Jakab István első világháborús naplója – 22. rész
Hősünk a kádernél Zimonyban már nemcsak a géppuskával kapcsolatos ismereteit mutatja be, hanem testgyakorláskor is rábíznak egy csoportot. 1917 tavaszán gyakorlatozással telnek a napok, időnként azonban kisebb-nagyobb egységek indulnak a pótkerettől a harctér felé. Jakabnak egyelőre nem kell mennie: ehelyett a városban sétál és a Hunyadi-toronynál megismerkedik egy kedves lánnyal, Havasi Rózával is, aztán 27 nap szabadságot kap, és hazautazhat szülőfalujába, ahol még látszanak a román betörés nyomai. A szabadság hamar lejár, Jakab pedig visszatér Zimonyba, ahol most már őt is beosztják egy menetalakulatba és búcsúznia kell Rozikától is...
1917. március 12.
Ma is iskola, de nem volt versenyzés. Ma délután testgyakorlat az udvaron. Egy grupét adtak a kezemre: elég jól ment. A legelső alkalmam így vezényelni.
1917. március 13.
Délelőtt testgyakorlat; a kapitány mind köztünk forgolódott. Délután iskola a szobában a fegyverrel; este voltam a városban.
1917. március 14.
Rendes, mint a tegnap, egyéb semmi. Írtam anyámnak egy levelet (3. sz.)
1917. március 15.
Nemzeti ünnep, a szabadság ünnepe. A [...] bakacsalád kihúzta magát hatszegre; az udvarra kigyűltünk, és az öreg ezredes nagy beszédet tartott, és más tisztek is. Délután séta a városban.
1917. március 16.
Rukkoltunk, ma szép az idő. Lőttünk éleset a Dunába a partról. Egy fegyverrel én dolgoztam, bemutattam többféle strájolást; oly szépen látszott a becsapódás a Duna vizében. Délután iskola a délelőtti lövésről.
1917. március 17.
Rukkolás. Vaktöltéssel dolgoztunk a gyakorlótéren, délután iskola és gelenk-ibung; írtam anyámnak egy tábori lapot.
1917. március 18., vasárnap
Mentem a templomba, délután lógtam a városban.
1917. március 19.
Rukkoltunk; kint a gyakorlótéren testgyakorlat, délután iskola az udvaron. Nagyon megenyhült az idő, már itt a tavasz.
1917. március 20.
Csak mint a tegnap. Kiment a frontra egy kombinált zug, 23 ember.
1917. március 21.
Normálisan telik a nap; a megszokott dolgok, a mindennapi.
1917. március 22.
[Nincs bejegyzés.]
1917. március 23.
Kaptam egy levelet anyámtól.
1917. március 24.
Voltunk lőni [...] éleset, én nem lőttem.
1917. március 25.
Kaptam egy tábori lapot Rab [...] barátomtól. Volt istentisztelet a templomban; délután voltam a városban.
1917. március 26.
Nagyon kedves tavaszi idő, élvezet kint lenni. Kaptam anyámtól egy tábori lapot (6. sz.) (11. sz.).
1917. március 27.
Írtam anyámnak egy tábori lapot (7. sz) [...].
1917. március 28.
Írtam anyámnak egy tábori lapot (8). Nagyon szép, tavaszi idő.
1917. március 29.
Délelőtt elment egy cug – egy puska – jáger (20 emberből) a 23. jágerekhez. Írtam haza tábori lapot (9. sz.).
1917. március 30.
Ma hús nélküli nap.
1917. március 31.
Volt zsoldfizetés. Írtam haza tábori lapot (10. sz.). Este voltam a városban.
1917. ápr. 1., vasárnap
Virágvasárnap, gyönyörű idő. Voltam a templomban. Délelőtt 11 órakor ment le az olasz frontra 2 zug – 48 ember – teljes fölszereléssel, ló nélkül. Délután voltam a városban, benn a kikötőben; a Hunyadi-emléknél szép a kilátás Belgrád fele. A Száva itt ömlik a Dunába; van egy nagy vashíd és egy fahíd a szekereknek. Itt a Hunyadi-emléknél ismeretséget csináltam egy magyar lánnyal; ügyes egy kislány volt. Anyámnak írtam egy tábori lapot (1.).
A Hunyadi-torony a Vasárnapi Újságban. A fotó A Zimonyi ezredévi emlék felirattal jelent meg (Forrás: OSZK EPA)
1917. április 2.
Zsoldfizetés; az étkezés is megfelel a megélhetéshez, nem lehet panaszolni. Rukkoltunk. Kedves az idő, a mezőn már folyik a munka javából. Délután is rukkolunk mindennap.
1917. április 3.
A kapitány úr kinevezett a fegyverek belövéséhez; minden fegyverről kapok 3 korona 18 fillért. Írtam anyámnak egy húsvéti üdvözletet (2. sz.)
1917. április 4.
Csak a megszokott. Jó barátságba léptem Szekeres nevű káplárral. Küküllő megyei, nagyon barátságos gyerek. Este voltam vele kint a városban, útközben találkoztam a magyar lánykával. Nagyon kedves, beszédes, elkísértük a lakásáig. Itt lakott az édesanyja és a húga. Apja is volt és egy bátyja; ez a Dunán szolgált, a fiú meg a harctéren van.
1917. április 5.
Este fölkerestem a lányt, Havasi Rózának ajánlotta magát, a húgát [...] Zsófikának. Eltársalogtunk az udvar kertjében. A mamájuk nem volt odahaza; megtiszteltek egy teával és valami száraztésztával, miből keveset használtam. 8 órakor elbúcsúztam tőlük; a viszontlátást minél hamarabb várták.
1917. április 6.
Lógott az egész bakacsalád, nem is rukkoltunk. Kávé reggel; bableves, lekvár és kávé. Otthon voltam egész nap.
1917. április 7.
Rukkolás, délután takarítás. Megkaptam egy csomagot hazunról, szalonna, kenyér; igen jókor érkezett, húsvétra lesz egy kis hazai. A magazinból cseréltem egy nadrágot és kabátot, meg is adjusztáltam. Kaptam anyámtól egy tábori lapot (3. sz.), írtam is egy lapot (4. sz.). Raporton kértem szabadságot; az ünnepek utánra ígérte a főhadnagy.
1917. április 8.
Húsvét vasárnap, voltam a templomban a szászokkal. A menázsi elég jó ma, sült és fánk is jutott. Nagyon szép idő. Szakács barátom elment a kurzba Belgrádba. Délután voltam a városban; voltam Rozikánál is. Nem tudom, hogy jön, kezdek udvarolni néki, mit ő viszonoz. Este a húgával együtt mentünk moziba; ő fizette a díjat. Az apja holnap érkezik haza, a mamája sem ellenzi a társaságomat. Írtam egy lapot haza (5. sz.)
1917. április 9.
Ma is ünnep. Ma kisétáltam a rétre, élvezem a tavaszi nap sugarát, hisz volt részem a télen fagyoskodni. Délután esni kezdett, egész éjszaka esett. Várom a szabadságot.
1917, április 10.
Ma megint szép idő; kenyér- és zsoldfaszolás. A kaszárnyában töltöttem a napot.
1917. április 11.
Rukkolás a gyakorlótérre; nagyon szép idő. Gyönyörű a tavasz, csupa virág az egész vidék. Voltam batalionraporton egy pár könnyű bakancsért, mit meg is kaptam tiszta újul.
1917, április 12.
Ma kaszárnyaispicérunk, rukkolás kétszer. Kaptam egy lapot Sári nénémtől (6. sz.), írtam anyámnak egy lapot (7. sz).
1917. április 13.
Hústalan nap van, böjtölünk. Türelmetlenül várom a szabadságot.
1917. április 14.
Délután megy a takarítás, egyéb semmi följegyeznivaló. Írtam anyámnak egy lapot (8. sz.).
1917. április 15.
Vasárnap voltam a templomban a katolikusoknál. Délután voltam Rozikánál; megmondtam, nemsoká megyek szabadságra. Egész délután náluk voltam; más – civil – vendégük is volt, csak magyarok. Volt gramofon, ezzel szórakoztunk. 7 óra felé eljöttem.
1917. április 16.
Kenyérfaszolás, 4 napra egy kenyér. Kicsikét esett; kövér, tavaszi idő, csak oly buja a növényzet.
1917. április 17.
Ispicérung a kaszárnyában és kint a placcon. Voltak: két vezérkari ezredes Bécsből, de buja volt az élelmezés is. A parancsban volt, kik mennek szabadságra, én is köztük vagyok. Volt ám öröm, mentünk vagy 12-en. Írtam egy lapot (9. sz.) anyámnak. Voltam Rozinál – tudattam, hogy megyek haza; ő is örült. Szeretne ő is jönni Erdélybe.
1917. április 18.
Nem rukkoltunk – a szabadságosok. 11 órakor kiadták a szabadságos levelet (urlaubseint). Lejöttem az állomásra; 1 órakor indult a vonat Szabadka, Budapest, Brassó felé. Este 1 órakor érkeztem meg Szabadkára, itt kaptam vacsorát 22 fillérért (leves, hús és kenyér).
1917. április 19.
Reggel 8 órakor voltam Szegeden, itt kaptam reggelit, [...] vonatot cseréltem. 11 órakor megvolt az ebéd. A vonat 1 órakor indult Aradnak, este 9 órakor voltunk ott: ott kaptunk vacsorát. Éjjel egy órakor mentem tovább Tövis felé.
1917. április 20.
A vonatunk telt; Tövisnél esteledtünk be. Nagyon sok az utazó katona; jönnek a román frontról és mennek.
A brassói vasúti pályaudvar korabeli képeslapon
1917. április 21.
½ 12 órakor érkeztünk meg Brassóba, délután 3 órakor érkeztem meg haza. Volt nagy öröm, de még milyen! Kaptam 27 napi szabadságot, segítettem édesanyámnak ezt meg azt beszerezni – fát –, a kerítést megjavítgatni – az oláh hordák mind szétzúzták. Ütközetek itt nem voltak, de körül volt sáncolva, a kis fenyveserdő, mi a sétatérhez tartozott, le volt tarolva. Jakab István bácsi kaszálóhelye is össze-vissza volt árkolva, volt két ágyúkilövés is. Az itthon töltött napokról nem vettem jegyzéket, úgysem nagyon érdekli a naplót, mit csináltam én idehaza. Az a fő, hogy már idehaza érzem magam.
1917. május 12., szombat
Délután 2 órakor érkezett meg Katus Bukarestből, de sok volt a panasza; Nagytalmácson voltak megfigyelőben 14 nap. Nagyon szép idők járnak.
1917. május 16.
Kitelt a szabadság; voltam a csendőrségen jelenteni a távozásom.
1917. május 17.
Áldozócsütörtök; egyes-egyes rokonokat fölkerestem.
1917. május 18.
Délután a postával eljöttem a hosszúfalusi vasútállomásra, innen Brassóba a vasútállomásra. Nagyon sok a vándorló baka. Este 10 órakor indult a vonat Budapest felé; katonai gyors.
1917. május 19.
Délután 2 órakor megérkeztem Pestre; itt megvártam a vonatot Zimony felé. Kisétáltam a városba, le a Dunáig; szép egy város, a tisztaság nagy. ½ 12-kor indult a vonat Zimony felé. Írtam anyámnak egy lapot (1. sz.).
1917. május 20., vasárnap
Egész éjjel jöttünk az úgynevezett csirkés vonattal; jobbára mind kofákat szállított áruval. Délelőtt 11 órakor megérkeztünk Szabadkán keresztül Zimonyba.
A zimonyi vasútállomás korabeli képeslapon
(Forrás: www.vasutallomasok.hu)
Délután kint a városban sétáltam, fölkerestem Rozikát. Hoztam neki egy csokor havasi rózsát, mi oly ritkaság virágban; a brassói állomásban vettem 25 krajcárral. Nagyon köszönte. Persze ő még nem látott ilyensmit, csak könyvből olvasta, hogy a magas Kárpátoknak egyik ritkasága. Ott tartott vacsorára; beajánlott a mamájánál. Ez is nagyon kedves asszony, lehet vagy 40 éves. A barátságunk mind melegebb lesz és nyíltabb.
1917. május 21.
Menetet választottak, miből én sem kerültem ki. Ha már így van, legyen így. Csak az bánt, hogy megint az olasz Doberdóra kell menni. Az orosz frontra mennék, akárha haza mennék.
1917. május 22.
Ma volt az ezred [...] nevenapja; jó ebéd és bor is volt hozzá. Délelőtt beoltottak tífusz ellen, délután kikaptuk a marsi ruhát és az apróbb fölszerelést a fegyverzeten kívül. Gyönyörű nap; hol fogom majd élvezni a nyáron? Az olasz sziklák közt? Írtam egy lapot Erdélyi Katusnak – egy falumbéli lány, egyet kaptam Jakab István szomszéd-barátomtól – ő a 9. honvéd huszárezredben van (2. sz.), és két lapot írtam anyámnak haza (3-4. sz.).
1917. május 23.
Rukkoltunk, egyéb a megszokott. Írtam levelet Fejér Annusnak – egy unokahúgom.
1917. május 24.
Voltunk [...] lőni; találat volt 24 golyóból 17, az 5. mezőbe: nagyon jó, ritkán találnak így a többiek. Délután beadtuk az új ruhát a magazinba; téli ruha volt és Bernstein-bakancs. Jelenleg az ezred Dél-Tirolban volt, a hó birodalmában.
1917. május 25.
Nem rukkoltunk – a mars. Délután indultunk éjjeli gyakorlatra Zimonytól 16 km-nyire, Szurcsin nevű faluba. Megérkeztünk este ½ órakor; itt egy civilnél aludtam.
1917. május 26.
Reggel korán mentünk lőni Jakobo falu felé, vagy a Száva partjára. Lapályos volt a partja, legelőnek használták. Itt egy hatalmas eső megfogott, bőrig áztunk; nem bírtunk lőni, tehát hazaindultunk. Megérkeztünk este 1 órára nagy sárosan, vizesen.
1917. május 27.
Pünkösd; ma jobb az étkezés, disznósült is kerül az asztalra. Megérkeztek a fegyverek minden fölszereléssel; az én fegyverem száma 18906 volt, én mint formaister, voltam beosztva. Írtam anyámnak egy levelet (5. sz.). Egész nap a szerelék kiosztásával voltam elfoglalva az én fegyverem részére.
1917. május 28.
Voltam a templomban a szászokkal; írtam egy lapot anyámnak (6. sz.). Volt kimaradásom Rozival és Zsófival; voltam a Hunyadi-emléknél, oszt kivezettek a szőlősükbe: itt voltunk egész estig, a Duna magas partján, a zöld gyepen. Ők hoztak valami harapnivalót, itt megettük, csak estére jöttünk haza. Náluk elkéreztek a mamájuktól, hogy velem menjenek moziba; voltunk is. 11 órakor jöttem a kaszárnyába.
1917. május 29.
Délelőtt volt ispicérung, csak az ezredes úr volt jelen, délután felszerelési vizit. Mikor ránéztem a többiekre az új ruhában, bizony elment minden kedvem, mert tudtam, hogy hová vezet ez, és az olasz fronttól félt és rettegett minden tiszt és katona.
Következő rész: „Boldog korszakot éltem át, tán a legboldogabb lesz az életemben”
Összes rész: Jakab István első világháborús naplója
