Ferenc Ferdinánd, a népszerű célpont

2024.06.20. 07:00 :: SuslikÁdám

Belügyminisztériumi jelentések 1900 és 1914 között

1914. június 28-án Szarajevóban meggyilkolták a trónörököst és nejét. A világ feszült figyelemmel követte a történéseket. A merénylők utáni nyomozás gyors és hatékony munkát követelt meg a nyomozóktól, akik közel 14 éven keresztül védelmezték az uralkodó dinasztia tagjait magyarországi tartózkodásuk, átutazásuk során. A vasút terjedésével ezek leginkább a vonalak védelmére és a pályaudvarok megfigyelésére koncentrálódtak, de az esetleges merénylet veszélye mindig fennállt. Ferenc Ferdinánd személye pedig különösen érdekelte a lehetséges merénylőket.

Rudolf trónörökös 1889-es és Károly Lajos 1896-os halálát követően a trónörökös Ferenc Ferdinánd lett. 1898-tól már ő helyettesíti a császárt a katonai ügyekben, aki 1913-tól a hadsereg főfelügyelője is. Ennek okán a trónörökös gyakran kényszerült utazásokra, így a katonai éves hadgyakorlatokra. Nem tartozott a császári család népszerű tagjai közé, ezért az osztrák és a magyar belügyi szervek a trónörökös útjait különös figyelemmel kísérte és szervezte. A M. Kir. Belügyminisztérium levéltárában fennmaradt iratok alapján Ferdinánd védelmét 1900 és 1910 között 5, 1910 és 1914 között szintén 5 alkalommal kellett biztosítani, ami nemcsak személyi, de súlyos anyagi terhet is jelentett a minisztériumnak. Az 1914. június 28-i szarajevói merényletet megelőzően azonban több esetben is halálos fenyegetéseket kapott.

 

Ferenc Ferdinánd Ferenc Ferdinánd
(Forrás: https://www.gettyimages.com/photos/franz-ferdinand)

1907-ben a konstantinápolyi nagykövetségről érkezett a hír, hogy egy, magát von Savitzky-nek nevező személy fenyegette meg a trónörököst, bár ő saját magát csak informátornak tartotta. A belügy szerint ez csak egy álnév lehetett, és valószínűsíthetően egy, Oroszország lengyelek által lakott területén született személyről van szó, aki 1863-ban részt vett a lengyel felkelésben, ezért később Szibériába száműzték. Azt követően az orosz rendőrség jóváhagyásával Konstantinápolyba szökött, ahol nyelvleckékből tartotta fenn magát. Többször felajánlotta a szolgálatait, elsősorban kémszolgálatot az orosz kormánynak, de minden esetben elutasították. Nehéz anyagi helyzetbe került, amelyből úgy akart szabadulni, hogy kiegészítő jövedelmeket remélt abból, hogy merényletre, gyilkosságra vonatkozó leveleket küldött. A császári hatóságok értesítették a törököket, aki letartóztatták.

A biztonsági intézkedéseket Ferenc Ferdinánd trónörökös esetében Karl Bardolff Károly ezredes, mint szárnysegéd vezette, aki Ferenc Ferdinánd katonai irodáját is irányította a hozzá beosztott 13 tiszt parancsnoklásával. Mint a korona várományosa a magyar kir. belügy első ízben 1900-ban gondoskodott az utazásának védelméről. Hogy ez milyen jellegű is lehetett, példaként említsük meg Ferenc József 1910-es boszniai útját, amely az annektálást követő második évben történt.

A császár boszniai utazásának biztosítását a cs. és kir. közös pénzügyminiszter szervezte. Budapesti átutazása során a magyar hatóságok is kellő figyelmet kaptak. Thallóczy Lajos akkori cs. és kir. pénzügyminiszteri osztályvezető kapta azt a feladatot, hogy a magyarországi szakasz védelmét biztosítsa. Ennek érdekében bizalmi levelezést folytatott Boda Dezső Budapest rendőrfőkapitányával. Elsősorban tájékoztatta a főkapitányt, hogy a bécsi cs. k. rendőrigazgatóság közvetlenül a császár mellett (a legmagasabb védelmi intézkedés gyanánt) egy rendőrtisztviselő utazik, akinek 5 detektív (nyomozó) van alárendelve, de ők előre utaznak Boszniába, így magyar részről is szükség van rendőrtisztviselőkre. Alfred von Montenuovo főudvarmester, vagyis az udvartartás vezetője a bécsi kollégákhoz hasonlóan 6 főt kérvényezett a császár szűk védelmére. Erre a feladatra Palágyi Kálmán főfelügyelőt jelölték ki, aki a célra 5 legalkalmasabb emberét (Szentmiklósy György, Kalmár Hugó, Sarkadi Adolf, Végh János, Steckstein Alfonz) nevezte meg 1910. május 20-án. A vasútvonal ellenőrzését a Budapest–Újvidék vonalon Marsó György, a M. Kir. III. számú csendőrkerület alezredese, parancsnoka személyes kiszállással irányította, helyettesének pedig Kiss László őrnagyot, másodtörzstisztet ajánlotta. Marsóval a belügy különösen elégedett volt, hiszen 1907-ben és 1908-ban is ő ellenőriztette és biztosította a császári család útvonalát, de ekkor még őrnagyi rangban. Ilyen esetekben a védelemre kirendelt csendőrök száma elérte a 90 főt. Bevett szokásnak számított, hogy a vonat, amikor elérte Királyhidát, a császár védelméhez a Magyar Királyi Államrendőrség vagy a M. Kir. Határszéli Rendőrkapitányság pozsonyi szárnyától 10 detektív is csatlakozott. Így történt a korábbi, 1907. május 22-i látogatáskor is.

 

Ferenc József érkezése Budapestre

Ferenc József érkezése Budapestre Ferenc József érkezése Budapestre
(Forrás: HU-MNL-OL K 149-1907-5-465)

Minden alkalommal, így 1910-ben is a csendőrparancsnok külön hangsúlyt fektetett a Gödöllői Királyi Kastély védelmére. Ide egy szakasz csendőrt vezényeltek ki Goreczky Vilmos főhadnaggyal az élen. A tervek szerint a császár május 29-én az esti órákban érkezett meg a magyar fővárosba, ahonnan csak másnap reggel a korai órákban indult tovább. Ezt követően a biztosításra kirendelt csendőröknek azonnal vissza kellett térni az állomáshelyeikre. A császár viszonylag sokat időzött Boszniában. Már 1910. június 1-én tájékoztatták a belügyminisztériumot, hogy az utazási terv módosul. A minisztériumot ilyen jellegű észrevételekről, változásokról mindig Eduard von Paar, a császár főhadsegéde értesítette. A tervek szerint 1910. június 3-5 között kellett, hogy visszatérjen Bécs irányában.

A költségek és feladatok megosztása érdekében az utazás magyarországi védelmet ekkor már a VI. csendőrkerület, Székesfehérvár központtal látta el, de tájékoztatták a módosításokról Sopron vármegye főispánját és a soproni határszéli rendőrkapitányságot is. A császári vonatnak 1910. június 3-án, pénteken 16.00 órakor kellett volna elindulni Mostarból és június 4-én 6.50-kor megérkeznie a boszniai Bosanski Bród városába, ahol a császár átszáll az udvari vonatra. A vonat 7.15-ös indulással futott volna ki a pályaudvarról a bécsi Hetzendorf állomás irányába, ahová 20.10-kor akart megérkezni. Általában a hosszabb utazások után a császár Hetzendorf állomáson szállt ki és onnan egyenest Schönbrunnba ment. Mostarban viszont a helyi előkelőségek üdvözlése elhúzódott, így a császári útiterv két óra csúszást szedett össze.

Az 5 nyomozó és a főfelügyelő költsége, amelyet a védelemre fordítottak, mai viszonylatban is magasnak számítottak. Megfigyelésekre, informátorok lefizetésére 200 koronát, vagy mai mértékben mintegy 488 000 forintot fizettek ki. Az egyéb kiadások pedig elérték az 1594 koronát, vagyis a 3 894 000 forintot.

Ugyanebben az évben Ferenc Ferdinánd villámlátogatást tett Budapesten, pontosabban 1910. december 29-én csütörtökön a kora reggeli órákban érkezett a magyar fővárosba. A főudvarmesterén keresztül külön kérte, hogy tekintsenek el a köszöntésétől. A belügy is helyeselte a kérést, és elrendelte a vasútvonalak feltűnésmentes őrzését. A pályaudvaron a szabályzat szerint kizárólag a határrendőrség emberei vigyázhattak rá, de külön civil ruhás rendőröket is vezényeltek, hogy a gyanús elemeket kiszűrjék.

A császári család tagjainak az utazását mindig a titoktartás övezte. Az alispánok folyamatosan kérték a belügyet, az pedig a Cs. és Kir. Hadügyminisztériumot: minden ilyen kiruccanást időben jelezzenek, hogy a kellő óvintézkedést meghozzák. A protokoll szerint az utazás előtti napon értesítették csak a helyi közigazgatás szerveit.

1911. május 6-án néhány hónappal a korábbi látogatás után parancs érkezett, hogy Ferenc Ferdinánd május 7-én Bécsből 8.50-kor a gyorsvonattal Királyhida–Győr–Komárom–Budapest–Szabadka–Újvidék vonalon Zimonyba utazik. Az ottani védelmet már a belügy zágrábi kirendeltsége látta el Tomassich nyomozó szervezésében. Nem volt egyszerű dolguk, hiszen a trónörökös 22.00-kor érkezett meg a városba, onnan a Zrínyi hajóval Repinovóba ment, hogy az Alsó-Száván három napon keresztül vadásszon. Ferenc Ferdinánd Szabadkára 18.30-kor érkezett meg. A belügy csak annyit kért a kísérőktől, hogy a visszaút pontos időpontját is adják meg, ezek szerint május 10-én 22.50-kor robogott át Budapesten. A pályaudvarok védelmét biztosító hatóságok parancsnokai, percre pontosan jelentették a honvédelmi miniszternek, hogy a trónörökös mikor haladt át Komáromon, Győrön stb.

 

Ferenc Ferdinánd vadászaton 1893-ban Ferenc Ferdinánd vadászaton 1893-ban
(Forrás: wikipedia.org)

A következő jelentős fenyegetés 1912-ben történt Ferenc Ferdinánd ellen. 1912. májusában egy bizalmas ülés után a bécsi Rendőrigazgatóság és a Cs. és Kir. Hadügyminisztérium rövid közleményben tájékoztatta a magyar belügyet, hogy a szerb fél merényletet tervez a trónörökössel szemben. Állítólag egy Lazar Autić nevű szerbet bíztak meg a támadás végrehajtásával. Ha a merénylet kudarcot vall, a másik merénylő, aki a helyébe lép, Jovan Puljo, aki ugyanerre a célra Bécsbe utazik. A tervek szerint Neusatzban (Újvidéken) női ruhát ölt majd magára, majd Zorka Veljiceva néven lefényképezteti magát, bebocsátást kér a trón várományosához audienciára, ott pedig egy pisztollyal fejbe lövi. A női ruha érthető olyan szempontból, hogy a fogadásra csakis fényképpel ellátott kérvénnyel lehetett bejutni, amelyhez csatolták az engedélyt. A belügy kételkedett az információban, de azonnali hatállyal elrendelte Újvidéken és Bécsben a nyomozást. Kiemelten kezelték az ügyet abból kifolyólag is, mert a Balkánon háború folyt ekkor. A lehetséges merénylőkkel a kapcsolatot egy bizonyos Sveto úr vette fel, akit utasítottak arra, hogy közölje Autić-tyal: „Marko miniszter jól ismeri őt, és mind képességeire, mind a hazáért való áldozatkészségére számít.” A dokumentumban említett Marko nem lehetett más, mint Marko Trifković (1868–1926), aki 1912. június 18. – szeptember 12. között töltötte be a miniszterelnöki posztot. Kísérőt és a bécsi úthoz szükséges pénzeszközt ígértek neki, családja számára pedig 10 000 dináros összeget garantáltak. Úgy gondolták, hogy Lazar jó erre az ügyre, mert már idős és most lehetősége van arra, hogy feláldozza magát a hazáért (sikertelen gyilkossági kísérlet a császári család tagjai ellen a halálbüntetést vonta maga után) és boldoggá tegye családját. Ha az ügy nem jár sikerrel, és Lazart eljárás alá vonják, megmentheti a becsületét, ha öngyilkosságot követ el a börtönben. A tervezők ezt minden esetben közölni akarták a merénylővel. Biztatni kellett arra, hogy nincs egyedül ezzel a vállalkozással, hanem a Narodna Obrana és néhány kormánytag áll mögötte. „Ez megtiszteltetés és dicsőség számára, és boldogság a családjának. Mondja meg neki, hogy Nicola Marburović nyomozóm hamis néven fogja elkísérni, és hogy Lazarnak több maszkot is magával kell vinnie a bűncselekmény végrehajtásához. A bécsi Zora szerb egyesület elnökét arra utasítják, hogy nyújtson neki kezet, hogy megismertesse a helyi viszonyokkal, hogy könnyebben találkozhasson az osztrák trónörökössel. Ám az elnök nem ismeri a küldetés célját, és nem tudhatja meg Lazartól, mindent vállalnia kell – ahogy ígérte –, és nem szabad kompromittálnia a szerbeket.” Az állítólagos informátor egy bizonyos Rajić volt, aki a Narodna Obrana vezetőségi tagjaként emlegette magát. Másfél hónapig figyelték Bécs és Újvidék pályaudvarait, de a lehetséges merénylők nem bukkantak fel, így határozatlan ideig a nyomozást felfüggesztették.

 

Ferenc Ferdinánd ellen tervezett merénylet menete. Egy informátor jelentése Ferenc Ferdinánd ellen tervezett merénylet menete. Egy informátor jelentése
(Forrás: HU-MNL-OL K 149-1912-5-347)

1914-ben az aktuális trónörökös két ízben utazott Budapestre, ebből egyszer még Ferenc Ferdinánd, 1914. augusztus 1-én pedig már Károly a családjával együtt. Ferenc Ferdinánd utazásáról a belügy 1914. április 24-én szerzett tudomást, első körben a trónörökös kérését igyekeztek teljesíteni, vagyis továbbra is eltekintett a köszöntésétől. Április 28-án 22.20-kor indult a vonat Bécsből, így Budapestre április 29-én 6.25-kor érkezett meg. A védelmet ekkor már a budapesti rendőrfőkapitány irányította.

1914. június 28-án, a tragikus napon az N 3. számú távirat szerint, amelyet Kádár detektív írt a Belügyminisztérium 3/c. alosztályának: ugyan a trónörökös pár elleni bombamerénylet nem sikerült, de revolvermerénylet következtében mindkettő életét vesztette.

 

Távirat Szarajevóból a merénylet napján Távirat Szarajevóból a merénylet napján
(Forrás: HU-MNL-OL K 149-1914-7-1108)

A helyszínen ekkor 6 magyar detektív tartózkodott, akik a magyar belügyet képviselték a trónörökös védelme idején. Első számú feladatuk a városháza és környékének a megfigyelése, valamint a vasútállomás és mozgó vonatellenőrzés fenntartása volt. A rangidős tiszt Nánássy László lehetett, aki 1914. június 30.–július 7. között napi szinten küldte a jelentéseket a gyilkosság vizsgálatának az előrehaladásáról, maguk a nyomozók pedig július 15-ig tartózkodtak a városban, amikor is a bosnyák rendőrség megköszönte a bécsi és budapesti kollégák munkáját.

Nánássy László mellett érdemes szót ejtenünk Kovacsevics Milos és Kritzler Lipót detektívfelügyelőkről, mindketten kiválóan beszéltek szerbül, többször is megfordultak Belgrádban, sőt 1913-ban és 1914-ben a három merénylő (Gavrilo Princip, Nedeljko Čabrinović, Trifun Grabež) közül kettőt, Principet és Čabrinovićot letartóztatták már államellenes uszítás miatt, de tartományi képviselők közbenjárása miatt később kiengedték őket. A merénylet napján pedig Trifunt és másik 20 gyanús szerb nemzetiségű diákot emeltek ki a városházánál összegyűlt tömegből (a tervek szerint neki kellett volna gyilkolni). A gyanúsítottak kihallgatása mellett részt vettek abban a nyomozásban is, amelyet a cs. és kir. XV. hadtestparancsnokság jelentéseire, észrevételeire reagálva a vizsgálóbíró rendelt el, és amely azon az értesülésen alapult, hogy több felfegyverzett merénylő július 2-án elhagyta Bosznia-Hercegovinát és Bécsbe utazott, hogy ott a temetés napján merényletet hajtsanak végre Ferenc Ferdinánd és neje, Chotek Zsófia koporsója ellen.

A nyomozók munkáját minden esetben kiválóra értékelték. A pályaudvarok, vasútvonalak, a császári család közvetlen őrzése nagy megtiszteltetés, különleges kegy volt, ami, ha elégedettséggel töltötte el az utazás szervezőjét, az mindig jutalomban, dicséretben vagy kinevezésekben nyilvánult meg. A merénylet során alkalmazott eljárás, vagyis a nyomozás menete, találkozás a merénylőkkel a magyar detektívek munkájának a csúcsa.

Az írás folytatásából megtudhatjuk a magyar detektívek jelentésein keresztül, hogy hogyan zajlottak a gyilkosság utáni első órák, napok történései, a hajtóvadászat a tettesek ellen és az elrejtett bombák, pisztolyok utáni nyomozás. Megismerhetjük a merénylők hátterét, kapcsolati rendszerét és motivációját.

Felhasznált források és szakirodalom:

MNL OL K 149-1911-5-215. Ferenc Ferdinánd utazása.

MNL OL K 149-1912-5-347. Trónörökös ellen tervezett merénylet.

MNL OL K 149-1910-5-527. Ő cs. és ap. kir. felsége szárnysegédje Ő Felsége boszniai és hercegovinai utazásán történt változásról.

MNL OL K 149-1914-7-681. Ferenc Ferdinánd trónörökös Úr Ő Fensége budapesti utazása.

MNL OL K 149-1907-983. Ferenc Ferdinánd Főherceg ellen tervezett merénylet.

MNL OL K 149-1914-7-1855. Trónörökös Ő Fenséges Wienből-Budapestre való utazása.

Bolek Zoltán: Ferenc József 1910-es látogatása Bosznia-Hercegovinában. Valóság. 2020/8. 75.

Szólj hozzá!

Címkék: merénylet ferenc ferdinánd

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr7018431285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása