„Foglyot nem szabad ejteni, le kell lőni, ha jőnek felénk…”

2022.08.29. 07:32 :: MagyarosiSándor

Jakab István első világháborús naplója – 25. rész

1917 nyarán útban a harctér felé valaki rálő a menetben lévő 31-esekre. Kiderül, hogy csak egy gyerek ugyan, de újra lőni akar és háborúban nincs kegyelem. Az ezred bukovinai falvakon vonul át, amelyekből a lakosság egy része elmenekült, háziállataikat viszont – a bakák nagy örömére – hátrahagyták. Jakabék nem győzik összefogdosni, levágni és megfőzni őket. A nagy bőségben az embereknek nem kell a hadsereg által biztosított élelmezés. Egyszer azonban ennek is vége lesz: elérik Kalinkowcynál az oroszokat és az ezred számára megadott célt. Kezdetét veszi az állásépítés a folyamatos ágyútűzben. A szembenálló gyalogság kevésbé harcias, de nem szabad vele barátkozni, sőt…

 

1917. július 30.

Reggel 6 órakor volt az indulás. Jöttünk egy nagy mezőn keresztül; itt találtam meg Kóródit és egy Kis Jakab István nevű csernátfalusi jóbarátom meg egy tatrangi fiút, Szász Simont. Nagyon odavolt az egész banda, hasmenése volt nagyon soknak a nagy melegben és a sok víztől, mit ittak itt. Volt nekem rumom és odaadtam nekik meginni; nem bírták köszönni. Itt meg is ebédeltünk. Egyszer csak feltűnik a láthatáron vagy három repülő. Nem volt [...] merre menekülni a sík mezőn; a repülők már közel vannak, jőnek oláh, orosz repülők. Egyik egy nagy fehér zászlót engedett le, egész közel leszállt, röpiratokat dobott le, megint fölszállt és fordult északnak, és eltűnt a láthatáron.

Itt volt a 2-ős ezred is, menetelt; a tisztjei rögtön őröket állítottak, hogy a katonaság ne bírjon semmit kézhez kapni a cédulákból. Innen mentünk tovább: mi mentünk a mi dolgunkra, a 2-ős ezred más irányba. A hadnagyunk csak elárult annyit a cédulákból, hogy az orosz a határon fog megállani, addig mehetünk utána semmi ütközet nélkül, és arra is fölkérte a szövetségeseket, hogy neki föld – idegen – nem kell, és [...] ő sem engedi meg, hogy idegen az ő földjét elvegye. Mi elhúzódtunk balra; már nem messzi volt a falu, hol megszállunk. A hadnagy ment elöl lóháton; baloldalt lankás domb emelkedett, kukoricával volt beültetve. Egész jó kedvvel megyünk előre; örültünk, hogy ma nem menetelünk oly hosszú utat, mikor egy golyó fütyörését halljuk a fejünk fölött. Én a csapat végén voltam; a hadnagy lova nagyot ugrik és megáll; erre még egy golyó fütyör. A hadnagy a sapkájához kap, deken, kiáltja ő, és kétfelől a sáncba levágódunk. Több nincs – lövés. Mi lehet ez? Valamelyik makacs hátramaradt orosz katona vagy civil lehet. Egy-kettő, svaromliniát a dombnak karabél-pisztollal – kinek mi volt –, és gyerünk. Egy órai kutatás után megtalálták: egy civil gyerek – 16–17 éves lehetett –, egy orosz fegyver a kezében, szalad. Kiabálják a közelebbiek, hogy álljon meg, ő csak szalad. Egy Vas megyei fiú lehasal, céloz, és a gyerek elbukik. Odamegyünk, ő a fegyverrel még akar lőni; egyszerre hat fegyver, pisztol elsült, a feje teljesen ronccsá lett [...]. Megvizsgáltuk a dekungját; benne volt még 3 orosz fegyver, 4 kézi bomba és vagy 400 töltény. Ezt összeszedtünk, mind lehoztuk az útra. Mondjuk a hadnagynak, hogy volt. Le kell lőni. Már megvolt, mondja az egyik, és megyünk tovább.

A falu szélén lágert ütünk, kigyúlnak a tábortüzek, főzzük a kávét. Estefele a civilek hozták be a gyereket lepedőbe göngyölve. Ebben a faluban majdnem mind oroszok laknak: a hadnagy odahívatta a bírót és a pópát, kiadta, ha legkisebb bántódása is lesz valamelyik bakának, fölgyújtatja az egész falut, és a 8 puskát nekiállítja, rakásra lövi az egész civileket. Én és Jánosi bementünk a faluba, vettünk tejet és tojást. Ma jöttünk 42 km-t. Zasztovna Baramauc falun átjöttünk.

1917. július 31.

Itt van a mi regementkommandónk is, a falun kívül [...], valami tanyákba helyezkedett el. Ma vettem 6 tojást, és amíg odavoltam, egy tolvaj oláh ellopta, mit nekem besúgott Kovács barátom – hogy ő látta, míg a sátor alatt volt. Kérdőre vonom a gyereket, tagadja. A pisztolt nekiszegezem: ha nem ismeri be rögtön, le is lövöm. Itt voltunk egész nap, a faluban sétáltam; a fronton nagy pergőtűz van, a mieink támadtak, az oroszt átdobták a Dnyeszteren túl. Elég olcsóság van itt; egy tyúk 1 korona, egy tojás 5 krajcár; ezeket vásároltam is.

1917. augusztus 1.

Éjszaka szolgálatban voltam. tejeskávé volt a reggeli. Délután 3 órakor indultunk tovább; roppant nagy a meleg. Este megérkeztünk Kisilyov nevű faluba; nagyon le volt rombolva, csak a kémények jelezték, hogy itt valamikor emberek laktak. Már a fű benőtte a romlást, az utcákon méteres fű lobogott, a dudva és a bogáncs [...]. Persze ez a rombolás nem a mostani ütközetekből volt. Itt az út mellé letelepedtünk.

1917. augusztus 2.

E falucska mellett volt egy másik is, itt még laktak civilek, zsidók. Reggel vettem egy kg szalonnát – 7 korona volt. A konyha csirkehúslevest készített, csirkét kisütve zsírban sült krumplival. Este megérkezett egy csomó lovas német, zene kíséretével jártak az úton. Hatalmas ez a német hadsereg; sok katonaság elővonult ma. Egy győzedelmi ünnep is volt, mert az oroszt teljesen kiszorították a galíciai határról.

Ételosztás Ételosztás
(Magyarosi Sándor gyűjteménye)

1917. augusztus 3.

Megérkeztek a lovak, mik megmaradnak nekünk, ezeket fölszereltük; rendben vagyunk mi is végre-valahára. Kaptam egy képeslapot Fejér Annus unokahúgomtól (1.). Délután voltam fürödni; nagyon egy piszkos vízben fürödtünk; mit lehetett, azt lemostunk a patakban. Roppant nagy a meleg. Írtam a húgomnak egy képeslapot (rutén viselet, 2.).

Délután 4 órakor jöttünk tovább vagy 15 km-t; este megérkeztünk a Zastovna nevű faluba. Sátort húztunk valami tarlón, én meg bementem a faluba tejet keresni. Kaptam is: az utcáról látom, hogy az asszony – nem is olyan öreg – feji a tehenet az udvaron. Beszólok, hogy ad-e el nekem tejet; nem jó szívvel mondta, hogy ad. Bemegyek; kijött egy fiatal lány, hozott egy lócát és kért, hogy foglaljam el. Hallom, hogy ők románul beszélnek. Rólam nem mondtak rosszat; mondta az asszony, hogy tisztességes egy katona, a két flaskómat megtölti. Ekkor szólok nekik én is románul; a szájuk tátva maradt, hogy meghallották. Így beszédbe eredtünk, még marasztaltak. A tejet kifizettem, sót is kértem tőlük egy picit, és tojást. A lány mondta, jelenleg nincs, de ha később visszamegyek, addig kerít ő, amennyit csak lehet. A tejjel elmegyek a lágerhoz; a kávé épp kész volt. Elmentem, a szakácsnak adtam egyik flaskó tejet, ez meg adott 3 kulacs kávét, mit oszt levittem egy darabka szalonnával a román lányhoz. Ő szerzett 8 tojást, többet nem; kifizettem és megkértem, ha megengedik, itt megkészítsem, itt vacsorázzak. Sőt örültek is; átadtam a három kulacs kávét; kimondhatatlan volt az örömük. Együtt vacsoráztunk, oszt elbeszélgettünk; még bejött egy román bácsi. Eltelt az idő. 10 óra felé az asszonyok nem is engedték, hogy elmenjek: ágyat vetettek: úgy aludtam, mint egy török basa. A családapa be van vonulva, mint szanitéc szerepel. Reggel elbúcsúztam tőlük; adtak egy darab sajtot és két kulacs tejet. Kedves egy kislány volt, 17 évesnek vallotta magát.

1917. augusztus 4.

10 órakor jöttünk tovább, délben megérkeztünk egy Vaszluc nevű faluhoz; itt megebédeltünk. Itt már sok román volt; jöttek hozzánk ilyen öreg románok kérdezősködni. Átmentünk egy nagy erdős hegyen, elég nehéz a marsolás. Este 6 órakor megérkeztünk egy Toporuc nevű faluba, itt lágert ütöttünk egy civil házban. Én és káplár Bucsumeanu bent aludtunk a szobában; itt a gazda is egy menyecskével.

A német és osztrák–magyar szövetségesek Kelet–Galíciában és Bukovinában 1917. július 21. és augusztus 8. közötti végrehajtott offenzíváját bemutató térképvázlat. A vázlaton Jakab István magasabb csapatteste, a 16. hadosztály előrenyomulása is nyomon követhető A német és osztrák–magyar szövetségesek Kelet–Galíciában és Bukovinában 1917. július 21. és augusztus 8. közötti végrehajtott offenzíváját bemutató térképvázlat. A vázlaton Jakab István magasabb csapatteste, a 16. hadosztály előrenyomulása is nyomon követhető (Forrás: Österreich–Ungarns letzter Krieg 1914–1918. VI. kötet, 17. melléklet. Bécs, 1932)

1917. augusztus 5.

Vasárnap tejet lehetett kapni bőségesen; a reggeli tejeskávé volt. Adtam tejet a háziasszonynak is. Levágattunk egy tyúkot és krumplit süttettünk vele, ott ebédeltünk: 1 koronát fizettünk ketten. No, igaz, még adtunk egy kis kávét, és gyümölcsöt is hozott az asszonyka, nyári almát. Kikaptuk a rezerva porciót – 3 konzerv, 3 kávé és 36 kocka cvibak. A fronton nagy tüzek vannak. Írtam anyámnak egy tábori lapot (3.).

1917. augusztus 6.

Este-reggel tejeskávé; 10 órára kisüttettünk az asszonnyal egy tyúkot, egyet adtunk neki is – mink a faluból rekviráljuk. Délben csirkepaprikást eszünk, csirkét sülve, főve, almakompótot, tejes kukoricát főve – az életünk mesebeli, jobbat nem is kívánhatunk. Estére hoztam két csirkét, ezt az asszonyka mindjárt hozzá is látott kisütni. Persze felében ment minden, hisz elég hányódott gondatlanul az utcákon, disznó is; ez már nem kellett, mert nagy melegek voltak. Az állásban kint veszettül dübörög az ágyú.

1917. augusztus 7.

Reggel volt testgyakorlat, azután iskola. A menázsit a konyháról nem fogadtuk el; vettem a civilektől uborkát, tojást és tejet [...]. Többen összeálltunk, vettünk egy finom, de nagyon kövér fiatal disznót 60 koronáért – én inkább a zsírért. Ezt ki is olvasztottuk, lett vagy 4 liter zsír. Írtam húgomnak egy tábori lapot (4.), Rozinak is egy levelet; kaptam Erdélyi Katustól egy falusi lány tábori lapot (5.), és a húgomtól egy képeslapot (6.).

1917. augusztus 8.

Reggel 1 liter tejeskávé, volt testgyakorlat, iskola a telefonnal [...], a puskákkal. Vacsora: disznógulyás és mamaliga. A háziasszony mosott alsóruhát, úgy gondoskodik mindenről, a rosszat megvarrta, hozott gyümölcsöt. Ez rutén nő, csak oroszul értekezünk vele.

1917. augusztus 9.

Reggel testgyakorlat, máskülönben az étel nem esik jól. Még lógtam a faluban, délután 5 órakor indultunk ki az állás felé. Jöttünk 6 km-t egy nagy faluba, a neve Kalinkuc Civilek sokan vannak, de készülődnek. Ez a falu már Oroszországban van, ti. Baszarábiában, a határtól nem messzi. Itt megháltunk. Éjszaka a sok civilnek mind el kellett menni riadóba, reggelre egy sem volt. Itt hagyták mindenüket, amijük volt.

1917. augusztus 10.

Tele van a falu kicsapott jószággal; tehén, ökör, borjú, disznó, juh, minden szárnyasállat, kutya – a jó Isten tudja, mi nincs itt... Most [...] eszünk azokért is, kik lent vannak az olasz fronton. Én is elmentem a faluba szétnézni, ráakadtam egy csomó mézre. Leütöttem két nagy hízott tyúkot, megtakarítom, kapok egy fazakat, bele és főzöm, oszt kisütöm, legyen az állásban is. A fiúk leszúrtak egy disznót, volt sütés-főzés; a konyha nem is készített, hisz nem volt kinek. A hadnagy úr összeszedett a fiúkkal vagy 700 kiscsirkét, 180 nagyot, kakast, rucát, ludat, disznókat olvasztottak ki zsírnak, hogy legyen a rossz napokra. A hátizsákom már tele élelemmel.

Este 8 órakor kijöttünk az állás mögé. Egy nyílt mezőben a kukoricaföldbe beástuk magunkat; takarva és maszkírozva egész éjjel dolgoztunk. Az országút jobb oldalán foglaltunk állást; ez az országút megy be Oroszországba, Chotin városba és Romániába. Itt mellékelem az eredeti skiccet, mit itt, e helyen csináltam: a jelzett puska az enyém, és mellette az alvóhelyem (7.).

A naplóban említett terület térképvázlata. Kalinkowcy térségében a 16-os szám a naplóíró alakulatát, a 16. hadosztályt jelöli. Részlet a szövetségesek Kelet–Galíciában és Bukovinában 1917. július 21. és augusztus 8. közötti végrehajtott offenzíváját bemutató térképvázlatból A naplóban említett terület térképvázlata. Kalinkowcy térségében a 16-os szám a naplóíró alakulatát, a 16. hadosztályt jelöli. Részlet a szövetségesek Kelet–Galíciában és Bukovinában 1917. július 21. és augusztus 8. közötti végrehajtott offenzíváját bemutató térképvázlatból (Forrás: Österreich–Ungarns letzter Krieg 1914–1918. VI. kötet, 17. melléklet. Bécs, 1932)

1917. augusztus 11.

Elég jól telt a nap, jó napsütés. Kimászkálni nem lehet, hogy el ne áruljuk hollétünket. Az orosz ágyúzott hátra a tüzérségre. Az étel megvolt; délután egy fiú a puskánktól belopózott a faluba és kihozott négy tyúkot sülve. 10 órakor megjött a faszolás. Egész éjjel nem aludtam, vigyázni kellett nagyon előre.

1917. augusztus 12.

Reggel korán bementem Jánosival és Kováccsal, egy kicsit még rekviráljunk. Legelső volt, hogy leütöttem öt tyúkot, egy nagy fazékba bele: lett egy fenséges paprikás. Szedtem egy zsák dohányt – itt ám termelik –, gyümölcsöt is szedtünk össze. Délre kivittük az állásba, közösen megettük; valami román fiúk hoztak még mamaligát is. Elég meleget süt a nap. Délután felkészültünk, mentünk ki az állásba – vagy 1000 lépést előbbre volt. Itt az útnak a bal oldalán foglaltam állást egy szilváskert előtt, egy kenderföldben. Egész éjjel dolgoztunk, az állást kellett megjavítani és rendbe hozni. Itt mellékelem az eredeti skiccet (8. sz.), a +-el jelzett az én puskám és mellette a fekhelyem.

1917. augusztus 13.

Az orosz egész nap ágyúzott, az állást is, a tüzéreket is. Miránk nem lőtt. Itt a helyzet nagyon szorult, egyáltalán nem lehet kinn járni, alvással töltöttem az egész napot. Este 10 órakor jött ki a faszolás, egy kis rum is. Az éjjel a 2-ős ezrednél, tőlünk jobbra az orosz próbált támadni, de nem sikerült, vissza lett verve. Éjjel dolgoztam.

1917. augusztus 14.

Aludtam egész nap. Még van az elemózsiából. Korán reggel belopózott a faluba két fiú, hoztak este gyümölcsöt. Faszolás volt ¼ kenyér, 10 cigaretta. [Az orosz] a 2-ős ezredet ágyúzta egész nap; éjjel keveset dolgoztunk.

1917. augusztus 15.

Az orosz egész nap ágyúzott. Járt két fiú a faluban, hoztak főtt kukoricát, krumplit, almát, körtét. A falu nincs messzi, 1 ½ km-re; a vacsorát mindig este 10 órakor hozták ki. Éjszaka nem dolgoztunk. Kaptam két képeslapot István király napra anyától és húgomtól (9. sz.).

1917. augusztus 16.

Ma kevesebbet ágyúzott az orosz. Roppant hőség van. Délután 5 órakor kezdett esseni; esett veszettül [...] egész éjjel, északi széllel cifrázva; lett is sár éppen elég. Éjszaka átáztam egészen az árokban; a víz befolyt, reggel arasznyi vízből, sárból keltem föl. Elzsibbadt az egész testem; a fölém húzott sátorlapot a szél mind elcsapja. Hideg a szél. A kilövés egy lenföldön volt ásva. Ez a mezei föld nagyon barátságos: ragad, mint az enyv. Fázom, reszketek, tűz nincs, a nyomor itt is kezd mutatkozni. A kettősöket nagyon ágyúzta az orosz.

1917. augusztus 17.

Egész nap esett, nagyon hideg szél fújt; minden csupa víz. Ülve töltöttem az egész napot és cigarettáztam. A menázsi meglehetős. Az eső tartott egész éjjel; ha így tart soká, meg kell szökni. Húgomtól kaptam egy képeslapot (10.).

1917. augusztus 18.

Dél felé tisztulni kezdett. Ma van a király születésnapja; minden katona kap 80 fillér ajándékot. Estére az orosz ágyúzott; mind közelebb kezd tapogatózni. Éjszaka tiszta idő; elég hűvös eső után.

1917. augusztus 19.

Szép idő; ahol tehetjük, sütkérezünk a napon, mint tavasszal a legyek, félig dermedten. Volt zsoldfizetés, én kaptam 4 korona 80 fillért. Az orosz állás volt vagy fél km-re; a jobb- és balszárnyon is lehetett látni, amint kijöttek az állás tetejére, fehér zászlót lengettek felénk. A mi tisztjeink nagyon elhitetik velünk, hogy be akarnak csapni, pedig azok át akarnak jönni. Szigorúan ki volt adva, hogy foglyot nem szabad ejteni, le kell lőni, ha jőnek felénk, ha fegyver nélkül is. Éjszaka dolgoztunk a gránátmentessel.

1917. augusztus 20.

István király napja. Korán reggel ágyúzni kezdett az orosz; ránk is lőtt, inkább a balszárnyra. Hátramentem a trénekhez. A faluban jó világ van megint; még elég szárnyas lóg gondatlanul. Már nem kellett. Főztem kukoricát és körtét; oly nagy gyümölcsösök vannak, de már gyümölcs kevés van, a bakák lelegelték. Mától kezdve a mi konyhánkról eszünk – eddig az egyik század kölcsönzött edényeket. Az orosz megint ágyúzni kezdett mindenhová, és még gázzal is sokat lőtt. Éjszaka dolgoztunk a gránátmentessel.

1917. augusztus 21.

Az orosz egész délelőtt ágyúzott, de nagyon. A szilvásra is lőtt egy párat; a 8. századtól megsebesült két baka. Szép idő; heveréssel telnek a napok, mikor nem zavarnak a gránátok. Úgysincs merre szaladni, mert ha kimászik valamelyik, azt fegyvergolyó teríti le.

1917. augusztus 22.

Szép idő, egész nap aludtam. Este kijött az őrmester Milk, a trénünk parancsnoka. Szász ember. Nagyon rettegett, gyenge idegzetű ember volt. Este nem jött semmi faszolás, csak főtt kukorica és főtt körte. Ez is jó. Még van a szalámiból egy darab. Éjszaka dolgoztunk; már bent vagyunk a földben vagy 8 métert.

1917. augusztus 23.

Nagy meleg; az orosz egynehányat lőtt a szilvásba, de nem volt találat. A mi tüzéreink keveset ágyúztak. Egész nap akárha pergőtűz volna; átment vagy nyolc repülő, talán csak lesz valami [...]. Estére bementem a faluba, hoztam körtét és szilvát, meg főtt krumplit. Éjjel nem dolgoztunk. Kissé beborult.

1917. augusztus 24.

Korán reggel nagy infanteri-tűz volt: a járőrök összecsaptak, és az ötödik századunktól az oroszok ellopták a feldvakét. A faszolás elég jó volt, hideg disznóhús is megjelent, csak dohány volt kevés (van még nekem). Írtam egy lapot húgomnak (11.).

Következő rész:

Összes rész: Jakab István első világháborús naplója

Szólj hozzá!

Címkék: orosz front kerenszkij–offenzíva bukovina Jakab István császári és királyi brassói 2 gyalogezred császári és királyi nagyszebeni 31 gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr3817918571

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása