„Na, majd mi neki indulunk Itáliának…”

2012.09.17. 07:28 :: PintérTamás

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 28., befejező rész

1915 októberében ezredorvosunk zászlóalja elfog egy korábbi olasz parancsot, amely részletesen beszámol az ellenfél céljairól, tervezett harcászati eljárásairól. A tervekből kevés valósult meg, s Kemény doktor bizakodik, hogy egy közelgő fordított lehetőség esetén ők jóval eredményesebbek lesznek.

 

Még egy érdekes olasz parancs került kezeinkbe, csak az a kár, hogy [1915.] október 23-án.

„Alpini csapatparancsnokság
Nr.224. szept. 26. 1915.

Utasítások a Vodil Vrh és a Dolje elleni rohamra.

  1. Ivrea, Val Toce, Val Natisone, Cividale, Susa, Akhilles alpini zászlóaljak parancsnokainak.
  2. A Fissore zászlóalj és a 90. gyalogzászlóalj parancsnokainak.
  3. Körzetparancsnokságnak (alezredes Nobile).
  4. Az első hegyi tüzérezred parancsnokságnak (Mondovi).

Az első vonal zászlóaljparancsnokainak szigorúan kötelessége, hogy a századok és a mögöttük levő tartalékok közti területet megvizsgálják. Minden századparancsnoknak kötelessége pontosan tanulmányozni, hogy a drótakadályok hol vághatók át. Ezt a helyet a drótvágók pontosan jegyezzék meg. Amelyik század a dróttól messze van, az igazodjék az előőrs után, amelynek állva kell maradni ott, ahol a drótvágók működnek, közvetlen ezen pont mögött, s ha a drót át van vágva ezen a helyen áthatol az előőrs és ezen helyet a nála levő homokzsákokkal azonnal megerősíti. Ha ezen hely készen áll s már az előőrs áthatolt, azonnal jönnek a századok s ha a drótakadály nem közvetlen a rajvonal előtt volt, rajvonal alakban nagy közökkel egymás közt elhelyezkednek. Nagyon vigyázni kell, ha több soros drótakadály lenne, hogy valamennyi át legyen vágva, amikor is az árkászokkal az ellenség árkaira támadás intézendő, de Savoya kiáltások nélkül, nehogy riadót okozzunk. Ezután kisebb csapategységek a drótban vágott területen áthatolnak, s azonnal frontot vesznek az ellenség főállásai ellen. Ha útközben még drótakadályra akadnánk, azokat azonnal át kell vágni, de csak ollóval, csőminék csak a végső esetben használhatók. A csőminék oly messze kitolandók, hogy az egész drótakadályon átérjenek s nem szabad őket a földre lefektetni, hanem a cövekek mellett a legalsó drótra, hogy azok a föld felett húzódjanak. Ha egy cső nem érné át a drótot, kettő kapcsolandó össze. Az első rohamosztag az elfoglalt területet azonnal berendezi, függetlenül a szomszéd csapattól. Az első rohamosztag minden tagja kézigránátokkal legyen ellátva, ez a leghatásosabb szer az ellenfelet állandó állásából kiűzni s az ellenrohamot megakadályozni. Ha mégis erősebb ellenséges csoportok kitartanának velünk szemben, vagy ha az első vonalunk egy magasabb állást elvett volna, akkor a Cividale és Susa zászlóaljak azonnal beavatkoznak.

Drótakadályok, Szakál Géza felvétele korabeli képeslapon Drótakadályok, Szakál Géza felvétele korabeli képeslapon

A Vodil Vrhre való felkapaszkodásunk alkalmával a tábori, továbbá nagy kaliberű ágyúink a tüzet nem fogják beszüntetni, hanem valamivel magasabbra lőni, hogy alpini katonáinkat lépésről lépésre kísérjék. Az alpinik az esetleges közeli robbanásoktól meg ne ijedjenek, ha valaki mégis megsebesülne, jobb ez az ellenség erős fegyver-és gépfegyvertüzénél. Alpini katonáink ne viszonozzák azonnal a tüzet, nehogy támadásunkat elárulják. Ha a hegygerinc el van foglalva, azonnal beásni és az ellenséget elfogni. A fedezékeket nem szabad a csúcson építeni, hanem valamivel lejjebb köröskörül, a kote 1198-on a Tominski erdővel szemben, a Mrzli Vrhön a kote 428-al szemben. A kéznél levő homokzsákok azonnal felhasználandók, a hátul jövő zászlóaljak a homokzsákjaikat, szerszámaikat az elsőknek adják át és a vastraverzeket hozzák fel. Mindezekből a hegyitüzérség számára szükséges dolgok leadandók, hogy a hegyoldalon magát beáshassa, a gépfegyver is jól elhelyezendő. A Mrzli Vrh csapatainak visszavonulása elvágandó, egy század leereszkedik a Tominski felé, hogy a visszavonulást ott is lehetetlenné tegye. Ha a parancsnok elesik, azonnal helyettes állítandó, épp így a tisztek helyébe is, nehogy tiszti vezetés hiányában a csapatok nagyon messzire kiterjeszkedjenek. Minden altiszt tudja emberei számát, ha az altisztek elesnek, helyettes állítandó, ha nincs altiszt, ennek a célnak megfelelő katonák lehetnek a helyettesek.

A Mrzli Vrh és a Vodil Vrh A Mrzli Vrh és a Vodil Vrh
(Guido Alliney: Mrzli Vrh una montagna in guerra című könyvéből)

A Vodil Vrhre való roham alkalmával a mi híres fényszórónk, »A mi királyunk« a hegycsúcsot és a hegyoldalt a mi alpini katonáink felett megvilágítja, hogy így az ellenséget felfedezve tartsa, s a mi felkapaszkodásunk irányát is jelezze. Minék és kőlavinák esetén vigyázni. A minék könnyen felfedezhetők és kikerülhetők, mert ahol a föld fel van ásva, ott biztosan az van. Kövek elől nem az árokba kell menekülni, hanem inkább a partra.

A sebesültek ne kiáltozzanak, nehogy ezzel az eredményt mutassák. Mivel a hegyoldal nagyon meredek és csuszamlós, a századparancsnokok nézzenek utána, hogy mindenkinek szeges cipője legyen. Nem kell komtcipő, elő kell venni a zsákból a tartalékcipőt. A cividalei zászlóalj gondolkodjon afelett, hogy a 39-es tisztáson hol fog felfejlődni, épp így a Susa és Akhilles zászlóaljak is nézzenek utána azoknak a helyeknek, ahol a cselekmény esetén fel fognak állani. Nagyon óhajtanám, ha a cividalei zászlóalj már a hajnali szürkület előtt az állásban lenne, a Susa és az Akhilles zászlóaljak ugyanezen időben legyenek Belisténél s egy órával később az állásban.

Fratis őrnagy gondoskodik a támadás alkalmával az utakról ott, ahol a 39. század van, egy külön út jelölendő ki a sebesült szállításra. Esetleg ezen utak Dolje előtt meg vannak szállva az ellenségtől. A hegyitüzérség a 39-es tisztásra való felkapaszkodásnál tartózkodjon minden lármától, nyugalom és halotti csend legyen. Az öszvérek, amelyek nyeríteni szoktak, a völgyben hagyandók. A hegyitüzérség a 39-es tisztásra az Akhilles zászlóalj mögött haladjon.

Olasz tüzérség az Isonzó-fronton Olasz tüzérség az Isonzó-fronton
(Guido Alliney: Mrzli Vrh una montagna in guerra című könyvéből)

Pistole Very. Minden első vonalbeli zászlóaljnak lesz háromféle színű világítópatronja és pedig

  1. Két-három lövés leadandó fehér színűvel akkor, ha azt akarjuk, hogy tüzérségünk hosszabbat lőjön.
  2. Vörös színűt használunk, ha tüzérségünk tüzét egy helyre s állandóan oda akarjuk összpontosítani.
  3. A zöld pedig azt jelenti, hogy szuronytámadásban vagyunk. Ezen esetben tüzérségünk hosszabbat lő, hogy az ellentámadást megakadályozza.

A fenti jelzések csak szükség esetén használandók, mert félreértésre adhatnak okot s az ellenfél is használhatja, ezért előbb telefonon hozzánk kell fordulni.

Az A. alpinicsoport parancsnoka: Giordana ezredes.
P.C.C. A felség parancsából.”

Ezen parancsot október 23-án fogtuk el. A piros, fehér, zöld jeleket nem használta az olasz. Rettenetesen ártott nekünk „A mi királyunk” nevű olasz fényszóró. Mindent felfedezett, háromszor odacsapott s ott maradt állandóan s ezen helyre rettenetes tüzérségi tűz zúdult. Sok 100 emberbe került a fényszóró.

Most, október 26-án is elveszett a Vodil Vrh, katonánk sem volt, az olasznak csak tovább kellett volna sétálni, de nem mert. Beült az első árokba s azt erősíti. Mi erre ásunk egy másikat. Santa Luciát Selo felől gyerekdolog volna bevenni, de nem jönnek. Na, majd mi neki indulunk Itáliának, első napon a Jesa hegy, s pár nap múlva Cividale, Velence stb. jön. A mi bakáinknak nem kell hat hónap, talán hat nap sem. Ez így lesz a tavasszal.

Dr. Kemény Gyulának nem lett igaza. Erre a mindent elsöprő támadásra a tavasz helyett még két évig kellett várni, s addig nyolc újabb olasz támadás visszaverésében vett részt a zászlóalj az Isonzónál. A 12. isonzói csata, a „caporettói csodát” eredményező flitch-tolmeini áttörés egyik támadása a tolmeini hídfőtől, a naplóban korábban megismert helyszínekről indult 1917. október 24-én. Ezredorvosunk végigszolgálta az itteni harcokat, olaszországi naplója azonban, legnagyobb sajnálatunkra, csak 1915 októberének végéig maradt meg Hary József hagyatékában. Személye később a hűséges barát és harcostárs visszaemlékezésében is felbukkan. A zászlóalj veszteségeiről, az irányítása alatt állt segélyhely működéséről Kemény doktor tanulmányában is olvashatnak a téma iránt érdeklődők. Jövőbeni terveink között szerepel, hogy további írásaival, naplóival is megismertessük olvasóinkat. A sorozatindító első rész itt érhető el.

Frissítés 2022. október 3-án: a történet itt mégsem ért véget. Megkerült a napló folytatása is, amit ezen rész folytatásaként itt kezdünk el közölni

10 komment

Címkék: dr. kemény gyula nagyváradi 37/iv. zászlóalj Dolje Tolmein Vodil Mrzli Vrh

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr654780960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2012.09.18. 08:49:39

Akkor most ezzel vége? Kezdhetem olvasni ? :) Főzöm a kávét és nekiülök :-D

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.09.18. 19:40:17

@MTi: Sajnos vége... Na, hol tartasz, sehol egy komment! :)

MTi 2012.09.18. 20:31:13

@PintérTamás: Sajnos, bokros teendőim még késleltetik az olvasást, de ami késik, nem múlik :)

Arpio · www.barosssblog.blogspot.com 2012.09.19. 22:22:59

Megértettem, hogy miért kell szellemi műveltség is egy tisztnek: ezt a parancsot nem egyszerű átlátni (bár nyilván könnyebb úgy, ha ismeri az ember a helyszíneket és a csapatokat). Számomra meglepő, hogy egy ilyen hosszú parancsot bemásolt valaki a naplójába, főleg a kiadása után majdnem egy hónappal. Gondolt az utókorra. :)

aesculus · http://taj-kert.blog.hu/ 2013.03.19. 01:20:32

Kedves Szerkesztők!

Már egy ideje olvasom blogotokat, de Kemény Gyula naplójára csak most kerítettem sort, jobbnak láttam én is egyben elolvasni az egészet. Megérte, minden pokoli borzalom ellenére nagyon érdekes, remekül, szinte mai nyelvezeten megírt olvasmány, azt hiszem, nem túlzok, ha van olyan jó, mint a leghíresebb háborús visszaemlékezések (pl. az egyik legjobb, az Isten hozzád, Anglia). Jakab András sorsa mellett a front első szakaszának leírása volt a legelgondolkodtatóbb és legtanulságosabb: hogy ezek az emberek nem adták fel, helytálltak még a legnehezebb helyzetben is.

A jegyzetekként megjelenő információk néhol még a leírt soroknál is szomorúbbak voltak számomra: kassai, temesvári, nagyváradi, pozsonyi ezredek küzdöttek nem csak hősiesen, de a körülményekhez képest emberségesen és gyűlölet nélkül. Ők nem tudták, amit mi igen: hogy ha életben maradnak, nem csak a háborút, hanem szülővárosukat-, vidéküket is elveszítik...

Köszönöm a gondos jegyzeteket és a közzétételt!

aesculus · http://taj-kert.blog.hu/ 2013.03.19. 01:29:49

Az asiagoi áttörési kísérlettel kapcsolatban szeretnék kérdezni tőletek valamit: minden irodalomban úgy olvastam, hogy a kudarc oka az volt, hogy az olaszok az Isonzótól gyorsan át tudták csoportosítani erőiket a sűrű észak-olasz vasúthálózat segítségével. Utólag könnyen okoskodik az ember, de az olasz front térképét nézve, látszik, hogy az északról délre tartó folyókon folyónként két-három híd ível át. A kérdésem az volna, hogy mennyire lehetett volna megakadályozni ezt az átcsoportosítást a hidak partizánakciószerű megsemmisítésével, illetve ilyen akciók egyáltalán előfordultak-e akkoriban. Szintén az utólagos könnyű okoskodás kategóriájába tartozik, de látni vélem, hogy Asiago sikere döntő lett volna, hiszen Vicenza és Padova elfoglalásával az egész északkelet-olasz "zsákot" elzárták volna a hátországtól.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.03.19. 20:34:58

@aesculus: Örülök, ha tetszett, nekünk is nagy kedvencünk! Tervezzük a többi, szerbiai, palesztinai naplójának a közreadását is.

A dél-tiroli offenzíva idején a hidak ellen irányuló, a csapatok átcsoportosítását megakadályozó osztrák-magyar "deszantos akciók" ekkoriban még nem voltak kivitelezhetőek. A második világháború idején már több ilyenről lehet tudni, a legismertebb az 1944-es Market Garden volt. Az első világháborúban is bombáztak már repülőgépekről, néha komoly károkat is okozva, pl. József főherceg kostanjevicai főhadiszállását rendszeresen bombázták az olaszok 1916-ban, és fordítva is voltak egyedi akciók, de csapatok mozgatását döntő módon nem tudták megakadályozni, egységeket meg pláne nem tudtak szállítani. Elég jelentős is volt itt az olasz légi fölény. A gyalogos egységeknek meg először át kellett volna törni a frontot... Átszivárgás még csak-csak előfordult, de komolyabb egységet feltűnés nélkül nem lehetett az állásrendszereken átküldeni.

Kisebb ellentámadásokkal, akciókkal próbálták lekötni az olaszokat az Isonzó vonalán.

A háború elején az osztrák-magyar hajóhad tudta egyébként késleltetni az olaszok felvonulását a vasútvonalak bombázásával. Megérne egy misét, hogy később miért vonult/kényszerül (?) ebben a tekintetben szinte teljes passzivitásba a flotta... A Doberdót pl. az olasz hajók lőtték rendszeresen a tenger felől, további komoly veszteségeket okozva az egyébként is szorongatott fennsík védőinek.

Az esetleges dél-tiroli siker jelentőségét jól látod, nem véletlenül erőltette ezt Conrad. Bruszilov közbeszólt...

Moticska Tihamér 2013.03.20. 16:32:12

Tamás utolsó gondolatát tovább öltve (szerintem és röviden) a Dél-tiroli hadjárat kudarcát több, egymást erősítő negatív körülmény koncentrálódása okozta. Nem állt elegendő erő az Isonzó front lekötésére, így az olaszok jelentős számban tudtak megjelenni Tirolban. Jobb lett volna két irányból támadni, de arra gondolni sem lehetett. A nem várt időjárási körülmény sem kedvezett, aminek következtében a tervezettnél csak 6 héttel később, május közepén kezdhettük meg a támadást. A központi hatalmak vezérei között a viszony megromlott, tehát német segítségre nem számíthattunk (Falkenhayn Verdun alatt véreztette el hadosztályait). Nem sokkal a tiroli támadásunk után nyakunkba kaptuk a Bruszilov offenzívát, így nekünk is csapatokat kellett elvonni és átvinni, hogy ott megakadályozzuk a katasztrófát. Szerintem Conrad eredeti (német csapatokkal is számoló) terve jó volt, de minden ellenünk hatott.

aesculus · http://taj-kert.blog.hu/ 2013.03.20. 20:48:11

@PintérTamás: @Moticska Tihamér: köszönöm a válaszaitokat! Persze, a történelemben nincsenek "ha-"k, de igazából nem tudom megérteni az egészet, hogy miért ragaszkodtak ennyire az "old school" hadviseléshez a borzalmas veszteségek ellenére.

A háborús érdeklődésemnek családi oka van ám: kivételes helyzetben vagyok, ugyanis a korom ellenére (26) nekem a nagyapám (!) harcolt az első világháborúban! Bár nem ismerhettem, tele vagyok első világháborús sztorikkal :)

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása