Egy merénylet margójára

2024.06.28. 07:00 :: SuslikÁdám

Magyar detektívek Szarajevóban

1914. június 26-27-én Bosznia-Hercegovinában a szarajevói XV. és a raguzai XVI. hadtest hadgyakorlatot tartott, amelyre a tartományfőnök, Oskar Potiorek táborszernagy meghívta a trónörököst, Ferenc Ferdinándot, a hadsereg főfelügyelőjét is. A rutinnak tűnő látogatás tragikus véget ért. A június 28-ai szarajevói merényletet követően meginduló nyomozásban fontos feladatot kaptak a trónörökös kíséretében a városba érkezett magyar nyomozók is.

1914. június 28-án a Belügyminisztérium sürgős távirattal értesítette a Magyar Királyság főispánjait, hogy „Ferenc Ferdinánd Főherceg úr és fenséges hitvese Zsófia hercegnő a déli órákban Szarajevóban bűnös merényletnek estek áldozatául”. A nyomozás és a merénylet kitervelésében, végrehajtásában részt vevő személyek felkutatása és letartóztatása azonnal megkezdődött. A sokkból felocsúdva ebben a helyszínen tartózkodó magyar detektívek is aktív szerepet vállaltak. Jelenlétük adott volt, hiszen Ferenc Ferdinánd utazásának megtervezésekor a szervezők a m. kir. belügyi szervektől 6 főt kérvényeztek, ugyanannyit, mint Bécsből.

 

Ferenc Ferdinánd Ferenc Ferdinánd
(Forrás: www. wikipedia.org)

Ennek a létszámnak kellett volna a szarajevói Ferenc József utca és a Városháza tér megfigyelését ellátni és a gyanús elemeket kiszűrni a merénylet napján. A nyomozók bevallása szerint a kordonnál, ahol a merénylet történt, a bécsi detektívek álltak, míg a magyar nyomozók a Városháza téren biztosították a védelmet, ahol a trónörökös kb. 5 percet tartózkodott. A rangidős tiszt, Nánássy László mellett Kádár detektív (aki az első távirattal értesítette a hivatalos magyar szerveket), Kovacsevics Milos és Kritzler Lipót (korábban a belgrádi nagykövetségen dolgozó detektívek), Adorján határrendőrségi detektív (későbbi szekszárdi törvényszéki beosztott) és dr. Nagy Károly, a nyomozáshoz kapcsolódó országos események vizsgálója tartózkodott Szarajevóban. Budapestről, a főkapitányság részéről pedig dr. Hetényi Imre (az 1931-es biatorbányi merénylet későbbi „sztárdetektívje”) is bekapcsolódott a nyomozásba. Ő Jeftanovic Gligorić, a délszláv mozgalom egyik vezetőjének a felkutatásában vállalt szerepet. A nyomozók közé sorolhatjuk még – igaz nem a helyszínen – Schirnhoffer Ulrikot is, aki július 2-án Nagykanizsára utazott, ugyanis a helyi főügyész-helyettes, Fischer Imre azonnal kérvényezte a főkapitányságtól egy detektív kiküldését a gyilkosság miatt. Schinhoffer kizárólag Nagykanizsán tartózkodott és elsőrendű feladatának Bozsinovics János kocsmájának a megfigyelését látta el, ahol állítólag szerb papok és tanítók fordultak meg, majd Bécs irányába távoztak. A jelentéseket minden esetben a Belügyminisztérium 5/c. alosztályának továbbította, csatolva a működési naplóit is.

 

Napi jelentés a nyomozás menetéről Napi jelentés a nyomozás menetéről
(Forrás: HU-MNL-OL-K 149-1914-7-1108)

A Belügyminisztériumba a merényletről az első jelentés két nappal a gyilkosság után, 1914. június 30-án futott be. Nánássy állítása szerint 1914. július 28-án 10 óra 15-perckor Nedeljko Čabrinović bombát dobott a trónörökös kocsijára, amely a hátrahajtott tetővászonra esett, de onnan leperdülve az a földre esett és a következő kocsi mögött robbant. Mivel a magyar nyomozók nem voltak a helyszínen, így szemtanúkra hagyatkozva a jelentésben a trónörököst említik, mint aki lerázta a feléje dobott gránátot. A kíséretből Erik von Merizzi vezérkari alezredes, Oskar Potiorek szárnysegédje sebesült meg a legsúlyosabban. A főhercegi pár ekkor még sértetlen maradt.

A merényletkísérlet után a menet tovább haladt a városházához. A rövid fogadás után a tervezett útvonal megváltoztatásáról döntöttek, de az első két kocsi sofőrjét nem értesítették a módosításokról, így a korábban meghatározott útvonalat használták, míg a trónörökös kocsija követte őket a rossz irányba, a Ferenc József utca sarkán pedig Gavrilo Princip merényletet követett el ellenük. „Az első golyó Ő Fenségét a nyakán találta, a második Ő Fenségét testével védő hercegnő altestébe fúródott, mindketten hátraestek a kocsiban; ezután gyorsan beszállították őket a konakba, hol pár perc alatt kiszenvedtek” – olvashatjuk a jelentésben. Pollmann Ferenc szívélyes közlése szerint a lövések sorrendje fordított volt, azaz az első lövés érte a feleséget, a második a trónörököst.

 

A trónörökös pár és közvetlen kísérete a merénylet előtt A trónörökös pár és közvetlen kísérete a merénylet előtt
(Forrás: www.mnl.gov.hu)

A tetteseket azonnal elfogták, akik beismerték, hogy „a bombát – mely kragujeváczi gyártmányú – Belgrádban kapták, egy Czigányevicz /:Czigo:/ nevű nyomdásztól – ki ott az állami nyomdában dolgozik.” – írta Nánássy. A szakirodalom alapján Milan Ciganović „Czigo” ebben az időben vasúti alkalmazott és Tankosić őrnagy jobbkeze. A nyomozás megállapította, hogy a merénylők 6 bombával rendelkeztek, így először ezek felkutatása és semlegesítése volt a cél.

A merénylet után a Ferenc József utca sarkán, ahol Princip állt, egy bombát találtak, ezt Princip hagyta ott, hogyha a lövések nem sikerülnek, akkor fel tudja használni. Ugyanilyen bombát dobott Čabrinović is 10 óra 15 perckor.

Čabrinović nem volt ismeretlen a magyar szerveknek, tudták, hogy az apja Szarajevóban kocsmáros volt, ahol fia is be volt jelentve. 1913 januárjában már egyszer letartóztatták államellenes izgatás miatt és véglegesen kitiltották a városból, viszont Nyemecz bosnyák tartományi képviselő Leon Biliński közös pénzügyminiszternél közbenjárt az érdekében, aminek hatására a büntetést hatályon kívül helyezték. Čabrinović a város állandó lakója volt és egy szerb nyomdában dolgozott, ahonnan két hónappal korábban távozott Belgrádba és június 15-én tért vissza.

Principről is gyűjtöttek információkat, amelyek szerint a reáliskola 5 osztályát Szarajevóban végezte, majd izgatás miatt eltanácsolták, ezért tanulmányait már Belgrádban fejezte be. Az első közlések szerint június 3-án tért vissza a városba. A balkáni háborúk idején őt is letartóztatták a fent említett Kovacsevics és Kritzler nyomozók államellenes izgatás miatt, de 8-10 nap fogság után elengedték.

A merénylet másnapján a jelentések szerint zűrzavar volt a városban, a törökök és a horvátok a szerbek ellen tüntettek, több boltot, szerb iskolát és a helyi kaszinót is feldúlták. Déltájban a katonaságot, mint karhatalmat rendelték ki, de ekkorra a kedélyek már lecsillapodtak.

 

Zavargások Szarajevóban a merénylet után Zavargások Szarajevóban a merénylet után
(Forrás: www.mnl.gov.hu)

A tüntetésnél egy Jovanovic nevű szerb kereskedő agyonlőtt egy bosnyákot és egy másikat pedig súlyosan megsebesített. 18 órakor, amikor a holttesteket elszállították a városból, statáriumot hirdettek.

Ezt követően a nyomozás újabb lendületet vett. Az első jelentés késésének az volt az oka, hogy Oskar Potiorek parancsára teljes hírzárlatot rendeltek el, ami távirati és telefontilalmat jelentett, a leveleket pedig cenzúrázták. A Magyarországra címzett értesítés küldését csakis a Regierungskommisär, azaz a kormánybiztos aláírásával engedélyezték. Személyesen fogadta a nyomozókat, akik felhívták a figyelmét arra, hogy a szerb diákok és munkások között kellene a nyomozást erőteljesen megejteni, amiben szívesen segítenek. A kormányzó ezt határozottan elutasította, szerinte erre a helyi kollégák a legalkalmasabbak, de felajánlotta, hogy a beérkező idegenek ellenőrzését elvégezhetik. A merénylet napján a magyar nyomozók 18 embert állítottak elő Ilidža fürdő és a város más pontjain. A pályaudvarra egy bécsi és egy budapesti detektívet rendeltek ki folyamatos vonatellenőrzés céljából.

1914. július 1-én újabb jelentés érkezett a magyar Belügyminisztériumba, ami arról számolt be, hogy a harmadik merénylőt is sikerült elfogni, aki Trifko Grabež, Pale község szerb papjának a fia volt. A Belgrádban tanuló diáknak Prača községben akadtak a nyomára. Trifko szintén befolyásos társadalmi kapcsolatokkal rendelkezett, ugyanis nagybátyja, Gavro Gašić bosnyák tartományi képviselő volt.

A foglyokat a helyőrségi fogházba szállították és csak Leo Pfeffer vizsgálóbíró érintkezhetett velük, a magyar nyomozókat ettől eltiltották. Trifko elfogásának napján viszont beengedték a detektíveket, mert a nyomozás aktájához a bécsi kollégák fényképeket akartak készíteni. Ekkor Nánássynak sikerült kihallgatni Čabrinovićot, aki csupán a bombáról beszélt.

Kezdetben csak gyanúsítottként tekintettek Danilo Ilićre, Princip egyik legfőbb helyi támogatójára, aki valójában a merénylőcsoport vezetője volt, mert a merényletet megelőzően többször találkozott Princippel, aki édesanyjánál bérelt lakást. A magyar nyomozók végezték a házkutatást és egy kép mögé elrejtett ládában 2000 korona összeget találtak, amit a fogházban közöltek is Čabrinovićtyal. Ő a hírre meglepődött, mert Belgrádban, elmondása szerint, éheztek és alig volt pénzük. A nyomozók megállapítása szerint valószínűleg a menekülésre volt félretéve ez a pénz. Čabrinović és Trifko is vallotta, hogy a merénylet előtt bejárták a terepet és azért álltak oda, ahová, mert ott lazának minősítették az óvintézkedéseket.

A nyomozók nem értették, hogy miért engedik be ilyen nehezen őket a foglyokhoz, de úgy vélték, ennek Zvara Mirkóhoz van köze, aki a vizsgálóbíró fia volt és a merénylet reggelén találkozott Princippel. A vizsgálóbíró ugyanis a törvényszék elnökén keresztül többször visszarendelte őket a fogházból.

Közben Budapestről megérkeztek az újságírók is, akik minden lépésüket figyelték, de a belügyminiszter utasította őket, hogy nem kommunikálhatnak velük, s a részükre nem adhatnak információkat. Az újságírók számos esetben azonban olyan hírekkel is rendelkeztek, amelyekkel a detektívek nem. Ennek az oka talán az lehetett, hogy a kormánybiztos a hivatalos közleményekhez naponta szolgáltatott információkat, és a helyi rendőri szervek referenseihez is bejáratosok voltak.

Azokat a szerbeket, akiket gyanúsnak minősítettek, azonnali hatállyal kiutasították Bosznia-Hercegovina területéről. A legveszedelmesebb izgatók egyikének tartották a Srpska riječ szerb lap felelős szerkesztőjét Stijepo Kobasicát, aki 24 órát kapott, hogy elhagyja a várost és az országot. A helyi hatóságok átadták őt a horvát kollégáiknak, mert a zágrábi ügyészség körözte és korábban jogerősen 6 hónapra el is ítélte.

Čabrinović többszöri kihallgatása során mindig igen közlékenynek minősült, július 2-án elmondta, hogy azért ment korábban Belgrádba, hogy komitácsinak álljon, de elutasították, így került egy belgrádi nyomdába. Principet már jól ismerte Szarajevóból, de Belgrádban leginkább a Zlatna Morava kávéházban találkoztak. Egy ilyen alkalommal csatlakozott hozzájuk Trifko Grabež.

 

A szarajevói merénylet fő elkövetői: Gavrilo Princip, Nedeljko Čabrinović, Trifko Grabež A szarajevói merénylet fő elkövetői: Gavrilo Princip, Nedeljko Čabrinović, Trifko Grabež
(Forrás: www.ujszo.hu)

A merénylet elhatározása után Pribičević szerb őrnagynál akartak jelentkezni fegyverekért. Ő ilyen esetekben soha nem személyesen vett részt a találkozón, hanem közvetítő útján. A nyomozók megállapítása szerint Gyulaga Bukovácz (Bukovác Gyula) katonaszökevény hozta őket össze az őrnagy képviselőjével, a jelentés szövege szerint Mijo Cziganyevicz-el. Úgy vélték neki ez csak az álneve lehet, 1914. július 15-i én Miloš Nikolić néven azonosították. Május 27-én kapták meg a 6 bombát és a 3 pisztolyt, amelyeket zsineggel erősítettek a testükre. Még aznap hajóval indultak el Sabácra, majd Loznicára. Itt három nap után összevesztek és Čabrinović otthagyta őket, majd Tuzlára távozott, ahová később a két társa is követte. A kibékülésüket követően ismét együtt folytatták az utat Szarajevóba, de a fegyverek nélkül, amelyeket Princip már korábban elrejtett.

1914. július 3-ra a magyar nyomozók munkája alapján 10 főt gyanúsítottak a merénylet megszervezésével és annak végrehajtásával. Principék mellett Danilo Ilić, Cvjetko Popović és Veljko Čubrilović szarajevói lakosok lettek a fő gyanúsítottak, utóbbi kettő ekkor még szökésben volt. Azért minősítették őket első számú elkövetőknek, mert mindegyiknél lehetett bomba.

Július 3-án sikeresen megtalálták a harmadik bombát Trifko nagybátyájánál a Patke utca 6. alatt a vécébe rejtve. Aznap figyelmeztetés érkezett a XV. hadtest parancsnokságától, hogy Belgrádból török ruhába öltözött komitácsik indultak Szarajevóba, hogy felrobbantsák a fogház épületét, így azt katonasággal is megerősítették. Az információk szerint egy részük a Drinán hajóval, mások kisebb kerülővel Pancsován, Zimonyon és Szegeden át akartak a városba menni.

Veljko Čubrilovićot 1914. július 4-én fogták el Dubicán, elmondása szerint nála is volt bomba, de időközben átadta Gyuro Kranjčević nyugalmazott csendőrnek, aki a Stadt-parkban egy bokorban rejtette el. A vallomást követően azt meg is találtak. Egy nappal később a parkban egy pisztolyra is bukkantak, ami valószínűsíthetően Veljkóé volt.

Cvjetko Popovićot július 5-én tartóztatták le Zimonyban, vallatása után közölte, hogy bombáját Szarajevóban a szerb iskolában rejtette el. Így egy hét leforgása alatt a 6 bombából 5-nek a nyomára akadtak: egy felrobbant június 28-án, négy pedig utólag előkerült. Egyedül Danilo nem beszélt arról, hogy a részére átadott bomba hová is lett, ennek a létezését később is tagadta.

A magyar nyomozókat ezt követően leginkább az foglalkoztatta, hogy Princip Tuzlában hová rejtette a fegyvereket, mielőtt azokat Szarajevóba szállította. A kihallgatások után fény derült arra, hogy Miško Jovanović kereskedő és mozitulajdonos volt ebben a bűntársa.

1914. július 6-án a bécsi nyomozókat a kormánybiztos visszaküldte Bécsbe, míg a magyar detektívek még maradtak július 10-ig, majd előbb Mostarba távoztak, s végül a következő hét elején Budapestre visszatértek.

Az Osztrák–Magyar Monarchia lakosságát felkavarta és élénken foglalkoztatta a merénylet, annak indítéka, menete. A felfokozott érdeklődésre jellemző, hogy 1914. július 9-én már mozgófilmet vetítettek a mozikban „A sarajevói tragédia” címmel, amelyet a belügyi szervek csak 1914. augusztus közepén tiltottak be.

 

Mozgófilm plakát a szarajevói merényletről Mozgófilm plakát a szarajevói merényletről
(Forrás: HU-MNL-OL-K 149-1914-7-1108)

Felhasznált források és irodalom:

K 149-1914-7-1108. Trónörökös Őfensége és neje elleni merénylet.

Ifj. Bertényi Iván: Az első világháború okai. In Romsics Ignác (főszerk.): Magyarország az első világháborúban. Kossuth Kiadó - Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Bp., 2010, 7-22.

Pollmann Ferenc: Kép-zavar. https://nagyhaboru.blog.hu/2014/01/26/kep-zavar_105

Pollmann Ferenc: A szarajevói gyilkosság, 1914. június 28. Rubicon, 2014. 4-5. szám, 50-61.

Stencinger Norbert: „Gondolja, hogy még más merénylet is készül ellenem?” https://nagyhaboru.blog.hu/2010/08/10/gondolja_hogy_meg_mas_merenylet_is_keszul_ellenem

Völgyesi Zoltán: „Tettesek elfogva” a szarajevói merénylet. https://mnl.gov.hu/a_het_dokumentuma/a_szarajevoi_merenylet_elkovetoi_es_politikai_hattere.html

Szólj hozzá!

Címkék: ferenc ferdinánd szarajevói merénylet

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr6118436635

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása