Különleges kötettel gazdagodott az utóbbi években egyre inkább – de még mindig kevéssé – bővülő első világháborús irodalom. A Szarvasi Krónika Alapítvány és a Digitális Kalamáris gondozásában 2012 novemberében jelent meg Podani János szarvasi tanító olasz hadifogságban írt naplója.
A segeti tábori élet könnyű napjai gyorsan elszállnak. Négynapi pihenő után, 1916. április 4-én már hadosztálytartalékba rendelik előre hősünk zászlóalját. Nappal a kavernákban pihennek, éjjelente pedig dolgoznak. Önkéntesünknek a fényszórók kévéjében való gyönyörködés mellett arra is ügyelni kell, hogy a bakák a sötétben meg ne lógjanak…
Az 1900-as évek elején éltek még egykori negyvennyolcas honvédek, akiket nagy tisztelet övezett. Ki családja körében, ki egyedül, ki az Országos Honvéd Menházban töltötte öregsége napjait. Unokáik, dédunokáik, akik öregapjuk szabadságharcos történetein nőttek fel, 1914-ben már egy egész másfajta háborúba mentek – és nem Kossuth „izenetére”, hanem a Ferenc Jóskáéra.
Bologna érseke írta a fenti sorokat testvérének, amikor 1914 augusztusában X. Pius temetésére és a konklávéra Vatikánba utazott. Alig egy hónap múlva, a fent idézett mondat szerzőjét Giacomo Della Chiesát pápának választotta a bíborosok testülete. Ezt követően XV. Benedek néven vezette a római katolikus egyházat az első világháború idején, majd az azt követő években egészen 1922-ben bekövetkezett haláláig.
1916. március 31-én a szegedi 46-osokat leváltják a San Martinónál lévő állásokban. Hősünk százada után indul, miután átadta saját védelmi szakaszát. A doberdói éjszakában különös szekérutazásnak lehetünk tanúi, ami nem nélkülözi a sajátos fronthumort… Másnap a segeti táborban zajló élettel ismerkedhetünk.
A fotó hátoldala szerint ezt a hetyke bajszú tüzér őrmestert, azaz tűzmestert Józsa Gyulának hívták, a felvétel pedig valahol Oroszországban készült, 1915. december 19-én. Sokkal többet egyenruhája se mond el: sapkarózsája közös tüzéralakulatról árulkodik, mellén valószínűleg Kisezüstöt vagy Bronz Vitézségit visel. Vajon ki volt ő, és mi lett a sorsa?
A héten Kókay László doberdói naplójának a közlésével új sorozatot indítottunk. Merre jártak és mi történt a császári és királyi szegedi 46. gyalogezreddel mielőtt a fiatal önkéntes az alakulathoz került? Az alábbiakban vázlatosan áttekintjük az ezred korábbi történetét és háborús hadiútját.
Új sorozatot indítunk ma útjára. A szegedi Kókay László 1915-ben 18 éves korában önként jelentkezett katonai szolgálatra. A helyi piarista gimnázium iskolapadjából vonult be a 46-osokhoz, akikkel végigszolgálta a háborút. A vele történt eseményekről végig feljegyzéseket vezetett. Most induló sorozatunkban az 1916 tavaszán a szegedi ezreddel a Doberdón, San Martinó falu határában átélt élményeit közöljük.
Az erkölcsi nevelést szem előtt tartó Kis Pajtás című gyermeklap (1907-1944) első világháború alatt megjelent számaiban gyakran találkozni kicsiknek szóló háborús történetekkel, példázatokkal, a témába vágó rajz- és egyéb pályázatokkal, rejtvényekkel. Posztunkban az 1914-1915-ös számokból szemezgettünk néhány, gyermekek által beküldött rejtvényt.
Katonai reptér működött a Laborc partján? A felvidéki Őrmező néhány különleges első világháborús vonatkozására Czimra Csaba, kassai gyűjtő hívta fel figyelmünket. Az általa küldött korabeli képeslapok alapján érdekes információk derülnek ki a Homonna közelében fekvő településről.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek