„A legyek élete drágább az istállókban, mint itt az emberé”

2022.10.10. 07:00 :: PintérTamás

Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 30. rész

Hősünk 1915 decemberében tér vissza az Isonzónál Tolmein körül harcoló alakulatához. A cs. és kir. nagyváradi 37. gyalogezred kikülönített IV. zászlóalja a 4. isonzói csata harcait vívja ezekben a napokban. Doktorunk jóvoltából érzékletes betekintést nyerhetünk a tolmeini hídfő körül ebben az időszakban vívott küzdelmekbe és az év vége békésebb napjaiba egyaránt. Az ünnepek nyugalmát a felvillanó nemzetiségi ellentétek zavarják meg némiképp …

 

Belementünk a decemberbe. Ma egy éve! De kellemetlen emlékek! Gyors tempóban vonultunk vissza Szerbiából étlen-szomjan 3-án reggeltől 11-éig. Csak a valjevói puskaporos magazinnál álltunk meg 7–8-án egy kissé. Bele fogunk menni az új évbe. A harmadik háborús év 1916. Ez meg fogja hozni az olasz offenzívát, de azt mi vezetjük ő ellenük. Ez lesz tavasszal. Aztán ha élünk, áprilisban ismét esedékes lesz a 14 nap. Tán akkorra már hátunk mögött lesz az Isonzó s nem előttünk, mint ma.

Az állásokban a múltkori nagy támadások alkalmával összelőtt fedezékek ki vannak javítva. Éppen jókor, mert az olasz ismét készül valamire itt is. Különben a negyedik Isonzó csata már a harmadik hete tart, súlypontja Görz.

November 26-án éjjel nálunk is irtózatos ágyúzás indult meg. Lövi az olasz a Mrzli Vrh-t le a tolmeini hídig az egész frontot. Az este ugyanis a mieink valahogy felgyújtották a Mrzli Vrhön levő olasz árkokat. Égett minden. Le lehetett rajzolni. Ezért dühödtek meg az olaszok s 27-én kezdték Tolmeint is lőni. Menekült mindenki a pincékbe. A mi házunk is bekapott két teletalálatot, szerencsére a pincében, ahol kuksoltunk, nem történt baj.

Az éjjel fogtak a Mrzli Vrhön 200 olaszt. Fáznak, nincs köpenyük, ezért adják meg magukat. Nálunk is volt halott kettő, sőt egy civilleány is halott. Nagy a hideg, nagy a hó.

28-án erős támadást intéztek az olaszok a Sveta Maria ellen, de mindhiába. A Schlossberg előtt áll egy 10 és fél cm-es ágyúnk, ez éppen az olaszok hátába lő, ha csak a fejüket kidugják. Erre az ágyúra roppant dühösek az olaszok, rettenetes nagy ágyúkal keresik‚ reng belé az egész Schlossberg és a város is.

A tolmeini kaszárnyák, a háttérben a Schlossberg, mögötte a Vodil Vrh és Mrzli Vrh A tolmeini kaszárnyák, a háttérben a Schlossberg, mögötte a Vodil Vrh és Mrzli Vrh
(Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatéka Kincses Károly gyűjteményéből)

Két hajóágyúnk is áll a hídra irányítva a Schlossberg előtt, egyikbe beleesett egy nagy 21-es, s ágyút, embert megölt. Csak a 10 és felest nem találják. A Schlossberg mögé belát az olasz a Mrzli Vrhről s óriási gránátokat ereszt oda. Az éjjel 17 halott volt a bosnyák zászlóaljból, épp aludtak, amikor közéjük zuhant. Ott volt a dandárparancsnokság is, s ma bejött az is Tolmeinba. Most Tolmein minden egyes háza tele van katonával, csuda lesz‚ ha össze nem lövik.

A Sveta Máriával ma is próbálkoztak, de csak hiába. Az ágyúzás szakadatlanul tart, főleg a Vodil és a Mrzli Vrhen. A Mrzli Vrh rettenetes tüzet állt ki. A 30. és 61-es zászlóaljak vannak fent. Ma leváltották őket, az 1000 emberből álló zászlóaljaknak 300 a létszámuk. Irtózatos sok a mi halottunk. 100 és 100 ember csak halottat cipel. A halott mellé lefektetnek egy rudat, hozzákötözik s két ember lehozza. Aztán rudastól együtt le a földre a hegyoldalon. Szakad rájuk az eső, hó. Valamennyi meg van meredve s úgy bámulnak az emberre. Egyelőre csak lehordják őket‚ de mikor lesznek eltemetve. A legyek élete drágább az istállókban, mint itt az emberé.

Annyira feljutottak az olaszok a Mrzli Vrhre‚ hogy a támaszpontnál is közelebb vannak, s onnan gépfegyverrel a nyeregben levő utunkat lövik. Reggelre mindig síkosra fagy, 6–8 fok a hideg. Az olaszok 50 kgr-os ekrazitminéket is lőnek ki légnyomással. Ez egy rettenetes valami, nem durran, amikor kilövik, a mieink nem tudják, hogy hol áll s így nem lehet sem ellene védekezni, sem ártani neki. December elején összeül az olasz parlament, erre akarnak az olaszok eredményt elérni.

A Sveta Máriát ma is támadták, de hiába, ellenben volt sok veszteségük. 400 foglyot hoztak ma a Mrzliről. A 30-asok idejöttek, a fáma szerint ők vesztették el a Mrzli egy részét, mint azelőtt Doljét is.

Dr. Kemény Gyula az Isonzó partján húzódó doljei állásokban Dr. Kemény Gyula az Isonzó partján húzódó doljei állásokban
(Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatéka Kincses Károly gyűjteményéből)

Ma volna december elseje. Csúnya esős, ködös idő, kellemetlen hideg, mindenki beteges. A lövészárkok tele vannak vízzel. Ma éjjel felvitték a bosnyák zászlóaljat a Mrzlire a 30-asok helyébe, hogy ők vegyék vissza a 30-asok által elvesztett állást. A bosnyákoknál minden embernek egy fél liter rumot adtak s nekieresztették őket az olasznak. Ők tényleg visszavették az állást, sőt többet is, mint amennyit kellett volna. Igaz, hogy a bosnyákok fele halva, sebesülve maradt.

Sebesült katona hordágyon Sebesült katona hordágyon
(Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatéka Kincses Károly gyűjteményéből)

Ez 5-én történt. 7-én pedig még fontosabb dolog. A pozsonyi 72-esek meglepték az olaszokat éjjel Doljénál s elfogták az egész megszálló csapatot, 64 embert és 5 tisztet. A legénység aludt, a tisztek pedig egyik fedezékben kártyáztak. Ez volt az a régi állás, amit a 30-asok valamikor elvesztettek. Az olaszok hitványak, soványak, aprók, mint a macskák. És az a híres Itália köpenyeget sem tud adni katonáinak. Ezek a szerencsétlenek ma, december 7-én, is csak zubbonyban vannak, némelyiknek van nyári körgallérja. Rettenetesen néznek ki, öregek‚ fiatalok.

12-én a 15. századunk helyet cserélt a 14-el a Schlossberg előtti állásban. A hídról bakáink mind lehordják az olaszok által rárakott síneket, sőt ma 14-én a hídon álló két olasz őrt is behozták a mieink. Egyébként mindenfelé nagy a csend. Az olasz ellhallgatott. Ritkán ágyúz.

Egy nagy újítás van nálunk. Az ároktiszt, német mintára. Minden nap más és más tiszt. Csak nálunk nem válik be, mert míg a németeknél a francia földön, tehát védelmi állásban 1200 lépésen éppen egy gyaloghadosztály van, addig pl. a mi zászlóaljunk kiterjedése 3000–3500 lépés területet őriz. Ezt lejárni nem lehet olyan könnyen. Veszélyes is nagyon. Alig lehet mozogni, nincsen falevél, az olasz van magasabban, mindenfelé hó és hó. A hegyek csúcsa a közepéig fehér, onnan lefelé barna, fekete. Nagyon szép kép, csak háború ne lenne már.

Egy csúnyául kellemetlen, eddig soha elő nem fordult eset adta elő magát. Örök szégyene a zászlóaljnak. Egy szakaszvezető, egy káplár és egy őrvezető a 16. századtól, valamint egy közlegény a 14. századtól átment az olaszokhoz. Szóval átszöktek. A barátaik szerint nagyon el voltak keseredve, mert bár első nap óta itt vannak, nem eresztették őket szabadságra. Feltámadt a mellőzés érzete bennük. Igen kellemetlen dolog reánk nézve.

Nagyon szép és igen nagy vakmerőségre valló cselekedetet hajtottak végre a bakáink. A 16. század emberei lehordták a hídról az összes síneket, spanyollovast, s ráadásul a két őrt is elhozták. A két olasz agyon volt ázva. Az egyiknek éppen le volt vetve a cipője, amikor ráugrottak a mieink. Nagy vakmerőség kellett ehhez a dologhoz. Van érte öröm, s Petrovics kapitánynak dicséret. Ő is személyesen átment a hídon a bakákkal.

Petrovics kapitány, avagy Niko (Nikolaus) Petrovits százados a Graničarenburg–„Határőrvár” elnevezést, s a kapitány nevét feltüntető fedezék előtt 1916-ban egy Kemény doktor által készített fotón. A fedezék ajtajából a naplóíró tekint felénk Petrovics kapitány, avagy Niko (Nikolaus) Petrovits százados a Graničarenburg–„Határőrvár” elnevezést, s a kapitány nevét feltüntető fedezék előtt 1916-ban egy Kemény doktor által készített fotón. A fedezék ajtajából a naplóíró tekint felénk
(Forrás: dr. Kemény Gyula hagyatéka Kincses Károly gyűjteményéből)

Csend van az egész fronton, egyet sem lő az olasz. Tán készül valamire. Ma, 16-án olyan csend van, mintha békére készülnénk. Közeleg karácsony ünnepe. Mennyivel szebbnek ígérkezik az most. Tavaly karácsonyra kiszaladtunk Szerbiából, december 11-én léptük át Sabácnál a Szávát és ott kóboroltunk Szlavóniában ide-oda. Ha akkor a Száva Berlinnél folyik, hát épp ott álltunk volna meg. Micsoda nélkülözések, koplalások voltak Potiorek idejében, fejedelmi módon élünk ma ahhoz képest. Aztán micsoda gőzerővel ástuk a szerbek ellen Magyarország területén a fedezékeket. Ma nincs is már Szerbia. Milyen kevesen vagyunk ma, akik azt végigélték.

Az olasz csendben van, az emberek mindkét oldalon nyugodtan járkálnak, nem lőnek egymásra, csak ha friss csapat jön az olaszoknál, azok nagyon figyelnek és lövöldöznek, de mert odaát sem nagyon cserélgetik már őket, így hát csend van. Reggel ásítozva búvik elő egy-két alpini s átbámul hozzánk, sőt mosnak az Isonzóban fegyvertelenül, épp így tesznek a mi bosnyákjaink is, megfenyegetik egymást. Én az Isonzó innenső partján fényképezek, tőlük 120–150 lépésre. Egyik helyen meg négy alpini drótot fon, fennállva dolgoznak, pedig 200–300 lépésnyire vagyunk csak tőlük.

Itt vannak a nagy karácsonyi ünnepek. Egyik fél sem zavarja a másikat, csend van. Szilveszter este is megjött, karácsonyfát csináltunk.

Itt vannak a 30-asok. Ez az ezred lembergi, a száma megmaradt, de a legénységét kicserélték magyarokkal, egy század a pesti 32., egy az esztergomi 26. és egy a komáromi 12. [ezredbeli]. Így lett a 30-asból is magyar ezred. A régi gárdából csak egy főhadnagy maradt, tényleges és cseh. A felköszöntésnél az egyik, épp a zászlóaljparancsnok, egy rutén kapitány, az uralkodóra hochot és éljent kiáltott. Ezen dühödött fel a cseh és protestált az éljen ellen.

Zongorát kerítettek. Játszák az összes indulókat, egyszer a magyart is. Erre is dühbe jön a cseh. Ő csak Kaisert, Gotterhaltét ismer. Nagy veszekedések között próbálták megmagyarázni neki, hogy ő is cs. és kir. főhadnagy. Ez a kezdetén józan állapotban volt. Így viselkedett a cseh főhadnagy a magyar tartalékos tisztek között.

Pont éjfélkor megszólalnak összes ágyúink. Rettenetes újévi üdvözlet. Ég, föld, dörög, recseg. Mintha összebeszéltek volna, ugyanabban a pillanatban kezdték meg az olaszok is. Óriási ágyúzás. Szerencsére csak rövid ideig. Reggel Újév napján az olaszok összeölelkezve támolyogtak az állásaik mögött berúgva szabadon. Sokat ittak. A mieink nem bántották őket, ők is nyugodtan maradnak.

Az Isonzó két partján egy sajátságos hadakozási mód alakult ki. Dávid módjára parittyával köveket zúdítanak egymásra, sőt egyszerűen dobálják egymást.

Elmúlt az óév, mit hoz az új? Hányan fogjuk átélni, a béke áldását élvezni, azt csak a jó Isten tudja.

Következő rész: „A golyó, gránát egyformán jár át mindenkit…”

Összes rész: Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról

Szólj hozzá!

Címkék: cs dr. kemény gyula nagyváradi 37/iv. zászlóalj vodil Dolje Tolmein Mrzli Vrh cs. és kir. lembergi 30/IV zászlóalj cs. és kir temesvári 61/I. zászlóalj cs. és kir. pozsonyi 72/II. zászlóalj

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr8217950602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása