Az osztrák–magyar haderő kötelékébe történő belépéshez szükséges egészségügyi, testi alkalmasság alapfeltételeiről törvény rendelkezett. Az alkalmasság a sorozáson dőlt el, ahol öt kategóriába sorolták az ifjakat. Posztunkban bemutatjuk az állítás és sorozás rendjét, mindezek mellett pedig képet kapunk a katonai szolgálat elkerülésének különféle törvényes és törvénytelen lehetőségeiről is…
Az 1919/20-as tanév egy új hatalom keretei között találta a temesvári iskolákat. Bár a békeszerződés még nem született meg, a románok igyekeztek kész helyzetet teremteni a megszállt területeken. Az állami tisztviselőktől – köztük a tanároktól – megkövetelték, hogy esküdjenek fel a román államra. A magyar tisztviselői réteg súlyos dilemma elé került, állásuk és megélhetésük forgott kockán. Az esküt letevők egzisztenciája azonban a továbbiakban is bizonytalan maradt, az esküt megtagadók viszont egyáltalán nem számíthattak állami alkalmazásra. Sőt, sokan – így Dér Zoltán családja – az országból való kiutasítást sem kerülhették el.
A lövészárkokban egymással farkasszemet néző katonák körében már a háború kezdetétől jelentkezett a másik féllel való barátkozás szándéka. Erre lehetőséget teremtettek az ünnepek, hiszen ezeket gyakran hallgatólagosan fegyverszüneti időszaknak tekintették a szembenálló felek. Köztudomású, hogy az első fronton eltöltött karácsony idején brit és német katonák még futballmérkőzést is játszottak. A frontbarátkozásra szintén számos példa akad az osztrák–magyar hadsereg frontjain. Ilyen a mai történetünk is: 1916 húsvétján az orosz fronton a debreceni huszárok és a velük szemben álló kozákok között megható jelenetek játszódtak le.
Szeges korbácsos bennszülöttek. Homokban sült strucctojás. Idomított majmok. Sivatagi üregekben nyomorgó meztelen katonák. Ingfoszlányra írott könyörgő levél Tisza Istvánhoz. Azt hiszem, nem kell feltétlenül hadtörténésznek lenni ahhoz, hogy ezek a népmesei elemek azonnal szemet szúrjanak bárkinek a kilencezer-hatszáz, Afrikában raboskodó magyar katonáról szóló április elsejei posztunkban. Bár több kedves olvasónk is meggyanúsított minket azzal, hogy az egész írás csak szerkesztőségünk áprilisi tréfája, sietve leszögezzük, hogy a cikk szó szerint így jelent meg a korabeli sajtóban, s még csak nem is április elsején!
Különös hadifogoly érkezett tegnap a hadifogoly fogadó bizottság elnökéhez Magyary-Kossa Bélához. Közlegényi ruha volt rajta, szeme be esett, két mankót szorongat kezében, alázattal bemutatkozik: Schellarin Emil a volt császári és királyi közös hadsereg 64. gyalogezredének tartalékos hadnagya. Afrikából érkezett…
1919 nyara: Temesvárt elhagyják a szerbek, és a városba augusztus 3-án ünnepélyesen bevonulnak a románok. A város magyar érzelmű lakossága nehezen szembesül az előállt helyzettel, amit nem is gondolnak véglegesnek. Szalmaszálként kapaszkodnak ezért minden olyan híresztelésbe, ami a románok kivonulásáról szól. Egyik reggelre Temesvár több pontján a román uralom megszűnéséről szóló plakátok jelennek meg, ami felbolydítja az egész várost. A szabotázsakcióba Dér Zoltán két öccse nyakig belekeveredik.
Budapesten a Hősök terén áll a Hősök Emlékköve, amely eredetileg az első világháborús emlékművek csoportjához tartozik, így története nem kapcsolódik közvetlenül a vele szomszédos Millenniumi emlékművéhez. Viharos történelme önállóan is sokféle narrációt, és az események számtalan aspektusát rejti magában.
Przemyślt Európa legnagyobb erődrendszerei között említik a történészek. Védelmében számtalan Csongrád megyéhez és Szeged városához kötődő katona vett részt. A vár eleste előtti utolsó hónapok hangulatát bemutató üzenetekből és az 1915. március 22-én bekövetkezett „katasztrófa” utáni sajtóhírekből nyújtok az alábbiakban válogatást. Przemyśl ostroma és eleste – ahogyan Szegedről látták 1915 tavaszán.
1919. július 10-én Zoltán a Keleti pályaudvaron felküzdi magát a vöröskeresztes vonatra és elindul Temesvár felé. A határig vöröskatonák kísérik az utasokat. Szeged előtt azonban leszállítják őket a vonatról, és a csomagokkal gyalogosan kell elhagyniuk a „vörös országot”. A tűző napon való több órányi cipekedés után francia katonák szállítják be őket Szegedre, ahol alapos ellenőrzésen esnek át. Pár napi megpróbáltatást követően diákunk végre megérkezik Temesvárra és viszontlátja családját.
A háború kitörésekor 35 éves mezőkövesdi gazdálkodó, Csirmaz István visszaemlékezéseit a hadifogsága idején egy kis füzetbe kezdte el írni. Háborús története 1914 augusztusában, az orosz frontra indulással veszi kezdetét. Miután Lemberg környékén átesik a tűzkeresztségen, alakulata szeptember közepén visszavonul a przemyśli erődrendszer védelmére. Itt esik fogságba a vár 1915. március 22-i feladásakor.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek