A Doberdó-fennsík védelmében a terület északi részét uraló Monte San Michele a maga 275 méteres magaslataival kiemelt fontosságú volt. A második isonzói csata után a sziklás területen épített fővonal védői sikeresen ellenálltak az olasz támadásoknak. A déli irányba lejtő védelmi szakaszok viszont már abban a nagy, földes mélyedésben épültek meg, amelynek szegélyén az egykori sdraussinai (ma: Poggio Terzarmata) út húzódik. Az út melletti magyar állások védelméről már olvashattak olvasóink. A folyton támadott keskeny védelmi vonal mögött nagyon fontossá vált egy 2. védelmi vonal megépítése.
Az úttól balra magasodó 197-es magaslatról, és jobbról, a „Kopasz dombról” a magyar állások jól beláthatóak voltak, ezért nem csak az olasz tüzérség lőtte szinte folyamatosan, hanem a gyalogság is igen aktívan támadta. A második isonzói csata után kiépített, még igen gyenge műszaki erősségű védelmi vonal áttörése esetén az olasz gyalogság sikeresen elérhette volna a mögötte álló San Martino del Carso község szegélyét.
A sdraussinai út melletti állások 1915. augusztusban
Damó Elemér százados, a 17/III. zászlóalj parancsnoka által készített vázlat
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 6. doboz)
1915. augusztus elején a terepadottságot figyelembe véve döntés született egy olyan második védelmi vonal kiépítéséről, amely lehetőséget ad az előzőekben említett sikeres olasz támadás megállítására. Ennek az volt a feladata, hogy lekösse a támadókat, szívós ellenállásra legyen alkalmas, és rendelkezzen azzal a lehetőséggel, hogy belőle egy sikeres ellentámadás indulhasson. Utász és csapattisztekkel történt terepbejárás és egyeztetés után elkészült a 2. védővonal tervezete.
Ennek a 2. védelmi vonalnak megépítéséről Wéber Ede ezredes, a magyar királyi 81. honvéd gyalogdandár parancsnoka 1915. augusztus 13-án küldött el egy jelentést Lukachich Géza tábornoknak, a magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály parancsnokának: „Összesen 270 ember erejű osztag a második védelmi vonalat fogja építeni. A munkálatok ma éjjel kezdődnek meg. Kiépítendő vonal hossza 2000–2200 lépésnyi. A legénység szoros felállításával egyszerre kb. 400 lépésnyi hosszan folyhat a munka, s mivel új állás elkészítése az éppen munka alatt levő helyen legalább kettő csoportot vesz igénybe, a második védővonal összefüggő vonalban való kiépítése két hetet igényel.
Hogy a védővonal már ezen idő letelte előtt is egész kiterjedésében használható legyen, elrendelem, hogy ott először ne, mint összefüggő vonal építtetik ki, hanem olyan fedezék részek készíttessenek egymástól megfelelő távolságban – különösen a jobb kilövést, kilátást nyújtó és oldalazó tüzet engedő pontokon, amelyekbe 1-1 raj talál elhelyezést.
Ilyen 12-20 lépés hosszú fedezék árok ugyanilyen térközökkel fele annyi idő alatt készülnek el, úgy, hogy 1 hét alatt az állás ezen módon készülhet, a második hét folyamán pedig lehetőleg összefüggő vonallá alakíttatik át.”
Wéber ezredes kiemelte, hogy az egyik csoport San Martino mellett, a sdraussinai út mentén, a másik San Martinótól az első védelmi vonal felé kezdje meg a munkát: „Ezeknek a részeknek legelőbb való készítését harcászatilag fontosnak tartom. A mélyítés, valamint a mellvéd magassága a talaj minőségétől függ. A fedezékek alábbi rajz szerint készüljenek, harántgátakkal.” – olvasható.
Rajz az építendő állásról
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 6. doboz)
Igen fontos volt a munkáscsoportok élelmezése. Mivel főzőládáik Lokvicán, a Komeni-fennsíkon voltak, engedélyt kaptak, hogy magukkal hozhassák a Vallone-völgybe: „A munkaerő kihasználása, a munkások idejekorán való munkába állítása csak úgy lehetséges, ha a főzés itt helyben történik és a sötétség beállta előtt az étkezés kiosztatik. A kellő óvóintézkedések meg fognak tétetni.”
A tervezett 2. védelmi vonal először berajzolva egy vázlatba
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 6. doboz)
Ezekben a napokban már több munkásosztag dolgozott nagy létszámú legénységet befogadó kavernák építésén is. San Martino falu területe és szegélye kiemelt terület volt, mint ez olvasható a megjegyzésben: „Tekintettel arra, hogy a S. Martinó keleti szélén épülő kavernák a 2. állás esetleges megszállásánál szükségeltetnek, ezeknek építése folytattatik.”
Két épülő nagy kaverna (pirossal jelölve) és két tervezett kaverna San Martinóban
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 6. doboz)
A 2. védővonal bekapcsolása a fővédelmi vonalba változást hozott az állást megszálló ezredek védelmi határszakaszában is. Ahol az épülő állás becsatlakozott az első vonalba ott lett az új ezredhatár. Ez először 1915 augusztusában a sdraussinai út melletti állásokat tartó székesfehérvári 17. honvéd gyalogezredet, és jobbszárnyához csatlakozó budapesti 1. honvéd gyalogezredet érintette.
A 2. védelmi vonal becsatlakozása (és az új ezredhatárok) a fővédelmi vonalban
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 6. doboz)
Az olasz zavaró tüzérségi tűz ellenére jól haladt a 2. védelmi vonal kiépítése. Augusztus végén készült az a jelentés, amelyből már sok információhoz juthatunk: „A 2-ik védővonal kiépítése Op. No. 820/13. sz. felterjesztésem értelmében egyelőre nem, mint összefüggő vonal építtetik. A védővonal részek hossza 15 és 40 lépés között, a közöttük lévő térközök nagysága 15 és 50 lépés között változik. A védővonalnak a vázlatban berajzolt része építés alatt van, míg meg nem kezdett részek csak a 197 magaslattól nyugatra és a Barlang STB-től északkeletre vannak.”
A jelentésben említett 197-es magaslat (San Martino melletti Templomdomb), és a fővonal mögötti természetes barlang a vázlatban (Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 6. doboz)
Az elkészült árkokról a következő olvasható: „Bélelés homokzsákokkal, lőrés szabadon hagyva, homokzsákok előtt 1.00 széles mellvéd kő és földből, az egész fedve gyeptéglával. A védővonal harántgátakkal van ellátva és a legtöbb védővonalrész végei visszahajtva, hogy vagy oldalazó hatás kifejtésére képesek legyenek, vagy oldalazó tűz ellen védjenek. A védővonal ily módon való kiépítése után a védővonalrészek egyelőre egyszerű keresztmetszetű futóárokkal fognak összeköttetni, melyek az idő és anyag mértékéhez képest szintén ki fognak építtetni. Megelőzőleg az első ízben készült fedezékek fognak srapnel ernyővel elláttatni.”
A jelentéshez mellékelt rajz az új védőállás keresztmetszetéről
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 6. doboz)
A San Martinót és Sdraussinát összekötő út (amely a jelentésekben „taliga útként” szerepelt) közelében lassabban haladtak a 2. védővonallal: „A fővonal közeli részen az árok mélyítése valamivel sekélyebb a barlang STB-től keletre eső részen, ahol az állás az út mentén vezet.”
A taliga út mellett csak 40 cm mély volt a védelmi árok
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 6. doboz)
A vonal előtt műszaki akadály készült: „Akadályok az egész vonalon készek és spanyol lovasokból vannak összeállítva. A spanyol lovasok oly laposan hajtatnak össze, hogy magasságuk kb. 1.00 m. Egymástól 1 spanyol lovas távolságra állnak, a közbeeső rész szöges dróttal erősen keresztül-kasul fonva. Átjárók szabadon hagyása céljából ily módon 50 lépés hosszú akadály csoportok vannak, melyek között 25-30 lépés térköz szabadon van hagyva. Az akadálycsoportok végei oly módon vannak hátra hajlítva, hogy az akadályvonalba visszahajlítva, a térközt éppen bezárják. Az akadályvonal átlag 30 lépésre van a 2. védővonal előtt.”
A műszaki akadály rajza a jelentésben
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 6. doboz)
Damó Elemér százados, a 17/III. zászlóalj parancsnoka szeptember 2-án készített egy precíz vázlatot a zászlóalja által tartott védővonalról. Ezen ő is bejelölte a 2. védelmi vonalat, valamint a vonal keresztmetszetét.
Damó Elemér által készített vázlat. Pirossal keretezve a 2. állás keresztmetszete
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 6. doboz)
Wéber Ede ezredes 1915. szeptember 4-én készült jelentése már a 2. védővonalban végzett munka haladásáról, műszaki állapotáról számolt be: „Részben már összefüggő vonallá kiépítve. A régebben kész fedezékek u.i. -0,5 mélyen egyszerű futóárkokkal köttettek össze. Srapnel mentes befedés szept 3-ról 4-re hajló éjjel kezdetik meg. Építtetnek erősebb géppuska-, figyelő-, bombavető – és löveg állások is a rajvonalban. A mellvédek legnagyobb része 2,5 – 3.0 m szélesre építtettek ki.”
Wéber Ede ezredes jelentéséhez mellékelt rajz
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 6. doboz)
Szeptember 4-e után tovább folyt a 2. védővonal műszaki építése. Erről egy szeptember 17-én leadott jelentésben is olvashatunk, amely kitért a nehézségekre is: „A második vonal további kiépítése folyamatban van. Lassítja a munkálatok menetét azon körülmény, hogy rövid nyelű kőfejtő szerszámok, kőrobbantó anyag, deszka, s egyéb építési anyag nem állanak kellő számban a csapatok rendelkezésére. Ismételten előfordult, hogy a munkát az ahhoz szükséges anyag hiányában nem lehetett folytatni. Megemlítendő az is, hogy az ellenséges tüzérség által időnként megrongált fedezékek és akadályok kijavítása aránylag sok időt vesz igénybe. A mélyítési munkálat helyenként a sziklás talaj, s az előbbi pontban említett okok miatt lassan halad előre.”
Egy 1915. szeptember 23-án készült jelentés már kitért arra is, hogy a rajvonalat tartó 17/III. zászlóalj századjai már igénybe vették a megépült 2. védővonalat. Ott húzták meg magukat a tartalék század szakaszai, valamint a San Martino Templomdombjának közelében épült kavernákban. Elkészült a 2. védelmi vonal megszállási terve arra az esetre, ha az első vonalat ki kell üríteni. Ebben bejelölték, hogy egyes századok melyik vonalrészeket szállják meg, milyen szakaszhatárokkal.
A 2. védelmi vonal megszállási terve
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 335. 81. honvéd gyalogdandár iratai, 7. doboz)
A 2. védelmi vonal 1915. október 22-én lépett harcászati szolgálatba, amikor a sdraussinai út melletti állásokat elfoglalta az olasz gyalogság. Az ott lezajlott súlyos harcokról, a végsőkig kitartó hősies ellenállásról külön poszt készül.
