A Nagy Háború

A Doberdó-fennsíkon küzdő katonák élete nem csak az állandó harcokból állt. Legalább annyi időt, ha nem többet töltöttek el a frontvonalak mögött tartalékban, pihenőn. Létrejött itt egy különleges tábor is, ami az ott járt magyar katonák számára egy mesebeli „város” illúzióját keltette.

Imre Gábor kadét doberdói naplója – 6. rész

A virradat beköszöntével már a nappali táborhelyre készült hősünk alakulata, amikor hirtelen támadást kapnak. A dróton fennakadó rohamozók könnyű célponttá válnak. A céllövészet végén egy olasz katonai orvos tűnik fel a színen, aki egészen az újvidéki zászlóalj hevenyészett állásáig merészkedik – ez azonban személyét fölöttébb gyanússá teszi…

A magyar köztudatban a Doberdó neve a földi pokol szinonimájaként is él. Milyen volt ez a táj a harcok kezdete előtt? Írásunkban az itt harcoló magyar katonák által leginkább emlegetett, a fennsík kulcspontjának számító Monte San Michele magaslat és az alatta fekvő San Martino del Carso település előtti területet mutatjuk be olvasóinknak.

Imre Gábor kadét doberdói naplója – 5. rész

A nappali harc után éjjel le kell takarítani a csatateret, össze kell gyűjteni a hullákat, a szétszórt fegyverzetet, majd rendbe kell hozni a lőállásokat, drótakadályokat, fel kell készülni a másnap várható újabb támadásra. Amikor már hősünk körül nyugalmasabb lenne a helyzet, eddig még nem tapasztalt félelmetes zaj keletkezik: megszólal a harminc és feles.

A szentesi iparosok elfeledett első világháborús emléktáblája

Szentesen más magyarországi településekhez hasonlóan már az első világégés befejezése előtt megkezdődött a háborúban elesett katonák emlékének ápolása, ami eleinte a temetőkhöz, illetve a katonasírokhoz kapcsolódott szorosan. Az első emléktáblákat a városban az 1920-as évek elejétől a különböző felekezetek templomaikban helyezték el, az 1920-as évek közepén pedig elkészült Pásztor János alkotása, a központi emlékmű. Az emlékhelyek létesítése nem szakadt meg, hiszen a helyi ipartestület saját halottainak a nevét és foglalkozását 1939-ben fekete márványtáblába vésette, amelyet székházának folyosóján helyeztek el.

Imre Gábor kadét doberdói naplója – 4. rész

Elérkezik a pillanat, hogy hősünk szakasza is átessen a tűzkeresztségen. A pergőtűz zárótűzre vált, s az első vonalakban megszólalnak a géppuskák. Támad az olasz gyalogság, indulni kell. A 77-es és a 121-es magaslatok között kerül sor az első bevetésükre. A harc előtti feszült pillanatokban többen imádkoznak. És van, akit az ima megsegít…

A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány (a továbbiakban: NHKKA) és a Magyar Képregény Szövetség (a továbbiakban: MKSZ) pályázatot hirdet képregények készítésére az Isonzói melletti harcok kezdetének 100. évfordulója alkalmából.

A Nagy Háború Blogot működtető alapítvány és a szövetség tagjaiból álló zsűri által kiválasztott nyertes művek pénzdíjazásban részesülnek. A legjobb pályaműveket a nagyhaboru.blog.hu elektronikusan közzéteszi, és nyomtatott kiadványban is megjelenteti.

Az utóbbi években – közeledve az I. világháború kitörésének 100. évfordulójához – a veszteségi iratok mellett egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a világháborús kitüntetési javaslatok iránt is. Szerencsés esetekben ezek a hősi cselekedetek leírásán kívül a fontosabb személyi és katonai alapadatokat (sorozási év, rendfokozat, beosztás, harctéri szolgálat kezdete) is közlik. A poszt a bécsi Kriegsarchivban őrzött kitüntetési javaslatok gyűjteményét mutatja be.

Imre Gábor kadét doberdói naplója – 3. rész

A Doberdón a Monte Cosich alatti 77-es és 121-es magaslatnál dübörögnek az ágyúk 1915 júniusában. Az olasz gyalogság is közelebb húzódik az állásokhoz, s bármikor megindulhat a támadása. Hősünk társaival feszülten várja, hogy mikor kerül sor bevetésükre az ellentámadásnál, mikor esnek át a tűzkeresztségen. Megérkezik a telefon és Imre Gábor is kiadja a parancsot katonáinak a szurony feltűzésére…

A méltánytalanul elfeledett Berzeviczy Albert a magyar politikai és kulturális élet meghatározó személyisége volt a XIX–XX. század fordulóján. A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként az első világháború évei alatt Tisza István miniszterelnökkel, valamint a korszak befolyásos hazai és nemzetközi személyiségeivel egyaránt bizalmas beszélgetéseket folytatott, amit meg is örökített. Előbb 2014 decemberében, majd ez év júniusában nyomtatásban is megjelenhetett a Szalay-Berzeviczy család tulajdonában lévő izgalmas naplója. A kötetet Gali Máté történész doktorandusz gondozta, aki az alábbi ismertetést készítette a Nagy Háború Blog számára.