A szerencsés esti támadást és orosz ellentámadást követőn alábbhagy a harc. Lassan múlik az éjszaka. A sok fogoly őrzése is gondot okoz. A hajnal beköszönte újabb izgalmakat hoz hősünk alakulatának: az úton óvatlan ellenséges osztag közeledik feléjük…
Hősünk az újabb erdei kalandokról beszámol Kozarev századosnak is, aki elégedett a felderítés tapasztalataival, és jó parancsnokhoz méltón újabbakat talál ki a számára. Az élelemmel együtt érkezik egy zárt parancs is: az est folyamán vissza kell szorítaniuk az orosz tábori őrsöket, és egy áltámadást végrehajtva meg kell rohanniuk a főállásokat is…
„San Dona di Piave vasúti állomás mellett, a Piave folyó alsó folyásánál van egy meglehetősen magas tűzfallal bíró ház – írja Gabányi János hadtörténész. – Erre nagy betűkkel valaki ezeket a sokat jelentő és valósággal drámai erővel ható szavakat írta: »Piave – fiume santo della patria.« Igaza van annak, aki ezeket az örök mementónak tekinthető szavakat odaírta hatalmas betűkkel arra a házra. Mert a Piave folyó valóban szent az olasz hazának, hiszen annak habjai igyekeztek a nagy háborút az entente, tehát az olaszok csapatai előnyére eldönteni. De – a Piave folyó a magyarok szent folyója is, mert mérhetetlenül megáradt, szennyes hullámaiban sok, nagyon sok derék magyar vitéz találta hősi halálát és partjain ma is ott szomorkodnak azoknak a korhadó fakereszteknek százai, amelyek alatt egy-egy örökre kihűlt magyar szív porladozik...”
A magyar határ felé történő folyamatos visszavonulás során hősünk zászlóalja az 1224 méteres Chevka magaslatot szállja meg. A fővédelmi vonal elé tábori őrsöt kell állítani. A sorshúzás eredményeként Imre hadnagy szakaszára vár elsőként ez a feladat, s azonnal megindulnak az újabb „indián” kalandra. Az erdős vad rengetegben különös meglepetések várnak rájuk…
2017. február 21-én mutatják be Hermann Antal bácskai születésű parasztpolgárnak a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum gondozásában most megjelent első világháborús visszaemlékezéseit. Előzetesként és egyúttal könyvajánlóként a kötet bevezetőjéből teszünk most közzé egy hosszabb részt, Pollmann Ferenc tollából.
Imre Gábor szakaszával az utóvéd szerepét sikeresen teljesítve a zászlóalj után ered Delatinhoz, ahol egy hét tartalékban töltött időszak vár rájuk. Az erdőben sátorozó katonák a szakadó esőben, megtetvesedve, lesoványodva, szőrösen, elcsigázottan várják helyzetük alakulását. A jó idővel megjön a parancs is, s elindulnak a magyar határ felé…
Egy emléktáblán olvasható név fennmarad az utókor számára, de az ott megörökített személy akkor kerülhet igazán közel hozzánk, ha ismerjük életének, munkásságának legfontosabb epizódjait. A budapesti Nádor utca 22. szám alatt 1917-től működő Országos Központi Hitelszövetkezet a háborúban elesett munkatársai számára az épületben elhelyezett márványtáblán állított emléket. Vajon milyen életutak, katonasorsok állnak a márványba vésett nevek mögött? Száz év távlatából nem egyszerű erre választ adni. Az épületet jelenleg otthonának tudó Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának munkatársa, Somosi György alábbi írásában mégis kísérletet tett erre.
Hadnagyunk szakasza utóvédnek marad hátra, hogy fedezze a zászlóalj visszavonulását. Hajnal háromtól négy órán át kell kitartaniuk, s utána ők is megindulhatnak Delatin, vagy ha nincs szerencséjük, akkor a „nagy káder”, vagyis az orosz hadifogság felé. Egyre fokozódik az izgalom, s nagyon lassan telnek a percek…
1916/1917 telén az olasz haderő nem indított jelentősebb támadást a fronton. A téli hónapokban a kormány és a hadvezetés növelte a haderő létszámát, javította a fegyverzetét. A félévnél is tovább tartó, szinte fegyvernyugvásszerű állapot segítette a katonák fizikai és lelki felkészítését a folytatásra, akik továbbra sem lelkesedtek ugyan a háborúért, de beletörődtek abba. Luigi Cadorna vezérkari főnök elégedetten állapította meg az 1917. március közepén tett szemléjét követően: „Igen, mindent rendben levőnek találtam. A légkör katonás, és ez nagy reményekre bíztat.”
Amire vártak, bekövetkezett. Éjszaka megindult az oroszok támadása. Párbajt vívtak a géppuskák, majd megszólalt a tüzérség is. A szögesdrótok elé jutottak az oroszok és a jobb szárnyon be is törtek. Megindult az ellentámadás, a géppuskáé, majd a kézigránátoké lett a főszerep. Élet-halál harc az éjszakában…
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek