A Nagy Háború

Az alábbi különleges repülőgépgyártás-történeti képsorozatot és az ehhez kapcsolódó kutatási beszámolót Hadnagy Attila kutatótársunk bocsátotta rendelkezésünkre. A fotók először a mi oldalunkon láthatóak. Az írás megjelentetésével a blog olvasói segítségét is szeretnénk kérni a képeken látható, még ismeretlen információk megfejtéséhez. Olvasóink kiegészítéseit, észrevételeit, segítségét szerkesztőségi e-mail címünkre várjuk, amiket továbbítunk a szerző részére.

Fischamend a bölcsője az Osztrák-Magyar Monarchia repülésének. Működött itt léghajó- és repülőgépgyár, tesztelőüzem és repülőtér, valamint kiképzőbázis is. Fischamend végigélte a repülés izgalmas kezdeteit a virágkoron át a hanyatlásig, a két vesztes világháború drámai következményeit.

 Megfigyelőballon kivonszolása a fischamendi hangárból

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 17. rész

A Kárpátokban

Az 1915. évi húsvéti nagy harcok után a mi seregeink az óriási orosz túlerő elől kissé hátrább vonultak, és itt ezen a helyen foglaltak el új hadállást, mely a mi megérkezésünkkor még csak egy kezdetleges árokvonal volt. Ezt a helyet Hegyzávodnak (Zavada) hívták, hová mi 1915. április 19-én megérkeztünk. Ez a hely Zemplén vármegye északnyugati részében a határtól körülbelül 35–40 kilométerre volt. E helyet védelmeztük mi az oroszok ellen. A rajvonal jobb szárnyán akkor már németek voltak, mellettük a pesti 1-es, amellett a székesfehérvári 17-es, amellett mi, a váradi 4-es, balszárnyunkon a debreceni 3-as honvédek voltak. Ez a 4 honvéd gyalogezred képezte a 20. honvéd hadosztályt.

 A frontvonal 1915. március-áprilisában
(A magyar gyalogság című kötetből)

„Kedves jó Pista Bátyám!
Magának és Idúsnak Igen Boldog és kellemes Húsvéti ünnepekett kíván szerető öccse Zoltán. 1918. III/25.”

A lapot Dr. Katona József bocsátotta rendelkezésünkre, amit ezúton is köszönünk.

Húsvét a frontvonalban

„Nagypéntek! Bizony Isten itt a véráztatta Doberdón miránk nézve minden nap egy nagypéntek, amilyet azok akik nincsenek itt el sem tudnak képzelni”- emlékezett József főherceg a VII. hadtest parancsnoka naplójában 1916 húsvétjára, amikor csapatai a hírhedt Doberdó-fennsík védelmében harcoltak. Az egyházi ünnepre való felkészülés kötelezettségeket ró a hívekre, a böjt, szentgyónás elvégzése és a lelki előkészületek a frontvonalban, a lövészárokban azonban nehezen voltak elvégezhetőek.

 Kisültek a húsvéti kalácsok a 26. közös gy.e. tábori pékségében. Orosz front, 1916
(Balla Tibor - Pollmann Ferenc - Kürti László: A nagy háború másik arca című könyvből)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 16. rész

Jakabvölgyén

Jakabvölgyének hívják azt a kis nyomorult rutén falut, hová április 16-án, pénteken este megérkeztünk. Itt volt a nagy tréntábor, konyha, stb. Innen hordták fel az élelmet lóháton a 4–5 kilométernyire levő rajvonalba. E vidéken a falvakban akkor nem volt polgári lakosság, csupa katonaság volt mindenütt. Egy ház udvarán és padlásán kaptunk elhelyezést merő piszokban. Nem tudtam aludni semmit sem a hidegtől és a fájdalmaktól, melyeket minden tagomban éreztem. A hazaim már teljesen elfogyott, most már csak a komisz menázsira és kenyérre lettem utalva.

 Jakabvölgye / Jakušovce napjainkban
(forrás: Wikipédia)

Az oroszokat nemcsak embereik elestével és fogságba kerülésével érték nagy veszteségek, hanem azzal is, hogy rengeteg hadizsákmány került tőlük birtokunkba. Egy-egy ütközet után a menekülő oroszok rendesen hátrahagyják a municiós kocsijaikat s az orosz katonák nagy része eldobálja puskáját, hogy könnyebben szaladhasson. Gyakran váratlanul ütnek rajta egy-egy orosz csapaton vitéz katonáink s ilyenkor rengeteg hadizsákmány kerül birtokukba. Különösen rohamainktól félnek nagyon az oroszok, mert abban mindig legyőzhetetlenek vagyunk. (Részlet a Tolnai Világlapja, 1915. október 28-i számából.)

 Jóban, rosszban. Korabeli képeslap

Az Osztrák-Magyar Monarchia életképessége körül már születésekor éles vita bontakozott ki (lásd pl.: http://mek.niif.hu/04700/04727/html/412.html), amely később sem jutott nyugvópontra. Napjaink történettudományában sincs egyetértés abban, hogy a Monarchia szétesésében a külső agresszión vagy a belső feszültségeken van nagyobb hangsúly. Az alábbiakban a modern historiográfia néhány elméletét tekintjük át a teljesség igénye nélkül.

 Az Osztrák-Magyar Monarchia (zölddel) és a trianoni határok (pirossal)
(forrás: mek.oszk.hu)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 15. rész

Szenvedések útján

Késő este indultunk el Sátoraljaújhelyről, miután itt még dohányt, szalonnát és kenyeret is kaptunk. Sokáig a Ronyva patak mentén haladtunk. Itt már észre lehetett venni, hogy közeledünk a harctérhez. Minden állomáson óriási forgalom. Tömérdek katonaságot szállítanak a Kárpátok közé, onnan pedig visszafelé jönnek a kórházvonatok, tele betegekkel és sebesültekkel. Minden állomáson sokat kellett vesztegelnünk. A kocsikból útközben nem volt szabad kiszállnunk, ennivalóért is őrök között mentünk. Szigorúan vigyáznak reánk, nehogy elszökdössünk.

 Katonavonat
(Magyarország története 17. kötet, Kossuth Kiadó, 2009)

Vajon hány millió fényképfelvétel készülhetett a Nagy Háború idején? És vajon mennyi maradt fenn belőlük? A történelem viharaiban vagy a természetes enyészet folytán jó részük bizonyára megsemmisült, ha pedig nem, akkor sok esetben feledésbe merült, mikor és hol készültek, ki látható rajtuk. Néhány generáció alatt az emlékezet menthetetlenül kikopik, vagy egyszerűen nem marad utód, aki emlékezne. A családi archívumok azért még sok fényképet őriznek, s ha más nem is, legalább a fotón szereplők neve többnyire ismert. Az alábbi képeket Nagy György budapesti olvasónk küldte, néhány apró információmorzsával kiegészítve.

 „Popov Pál (számomra Pali bácsi, gyermekként még találkoztam vele) apai ágon rokonom”

1914 augusztusában lázas készülődésben volt a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred mindhárom zászlóalja. A századokat feltöltötték hadilétszámra, a szállítmányokat összeállították és várták a parancsot, hogy induljanak a harctérre. Erre 1914. augusztus 22-én került sor Ránffy Zsigmond ezredes vezetésével. Az I. zászlóalj parancsnoka Kratochvil Károly alezredes, a II. zászlóaljé Balogh Barna alezredes, a III. zászlóaljé Reviczky László alezredes volt. A vonat az északi front felé, Galíciába robogott a 4-es honvédekkel.

 Az ezred sárkányfejre buzogánnyal lesújtó harcost ábrázoló művészi hadijelvényét Sidló Ferenc szobrászművész alkotta a gyalogezrednél eltöltött időszakában
(Sallay Gergely Pál: Mindent a hazáért! című kötete alapján)