„Antipátiával viselkedünk már minden iránt, ami a földön történik”

2021.12.06. 07:00 :: JuhászBalázs

Gunesch János olaszországi hadifogolynaplója – 12. rész

Továbbra is sok a rémhír, ráadásul a levelek is elakadtak, de a naplóíró betekintést nyújt a tábor parancsnoki struktúrájába. Barátainak hála közönséges népfelkelőként még egy tisztiszolgát is kap! A pártfogói látják el a nehezebb napokon dohánnyal. Tetőzi a bajt, hogy a táborban terjed a rüh. A hátországban állítólag telt házzal működő színházak nem nyerik el a naplóíró tetszését, és Gunesch a háború miatt már egyenesen forradalmat jósol. Ebben a kritikus állapotban jön el 1915 szomorú karácsonya. A szilveszter némileg vidámabban telik, de ehhez Schwarcz úr Unicumja is kellett…

 

[1915.] XI.26. Egy ideig csak jól éreztem magamat, most megint oda az egészség. Vérhast kaptam. Keservesen helyrehoztam magamat, most megint, talán az egész telet átkínlódhatom. Itt az a hír van elterjedve, hogy Berlinbe, Bécsbe, Budapesten forradalmi tüntetések vannak a háború ellen. Bár egész Európában úgy lenne. Az is hírlik, hogy akit 1915. júli 12-től 26-ig a doberdói csatában elfogtak, kitüntetik. Hogy megérdemeljük, kétségtelen, de én mégsem hiszem.

XI.27. Szombat. Elég jó forrásból hallottuk, hogy Szerbiát teljesen elfoglaltuk. Este Schwarcz Arnold barátunk születésnapját ünnepeltük. Bor, czigány, theás sütemény mellett. Én is részt vettem benne, de nagy megerőltetésembe került. Igen betegnek érzem magamat. Ópiumot [?] szedek.

XI.28. Vasárnap. Új intézkedés. Mától kezdve vasárnap is kapunk reggelit. Nagyon hidegek vannak. Sokat szenvedünk a hidegtől. Megint új hír van. Románia mellettünk fog küzdeni és ezért Erdélyből kap három vármegyét.

XI.29. Hétfő. Ma értesültem, hogy kedves tanítványom, Lajos Szibériában van fogságban. Tudom, hogy nincs jó dolga, de az a tudat, hogy életben van, jó érzéssel tölt el. Legénységünk között a rüh nagyon el van terjedve. Borzasztó, mindig valami új veszedelem üti fel a fejét. Alig az egyiktől megszabadulunk jön a másik baj. Én valamivel jobban vagyok.

XI.30. Kedd. Valamivel jobban érzem magamat. Igazán csak a jó környezetnek köszönhetem. Mi itt a szobában csak tízen vagyunk. Debreceni Sándor őrmester, ki egyúttal a fogolytábor parancsnoka, Ruttkai szakaszvezető századparancsnok, Litovszki szakaszvezető századparancsnok, Osváth István szakaszvezető, Schwarcz Arnold őrvezető, Béresi tolmács és három tisztiszolga. Ezek takarítanak. Igen jó baráti, testvéri viszonyban vagyunk egymással. Mindent megbeszélünk egymás között. Este theát főzünk, reggel embereink pirított kenyeret hoznak. Ezt eszünk fekete kávéhoz. Engem, mint legidősebbet elhalmoznak minden szívességgel. Bizony csak ez a kedves baráti kör enyhíti szomorú sorsunkat.

XII.1. Szerda. Jobban érzem magam. Hideg van. Nemigen tartózkodhatunk a levegőn. Olyan börtön színűvé kezd válni, mint a raboké szokott lenni. Sok mindenféle hírek keringenek közöttünk, békehírek is, de erre már mit sem adhatunk. Ma este egy kis murit csaptunk. Kiss őrmester születésnapját és Forrás őrmester neve napját ünnepeltük. Scandianói fehér bor mellett Jónás Béla czigányprímás húzta a kesergőt. Mulattunk, de lelkem valahol Budapesten járt. Én ugyan csak statisztáltam, mert beteg vagyok.

XII.2. Csütörtök. Új hírt kaptunk. Állítólag olasz lapokból került nyilvánosságra. Rómában Franciaország kezdeményezésére 300 delegátus tárgyal a béke előkészítésére. Ha ez igaz, akkor az erkölcsi győzelem a világháborúból Francziaországé. Milliók hálája fordul a kezdeményező felé. Táborunkban az új betegség, a rüh nagyon terjed. Az ezer emberből 30% ebben szenved.

Levelezőlap Borbáth László és Rosalin részére, hogy Borbáth Andor, a 82. gyalogezred karpaszományos őrmestere az olasz Vöröskereszt értesítése alapján hadifogolyként a Distaccamento Casalmaggiore fogolytáborban található. Az értesítést zöld színű levelezőlapon a Gemeinsames Zentralnachweisebureau Auskunftstelle für Kriegsgefangene adta fel Bécsből 1915. szept. 24-én Levelezőlap Borbáth László és Rosalin részére, hogy Borbáth Andor, a 82. gyalogezred karpaszományos őrmestere az olasz Vöröskereszt értesítése alapján hadifogolyként a Distaccamento Casalmaggiore fogolytáborban található. Az értesítést zöld színű levelezőlapon a Gemeinsames Zentralnachweisebureau Auskunftstelle für Kriegsgefangene adta fel Bécsből 1915. szept. 24-én
(Forrás: Tapolcai Városi Múzeum - hu.museum-digital.org)

XII.3. Péntek. Semmi fontos hír. Leveleim és a pénzküldemény teljesen lemaradt. Nem tudom mi lehet az oka. Könnyítve van sorsomon, Ruttkai barátom jóvoltából egy szolgálóra is tettem szert. Egy rendkívül tisztességes román ember, sokan vehetnének példát tőle. Az idő enyhült. Élelmezésünk a rendes.

XII.4. Szombat. Ma kaptunk körgallérokat télikabát helyett. Itt ilyent hordanak. Más új újság nincs. Sorsunk elviselhető. Csak a honvágy és a béke! Ez után áhítozunk és ez van legmesszebb.

XII.5. Vasárnap. Ma éjjel az őrséget felváltották, de ugyanolyan népfelkelők, mint a másikak voltak. Éppen úgy, mint nálunk itt is az öregeket használják fel fogolyőrzésre. A szerb katonáink, kik Szerém megyéből valók, nagyon csúnyán viselkednek, hazafiatlanságukkal tüntetnek. Ebből otthon baj lesz. Az idő enyhült.

XII.6. Hétfő. Elakadt a postánk. Se levél, se pénz, se csomag. Most pedig már elkelne bármelyik is. Mindig azt mondották, hogy az asszonyok pletykálnak. Hát itt nincs asszony, de rothadtabb pletyka népséget, mint kedves bajtársaim (kevés kivétellel) még nem láttam. Még a levegőt is irigyelik egymástól.

XII.7. Kedd. Semmi nevezetes dolog nem történt. Egyformán folynak napjaink. Már ismét régen nincs pénzem. Oly nehezen érkezik részemre. Mások már négyszer–ötször is kaptak.

XII.8. Szerda. Ma kitüntették magukat fogolytársaim. Kis pénzük érkezett. Kártyáztak, ittak, utána véres verekedést rendeztek. Kettőt azonnal lecsuktak. Holnap lesz a folytatása.

XII.9. Csütörtök. Már ismét nincs semmim se. Hetek óta se csomag, se pénz, se levél. Még czigarettám sincs. Pedig szomorú fogságunk ennél még szomorúbb. Élelmezésünk a régi. Más újság nincs.

XII.10. Péntek. A szerdai veszekedés hőseit – szám szerint 7-et – lezárták. 3–7 napi szigorított fogságot kaptak. A békét rendkívül messze látom. Az idő megenyhült. Ma sétálni voltunk. Esténként theázunk, persze rum nélkül. Szomorú lesz az idei karácsony.

XII.11. Szombat. Ma ismét sétáltunk. Enyhe időjárás. Ruttkai barátom szolgálója engem is kiszolgál. Egy igen derék Román ember. Névleg Porumb Turlés György vendéglős és fűszeres, Sebed község, Csáki járás, Temes megye. Meg is hívott vendégül.

XII.12. Vasárnap. Fürödtünk. Testünk már kívánta a tisztálkodást. A vasárnap szomorúan telt el.

XII.13. Hétfő. Ma éjjel nagy (Sirokkó) dühöngött. Már komolyabb bajtól féltünk. Leveleink csődöt mondtak. Étkezés a régi.

XII.14. Kedd. Hűvös idő. Sokféle ellentétes hírek. A béke még jövő év májusára sem lesz meg. Most az egyszer ki akarják a népet a lehető legnagyobb mértékben pusztítani. Ebből pedig baj lesz, ha a nép rájön, a nép bosszúja pedig rettenetes.

XII.15. Szerda. Semmi újság. Hazulról ügyetlenül küldik a pénz, csomagot. Már ismét nincs dohányom, se pénzem.

XII.16. Csütörtök. Minden rendben folyik. Egyetlen szórakozásom a rajzolás és festés. Adtak részemre minden hozzávalót, és most emléktárgyakat festek. A béke még a holdban van.

XII.17. Péntek. Még mindig se pénz, se levél, se csomag. Ruttkai barátom szintén így van, de valahol szerzett pénzt, azonnal vett nékem dohányt. Igen jószívű ember, mindent megoszt velem. Csak is így viselhető el a szomorú hadifogság.

XII.18. Szombat. Nincs újság. Sok pénz és levél jött, csak nékem nem jött.

XII.19. Vasárnap. Ma öt hónapja, hogy fogoly lettem. Azt hiszem már elég idő más miatt, minden bűn nélkül bezárva lenni. Úgy hiszem, még néhány hónap hátra van.

XII.20. Hétfő. Semmi újság, minden a régi.

XII.21. Kedd. Sok levél és csomag jött, csak nekem nem jött semmi. Ami jött, azon is bosszankodtam.

XII.22. Szerda. Nincs újság. Sok pénz és karácsonyi levél jött, nékem semmi. Mintha e világon senkim se volna.

XII.23. Csütörtök. Semmi újság a táborban. Szomorúan, lehorgasztott fővel járkálunk. Antipátiával viselkedünk már minden iránt, ami a földön történik.

Karácsony Karácsony
(Forrás: Fortepan / Lőw Miklós)

XII.24. Péntek. Karácsony estéje. Elmúlt a szent karácsony estéje is. Még ilyen karácsony estém sem volt. Nincsen egy vörös krajczárom. Holnapután a nevem napja. Ha véletlenül Ruttkai barátom meg nem könyörül rajtam, úgy a karácsony estéjén még egy czigarettám se volna. Ő vett részemre egy csomag dohányt. Budapesti levelekben pedig azt írják a színházak telt ház előtt játszanak. Mintha nem is lenne háború. Mi pedig itt és a fronton szenvedünk. Ha majd hazajövünk, beszélünk erről is.

XII.25. Szombat. Karácsony első ünnepe. Étkezésünk: reggelire feketekávé, ebédre rizskása babbal, vacsora húsleves hússal. Szeretetadományt is kaptunk. Minden öt ember egy egész gyümölcstortát, és két deczi bort. Őrnagyunk végtelenül jó ember. Este Jónás czigány nótái mellett szomorkodtunk. Istentiszteletet is tartottunk. Egyik hadapród fogolytársunk vezette, ki református lelkész, neve Varga. Igen szép beszédet mondott.

XII.26. Vasárnap. Elmúlt karácsony is, névnapom is. Hazulról egy üdvözlő sort sem kaptam. Annál kedvesebb meglepetés volt itteni barátaim részéről a számos üdvözlet.

Az ünnepeket naplóm szerkesztésével töltöttem el. Istentiszteletet is tartottunk.

XII.27. Hétfő. Elmúlt a karácsony is. Egy rossz emlékkel több, amit el kell temetni. Készülünk az újévi szomorúsághoz.

XII.28. Kedd. Nincsen feljegyezni való.

XII.29. Szerda. Az őrnagy úr részére készítek egy rajzot újévi üdvözletnek.

XII.30. Csütörtök. Semmi változás. Ellátás a régi.

Zwack J. és Társai. Csász. és kir. udvari szállítók Budapest. Grafikai plakát. Grafikus: Tuszkay Márton és Dezső Alajos Zwack J. és Társai. Csász. és kir. udvari szállítók Budapest. Grafikai plakát. Grafikus: Tuszkay Márton és Dezső Alajos
(Forrás: Országos Széchényi Könyvtár, Plakát- és Kisnyomtatványtár - Magyar Digitális Képkönyvtár)

XII.31. Péntek. (Szilveszter) Elbúcsúztattuk ezt a véres esztendőt is, mégpedig elég vígan. Schwarcz Arnold barátunk vendégei voltunk. Rumos thea és sütemény. 9 órakor lefeküdtünk, mert a szabályok előírják. De 12 órakor felkeltünk. A többi szobákból jöttek a gratulálók. Kölcsönösen sok jót kívántunk egymásnak. A sok jókívánságnak ismét csak Schwarcz úr unikumja esett áldozatul. Így töltöttük el az 1915 év utolsó napját mi, a világháború doberdói áldozatai. Fogolytáborunk parancsnokát, Eugenio Paladini őrnagy urat, ki véghetetlenül jó ember, az egész fogolytábor nevében üdvözöltük az új év küszöbén. Engem ért a szerencse az emléklapot rajzolni és az üdvözletet megszövegezni. A jóságos öreg úr könnyekig meg volt hatva.

Szólj hozzá!

Címkék: napló hadifogoly hadifoglyok olasz hadifogság Gunesch János

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr216774336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása