Bravó, doktor Watson! – avagy szenvedélyes helyszíni riport a körülzárt Przemyślből

2021.12.15. 07:00 :: PollmannFerenc

A hadtörténeti munkák kiadásában jeleskedő, keszthelyi székhelyű Peko Publishing eddig nem érdeklődött az első világháborús tematikájú könyvek iránt. Most azonban a jelek szerint megtört a jég: legújabb kiadványuk, Az erőd, Przemyśl 1914–15-ös ostromával foglalkozik. Szerzője a fiatal brit történész, Alexander Watson, akinek ez már a második magyar nyelven megjelenő munkája (az első a nagysikerű Acélgyűrű volt még 2016-ban, azt a Park kiadó adta ki.)

 

Mit érdemes tudni a szerzőről? Alexander Watson (1979–) a londoni Goldsmith Egyetem (Goldsmith, University of London) történészprofesszora. Érdeklődési területe Kelet-Közép-Európa története a 20. század elején, azaz főleg a Nagy Háború időszakában, a „totális háború” társadalmi, kulturális és katonai aspektusai, a nemzeti ébredés, a kisebbségek integrációja és az etnikai tisztogatások Holocaust előtti előfordulásai, illetve általában az erőszak története.

A szerző A szerző
(Forrás: www.gold.ac.uk)

Fentebb említett két könyve előtt publikált egy harmadikat is arról, milyen volt a német és a brit hadseregben a katonák harci morálja és a tűrőképessége az első világháború alatt. Ez ugyan még nem keltett különösebb visszhangot, az Acélgyűrű viszont 2014-ben két rangos elismerést is begyűjtött: megkapta a Guggenheim-Lehrmann Díjat (Guggenheim-Lehrmann Prize of Military History), valamint elnyerte a Wolfson Alapítvány brit történeti munkákra kiírt díját, a Wolfson History Prize-ot. Ez utóbbival rendre olyan munkákat jutalmaznak, amelyek szerzői a szélesebb nagyközönséghez is képesek eljuttatni mondanivalójukat, és „nem zárkóznak be szakértelmük sáncai mögé”. A következő évben a tekintélyes Society for Military History (ez az USA-beli egyesület a gazdája a Journal of Military History-nak) is érdemesnek találta Watson munkáját az elismerésre.

Ami legújabb könyvét, Az erődöt illeti a jelek szerint szintén nem szűkölködik rangos díjakban. 2019-ben a BBC History-nál, 2020-ban a Financial Times-nál lett az Év könyve, 2021-ben pedig a Society for Military History Watsonnak ezt a munkáját is kitüntette.

A kötet borítója A kötet borítója

Nekem úgy tűnik, hogy Watson inkább társadalomtörténész, mint hadtörténész. Ez persze nem értékítélet: ha a háború tényleg a társadalom egyik alapvető létállapota (ahogy gondolom), akkor ennek az állapotnak a kutatása valamennyi érdekelt tudományágnak a feladata. Múltbeli háborúk esetében nyilván elsősorban a történettudományé – különösen, ha olyan általános diszciplínaként fogjuk fel, ahogy annak idején Marx és Engels tette („Csak egyetlenegy tudományt ismerünk, a történelem tudományát.” – írták a Német ideológiában.). Ez a fajta háborútörténet mindazt igyekszik leírni, feltárni, de legfőképpen megérteni, ami háború idején a társadalommal, gazdasággal, kultúrával stb. történik. Az – úgymond – klasszikus hadtörténetírás megelégedett a hadsereggel és a hadieseményekkel közvetlenül összefüggő történések vizsgálatával, miközben nagyvonalúan átengedte a háborús hátország kutatását a normál történetírásnak. Ez utóbbi hasonló nagyvonalúsággal kerülte a kimondottan katonai tárgyú problémák vizsgálatát. Így alakult ki láthatatlan válaszfal a történettudomány és a hadtörténetírás között. Az új hadtörténetírás (new military history) egyre szélesebb körű elterjedése gyors ütemben rombolja ezt a válaszfalat, ami nyilván elengedhetetlenül szükséges a háborús állapot globális vizsgálatához.

A kötet belső borítóján az erődrendszer vázlata A kötet belső borítóján az erődrendszer vázlata

Watson társadalomtörténeti érdeklődése világosan kitűnik a kötet felépítéséből: figyelmét elsősorban a körülzárás során az erődövben rekedtek (katonák és civilek) életkörülményei kötik le, miközben jóval kevesebbet foglalkozik a hadieseményekkel, különösen pedig a felmentési kísérletekkel. Érdekes összevetésre ad alkalmat egy nemrégiben megjelent másik, ugyancsak Przemyśl körülzárásával foglalkozó munka. Az amerikai (USA-beli) hadtörténész, Graydon A. Tunstall 2016-ban publikált könyve, a Written in Blood („vérrel írva”) szintén rangos elismerésben részesült: megjelenése évében megkapta a Norman J. Tomlinson Book Award-ot. (Az eddig említett könyves díjaknak a nevei a magyar olvasónak talán nem sokat mondanak, ám a nemzetközi szakma igen nagyra tartja őket.) Kár, hogy Tunstall könyve magyarul (még) nem olvasható, a hazai közönség nyilván akkor tudná igazán értékelni Watson munkáját, ha mellette ott lehetne a polcán az amerikai szerző műve is. Tunstall ugyanis pont abban erős, amit fiatal brit pályatársa kevés figyelemre méltat: a konkrét hadiesemények precíz bemutatásában. Magyar kiadás híján viszont most az olvasó kénytelen elhinni nekem, hogy ez a kötet is megérdemelné a hazai olvasók érdeklődését, mivel mintegy kiegészíti Watson doktor munkáját.

A Salis Soglio erőd alaprajza a kötetből A Salis Soglio erőd alaprajza a kötetből

Hogy a brit történészprofesszor igazi sikerkönyvet írt, az korántsem véletlen. Watson ugyanis nagyon jó érzékkel választott témát, képes lebilincselő stílusban írni (amit mellesleg a kitűnő szakfordító, dr. Molnár György a tőle megszokott beleérző képességgel és eleganciával sikeresen érvényesített a magyar kiadásban), ezen kívül pedig nagyszámban használt műve megírásához korabeli visszaemlékezéseket, méghozzá lengyel nyelvűeket. Egyébként úgy tűnik, Watson doktor bírja a lengyel nyelvet (tudományos életrajza tanúsága szerint 2011 és 2013 között kutatói ösztöndíjjal Varsóban dolgozott – ott talán meg is tanulhatott lengyelül). Ez már önmagában is értékessé és fontossá teszi a könyvét. Képes arra, hogy érzékeltesse a körülzártak életének minden rezdülését: az olvasó szinte testközelből tapasztalhatja meg az elképesztő szenvedésekkel és nélkülözéssel teli hónapok eseményeit. (Jelenlegi munkahelyének, a Goldsmith Egyetemnek a honlapján olvasható bejegyzés arról, hogy következő könyve az 1932 júliusi sorsdöntő németországi választásról fog szólni, és „feltárja e kritikus választási kampány látványát, a hangokat, illatokat, ízeket, tapintásokat”. Hasonló módszerrel teszi érzékletessé Przemyśl körülzárt erődjének mindennapjait is.

Élet az ostromgyűrűben – képes oldalpár a kötetből Élet az ostromgyűrűben – képes oldalpár a kötetből

Ugyanakkor talán jobb is, hogy viszonylag kevesebb figyelmet áldoz a „katonai” dolgokra, mivel ott azért érezhető nála némi bizonytalanság. A kétségkívül bonyolult osztrák–magyar hadszervezet azért annyira mégsem az, hogy ne lehetne megérteni a közös hadsereg és a honvédségek meg a népfelkelések viszonyát. Persze nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani annak, hogy Watson láthatólag nem érti, miért nincs „honvéd népfelkelő” gyalogezred, csak „népfelkelő” és hogy azért mindkettő „magyar királyi”… Az már zűrösebb, hogy a Monarchia összes fegyveres erőit gyakorta összetéveszti a közös hadsereggel. És be kell vallanom nekem kicsit eltúlzottnak tűnik, ahogy szegény Conrad tábornokot egyértelmű bűnbaknak állítja be, kíméletlenül ostorozva a vezérkari főnököt, akit nem csupán „lélegzetelállító alkalmatlansággal” vádol, de nem mulasztja el a Conrad-kritikusok kedvenc témáját, az öregedő tábornok zűrös szerelmi életét elővenni és őt ezért is pellengérre állítani. A tábornokot fotóján nemes egyszerűséggel „armchair general”-nak, azaz fotelgenerálisnak titulálja, igaz ezt a fordító szobahadvezérként adja vissza, éppen csak némileg enyhítve a meglehetősen dehonesztáló elnevezést. Magyarázatként pedig az a közismert tény szerepel, hogy Conrad vezérkari főnöksége alatt mindössze háromszor látogatott el a frontra… Csak halkan kérdezem meg: tényleg az lett volna a haderő legfőbb irányítójának a dolga, hogy testközelből tapasztalja meg a frontvonal történéseit?

El tudom képzelni persze, hogy mindez valahol a reménybeli olvasók kedvéért történik: a bulvársajtó által botrányérzékenyített közönség jobban fogadja az átlagostól jelentősen eltérő (főleg, ha ez az eltérés negatív irányú) teljesítmények bemutatását. De talán nem így kellene kiszolgálni a potenciális könyvvásárlók igényeit. Ugyanakkor mindenki – a történész is – a piacról él, nem lehet közömbös számára, milyen példányszámban jelenik meg (és főleg fogy el) a könyve. Szóval az vesse az első követ Watson doktorra, aki megengedheti magának a szenvtelen(ebb) stílust…

Képes oldalpár részlet a kötetből Képes oldalpár részlet a kötetből

Még néhány szót a kötet felszereltségéről és külalakjáról: a képek igen jó minőségűek, viszont térképekből szegényes a választék. (Talán ez is azzal függ össze, hogy a szerzőt nem igazán érdekelték a frontesemények.) Az igényes szerkesztői munka Sisák Gábor érdeme. A könyv a Gyomai Kner Nyomda műve: igen szép lett. Keménytáblás, színes borítós. Az ára egy kicsit borsos: 6500 forint. De lehet, hogy még így is bejön vele a kiadó számítása. Én amondó vagyok, hogy érdemes megvenni.

Alexander Watson: Az erőd. Przemyśl ostroma, 1914–1915
Hadiakadémia. Peko Publishing. 2021. 360 oldal, 30 fotó
ISBN 978 615 5583 38 4
Ára: 6500,- Ft

4 komment

Címkék: könyv Przemyśl Alexander Watson

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr7416781842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

magyaros17 2021.12.15. 09:29:48

Köszönöm szépen az ismertetőt! Dédapám ott harcolt és esett fogságba, ezért nagyon érdekel ez a munka. Az említett erősségeit és gyengeségeit figyelembe véve azt hiszem, hogy érdemes elolvasni, biztosan sok új információt lehet találni benne.
Az éhezéssel kapcsolatban dédapám nem tett ennyire kritikus megjegyzéseket. Kiváncsi vagyok, hogy milyen adatokkal, információkkal tudja a szerző illusztrálni ezt? Az hogy szűkös a fejadag és hogy gyenge az élelmezés minősége, eléggé szubjektív megítélés kérdése. Ezért érdekelnének az adatok. Dédapám népfelkelő őrmesterként szokva volt a nélkülözéshez. Az ő visszaemlékezése ezt nem ábrázolta ilyen súlyosan. De persze lehet, hogy a visszaemlékezés leírásáig eltelt negyven év sok részletet elhomályosított.
A másik dolog Conrad befeketítése. Méltatlan dolognak tartom. Lehet őt szakmai alapon kritizálni, de talán mellőzni kellene a bulvárízű megjegyzéseket egy tudományosnak szánt (?) műben!
M

PollmannFerenc 2021.12.15. 10:13:33

@magyaros17: A szerző az életkörülmények leírásánál alapvetően a lengyel forrásokra támaszkodik, de használ valamennyi magyar irodalmat is, pl. Geöczét is (esetenként kiigazítva annak adatait.)
Ami Conradtot illeti: a század elejének egyik legmegosztóbb katonai vezetője volt, hívei istenítették, ellenfelei szerint viszont nála nagyobb dilettánsot és/vagy gazembert nem hordott hátán a föld...

magyaros17 2021.12.15. 11:10:28

Przemysl kapcsán azt hiszem nem érdemes a Conrad személyét illető vitába belemenni. Minden esetre azért végigjárta a ranglétrát, egységparancsnokként több későbbi hadszintér viszonyait személyesen is megismerte. Mindez nem szokatlan, a Monarchia hadvezetése a tehetségesnek gondolt személyek kiképzését és "karrierépítésüket" eléggé hasonlóan végezte. Kivételt inkább csak az uralkodó ház tagjai jelentettek. Nem vagyok Conrad hívő, és végső soron a Monarchia sikertelen háborús szereplésében Conradnak jelentős szerep jutott, de nem hinném, hogy érdemes lenne őt bűnbakként beállítani. A pozíciójában pedig az uralkodó és közvetlen környezete emelte be és tartotta meg egészen sokáig. Hogy nem vették észre, hogy alkalmatlan, ha valóban az?
Minden esetre kívácsian várom a kötetet!
M

PollmannFerenc 2021.12.16. 15:18:47

@magyaros17: Conrad a karrierjét tkp. Ferenc Ferdinándnak köszönhette: a trónörökös csinált belőle vezérkari főnököt 1906-ban, miután sikeresen nyugdíjaztatta Beck tábornokot... Más kérdés, hogy később alaposan megromlott F.F. viszonya Conraddal és a trónörökös 1913-ban gyakorlatilag eldöntötte, hogy Tersztyánszkyval váltja fel őt a vezérkari főnöki poszton. Végül nem így történt, de Conrad nem véletlenül mondogatta - ahogy ezt Watson is említi a mostani könyvében - hogy "legkésőbb Lemberg után Ferenc Ferdinánd biztosan agyonlövette volna..."

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása