A húsvéti különbéke után, 1917. április 25-én megindul a támadás a Dadul ellen. A cseh 42-es zászlóalj mellett az újvidéki 6-osok 2. századának is be kell kapcsolódni az akcióba. Imre Gábor először csak megfigyelőként követi az eseményeket, azonban Pálmai főhadnagy sikertelensége után az orosz támaszpont bevételekor már bizonyított tisztként át kell vennie a század támadásának a vezetését…
1917 áprilisában a Dadul oldalában tervezett támadás előkészületeit váratlan esemény szakítja meg: az oroszországi forradalom hatására a pravoszláv húsvét idején létrejön a spontán fegyverszünet. A katonák kibújnak a lövészárkaikból és a senki földjén találkoznak, együtt ünnepelnek és az orosz állásokba is átmennek. A hadvezetőség is eltűri a barátkozást, azonban másnap újra kezdődnek az előkészületek…
Az orosz előretolt állás elfoglalása után nyugalmas időszak következik a Dadul oldalában létrejött ároklabirintusban. Hősünk alakulata Fruntea mellett tölti 1916 karácsonyát. A békésebb időszakban Imre Gábor verseket farag a tájról, katonatársairól, mindennapi érzéseikről. 1917 tavasza a béke várásával köszönt rájuk. A katonák is vidáman énekelnek a békéről, pedig a hadvezetőség támadásra készül…
Nagy érdeklődéssel vettem kézbe a Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében című kötetet. Különösen Rózsafi János Felderítő vállalkozások a Haláldombnál – Egy kutatás története című tanulmánya ragadta meg a figyelmemet, debreceni vonatkozású tartalma miatt. Ebben a részben számol be a szerző a debreceni 3. honvéd gyalogezred kötelékébe tartozó katonának, Barakonyi Károlynak hőstettéről és tragikus haláláról.
A magaslat sikeres elfoglalása után megmerevedik a frontvonal és leesik az első hó is a Dadulon. Állásépítésbe kezdenek. A lövészárokélet mindennapjai várnak hősünkre és csapatára, míg az előretolt orosz állásból nem kezdik sorra kilőni a megfigyelőket, így 1916. november 20-án hajnalban rajtaütésre indul egy rohamcsapat az orosz állás ellen…
A háború poklában átélt napok a tábori levelek és frontnaplók mellett gyakran versek írására is ösztönözték az arra érzékeny lelkű katonákat. Így volt ezzel a dunapataji származású Szél János szakaszvezető is, aki 1918 pünkösdjéről emlékezett meg egyik költeményében.
Az 1915-ben létrehozott zalaegerszegi Magyar Szibériára, más néven Drótfalura ma már csak az egervári út melletti erdősávban elhelyezkedő hadifogoly-temető emlékeztet. A temetőt megelőzően az egykori hadifogolytábor a mai pózvai városrészben húzódott, a jelenlegi külső kórház területén. Az 1927-ben épült olasz katonai parktemető felújítása idén májusban készült el.
Az orosz támaszpont elfoglalása után Kirlibabánál másnap hajnalban tovább folytatódik a Dadul hegyhát elleni támadás. Hősünk megritkult csapata ezúttal csak szemlélője a magaslat birtoklásáért a kecskeméti, gyulafehérvári és újvidéki századok elkeseredett támadásának, oda-vissza hullámzó véres harcának, majd diadalának. Nem elég azonban a magaslatot elfoglalni, meg is kell tudni tartani…
A világháború befejezése után, 1920 nyarán, az olasz háborús veszteségekről készült első összesítő statisztikák 600.000 hadifogolyról szóltak. Mára a történészek valamelyest pontosították ezt az értéket, de az olasz köztudatban és a történelmi szakirodalomban is megmaradt ez a a megdöbbentően magas szám.
Az orosz támaszpont ellen indított támadás megakad a drótakadályok előtt. Az újabb támadó hullámot lekaszálják az orosz géppuskák, s a tüzérségi támogatásban sincs köszönet. Az oroszok ellenállásának megtörésére kisebb ágyúkat kapnak segítségül…
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek