Kovács György háborús naplója – 10. rész
Milyen volt a harctér? Kovács György mai történetéből megismerhetjük, hogy ő milyennek látta a Doberdót, ezt a „veszedelmes és undorító” harcteret, ahová 1915 nyarán került, s ahol öt hónapot töltött el…
Milyen volt a harctér? Kovács György mai történetéből megismerhetjük, hogy ő milyennek látta a Doberdót, ezt a „veszedelmes és undorító” harcteret, ahová 1915 nyarán került, s ahol öt hónapot töltött el…
A harmincas évek elején a walesi herceg meglátogatott egy kórházat Kanadában. A folyosó végén volt egy ajtó ezzel a felirattal: „Tilos belépni”. „Mi van ott?” – kérdezte a vendég. „Szeretnénk, ha nem menne be.” – mondták neki. A herceg mégis belépett, és amikor kijött, könnyezett. „Az egyetlen mód, ahogy köszönteni tudtam, és ahogy kommunikálni tudtam azzal az emberrel – mondta – az volt, hogy megcsókoltam.”
Háborús mesemondónk történeteinek sorába ma egy általa költött versikét iktattuk, amiből megismerhetjük, hogy miért sáros örökké a honvédek ruhája. Emellett egy kisebb írást közlünk ma tőle, amiben az örökké érkező és irtózatosan pusztító gránátokról értekezik…
John Keegan (1934-2012), a neves brit hadtörténész 1998-ban adta ki The First World War című összefoglaló munkáját, melyet a magyar közönség Pollmann Ferenc a Hadtörténelmi Közleményekben megjelent vitacikkével ismerhetett meg 1999-ben. Magyar fordítását Molnár György készítette el, mely első ízben 2010-ben jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában. Második kiadása idén látott napvilágot, immár az Akadémiai Kiadó által jegyzett Hadiakadémia sorozat keretén belül. Írásunk apropóját ez a friss megjelenés adta.
Kovács György mai története is Bukovinában játszódik, mégpedig 1917 szeptemberében Istensegíts falu határában. Hősünk figyelő szolgálatban áll, a két állás között egy teheneit legeltető magyar kisfiúval találkozik, aki nagy segítségére lesz a magyar alakulatnak…
Az első világháború az egyenruhák tekintetében is sok újdonságot hozott: 1914-ben még számos alakulat viselt feltűnő színű uniformist (pl. magyar huszárok), ami remek célpontot nyújtott az ellenségnek; ezért aztán a frontviselet egyre szürkébb lett, sőt néhol elkezdett közelíteni a terepszínhez. Kezdetben a francia hadsereg gyalogosai is piros-kékben masíroztak, amit 1915-től új egyenruha váltott fel. Fotóelemző egyenruha-tani sorozatunkban ma a egy francia tüzér és egy gyalogos kerül górcső alá.
Háborús mesemondónk mai története is Bukovinában játszódik, ezúttal 1918 januárjában. Hősünket a dermesztő hidegben és méteres hóban egy sebesült bajtársa keresésére küldik. Az eredménytelen keresés után ezúttal is feltűnik egy szépséges lány a történetben, most egy román leányzó, akiről kiderül, hogy megmentette a sebesült magyar baka életét…
A Motörhead együttes 1991-ben megjelent 1916 című lemezéről azt írta a Metal Hammer magazin kritikusa, hogy egyértelműen a legmerészebb rock-kaland, és a címadó dal a legszokatlanabb Motörhead dal. „Ez egy lassú, ijesztő vers egy orgona, egy cselló és a lassú, hátborzongató dobpergés kíséretében. Ez a dal mindig megérint engem.”
Háborús mesemondónk a mai részben egy szépséges menekült lengyel lány történetét meséli el, akivel egy bukovinai faluban egy éjszakára együtt voltak beszállásolva egy jólelkű öreg zsidó házaspárnál. A megárvult, megbecstelenített és elüldözött lány rossz nővé akart válni és a halált kereste – akár Tersánszky Józsi Jenő is írhatta volna a sztorit…
Az 1914. június 28-án Szarajevóban eldördült lövések híre gyorsan bejárta a Monarchiát, és a trónörökös-pár elleni merénylet felháborodással vegyes gyászhangulatot keltett birodalom szerte. Arról lehet vitatkozni, hogy a gyász mennyire volt valós, azonban tény, hogy országszerte hivatalos megemlékezéseket tartottak a merénylet áldozatainak emlékére. Így volt ez Zentán is.
Legutóbbi kommentek