A Torontál vármegyei Csókán, sok gyermekes családban született Závodszki Ferenc Szegeden tanulta ki a szabómesterséget. Itt ismerkedett meg a menyasszonyával is, de a házasságkötés előtt le kellett szolgálnia a katonaidejét. 1913 őszén a cs. és kir. szegedi 46-os gyalogezredhez vonult be. Közben kitört a háború, amelyben szabóként teljesített szolgálatot, egészen a végéig. 1918 ősze gyökeres fordulatot hozott az életében.
A „kettősök” frontszakasza továbbra is csendes, ugyanakkor azonban az osztrák–magyar oldalon nagy munkálatok folynak: a fedezékekbe villanyvilágítást vezetnek, a drótakadályokat kiszélesítik, az árkok falát vesszővel fonják ki. Éjszakánként tevékenykednek a rohamosok is: amint hősünk beszámol róla, egy herkulesi erejű cigány katona minden fegyver nélkül két oroszt is elfog egyetlen éjszaka alatt. Jakabot – hasonló beosztást ellátó társaival együtt – a hadosztályparancsnokságra rendelik, ahol új dolgokat tanulnak a figyelőszolgálatról, ismertetik velük a beosztásukkal kapcsolatos kötelezettségeket és a titkos kommunikációs módszereket. Hősünk egy újonnan a frontra kerülő, Fiuméből származó katona, Pöndör Frigyes személyében új barátra tesz szert.
Pestszentlőrinc iparában a XX. század elején négy ágazat volt jelen: az építőipar, a faipar, a textilipar, valamint a vas- és gépipar. Két jelentős ipari centrum alakult ki a község területén, melyben fontos szerepe volt a jó vasúti kapcsolatnak. A világháború alatt a helyi gyárak nagyrészt alkalmazkodtak a megváltozott viszonyokhoz és a hadiipar szolgálatába álltak, lőszertermelésre álltak át és új lőszergyárat is létesítettek. A Nagy Háború alatti Pestszentlőrincet bemutató sorozatom következő részében ezeket a háború által gerjesztett ipari változásokat tárom az olvasók elé.
A „kettősök” meglehetősen nyugodt időszakot élnek át a lövészárokban. Hősünket „Titulart Gefreiterré” –címzetes őrvezetővé – léptetik elő, ugyanakkor beosztják a figyelőbe is, amelyen a géppuskások a gyalogsággal és a tüzérséggel osztoznak. A szolgálatban az új beosztással járó tennivalókat gyakorolja, szolgálaton kívül pedig az orosz srapnellövedékek időzítőiből kiszedett alumíniumból készít gyűrűt eladásra. Mindeközben elkészül a fényszórósok fedezéke, Jakabék árokrészét pedig két aknavetővel és egy 3,7 cm-s gyalogsági ágyúval erősítik meg. Hősünk egy újonnan létrehozott alakulatról, egy rohamszázadról is beszámol, amit ő csak rablóbandaként emleget. Egy kutyafogat is feltűnik a színen, de megjelenik egy nyúl...
Egy-egy alakulat iratanyagának a levéltári kutatása során számtalanszor találkozik a kutató olyan levelekkel, amelyekben aggódó szülők, hozzátartozók érdeklődnek a szeretett családtagjaik után. A válaszok legtöbbször eltűnésről, sebesülésről vagy hősi halálról szóltak. A m. kir. nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred ezredparancsnokságára 1916 júniusában egy apától érkezett levél, amelyben szeretett fia orosz hadifogságba esésének a körülményeiről érdeklődött…
Hősünk továbbra is fel-felkeresi az orosz lányokat, gyakori eltűnései azonban már a feletteseinek is kezdenek szemet szúrni. Először parancsnoka, egy főhadnagy fedezi fel, hogy csellengő katonája kikhez járogat, aztán egy napon két tiszt is megjelenik a lányok házánál, és ezzel a bakák számára a móka véget ér. Közben beköszönt a tél, emberünk pedig megünnepli első harctéri karácsonyát. 1916 januárjában véget ér a géppuskás tanfolyam és a front mögötti békés napoknak is vége szakad. Jakabék visszakerülnek az állásba, ahol kényelmesen berendezkednek egy újonnan épített fedezékbe. A mindennapok egyhangúságát csak a Montenegró elfoglalásának örömére rendezett díszlövés töri meg.
In der k. u. k. Kriegsmarine bildeten die Beamten wie in der Armee eine von den Marineoffizieren getrennte Gruppe, und innerhalb dieser Gruppe waren die technischen Beamten weiter getrennt. Zu ihnen gehörten Ingenieure, die Schiffe, Schiffsmotoren und mit der Schifffahrt zusammenhängende Bauwerke an Land konstruierten, sowie Schiffsmechaniker. Später, im Zuge des wissenschaftlichen Fortschritts, wurde die Gruppe noch um Elektroingenieure und Chemiker erweitert. Obwohl diese Beamten nicht über so umfassende maritime Kenntnisse verfügten wie die Offiziere der Marine und auch kein ganzes Schiff kommandieren konnten, war ihr Fachwissen für die Planung, den Bau und den Betrieb der Schiffe unerlässlich. Es folgt eine kurze Biografie eines solchen technischen Beamten.
In the k. u. k. Kriegsmarine (the Austro-Hungarian Imperial and Royal Navy), as in the army, officials formed a group separate from navy officers, and within this group, the technical officials were further separated. They included engineers who designed ships, ship engines, and land-based structures related to shipping, as well as ship mechanics. Later, as science progressed, the group was further expanded to include electrical engineers and chemists. Although these officials did not have such extensive maritime knowledge as navy officers, and they could not command an entire ship, their expertise was essential to the design, construction, and operation of the ships. A brief biography of such a technical official follows.
A cs. és kir. haditengerészetben – akárcsak a hadseregben – a tisztek mellett külön állománycsoportot alkottak a tisztviselők, ezen belül is elkülönültek a műszaki tisztviselők. Közéjük tartoztak a hajókat, hajógépeket és a hajózáshoz kapcsolódó szárazföldi műtárgyakat tervező mérnökök, valamint a hajógépészek is. Később, a tudomány előrehaladtával, a csoport tovább bővült a villamosmérnökökkel és a vegyészekkel is. Bár ezek a tisztviselők nem rendelkeztek olyan széleskörű tengerészeti ismeretekkel, mint a tisztek, nem irányíthattak egy egész hajót, de szaktudások elengedhetetlen volt a hajók megtervezéséhez, megépítéséhez és működtetéséhez. Egy ilyen műszaki tisztviselő rövid életrajza következik.
A „kettősök” megérkeznek az új állásba, Szkrobova falu elé. Jakab itt tanulja meg, hogy egy német és egy osztrák–magyar tiszt közül melyik a nagyobb úr. Ezúttal azonban neki sem kell túl sok időt a lövészárokban töltenie: kivonják az első vonalból és Gorodiszczére vezénylik, géppuskás tanfolyamra. Hősünk újra házban lakhat és levetkőzve alhat, de szerencséje nem ér véget itt: egy alkalommal, mikor figyelőként előreküldik, hogy a céltáblákból álló ellenséget kikémlelje, egy házra bukkan, amelyben egy idős asszony és két fiatal lánya lakik. A magányos katona és a házbeliek hamar összebarátkoznak, olyannyira, hogy a nők felajánlják, máskor is látogassa meg őket. Jakab elfogadja a meghívást...
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek