Paul Eyb, egy haditengerész főmérnök

2022.04.21. 07:00 :: KajonÁrpád

english / deutsch

A cs. és kir. haditengerészetben – akárcsak a hadseregben – a tisztek mellett külön állománycsoportot alkottak a tisztviselők, ezen belül is elkülönültek a műszaki tisztviselők. Közéjük tartoztak a hajókat, hajógépeket és a hajózáshoz kapcsolódó szárazföldi műtárgyakat tervező mérnökök, valamint a hajógépészek is. Később, a tudomány előrehaladtával, a csoport tovább bővült a villamosmérnökökkel és a vegyészekkel is. Bár ezek a tisztviselők nem rendelkeztek olyan széleskörű tengerészeti ismeretekkel, mint a tisztek, nem irányíthattak egy egész hajót, de szaktudások elengedhetetlen volt a hajók megtervezéséhez, megépítéséhez és működtetéséhez. Egy ilyen műszaki tisztviselő rövid életrajza következik.

A gépház mélyén

Paul Eyb 1845-ben született. Hivatalosan 1866. június 20-án lépett be a cs. és kir. (illetve akkor még cs. kir.) haditengerészet kötelékébe. Mivel valamiféle civil gépész képzettséggel már rendelkezett, ezért nem 3. o. hanem 2. o. gépalmesteri (Maschinenuntermeister 2. Klasse) rendfokozatban kezdte meg a szolgálatát.

Június 29-én már be is hajózott az SMS Möve nevű csavaros szkúnerre, vagy más besorolás szerint ágyúnaszádra. Ez egy kicsi, mindössze 370 tonna vízkiszorítású, mintegy 50 méter hosszú és 7 méter széles, háromárbócos vitorláshajó volt, amit egy 45 lóerős gőzgéppel is elláttak. A fegyverzete mindössze két darab 24 fontos lövegből állt, a legénysége 69 fő volt. A hajó ebben az időben leginkább az Égei- és a Fekete-tengeren tevékenykedett, valamint állomáshajó volt az akkoriban szabadkikötőként működő Galatzban.

Majdnem pontosan két és fél év tengeri szolgálat után, az 1869-es évet a szárazföldön töltötte. Sajnos az iratokból nem derül ki, hogy mi volt a pontos feladata, de valószínűleg karbantartás, illetve tengerészek oktatása lehetett. 1870 januárjában 24 napot az SMS Kerkán (a Mövéhez hasonló, annál kicsit nagyobb, 540 tonnás csavaros szkúner), novemberben pedig 9 napot az SMS Elisabeth-en töltött, az év többi részét pedig ismét a szárazföldön. Eközben 1870. november 1-től, mivel átszervezés történt a gépész tisztviselők csoportjában, a rendfokozata 3. o. gépészre (Maschinist 3. Klasse) módosult.

1871. július 2-tól az SMS Hum csavaros szkúneren, avagy ágyúnaszádon szolgált. Ez a Mövéhez és a Kerkához hasonló, 53 méter hosszú, 870 tonna vízkiszorítású, 4 ágyús, a teljes vitorlázat mellett gőz segédmeghajtással is ellátott hajó volt, ami egyébként részt vett az öt évvel azelőtti győztes lissai csatában, sőt a 3. divízió zászlóshajója volt. A hajó 1871 második felében az Adriai- és a Jón-tengeren cirkált.

1872. január 14-től visszakerült a szárazföldre, a pólai katonai kikötő-parancsnokság állományába, a gépész altiszti iskolában tanított. 1873. január 27-től már az SMS Adrián szolgált. Ez az előzőnél nagyobb hajó volt, de még teljes vitorlázatú fregattnak épült, a gőzhajtás itt is csak kisegítő szerepet játszott. Ekkoriban már elavultnak számított, tüzérségi iskolahajónak használták. Az 1872-es év folyamán leszerelték a kazánt, a kéményt és a hajócsavart. Ezek hiányában nem teljesen világos, hogy miért volt szükség gépészre a hajón, de lehet, hogy a fenti információ nem pontos és éppen az ő feladata volt ezek kiszerelése. Paul 1874. október 16-tól ismét visszakerült Pólába.

1875. március 21-től az SMS Miramar lapátkerekes gőzjachton szolgált, amit az uralkodó dalmáciai útjára készítettek elő. Ez a hajó mintegy 90 méter hosszú és 10 méter széles volt (lapátkerekek nélkül), a vízkiszorítása 1830 tonnát tett ki. A meghajtást egy kéthengeres, 450 LE-s gőzgép biztosította, ami két 8,23 méter átmérőjű lapátkerék segítségével 17 csomós sebességre tudta felgyorsítani a járművet.

Az előkészületek után 1875. április 7-én Velence közelében a fedélzetére lépett Ferenc József és II. Viktor Emánuel olasz király. Az olasz uralkodó még aznap elhagyta a hajót, ami ezután befutott Pólába. Megkezdődött az uralkodó dalmáciai útja, a hajó északról-délre haladva felkeresett közel 20 kikötővárost. Végül május 13-án tették partra Ferenc Józsefet Fiuméban, a hajó pedig Pólában kötött ki és tartalékba helyezték.

 

Paul Eyb, mint címzetes 2. o. gépépítő főmérnök, már nyugállományban, 1908 körül Paul Eyb, mint címzetes 2. o. gépépítő főmérnök, már nyugállományban, 1908 körül
(Forrás: Paul Eyb leszármazottai)

Néhány hónapos szárazföldi tartózkodás után, 1875. október 1-től az SMS Custozára helyezték át. Ez már nem egy elavult, régimódi hadihajó volt, hanem a Monarchia haditengerészetének egyik legújabb és legmodernebb egysége. Teljes egészében vasból épült, ún. kazamata hajó (a tüzérséget a hajó középső részén, egy páncélozott erődben, “kazamatában” vonták össze) volt. Közel száz méteres hosszával és több mint 7000 tonnás vízkiszorításával már egész impozáns méretekkel rendelkezett, a korabeli vetélytársai között. A fő fegyverzetet nyolc 26 cm-es löveg alkotta, emellett még több kisebb kaliberű ágyúval volt felszerelve.

Paul „munkahelyén”, a gépházban egy vízszintes elrendezésű, kéthengeres, egyszeres expanziójú gőzgép dolgozott, mintegy 1000 lóerőnyi teljesítménnyel. Ez a teljesítmény, egy közel 7 m átmérőjű hajócsavaron keresztül, 13–14 csomós (25–26 km/h) sebességre tudta felgyorsítani a hajót. A gőzt nyolc széntüzelésű kazánban állították elő, amihez 32 tűzszekrény tartozott, az égéstermék két kéményen át távozhatott. Paul mellett öt másik gépész tisztviselő felügyelte a működést, két 1., két 2. és még egy hozzá hasonló 3. osztályú.

A hajó még „bejáratós” volt, hiszen a próbameneteken kívül ez volt az első tengeri útja, ráadásul immár teljes felszereléssel és személyzettel. 1876 júniusától a Hajóraj zászlóshajója lett és a Földközi-tenger keleti medencéjében cirkált, egészen Bejrútig elhajózva, végül 1877 januárjában tért vissza Pólába.

Folyami szolgálat

1877. február 10-ével áthelyezték a haditengerészet budapesti különítményéhez (Marinedetachement in Budapest). A különítmény feladata a két dunai monitor, az SMS Maros és az SMS Leitha , üzemeltetése volt. Paul az SMS Marosra került, ami bár méretileg erős visszalépés volt az előző helyéhez képest, de műszakilag az itt lévő gőzgép fejlettebb volt és itt egyedüli gépész tisztviselőként ő felelt a gépház működéséért.

A monitorok a dunai flottilla első egységei voltak. Az 1870–72 között épült hajók mintegy 50 méter hosszúak voltak, a vízkiszorításuk 370 t körül mozgott, a hajótest teljesen fémépítésű volt, a forgatható lövegtoronyba pedig két 15 cm-es löveg került. A mintegy 320 LE teljesítményű duplex gőzgép két hajócsavart hajtott meg, amik nagyjából 10 km/h sebességgel tudták mozgatni a hajókat.

Paul Eyb 1877 tavaszán megnősült, elvette feleségül Juliann Röhnt. 1878 májusában Pesten megszületett első gyermekük, Melanie, akit később még három másik lány és három fiú követett. Eközben 1878. május 1-jével 2. o. gépésszé léptették elő.

Még azon a nyáron a monitorok harci bevetésen is részt vettek. A július 29-én megkezdett boszniai okkupációt támogatták, a Száván hajózva. Augusztus 22-én érkezett meg a két monitor Samaćra, amit a továbbiakban bázisul használtak. Leginkább felderítés, járőrözés és szállítóhajók kísérése volt a feladatuk. Az egyetlen komolyabb harccselekményre 1878. szeptember 14-én került sor, mikor a IV. hadtest csapatainak átkelését és Török-Samać bevételét támogatták. Október 14-én indultak vissza és 26-án érkeztek meg Óbudára. A hadjáratban való részvételért a legénység minden tagja megkapta a Hadiérmet.

A folyami hajókat télre leszerelték és biztonságos horgonyzóhelyen tárolták a jégveszély miatt. A következő év folyamán vagy tartalékban voltak, vagy valami kisebb átalakítást végeztek rajtuk, mindenesetre csak 1880 májusában futottak ki újra. 1881-ben ismét a kikötőben maradtak a monitorok, viszont gépészünket júliusban ismét visszahelyezték Pólába.

Mérnöki ambíciók

Nem sok időt töltött a kikötői admiralitásnál, 1881. szeptember 21-től az SMS Erzherzog Friedrichre helyezték át. Ez a hajó ismét egy régebbi típus volt, az SMS Adriához hasonló, csak annál kisebb, eredetileg vitorlásnak épült korvett. Viszont itt ismét Paul volt a gépház „ura”, immár két 3. o. gépész tisztviselő beosztottal. A haditengerészeti akadémia végzőseivel dél-atlanti körútra indultak (Póla – Gibraltár – CapeTown – Martinique – Cádiz – Póla), amiről 1882 júniusában érkeztek vissza. Ezután még több csoport növendéket vittek rövidebb, földközi-tengeri körutakra.

Mindössze egy évet töltött a hajón, 1882. szeptember 22-től a pólai gépésziskolában tanított, három éven keresztül. 1885 októberében Bécsbe vezényelték, immár a tengerészeti arzenál parancsnokságának (See-Arsenals Commando) alárendelve. Adatot nem találtam róla, de a karrierje további alakulásának ismeretében nagy valószínűséggel valamiféle tanfolyamot vagy iskolát végzett el ott.

1887. augusztus 28-tól a tengerészeti tisztviselők gépész alcsoportjából átkerült a gépépítészeti és üzemi (Maschinenbau und Betrieb) alcsoportba, ahol a 2. o. gépésznek megfelelő rendfokozatot kapott, azaz 2. o. mérnök (Maschinenbauingenieur 2. Klasse) lett, de 1888. május 1-jével már elő is léptették 1. o. mérnökké (Maschinenbauingenieur 1. Klasse). 1889. július 19-től egy fél évre az SMS Lussinra került, ami ekkor éppen a gépterem személyzetét kiképző hajóként szolgált. Ő minden bizonnyal már elég képzett lehetett, úgyhogy valószínűleg inkább oktatóként alkalmazhatták.

Világkörüli úton a Kaiserin Elisabeth-tel

Gépépítészeti mérnökként az első nagyobb feladata az épülő SMS Kaiserin Elisabeth-hez kapcsolódott. 1890 áprilisától dolgozott a hajón, pontos feladata nem ismert, de valószínűleg a gépészeti berendezések beszerzésének, beszerelésének és beüzemelésének valamilyen kombinációja lehetett. A hajó egy ún. védett cirkáló volt, kicsit több mint 100 méteres hosszal és 4000 tonna vízkiszorítással. A gépteremben két háromhengeres, álló elrendezésű, háromszoros expanziójú gőzgép dolgozott, amelyek két hajócsavar segítségével közel 20 csomós (37 km/h) sebességre tudták a hajót felgyorsítani. A fő fegyverzetet két darab 24 cm-es Krupp löveg alkotta, amit több kisebb kaliberű egészített ki. A páncélzat vastagsága 4 és 9 cm között mozgott.

1892. január 18-tól ténylegesen a hajó állományába került. Három nappal később megkezdődtek az első próbamenetek, de nem csak ezeken vett részt, hanem a hajóval tartott egy földkörüli útra is. A cirkáló 1892. december 15-én futott ki Triesztből, fedélzetén Ferenc Ferdinánd trónörökössel és kíséretével, valamint a hajón sorhajóhadnagyként szolgáló Lipót Ferdinánd főherceggel. Egy hét múlva átkeltek a Szuezi-csatornán, majd Ceylon (ma Sri Lanka) felé vették az útjukat. A karácsonyt a tengeren ünnepelték meg, a fedélzeten 40 ℃ a gépházban 60 ℃ volt a hőmérséklet.

1894. január 2-án találkoztak a hazafelé tartó SMS Fasana korvettel. Január 5-én befutottak Colombóba, Ceylon fővárosába. Január 14-én hajóztak ki a nyugat-indiai Bombay (ma Mumbay) felé, ahova 17-én érkeztek meg. A trónörökös ezután megkezdte indiai utazását, a hajó pedig Goa és Ceylon érintésével Kalkuttába indult, hogy ott várja be őt. Február 28. és március 29. között Kalkuttában horgonyoztak, ezalatt a hajón alapos karbantartást végeztek.

Ferenc Ferdinánddal a fedélzeten Szingapúr felé vették az irányt, ahova április 6-án érkeztek meg. A városban tomboló kolerajárvány miatt 9-én már tovább is indultak Jáva szigete felé. Útközben megtartották az „egyenlítő-keresztelőt”, amiből a trónörökös és a kapitány sem maradhatott ki. A főherceg 18 napot töltött a szigeten, ahonnan április 27-én hajóztak ki és Sydney felé vették az irányt. Az út ezen szakaszán Lipót Ferdinánd valamiféle konfliktusba keveredett Ferenc Ferdinánddal és/vagy a hajó tisztikarával, aminek eredményeképpen Ausztráliában felrakták egy Európába tartó gőzösre.

 

Az SMS Kaiserin Elisabeth tisztikara a világkörüli útján. Paul Eyb az ülő sorban balról a második Az SMS Kaiserin Elisabeth tisztikara a világkörüli útján. Paul Eyb az ülő sorban balról a második
(Forrás: dr. Balogh Tamás: A "piros-fehér-piros" a Sárga-tengeren – A Kaiserin Elisabeth cirkáló története)

Május 16-án futott be a hajó Sydney-be. 25-én szedték fel a horgonyt, hogy Ausztráliát északról megkerülve visszatérjenek Szingapúrba, ahova július elején érkeztek meg. Innen a trónörökös által gyűjtött tárgyakat – mintegy 100 ládányit – vonattal hazaküldték. Ezután Hong Kong érintésével Japánba hajóztak. Ferenc Ferdinánd augusztus 24-én Jokohamában kihajózott és egy civil utasszállítóval folytatta útját Amerikába. Az SMS Kaiserin Elisabeth október elején még ellátogatott Koreába, majd hazafelé vette az útját. Egy évvel és négy nappal azután, hogy útnak indult, 1893. december 19-én, a cirkáló befutott Pólába.

Ferenc Ferdinánd egy új kitüntetést alapított az út emlékére, a Tengeri Utazási Emlékérmet, amelyet a legénység és a tisztikar minden tagja megkapott. Paul Eyb ezen felül, megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, mint a hajó vezető gépész-főtisztviselője, valamint 1893. november 1-jével előléptették 3. o. főmérnökké (Oberingenieure). Valószínűleg még Japánban megkapta a Felkelő Nap-rend 4. osztályát, de a hivatalos viselési engedélyt csak 1895 áprilisában kapta meg.

Hazai vizeken

A torpedóhajót 1894 februárjában leszerelték és az I. tartalékba került, de Paul továbbra is a hajón szolgált. 1895 március végén újra felszerelték a hajót, ami része lett az ún. nyári hajórajnak. Május 10-én Fasanánál az uralkodó is megtekintette a hajóraj manővereit. Ezután Kielbe indultak, ahol részt vettek a Kieli-csatorna ünnepélyes megnyitóján. Július közepén értek vissza Pólába, majd szeptember végén ismét leszerelték a hajót.

Paul Eybet ismét a szárazföldre vezényelték, ahol a Kaiserin Elisabeth-hez hasonlóan az épülő SMS Wienen kezdett el dolgozni. A hajót 1893-ban kezdték el építeni, a vízrebocsátása 1895. július 6-án történt meg. Az SMS Wien egy a Monarch osztályba tartozó partvédő páncélos volt. Hossza majdnem száz méter, vízkiszorítása közel 5900 tonna volt. A fő fegyverzetet négy 240 mm-es löveg (két, elektromosan forgatható toronyba beépítve) alkotta, a páncélzat vastagsága 60 és 280 mm között változott.

A gépházban két álló, 3 hengeres, háromszoros expanziójú gőzgép került beépítésre, amihez a gőzt öt kazánban állították elő. A gépek teljesítménye mintegy 8600 lóerő volt, amit két, 4,42 m átmérőjű, háromszárnyú hajócsavaron tudtak leadni, ezzel a hajó maximális sebessége 17,49 csomó (35 km/h) lett.

A hajó 1897. május 13-án állt szolgálatba, ám ezúttal a főmérnök már nem csatlakozhatott a hajó legénységéhez. 1897. április 1-jével ugyanis egészségügyi állapota miatt egy évre szabadságolták, amit később határozatlan időre meghosszabbítottak. Végül 1899. április 1-jével nyugállományba helyezték.

Nyugállományban

Nyugdíjas éveiben sem szakadt el a műszaki dolgoktól. Még 1899-ben Triesztben benyújtott egy szabadalmi kérelmet “Kerékpárkerekek és kerékpárvázak rugalmas összekapcsolása” címmel, amit 1903-ban meg is kapott. A biciklik nemcsak műszaki szempontból érdekelhették, mivel 1901-től az Österreichischer Touring-Club tagja, később pedig alelnöke lett. Tagja volt még továbbá a Wiener Automobil Club-nak és a Österreich-Ungarischer Motor-Yacht-Klub-nak is. 1911-től alapítója és elnöke az Österreichischer Flug-Sport Klubnak.

 

  

Nyugállományú tisztként, 1908 októberében még előléptették címzetes 2. o. főmérnökké. A világháborúban ő már nem vehetett tevékenyen részt, de Robert nevű fia igen. Ő sem esett túl messze a fától, a cs. és kir. hadsereg hivatásos utásztisztjeként szolgált már a háború előtt is. Hamar megismerkedett a repüléssel, már 1911 októberében pilótavizsgát tett. A háborúban így tábori pilótaként szolgált, később oktató lett, több repüléssel kapcsolatos kézikönyvet is írt. A háború után is maradt a repülésnél, többek között repülőbalesetek kivizsgálásával foglalkozott. Az osztrák Bundesheer vezérőrnagyaként ment nyugdíjba.

Paul Eyb 1924. április 24-én hunyt el Bécsben.

Szeretném megköszönni Paul Eyb leszármazottainak, különösen Megan Husbandnek, a cikk elkészítésében nyújtott segítségüket és hogy hozzájárultak Paul Eyb fotójának publikálásához.
Továbbá szeretném megköszönni Dr. Korn Andrásnak a cikk lektorálását és a fordításában nyújtott segítségét.
Hajóadatok
SMS Möve
SMS Möve (Forrás: https://www.kuk-kriegsmarine.it)
Típus: csavaros szkúner, ágyúnaszád Teljesítmény: 45 LE
Vízkiszorítás: 370 t Sebesség: 7 csomó
Hossz: 45 m Fegyverzet: 2 db 24 fontos löveg
Szélesség: 7,2 m Páncélzat: -
Merülés: 3,2 m Személyzet: 69 fő

 

SMS Kerka
SMS Kerka (Forrás: http://www.archivinformationssystem.at)
Típus: csavaros szkúner, ágyúnaszád Teljesítmény: 90 LE
Vízkiszorítás: 541 t Sebesség: 9 csomó
Hossz: 45 m Fegyverzet: 4 db 30 fontos és 2 db 24 fontos löveg
Szélesség: 8 m Páncélzat: -
Merülés: 3,8 m Személyzet: 100 fő

 

SMS Hum
SMS Hum (Forrás: https://mdc.hr)
Típus: csavaros szkúner, ágyúnaszád Teljesítmény: 230 LE
Vízkiszorítás: 869 t Sebesség: 10 csomó
Hossz: 53,1 m Fegyverzet: 4 db 15 cm-es löveg
Szélesség: 8,7 m Páncélzat: -
Merülés: 4 m Személyzet: 139 fő

 

SMS Adria
SMS Adria (Forrás: http://kriegsmarine.at)
Típus: csavaros fregatt Teljesítmény: 300 LE
Vízkiszorítás: 2430 t Sebesség: 9,5 csomó
Hossz: 64,02 m Fegyverzet: 17 db 15 cm-es és 5 db 7 cm-es löveg
Szélesség: 13,09 m Páncélzat: -
Merülés: - Személyzet: 368 fő

 

SMS Miramar
SMS Miramar (Forrás: https://www.kuk-kriegsmarine.it)
Típus: lapátkerekes gőzjacht Teljesítmény: 450 LE
Vízkiszorítás: 1830 t Sebesség: 15 csomó
Hossz: 92,71 m Fegyverzet: 2 db 8 fontos ágyú
Szélesség: 10,36 m Páncélzat: -
Merülés: 4,27 m Személyzet: 160 fő

 

SMS Custoza
SMS Custoza (Forrás: https://en.wikipedia.org)
Típus: kazamata hajó Teljesítmény: 1000 LE
Vízkiszorítás: 7060 t Sebesség: 13,95 csomó
Hossz: 95,01 m Fegyverzet: 8 db 26 cm-es, 6 db 9 cm-es és 2 db 7 cm-es löveg
Szélesség: 17,7 m Páncélzat: 3,7-22,7 cm
Merülés: 8,16 m Személyzet: 579 fő

 

SMS Maros
SMS Maros (Forrás: https://hu.wikipedia.org)
Típus: folyami monitor Teljesítmény: 80 LE
Vízkiszorítás: 367 t Sebesség: 9,6 csomó
Hossz: 50 m Fegyverzet: 2 db 15 cm-es löveg
Szélesség: 8,1 m Páncélzat: 1,64-5,08 cm
Merülés: 1,1 m Személyzet: 42 fő

 

SMS Erzherzog Friedrich
SMS Erzherzog Friedrich (Forrás: https://commons.wikimedia.org)
Típus: csavaros korvett Teljesítmény: 230 LE
Vízkiszorítás: 1570 t Sebesség: 9 csomó
Hossz: 56,05 m Fegyverzet: 16 db 15 cm-es és 1 db 7 cm-es löveg
Szélesség: 12,16 m Páncélzat: -
Merülés: 5,2 m Személyzet: 261 fő

 

SMS Lussin
SMS Lussin (Forrás: https://en.wikipedia.org)
Típus: torpedóhajó Teljesítmény: 1000 LE
Vízkiszorítás: 840 t Sebesség: 12,95 csomó
Hossz: 79,75 m Fegyverzet: 2 db 15 cm-es, 1 db 7 cm-es löveg és 7 db szórlöveg
Szélesség: 8,42 m Páncélzat: 3,8 cm (csak a fedélzet)
Merülés: 4,09 m Személyzet: 154 fő

 

SMS Kaiserin Elisabeth
SMS Kaiserin Elisabeth (Forrás: https://en.wikipedia.org)
Típus: védett cirkáló Teljesítmény: 6400 LE
Vízkiszorítás: 4063 t Sebesség: 16,19 csomó
Hossz: 103,68 m Fegyverzet: 2 db 24 cm-es, 6 db 15 cm-es, 2 db 7 cm-es és 13 db 4,7 cm-es löveg, 4 db 40 cm-es torpedóvető cső
Szélesség: 14,75 m Páncélzat: 3,74-5 cm
Merülés: 5,31-6,09 m Személyzet: 427 fő

 

SMS Wien
SMS Wien (Forrás: https://en.wikipedia.org)
Típus: partvédő csatahajó Teljesítmény: 6000 LE
Vízkiszorítás: 5550 t Sebesség: 17,49 csomó
Hossz: 93,30 m Fegyverzet: 4 db 24 cm-es, 6 db 15 cm-es 2 db 7 cm-s és 14 db 4,7 cm-es löveg, 2 db 45 cm-es torpedóvető cső
Szélesség: 16,98 m Páncélzat: 4-27 cm
Merülés: 6,36 m Személyzet: 441 fő

2 komment

Címkék: haditengerészet SMS Wien Paul Eyb SMS Möve SMS Kerka SMS Hum SMS Adria SMS Maros SMS Kaiserin Elisabeth SMS Miaramar SMS Custoza SMS Lussin SMS Erzherzog Friedrich

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr3717811781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Galaric 2022.04.21. 21:03:15

Ez egy igazán remek cikk volt. Köszönöm a munkádat!

csorsza 2022.05.01. 11:59:54

Klassz cikk.

A renitens főhercegről (wiki):
Tengerészeti karrierje sem tartott sokáig; amikor egyszer Ferenc Ferdinánd trónörökös kísérőjeként az SMS Kaiserin Elisabeth nevű hajón utazott, kiderült, hogy szeretőjét is magával vitte.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása