Egy tengerészveterán emlékezete

2022.08.19. 07:00 :: BálintFerenc

Két levéltári dokumentum és néhány megsárgult papírdarab. Mindössze ennyi őrzi Weisz Lajos, a cs. és kir. haditengerészet egykori matrózának emlékezetét. Élete pedig nem volt eseménytelen. Az iratokból kinyert információk egy jellegzetes magyar „kisember” életútját vázolják fel a XX. század első felében, világégések és személyes tragédiák között.

 

Weisz Lajos 1895. június 30-án látta meg a napvilágot Budapesten, a VII. kerületi Síp utca 10-es szám alatt. Szülei, Weisz Náthán szabósegéd és Silberstein Ida mindketten izraelita vallásúak voltak, vidékről települtek a fővárosba. Az apa a Hont vármegyei Felső-Badinban, az anya Bihar vármegyei Földesen született. A párnak Lajos mellett még két gyermeke volt.

Weisz Lajos az elemi iskola hat osztályának elvégzése után villanyszerelőnek tanult, majd 1914-ben sorkatonai szolgálatra vonult be a cs. és kir. haditengerészethez. Mivel ekkor még csupán 18 esztendős volt, valószínűsíthetően önként jelentkezett. Villanyszerelői ismeretei révén a haditengerészet számára hasznos szaktudással rendelkezett, s talán pont a szakmai fejlődés lehetősége miatt választotta ezt az utat. Az sem elképzelhetetlen, hogy hosszabb távú karriertervei is voltak, hiszen megfelelő teljesítmény felmutatásával hivatásos altiszt, vagy villanygép-üzemvezető is lehetett volna belőle. Ha voltak is ilyen tervei, az I. világháború más irányba terelte életét.

Háborús pályafutásáról sajnos kevés információ maradt fenn. Levéltári adatok jórészt nincsenek, mivel a magyar honos tengerészek anyakönyvi lapjait az I. világháború után átadták Magyarországnak, és ezek valószínűleg a II. világháború végén, vagy később megsemmisültek. A bécsi Kriegsarchivban azonban a mai napig fellelhetők a polai tengerészeti kórház betegkartonjai. A Hadtörténelmi Levéltár állandó bécsi kirendeltségének munkatársai két kórlapot is felleltek, amelyeken Weisz Lajos neve szerepel. Mindkét dokumentum 1916-ban kelt, Weisz ekkor az SMS Erzherzog Friedrich sorhajón (pre-dreadnoought csatahajón) teljesített szolgálatot 3. osztályú matrózként. 1916. július 3-tól 10 napot töltött kórházban maláriás megbetegedéssel (malaria tertiana), majd november 26-tól újabb 4 napot, ekkor valamilyen zúzódásos sérülést szenvedett a hátán.

1918. február 1-én Cattaróban kitört a matrózlázadás, amelynek leverésére az osztrák–magyar flottaparancsnokság számos hadihajót a kikötőbe irányított. E hajók egyike volt az SMS Erzherzog Friedrich. Weisz Lajos feltehetően ekkor is a legénységhez tartozott, ugyanis egy 1954-ben írott önéletrajzában azt állította, hogy jelen volt az eseményeknél, sőt meg is sebesült (az írásban hajónevet nem említett, a sebesülés ténye - mivel fegyveres összecsapás nem történt - kevéssé valószínű).

Weisz Lajos 1918. november 29-én kelt elbocsájtó igazolványa Weisz Lajos 1918. november 29-én kelt elbocsájtó igazolványa

Weisz az összeomlás után visszatért Budapestre, majd 1918. november 29-én elbocsátották a szolgálatból. A leszereléskor kapott dokumentumon „fedélzeti rajos” rendfokozattal szerepel, vagyis a fedélzeti szakágnál szolgált, tizedesnek megfelelő rendfokozatban. Elbocsátásakor egészséges volt, 360 koronás segélyben részesült, kincstári ruházatát pedig megtarthatta. 1954-ben úgy nyilatkozott, hogy leszerelése 1919 januárjában történt, esetleges későbbi katonai szolgálatáról nem számolt be. Saját bevallása szerint villanyszerelőként kezdett dolgozni, majd 1924-től házfelügyelőként dolgozott a Nagymező utcában, majd 1936-tól az Üllői úton.

Nem sokkal a szervezet 1937-es megalakulása után belépett a Magyar Haditengerészeti Egyesületbe, tagsági igazolványát 1938. március 4-én állították ki.

Weisz Lajos Magyar Haditengerészeti Egyesületi tagsági igazolványa 

Weisz Lajos Magyar Haditengerészeti Egyesületi tagsági igazolványa Weisz Lajos Magyar Haditengerészeti Egyesületi tagsági igazolványa

A szervezet az I világháborúban szolgáló tengerész veteránokat fogta egybe országszerte. Az egyesület vezetője Konek Emil altengernagy volt. Fő célkitűzésünk az osztrák–magyar haditengerészet kultuszának ápolása volt, nyilván nem függetlenül Horthy Miklós kormányzó személyétől, aki a Monarchia utolsó flottaparancsnoka volt.

Egyesületi tagsága azonban sajnos nem menthette meg Weisz Lajost a zsidókat érintő korlátozó rendelkezésektől. Házfelügyelői állását, mely egyszersmind lakhatással is járt, fel kellett adnia. 1940-től több alkalommal munkaszolgálatra hívták be, a civil életben tanult szakmájában, villanyszerelőként igyekezett boldogulni. 1944-től folyamatosan munkaszolgálatot teljesített, hátramaradt családját azonban november 16-án deportálták. 15 éves fiát kivéve valamennyi hozzátartozója elpusztult. Weisz 1945 augusztusában visszatért Budapestre és az Üllői úton házfelügyelőként próbált új életet kezdeni. 1946 február 16-án fia eltűnt, csak három évvel később derült ki, hogy kivándorolt Palesztinába. 1953 augusztusában Weisz Lajos kénytelen volt feladni házfelügyelői állását, mivel romló egészségi állapota miatt már nem tudta elvégezni az ezzel járó feladatokat. Megélhetését a fia által küldött pénzsegélyekből és ingóságai eladásából volt kénytelen fedezni.

1970-ben aztán Weisz Lajost ismét „megkísértette a múlt”, ugyanis megkereste őt az 1918/19-es Tengerész Veterán Emlékbizottság képviselője.

Az 1918/19-es Tengerész Veterán Emlékbizottság 1967-ban alakult meg a cattarói matrózlázadás 50. évfordulójára készülve. A szervezet célja a felkelés emlékének ápolása, illetve a még élő veteránok összefogása volt. Tekintve, hogy az egyébként sem túl nagy létszámú magyar honos résztvevőből már csupán egy maroknyian voltak életben 50 évvel később, a szervezet lényegében mindenkit befogadott, aki igazolni tudta, hogy az események idején, illetve a Tanácsköztársaság alatt haditengerészként, vagy valamely tengerészkülönítményben szolgált. Az Emlékbizottság valamikor a 80-as évek végén szűnt meg, valószínűsíthetően a tagság kiöregedése, illetve kihalása miatt. A szervezet története egyelőre nagyobb részt feltáratlan.

Weisz Lajost bizonyos Száraz János ajánlotta az Emlékbizottság figyelmébe. Száraz maga is – nem túl aktív – tagja volt a szervezetnek, egy 1958-as újságcikk szerint ő is jelen volt a cattarói eseményeknél.

Meghívó az 1918/19-es Tengerész Veterán Emlékbizottság catarrói emlékülésére Meghívó az 1918/19-es Tengerész Veterán Emlékbizottság catarrói emlékülésére

A Weisz Lajos hagyatékában fennmaradt levél szerint Járó István, a bizottság főtitkára felkérte őt, hogy igazolja dokumentumokkal veterán státusát, egyszersmind felvetette, hogy némi segítséget is kieszközölhetnek a valószínűleg igen szerény körülmények közt élő egykori tengerésznek.

Meghívó az 1918/19-es Tengerész Veterán Emlékbizottság catarrói emlékünnepélyére Meghívó az 1918/19-es Tengerész Veterán Emlékbizottság catarrói emlékünnepélyére

Sajnos a vizsgált iratok sora a fent említett levéllel megszakadt. Weisz Lajos további sorsáról nem sikerült információkat fellelni, így az sem derült ki, hogy miként alakult a kapcsolata a Tengerész Veterán Emlékbizottsággal. Weisz Lajos, a császári és királyi haditengerészet hányatott sorsú egykori matróza valószínűsíthetően az 1970-es években hunyt el. Emlékét az itt bemutatott néhány dokumentum őrzi.

Weisz Lajos hagyatékát Hideg István magángyűjtő, a Vasi k.u.k. matrózok hagyományőrző csoport vezetője bocsátotta rendelkezésemre. A bécsi Hadilevéltárban őrzött dokumentumok felkutatásában dr. Lenkefi Ferenc, a Hadtörténelmi Levéltár bécsi kirendeltségének munkatársa volt segítségemre, melyet ezúton is köszönök!

Szólj hozzá!

Címkék: haditengerészet cattaró cattarói matrózlázadás SMS Erzherzog Friedrich Tengerész Veterán Emlékbizottság

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr8017910993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása