, azért végtelen hiányzol édes bár jöhetnél haza már s dicsőséges vége lenne a rémes harcoknak! Pista még otthon van Margit meghívtam ide még nem válaszolt szegény Kurdyról semmi hír – amikor lehet mindig írj roppant aggódom Érted
Végtelen szerelemmel ölel csókol hű feleséged
(forrás: Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, Szeged)
[84.] Péchujfalusi Péchy Lajos főhadnagy
Január 2.-án kelt levele óta semmi hír. Talán csak nem beteg ismét? Mi jól vagyunk itthon. A várva-várt békéért, s a mielőbbi viszontlátásért imádkozunk! Mindannyiunktól szíves üdvözlet. Isten védje! – Pá!
Ily
(forrás: Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, Szeged)
Több üzeneten is láthatók áthúzások, javítások, módosítások, ahogy ez a következő két levélen is megjelenik.
[5.] Tabódy Zsolt honvéd alezredes
Én édes jó Uram! lelkem minden gondolatával szüntelenül Nálad veled vagyok. Nincsen semmi bajunk csak az hogy Te messze vagy tőlünk s még s még csak hiú sem hallottam Rólad már 5 hete. Pedig én oly sok levelet írtam már – vajjon ez itt Hozzád jut e ? Tegnap az Újságban is írtam Sarolta, Ida gyakran írnak jól vannak. A fiú sokat kérdezősködik Rólad s vigasztal engem.
Naponta kérem a Mindenható jó Istent őrizzen s óvjon Téged minden bajtól. Isten áldása veled! Igaz szeretettel ölel és szívből csókol szerető Annád és Emese
[6.] Lázár Domokos honvéd százados
Édes Domim! A repülős lapokat megkaptam, köszönet értük. Febr. 11-iki az utolsó azóta nem jött semmi. Remélem nincsen semmi baja? Mi hála Istennek mindnyájan jól vagyunk és csak Magáért aggódom és imádkozom. Több címre írtam már, de hogy megkapta e ? nem tudom. Kérem ha ezen üzenetem át vette értesítsen. Isten áldja és óvja meg továbbra is! A mielőbbi boldog viszontlátás reményében egész lelkével öleli és csókolja szerető Micije
A következő levél címzettjéről, Koszmovszky Rezső főhadnagyról biztosan tudjuk, hogy hazaérkezett és később is Szegeden élt. Iskolái elvégzése után a katonai pályát választotta hivatásának. 1914-ben a szegedi 5. honvéd gyalogezred főhadnagyaként került hadifogságba Przemyślnél és Szibériába került hadifogolytáborba. Szegeden 1917. augusztus 5-én köt házasságot László Irén Etelkával. Irénke, a levél írója édesapja névjegykártyáján küldte be üzenetét a Napló szerkesztőségébe. László Kálmán rendőrkapitány leánya kitartóan várta kedvesét a fogság ideje alatt, sőt szerelmüket a távolság se csökkentette: 1917-ben kihasználva egy enyhítő minisztériumi rendeletet „helyettesítés” útján kötöttek házasságot. Koszmovszky Rezsőt testvére helyettesítette az anyakönyvvezető, majd a belvárosi római katolikus templom oltára előtt. Szegeden ez volt az első „helyettesítéses házasságkötés”.
[4.] Koszmovszky [Rezső] főhadnagy
Múlt hó 16-án kelt lapját megkaptam. Mi mind jól vagyunk sokat aggódunk Magáért és Szaszáért ki Oroszlengyelországban van. Írok mindennap azonban lapjaim közül már sok vissza jött. Reméljük mielőbbi felszabadulásunkat. Ha lehet írjon sokat örömmel olvassuk lapjait s sok szeretettel várjuk haza
Irénke
A Szegedi Napló 1917-es híradása Koszmovszky Rezső és László Irén helyettesítéses házasságkötéséről
[93.] Braun Béla honvéd főszámvevő
Kedves Fiam!
Tudatlak, hogy mi mindannyian egészségesek vagyunk. Írni már sokszor írtam, de nem tudom megkaptad-e? A fényképet is elküldtem. A gyerekek kézcsókjukat küldik. Ha csak bírsz, írj!
Százezerszer csókol
Boris
[102.] Engi Péter tizedesnek
Feleséged kisgyermekeiddel együtt egészséges, a telet félve, de szerencsésen eltöltötte. 110 kilós disznót vágott, segélyt kap, megélhetése biztosítva van. Mariska már beszél, veszekedik Margittal a ki járni [?]. Leveleidet néha hetenkint, néha 6-8 hétben egyszer kapja meg. Szeretné ha itthon lennél, - én is. Szőlőmunka megindult gyerekekkel lányokkal, férfi nincs, drágaság nagy. Fiamat is besorozták, családom egészséges üdvözletét küldi. Írd meg miért kaptál kitüntetést?
Sok szerencsét kíván: gazdád
A leghazafiasabb érzelmekről és gondolatokról tanúskodó levelet Kéler-Szalay László és Illés Brúnó kapta volna, ha eljut az üzenet hozzájuk.
[51.] Kéler-Szalay László honvédszázados zászlóaljparancsnok úr
Kedves Sógor! Szeretettel üdvözlünk és üzenjük hogy Feleséged nem régen volt Miskolcon családod minden tagja egészséges, türelmesen várjuk győzelmes visszatérésedet Árpádunk április 15-én kezdi meg a szegedi honvédlovastűzérségnél önkéntesi szolgálatát és kiképzés után indul ő is felszabadításodra. A végső győzelmünkben soha sem kételkedtünk mert a magyarságot ideig-óráig el lehet nyomni, de legyőzni – soha!
Ölel csókol szerető Sógorod
Somlyódy Isván szegedi vezető járásbíró és Családja
„A háború allegóriája. Készült Przemyślben ágyúdörgés mellett 1914. október 3. és 10. között.” (Sződy Szilárd szobrászművész plakettje az Érdekes Újság 1915. évi 24. számából)
[11.] dr. Illés Brúnó hadnagy
Édes Brúnónk, képzelheted mily mohó örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy Neked mindannyiunk nevében sok forró üdvözlettet és csókokat küldjek. Hogylétedről csak néhányszor értesültünk azon pár szó kapcsán, melyet a repülőpostával továbbítottál haza. A jó Sors legyen irgalmas Hozzád, mint eddig! Erőben és egészségben, lankadatlan hazafias kötelességgel – hiszem – hogy kivívjátok a dicsőséges győzelmet, melyért minden ember áhítozik. Mi jól vagyunk mind és ölelünk:
Elka, Villy, Hajnal, Erzsi és János!
Hahn Jenő tizedes üdvözlete szintén az érdekes levélpapírja miatt került beválogatásra. A francia kockás félbetépett papírlap a Hungária Bank Posta vízjelével rendelkezik. A levélpapír fejlécére nyomdai úton helyezték el a Fodor Albert „Feketesas” kávéház és szállodája Szeged emblémát.
A Feketesas szálló története az 1730-as évekig vezethető vissza, sokszoros tulajdonosváltással híres helyi vendéglátósok igazgatták az intézményt. Fodor Albert rövid ideig 1910–1911 között volt csak tulajdonosa. Fejléces papírja így vendéglátás-történeti szempontból is érdekes emlék.
[82.] Hahn Jenő tart. tizedes
Egyetlen drága Jenőm!
Nyugtalanságom kibírhatatlan, miért nem adsz életjelt magadról édes életem? Mi mindannyian egészségesek vagyunk Dudó egy angyal az ő apukáját kimondhatatlan szeretettel várja haza, édesanyámék, a te anyukádék milliószor csókolnak! Én és Dudónk sok puszit küldünk a messze távolban értünk küzdő apukánknak
Szöszid
Hajós Ferenc cukrász vajon mikor tudta meg, hogy kisfia megszületett? Sajnos ez a levél biztosan nem került a kezébe:
[101.] Hajós Ferenc cukrász
Kedves Ferikám
a picike fiú a te neved viseli, gyönyörű gyerek. Olyan mint Marcsika. dec. 1. született. Marcsika aranyos mindig imádkozik érted. Édes Jézuskám segítsd haza apukámat. Nincs semmi bajunk édes lelkem csak az, hogy te nem vagy köztünk. A te k. [edves] szüleid és az enyémek ezerszer csókolnak, Ők is jól vannak. Isten veled a viszontlátásig szerető feleséged Kata
[87.] Tomolik János tizedes
Édes jó apuskánk
mindnyájan egészségesek vagyunk és neked is tiszta szívből kívánunk jó egészséget a drága gyermekeink édesek, nagyon szépen fejlődnek a Rózsád szalad, beszél, légy nyugodt szerelmem ne aggódj miattunk az üzlet mén, mindent rendesen fizetek csak a jó Isten vissza adjon téged. Minden gondolatunk te vagy a kicsi magzataid millió puszit küldenek és én drága boldogságom türelmet kívánok a viszontlátásig sokszor csókol a te örökké hű Iduskád Írjál.
(forrás: Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, Szeged)
[111.] dr. Machánszky László főorvosnak
Dr. Boros üzeni dr. Machánszky László főorvosnak, hogy családja jól van és egészségesek, a nyíregyháziak is. Kis leánya nagyon szépen fejlődik, jelzett küldeményed megérkezett, már nagyon várunk haza.
dr. Boros
Az egyik legszebb papíron érkező levél címzettje Alföldi Károly a Neumann ruhakereskedés szegedi üzletvezetője. Alföldi kisgyermekként Oroszországban élt, édesanyja orosz származású. Tolmácsként szolgált Przemyślben.
[77.] Alföldi Károly tolmács úr
Első sorban, hogy vagy? A legnagyobb gondunk hogyléted, leveleid, egyetlen örömünk! Mama és mindnyájan jól vagyunk. Julius Bécsben van a kórházba. Az üzletbe minden rendbe. Francz úr otthon van kimerült. Írjál gyakrabban 5 hete nem tudunk már rólad! Dezsőék jól vannak a gyerekek babák, a kicsi jár és beszél.
Csókollak Mariska, Mama
(forrás: Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, Szeged)
Az első olvasatra legszemélytelenebb szinte hivatalos jellegű levél Molnár Adorjánnak szól. Azonban egy kicsit megvizsgálva a küldő személyét, máris érdekes háttér bontakozik ki. A Kass Szálló fejléces papírjára vetett pár sor küldője nem más, mint a híres vendéglátós Kass család egyik hölgytagja. A Kass Szálló Szeged akkori legimpozánsabb épülete. Fényűzően berendezett szállodája, étterme és kávéháza a városnak. A jómódú előkelőségek előszeretettel látogatták. A szálló legendás jó híre messzire repült és a térség vendéglátóiparának európai szinten működő fellegvára volt. Étlapjáról a magyar, és akár a francia ételek közül egyaránt válogathattak az ínyenc vendégek. Az épület ma is áll Szeged belvárosában, sajnos azonban már korántsem olyan jó állapotban, mint egykoron. Újra várja, hogy valakik megújítsák régi fényében.
Kass Ellen tehát egy jól menő szegedi családi vállalkozás részese, de miért ír bútorokról Molnár Adorjánnak? Dr. Brana Jánosné Kass Ellen a háború előtt férjével Przemyślben élt. Orvos férje 1914. november 11-én esett orosz fogságba, s később a nyizsnij novgorodi fogolytáborban szolgált orvosként s több társával ott tiszti étkezdét nyitott. Ez utóbbi tényről a Szegedi Napló 1915. április 11-én megjelenő levelében olvashatunk. Így már érthetőbb, hogy Molnár Adorján miért kapta a Brana család lakásának állapotát tudakozó levelet és nem az egészségéért aggódó sorokat.
[76.] Molnár Adorján honvédfőhadnagy
kérem szíveskedjen tudatni, hogy [?] uccában a 7. számú ház épségben van-e, e ház második emeletén van lakásunk hol minden holmim, bútor ect. be van raktározva. Fáradtságát előre is hálásan köszönöm. Minden jót kívánva szívesen üdvözli dr. Brana ezredorvosné Kass Ellen
(forrás: Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, Szeged)
Épphogy magához tér a város lakossága az erőd elesése okozta sokkból, mikor a Napló hasábjain megjelenik egy újabb sorozatközlés. A posta lassúsága és a sors fintora okozhatta, hogy számos üdvözlet érkezett meg jelentős késéssel a város lakóinak. Utolsó üdvözlet Przemyslből (1915. március 25-től) és Elkésett levelek címmel szinte egy sorozat indul megkésett/eltévedt levelek, táviratok, üdvözletek közlésével. Hol egy-két személy beszámolójával, hol egész személylistával a vár eleste előtti időpontokban feladva.
Igaz, hogy a listán szereplő személyek még éltek március 22-e előtt és ez a hír némileg megnyugvásul szolgált a családtagoknak, az olvasók azonban folyamatosan érdeklődtek a szerkesztőségben hogyan is tudhatnának meg minél gyorsabban információkat szeretteikről.
A hivatalos központi lapokból is csak lassan lehetett értesülni egyes személyekről. Ezért, hogy a Külügy–Hadügy katonai lap eleget tegyen valamelyest az információéhségnek, leközölte azon alakulatok listáját, amelyek ott voltak az erőd feladásakor. A Szegedi Napló ezt a listát 1915. április 8-i számában közli Kik voltak Przemyslben? címmel. Sajnos azonban egyéni sorsokról így sem lehetett bővebbet megtudni.
Az élet és a túlélés ösztöne azonban újabb fordulatot hozott, pár hét elteltével a hadifogságba került katonák is megpróbáltak hírt adni magukról aggódó családtagjaiknak. A Szegedi Napló azonnal közlésre is bocsátotta a rövidke táviratokat. Pár részlet az újság hasábjain megjelenő üzenetekből. A válogatásnál a fent közölt levelek címzettjeire fektettük a hangsúlyt.
Seide Rezső vezérőrnagy [2.], a 45. honvéd gyalogdandár parancsnokának a sorsáról 1915. április 15-én értesülhettek a lap olvasói. Birjucs dél-oroszországi városból táviratozik feleségének, amelyben közli, hogy jól van és egészséges, Przemyśl elestekor került orosz fogságba.
Nónay Dezső honvédezredes [1.], az 5-ös honvédek parancsnoka Ufa városából francia nyelvű táviratot küld nejének, Nónay Ellának Szeged Magyarország címzéssel: „Jól érzem magam, véglegesen Ufában vagyok. Sürgönyözzetek Ufába. Alakosikaja 37. Nónay. 1915. ápr. 20.”
Orosz Béla vezérkari százados [3.] hogyanlétéről Levél orosz fogságból címmel számol be a Szegedi Napló 1915. április 23-án. Orosz Béla az osztrák Vöröskereszt közvetítésével küldte levelét: „Most ismét hozzájutottam, hogy neked írjak. Remélem, otthon jól megy minden, én szintén jól vagyok. Pontos címet csak később írom meg. Ezer csók Bélától. 1915. márc. 28.”
Tabódy Zsolt [5.] április 3-án és 5-én is jelentkezik.
Tabódy Zsolt őrnagy jelentkezéséről a Szegedi Napló írása 1915 áprilisában
dr. Machánszky László [111.] a szegedi kórház orvosa, tartalékos főorvos szintén orosz fogságba esett, Kazánból táviratozott, hogy egészséges és jól érzi magát. A távirat útja: Kazán – Románia – Bécs – Szeged, írja a Napló.
Alföldi Károly tolmácsról [77.] is tudjuk, hogy az erőd eleste után hadifogságba került, az 1915. április18-ai Szegedi Napló Orosz tolmács fogságban című híre szerint Kijevben van.
Akiről még tudunk 1915 áprilisában Weisz István [47.], akinek a levelét nem emeltük ki, de ő is a címzettek között van, Kijevből ír s tudatja, jól érzi magát.
A címzett lista szereplői közül Kanyó Ferenc a szegedi első világháború áldozatait közreadó névsorában az elhunytak között találtuk meg a következő személyeket:
Klein József, ? – 1917
Masa Antal, 1891–1917
Oltványi István népfelkelő, 1894–1915, 5. honvéd gyalogezred
Jelen kutatás keretei között minden személy életútját sajnos nem tudtuk végigkövetni. Az írás inkább csak felvillant néhányat ezekből, amelyekben az a közös, hogy mindannyian Przemyśl erődjében szolgáltak, s mindannyijuk számára levél íródott 1915 márciusában. Az összes címzett sorsának feltárása további kutatást igényel. (Egyelőre csak 1915 áprilisában vizsgáltuk a címzettek Szegedi Naplóban közölt későbbi jelentkezését.)
Az itt közreadott levelek egy része is bemutatásra került a szegedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtárban a Nagy Háború Blog közreműködésével 2014. február 6. – március 5. között rendezett Házasság és család a Nagy Háború árnyékában című kiállítás anyagában.
