„Ha kell, lopni és sajnos mindig ez kell…”

2022.10.31. 10:43 :: PintérTamás

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 33. rész

1916 márciusában járunk, Tolmein környékén folyton szakad az eső. A nyugalmasabb időszakban mindkét fél offenzívát vár. Kölcsönösek a szökések, amelynek apropóján a doktorunk megörökíti a cs. és kir. 10. hadsereg cseh dezertálási propagandával kapcsolatban kiadott parancsát. Részletesen leírja azt is, hogyan készült az eddigi, 22 hónapos háborús gyakorlata során a 37-es segélyhely, amelyhez számtalan praktikát be kellett vetnie, visszatérő állandó elemként a lopást…

 

Már március közepén vagyunk, minden a régi, csak az időjárás rettenetes. Folyton szakad az eső, ami ezt az unalmas defensivát még százszor unalmasabbá teszi.

Csuda, hogy a rongyos emberi szervezet mit el nem bír. Bakáink éjjel-nappal a szabadban zuhogó havas esőben áznak, tető sincs felettük.

8-án fél zászlóalj (a 14. és 16. századok) elment Doljéból a 85. zászlóalj felét felváltani, a mi helyünkbe bosnyákok jöttek. Így a mi zászlóaljunk balszárnya Dolje falu előtt, jobbszárnya a Vodil Vrhön van, így mi tartjuk tán az Isonzófront leborzasztóbb helyét. Doljénál és a Vodilon voltak ama rettenetes harcok, itt törtek be az olaszok már párszor, itt volt a sok-sok veszteség, itt esett el Czant is.

Állások a Vodil oldalában. A háttérben az Isonzó Állások a Vodil oldalában. A háttérben az Isonzó
(Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatéka Kincses Károly gyűjteményéből)

Trieszttől jön fel a front egyenesen, itt kanyarodik Dolje, Vodilnál balra, szóval itt van a könyök, a Mrzli Vrh és Tolmein között, ez az olasz front legkönnyebben felgöngyölítésre alkalmas pontja, persze előbb át kell törni a frontot. A legjobb csapatok állanak itt, de tartalék nélkül. Óriási csapateltolások vannak mindenfelé, innen is mind elvitték a tartalékot azon ponthoz, ahol az áttörés tervezve van. Ez a pont már meg van állapítva, a kommandókkal közölve. Nekünk itt csak ki kell tartani az utolsó emberig, mert a mi offensivánk esetén itt is számolunk erős ellenséges ellentámadásokkal. Ez alighanem itt a Dolje-Vodilon lesz.

Jelenleg nagy csend van minkét oldalon, mi is, ők is offensivát várnak. Az olaszok tán meg is kezdték volna, ha a németek meg nem előzik őket Verdunnél. Már itt álltak velünk szemben a francia alpesi vadászok, de egyszerre elvittek minden franciát vissza haza a német ellen. Így tán mi megelőzzük az olaszokat. Az itt le nem írható tényekből biztosra vesszük, hogy még e hóban nekimegyünk az olasznak. Ha a mi, ott lejjebb tervezett áttörésünk sikerül, akkor tán mi itt csak átsétálunk harc nélkül az olaszok hazájába. Így gondoljuk ma 10-én.

Az olaszok egyre-másra szöknek át hozzánk, nem bírják az időjárást, pedig erős emberek mind. De tunya, piszkos nép, pl. latrinákról fogalmuk sincs, el lehet képzelni, hogy miben élnek, micsoda förtelmes piszokban. Elégedetlenek az olaszok s szöknek hozzánk, akár a mi derék cseheink Oroszországban, sőt itt is. Éppen érdekes s kapóra jön a következő, a mi 10. hadseregparancsnokunktól kiadott ad cirkulandum reservat a zászlóaljakhoz. Nevezetes írás, még nevezetesebb lesz a háború után. Akkor lesz értéke.

A dr. Kemény Gyula által lejegyzett parancsot a napló szó szerinti átiratában közöljük, megjegyezve, hogy a doktor azt meglehetősen rossz német helyesírással idézi, vagy vette át.

K.u.k. 15. korps.ap. 67/12. K. Nr. 270. Gruppenkommando in Tolmein. Ad. K. Nr. 391. des k.u.k. 10. Armeekommandó. Das K.u.k. Armeekommandó verlautbar mit Op. Nr. 9700/17 von 28/II. 1916. In Genf soll sich ein tschechisches Komite organisiert haben, dass er sich zur Aufgabe macht, die an der Südwestfront Kämpfenden (gegen Italia) Tschechiscen Truppen durch Emmissäre aufzuklären dass Italien rein Feind der Slaven sei, sondern im Gegenteil gerade die tschecischen Sonderbestrebungen begünstige.

Durch diese Vorspiegelungen sollen die tschechischen Mannschaften zu Massendesertionen änlich, wie seiner Zeit an der russischen Frontverleitet werden. Eine ähnliche Propaganda soll bei den südslavischen Truppen eingeleitet werden, denen versichert werden soll, dass Italien die Rechte der slavischen Bevölkerung bei seinerzeitiger Einverleibung südslavischen Gebiete ganz besonders respektieren wurde. Auffälligen Versuchen zu einer solchen Propaganda ist durch genaue Überwachung und entsprechende Belehrung der Mannschaft, namentlich der Marschformationen ent gegen. Zu wirken. Auf etweige auf treffende Agitatore, auf Flugschiffen, Maueranschläge, Hetzbriefe ist strengstens Augenmerk zu richten. Das Korpskommandó befiehlt, dass nicht nur abgehende sondern unbedingt auch einlangende Briefe zu zenzurieren sind Den Feldpostämten ist in Erinnerung zu bringen, dass die Postsendungen nur dem Bevollmächtigten, nicht sonstigen Einzelnen Personen auszufolgen sind.- Tolmein am 8/III.1916.

*

Cs. és kir. XV. hadtest, 67/12. hadm., K. Nr. 270. Tolmeini csoportparancsnokság. A cs. és kir. 10. hadseregparancsnokság K. nr. 391 parancsához. A cs. és kir. hadseregparancsnokság 9700/17. hadm. sz. (1916.II.28.) teszi közzé, hogy Genfben állítólag egy cseh bizottság szerveződött, amely feladatául tűzte ki, hogy a délnyugati fronton (Olaszország ellen) harcoló cseh csapatokat kiküldöttek révén felvilágosítsa: Olaszország nem ellensége a szlávoknak. Ellenkezőleg, éppenséggel a cseh külön törekvéseket pártolja. Efféle megtévesztés révén akarják a cseh legénységet tömeges dezertálásra rávenni, hasonlóan ahhoz, ahogy annak idején az orosz fronton. Hasonló propaganda alkalmazandó [szerintük] a délszláv csapatok körében, akiket biztosítani kell, hogy Olaszország a szláv lakosság jogait délszláv területek esetleges bekebelezése esetén a legnagyobb mértékben respektálni fogja. Efféle propagandára irányuló feltűnő kísérleteket a legénység, különösen a menetformációk, szigorú felügyeletével kell ellensúlyozni. Az esetleg felbukkanó agitátorokra, repülőgépekre, falragaszokra, uszító levelekre a legszigorúbban oda kell figyelni. A hadtestparancsnokság megparancsolja, hogy nemcsak a kimenő, de a bejövő leveleket is feltétlenül cenzúrázni kell. A tábori postahivatalokat emlékeztetni kell, hogy a postai küldeményeket csak a címzettnek (meghatalmazottnak) adhatják ki, más egyéb személyeknek nem. Tolmein, 1916. III. 8-án

A parancs szövege fordításának lektorálásában nyújtott segítségéért hálás köszönetet mondok Pollmann Ferencnek.

Gyér ágyúzás folyik itt-ott. A hegyeket mind hó borítja, fent hó, lent havas eső. Minden szabadság szünetel, amíg a csapateltolások be nem fejeződtek, ez pedig ezen hó végére várható. Aztán kezdődik a nagy tánc a Pó felé. Az 50. Divisiót újra Kalser vette át, visszajött Montenegróból.

A segélyhelyünk Zatolminban van, erős pincefedezékben. 15–18 cm-es nehézgránátok járnak ide. Tudja az ég, hogy mi lesz a sorsunk itt. Visszamenni nem lehet. A deckungot megépítettük mi magunk, mert segítséget nem kapunk, segélyhely céljára soha, de soha két év óta, amióta a háború tart, nem kaptunk e célra semmit, arra nem jár. Mindig a legjobban megépített a mi segélyhelyünk az egész Brigade területén, ezt büszkén valljuk, elismeri mindenki, hogy a sebesültjeink biztonságáról a helyhez képest elsőrendűen gondoskodtunk mindig s hozzá állandóan közel. Élő bizonyíték, hogy a 37-es segélyhelyek helyein mindenütt kommandók ülnek.

A 37/IV-es zászlóalj egyik segélyhelye Tolmein környékén. Dr. Kemény Gyula az asztalnál ül A 37/IV-es zászlóalj egyik segélyhelye Tolmein környékén. Dr. Kemény Gyula az asztalnál ül (Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatéka Kincses Károly gyűjteményéből)

Érdekes, de így van és sajnos, hogy így van, a legderekabb, a legjobb parancsnok is esetleg, csak esetleg kijelöli a segélyhely helyét s ezzel aztán minden a világon az orvosra van hagyva. Ő építsen anyag s emberi erő nélkül. Ha anyagot kér az orvos, vagy semmit, vagy egytized részét kapja a kért anyagnak. Munkaerő nincs, ha barátságból kap a századoktól, akkor van. Ha sok a sebesült, de ha kevés is, rettenetes az orvos helyzete. Minden csak valahogy sántikálni tudó sebesült vagy oda sem megy, vagy ha odamegy a segélyhelyre, akkor is sietve kereket old, látván, hogy itt még olyan fedezéke sincs, amilyen maga az állás, s itt nem akarja már magát agyonlövetni, ha az orvos észre nem veszi, eltűnik. Rettenetes nézni a súlyos sebesültek helyzetét, ahogy apatikusan néznek a levegőbe, a gránátsüvítésre becsukják a szemüket, mást nem tehetnek, némelyik mászni próbál s könyörög, hogy ne is bántsuk, csak vitessük tovább a veszélyes úton. De hogy tudnak könyörögni a szerencsétlenek! Az orvos el nem szaladhat, mert ezzel rettenetes helyzetben hagyja a benne bízó sebesültjeit, de meg súlyos büntetésnek is nézne elébe, felelősségre vonnák. Pedig milyen kitűnő fedezékeket lehetne építeni a front mögött pár száz lépésre a sebesültek számára. Ez a legkönnyebb dolog lenne, s defensivában kivihető s használható, nem úgy, mint offensivában. Igaz, hogy a fronton a harcolóké az elsőség, az ő fedezékeik az elsők. De valóságban más. A teljesen szükségtelen csoportparancsnoksági fedezékeket építik, pedig ezek először nagyon hátul vannak, de meg úgyis telefonon érintkeznek, tehát ott kereshetnek helyet, ahol akarnak, míg a segélyhelynek ott kell lenni a csapat mögött. A hiba abban is van, hogy orvosi magas rangú elöljárók soha feléje sem néznek a segélyhelyeknek, ritkán akad ilyen, ők a magas parancsnokságoknál sütkéreznek s a kórházakkal, gyűjtőhelyekkel bajlódnak.

Leírom, hogy készült eddig mindig a 37-es segélyhely. Megérkezünk valahova. Kikeresem a megfelelő helyet lehetőleg nagyon közel, de nem az úthoz közel, mert azt mindig lövik. A tűzvonalhoz közel, mögötte egy-két száz lépésre nem olyan veszélyes, mint hátrább, ahol agyonágyúzzák az embert. A kikeresett helyen azonnal, ha belátja az ellenség, akkor éjjel, megkezdődik a súlyos és nehéz munka. Két őrmesterem, öt emberem, két szolga, 3 lovász, a sanitätskadett Kopeczky és én magam is kapát, csákányt, lapátot fogva nekiállunk ásni, követ hordani. Így megy ez néha öt-hat napig szakadatlanul. Egyik ügyesen lopni tudó emberem – káplár – nappal kinézi a deszkát, gerendát, vasat, rudat stb. s éjfél után mind elszállítják a materiálplatzról, a kommandóktól, néha a saját századainktól lopjuk össze, mert ők kapnak, de mi nem. Néha igen messziről kell összelopkodni. Ahol post őrzi a gerendát, ott cigarettával, szivarral dolgoznak embereim. Sőt az utolsó esetnél egy becsületes szakaszvezetőt csak azzal tudtam a lábáról levenni, hogy lefényképeztem s erre beleegyezett, hogy 6–8 darabot lopjunk el, persze 18 darabnál is többet elemeltek embereim mindenféle rafinériával. Szóval, ha másképp nem megy, én is segédkezek. A munkaerőt is svindlivel teremtem elő. Egyszerűen minden századtól egy-két embert betegnek jelentek ki s ezek nálam maradva dolgoznak szívesen a teáért, dohányért. Így készültek eddig mindig s ezután is így fognak készülni a 37-es segélyhelyek. Akármilyen úton-módon is, de a cél szentesíti az eszközöket. Mennyi embert lehet így megmenteni.

A „munkaerő” – katonák szerszámokkal az elsősegélyhely előtt. A háttérben balra dr. Kemény Gyula A „munkaerő” – katonák szerszámokkal az elsősegélyhely előtt. A háttérben balra dr. Kemény Gyula (Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatéka Kemény Szilárd gyűjteményéből)

Amikor a Mrzli Vrhre felmentünk, korholni kezdtem az orvost, akit ott leváltottunk, hogy lehetett ilyen helyen maradni. Hátha ágyúzás, ütközet lesz? Őt is agyonlövik. Erre ő azt mondta: én szóval is, írásban is jelentettem, de nem tettek semmit, erre jelentettem, hogy ha ágyúznak ide, akkor agyon nem lövetem magam, hanem elszaladok innen tekintet nélkül a sebesültekre. Erre sem történt semmi. Hát ez is elv. Mint katonának tán igaza van, de mint orvosnak nem. A legjobb, ahogy mi csináljuk. A nemtörődömségben, hibákban, korruptságban nem osztozni, hanem úgy, ahogy lehet, segíteni. Ha kell, lopni és sajnos mindig ez kell. Így fest a kellemetlen meg nem cáfolható segélyhely igazság. 22 hónapja állandóan, egyetlen nap híjával vagyok a legelső fronton a zászlóaljnál s így sokat tanul-tapasztal az ember.

Nagyjában így van ez a csapatnál is. Egyik zászlóalj igen sokat dolgozik, a másik keveset, amilyen a legénység s főleg a parancsnok. Meg ugyanazon zászlóaljban a századok is mások s munkájuk is. Van aztán egy szerencsétlen idea: a csapatok cserélgetése, helyet, azaz állást cserélnek ok nélkül is. A baka, ha azt mondanák neki, hogy 3–4 hónapig itt fog ülni, akkor mesés fedezéket építene, de másnak! Hogy más üljön bele! A legrosszabb, a legveszélyesebb állásban is szívesebben marad, ha kiépítheti magának. Meg aztán az érkező csapat mindig elégedetlen az új állással, kritizál stb. A parancsnok építtet, ráhagyja a századokra s azért felfelé minden kis gödör, maszkirung stb. meine Idee war, ich habe machen lassen némelyik parancsnok ebben rettenetesen hiú. Nem lehet előtte semmit mutatni, mondani, amit az ember maga csináltatott. Amit most lát először, amit esetleg szigorúan ellenzett, aminek ellene volt, de ha ez egy még magasabb rangú véleménye szerint jó, akkor meine Idee, ich habe machen lassen, anbefehlen. A legnagyobb genie volt az az ember, aki a kitüntetéseket kitalálta, az mételyezte meg az emberiséget s rontotta meg a jellemeket.

Következő rész: „Beugrottak s óriási lármával szúrták, lőtték az olaszt…”

Összes rész: Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról

Szólj hozzá!

Címkék: dr. kemény gyula nagyváradi 37/iv. zászlóalj Dolje Tolmein Vodil Mrzli Vrh

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr4917966966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása