„Sisakos, fegyveres kísértetek rohannak fel-alá...”

2024.06.17. 07:00 :: KajonÁrpád

Király Iván honvéd tüzértiszt első világháborús hagyatéka – 16. rész

1917 októberének a második fele lázas tevékenységgel telik a Komeni-fennsíkon Kostanjevica környékén is. Kimondva, kimondatlanul mindenki az offenzívára készül. Hősünk tüzér alakulata részére is sorra készítik az új és újabb tüzérségi „diszpozíciókat”. Október 21-től napokig tartó tüzérségi párbaj következett, majd 26-án megindult a gyalogság és megrohanta a Fajti Hribet...

[1917.] Október 17.

A kiutalt célok belövetnek s az ezredparancsnokság által felülvizsgáltatnak. Napközben még két üteg belövésére is parancs érkezik, mely ütegek elhelyezését is vázlat mutatja. A belövés megtörténik.

Az ezred ütegei minden felesleges holmit: tartalék felszerelést s más efféléket leadnak a gazdasági hivatalnak. A megspórolt lőszerből a többi ütegeknek átadatik. Szemrevételezünk egy előnyomulási állást a 370 [magassági pont] mögött, mely a Fajti Hrib elfoglalása esetén válik esedékessé.

Október 20.

Megjött a részletes diszpozíció az akciókra vonatkozóan. Ütegünk még egy célrészt kapott a 220–tól keletre lévő második állásban, hol egy futóárok állítólag tele van tábori tüzérséggel. Esős, sirokkós az idő, így a Stolon lévő figyelő, mely a terepet legjobban látja, csak nagyjából tudja belőni. A tüzérségi tevékenység a rossz idő ellenére is élénk. Az ütegállásból mindent, ami nem feltétlenül szükséges, elszállítottunk, most már az üres lőszerrakaszokra kerül a sor, melyek szép számmal vannak az istállóban felhalmozva.

A diszpozíció a következőképpen hangzik:

A.) A lőelemek ellenőrzése után tervszerű, nyugodt rombolótűz célzott, egyszeri lövésekkel a kijelölt területekre.

B.) Délután 5:00 és 5:30 között a teljes front mentén tüzelési sebességet fokozatosan növelni kell. Délután 5 óra 30 perckor a tüzet 200-400 méterrel az ellenség felé áthelyezni. Délután 5 óra 40 perckor a tüzet hirtelen visszahelyezni az eredeti célpontra, és 5 óra 50-ig pusztítótűzként fenntartani. Ezután a tüzelést fokozatosan abbahagyni.

C.) Az éjszaka folyamán az n-2. naptól az n-1. napig zavarótűz az állás összekötővonalakra és a gyülekezési területekre. A 11:30-tól 11:40-ig és 4:30-tól 4:40-ig terjedő időben meglepetésszerű zavarótüzet az egész fronton.

D.) A veszélyes ellenséges tüzérség feltartóztatására és megfigyelőállásaik leküzdésére egyelőre a nehéz kalibereket kell használni; ha ez nem elegendő, akkor részben a közepes és részben a könnyű kaliberek is bevethetők. A fő feladat azonban továbbra is az ellenséges ellenállási vonalak és a „kis lőszervételezés” akadályainak megsemmisítése marad.

E.) Az n-2. napon a tűz elsősorban a hátsó akadályokra, támpontokra, lövész- és futóárkokra irányul,

F). Az n-1. napon a fő tűz az 1. ellenséges ellenállási vonalakra és azok elülső akadályaira irányul.

G.) Lőszerfogyasztás. Legfeljebb 24 órán belül: n-2. napon a kiadott lőszermennyiség ⅕-e , n-1. napon a kiadott lőszermennyiség ⅕-e

Tűzparancs az n-2. és az n-1. napon:

7h-9h délelőtt kijelölt terület

9h-10h délelőtt tűzszünet

10h-12h délelőtt kijelölt terület

12h-1h délután tűzszünet

1h-2h délután Kostanjevica

2h-3h délután tűzszünet

3h-4h délután Korite

4h-5:30h délután kijelölt terület

Október 21.

Az időjárás megváltozott. Megfordult a szél, déliből északkeletivé vált, a nap kisütött. Saxer kiment a Plenskire, hogy a tegnap nagyjában belőtt elemeket rektifikálja s kontrollálta a 24˗26. szekció elemeit is, melyet a diszpozíció szintén előírt. Legnehezebb tüzérségünk már a reggeli órákban megkezdte a belövéseket, a 42-es tarack és a 24 cm-es ágyú messze az ellenséges állások mögött lévő katonai intézeteket lőttek. Egész nap tartott az intenzív tüzelés, sőt a 30,5 cm-es mozsarak éjszaka is lőttek. Az ellenség nyugtalanul viszonozta a tüzelést: 15 ágyúval, melyek valószínűen az Isonzón túl vannak elhelyezve (a foglyok is így vallanak), lőtték azt a terepet, hol a legnehezebb ütegek vannak.

 

42 cm-es tarack tüzelőállásban 42 cm-es tarack tüzelőállásban
(Forrás: commons.wikimedia.org)

A repülőtevékenység csekély, mert a nagy szélviharban nem tudnak a gépek működni.

Október 22.

A tűzharc folytatódott. Az ellenséges tüzérség a legnagyobb kaliberrel próbálta leküzdeni a mienket, de úgy látszik, nem sikerült neki, mert egész napon folytatták azok a tüzelést. Azonkívül lőtték a tábori vasút vonalát egészen Temnicáig előre.

Holnap átveszem a gólya szolgálatát.

Megjegyzem még, hogy a negyedik és ötödik üteg az akcióra különös rendeltetésnek cyangránátot kapott.

Estefelé megjelent a diszpozíció bővítése, mely még a naponként és óránkénti lőszerfogyasztást is meghatározza.

Október 23.

Még bujkáltak a csillagok a hajnali köd alatt, az ütegek szakadatlanul lőttek s a digó ugyanúgy visszalőtt, midőn járőrömmel elindultam, azon biztos tudatban, hogy a támadás napjait ott fogom eltölteni s éppen erre számítva elegendő pergőtűzkészletet is vittem magammal. Budapest állomáson Schneider ezredes igazított el, aki a nehezeknél osztályparancsnok, mint ezredösszekötő tiszt. Elmondottam neki, mint igazított el Vígh; hogy ha akcióra kerül a sor, Tamás [Károly] hadnagy jön ki a II. ütegtől, és ő fog a rohamzászlóalj parancsnokával előremenni, én pedig megmaradok összekötőnek azon parancsnokságnál, mely ott marad, mindaddig, míg előre nem megy az is.

Teljes rendben tettem meg innét az utat a 464 csúcsára, hol Turcsányit váltottam a IV. ütegtől. A 61. (temesvári) gyalogezred IV. zászlóalj tartotta megszállva az állásokat.

 

Tüzérségi megfigyelő a 464-es magaslaton Tüzérségi megfigyelő a 464-es magaslaton
(Szanyi Miklós gyűjteményéből)

A zászlóaljparancsnok Popovics alezredes volt. Sok mindent beszéltek a bakák – néhány ismerőst is találtam itt – a támadásról, de pozitív dolog nem szivárgott ki.

1917. október 26-án történt.

Te imádkoztál a sötét, íves ablakok homályában Szent Asszonyunk lábainál s szemedből könnyek hullottak. Te imádkoztál a kőszobor előtt, ahol szomorúan hullatták levelüket az akácok, távozó vándormadarak sírtak a levegőben s Te őszi virágot szórtál az ő lába alá. Édes Kislányom, hála Tenéked!

Ezalatt odakünn az ágyú zúgott s füst ült az erdő fái közé, füst ült a sziklákra. S akkor én a nagy kaverna megfigyelőjében voltam. A lövedékek zúgása s robbanása pokoli zajjá olvadt össze. Minduntalan égig érő fekete füstkráterek emelkedtek magasba, magvukban tűz villant s mázsányi kövek magasba repültek, hol a srapnelek bárányfelhőit a nagy légnyomás okozta szélvész gyorsan elkapta. De az ellenség is dolgozik. Hol távolabb, hol közelebb hallik a lövedék vinnyogása s utána hatalmas zuhanás. Nem bírom ki soká, le a kavernába!

 

Állásrészlet a 464-es magaslatnál Állásrészlet a 464-es magaslatnál
(Szanyi Miklós gyűjteményéből)

Ott már nagy az izgatottság. Sisakos, fegyveres kísértetek rohannak fel-alá, vezényszavak hallatszanak, valakinek a nevét kiáltják. Egy csoport libasorba kimegy az állásba a kivezető folyosón át; mások jönnek. Össze-vissza beszéd. „Aztán fiúk vigyázni! Cél a Fajti [Hrib] csúcsa! Pisztolygolyók megvannak? A handmaschinengewerhez még egy hevedert!” „Összeköttetést az első wellével megtartani!” „Az aknásokból fogoly nem kell!” – Elhal a zajuk, elvonulnak; ismét mások jönnek. Más beszédek.

Az ezredes szobájában nyugtalanul cseng a telefon. „Hallo, hier Oberst Zeiss…” Újra felmegyek. Ebben a pillanatban megjelenik a fejünk felett egy repülő s csillagos rakétát … fel. A tüzérségi tűz egy pillanatra alábbhagy, majd a hegy mögött tűzfalat alkot. A hegyet még füst borítja, de azért észre lehet venni az apró alakokat, amint a túlsó oldalon fölfelé kapaszkodnak. Hirtelen fülsüketítő pattogás: papapapapapa … a jobboldali figyelőrésből géppuskáznak. Igen, most már látni mire. Az ellenséges állásban nyüzsögnek az olaszok s egy géppuskát igyekeznek felállítani, de a géppuska hangjára eltűnik valamennyi s a következő pillanatban a mieink már beugrálnak az állásba. Erre már az ellenség tüzérsége is teljes erővel dolgozott. Borzasztó dübörgés volt körös-körül s a füst csakhamar mindent elfedett.

Egy óra múlva stafétajelentés jött: gyalogságunk a Fajti Hriben túl nyomul előre. Még egy óra múlva százszámra kísérik a foglyokat.

Lepihentem lakásomban s mikor már a villanyt eloltották, valakire nagyon rágondoltam s csendes áhítat lopózott lelkembe… Harmadnap az üteggel mentem előre.

Édes Kisleányom, hála Néked, mert imádkoztál a sötét, íves ablakok homályában s szemedből könnyek hullottak …

1 komment

Címkék: fajti–hrib király iván m. kir. 41. honvéd tábori tarackosezred 12. isonzói csata

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr2318429285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2024.06.17. 23:16:56

A 61-esek kapcsán fenn említett „Az aknásokból fogoly nem kell!” mondathoz Kókay László naplójának a részlete 1918. június 15-ről:

"...elhatároztam, hogy afféle embertelenségeket, miket a macskásokkal szoktak az erre az olasz fegyverre a legjobban haragvó bakák csinálni (pl. 1917. okt. 26-án a 61-esek) nem fogok megengedni." Vagyis megtörtént...

Itt olvasható: nagyhaboru.blog.hu/2018/07/02/a_macskasok_megnyuzasa

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása