„Messze bent vagyunk Olaszországban”

2021.11.01. 07:00 :: JuhászBalázs

Gunesch János olaszországi hadifogolynaplója – 7. rész

A naplóíró elhagyta a karanténtábort és megérkezett Bresciába, ahol azonnal a „bresciai hiéna” kifejezés eredetét próbálta megérteni. Orvosi vizitre ment és a tábori élet nehézségeit részletezte. Az ellátás elmaradhatatlan taglalása mellett a doberdói harctérre is visszagondolt.

 

[1915.] VIII. 7. Szombat. Messze bent vagyunk Olaszországban. Mentünk hidakon és folyón, de éjjel lévén nem tudhattuk merre járunk. Az olasz katonák igen kedvesek. Czigarettát adtak, cvibakot, kenyeret, igen intelligensek, úgy akkorra, mint általában igen praktikus, jó ruhájuk van. A népek mindenfelé megbámultak, én nemigen nézek se jobbra, se balra. Igaz, lealacsonyítónak tartom helyzetemet.

Több nagyobb város, melyet érintettünk: Treviso, [a] második Vicenza. Asszonyok, lányok szívesen hordták kezünkre a vizet. Érdekes, mindjárt azt kérdezik: magyarok vagyunk? Minket szeretnek, de az osztrákokat nem. Rengeteg marhát szállítanak a front felé. A tájék eddig változatos. Láttam szebbet is. Treviso, Istrana, Vicenza, Verona Porta di Nuova, Dessenz, Brescia, ez az állomáshelyünk, ide érkeztünk. ¼ 1 órára föl a régi városba.

Brescia nagy és szép város. A nép ezreinek sorfala között mentünk végig. Rám nézve ez egy vesszőfutás volt. Sok azonban nem bánta a jó fél órai utat. A nagy hőségben alig tudtam megtenni, hisz oly beteg vagyok. Talán egy jó meleg thea vagy kávé segítene, és Istenem, ez teljes lehetetlenség, mintha csak egy csodát kívánnék. A földön alszunk, de van tiszta szalmazsák, fejzsák, pokrócz, törülköző. Ebédre egy kenyeret és húslevest hússal kaptunk. Mindenütt csupa fiatal katona, de itt öreget, még itt 250 km[-re] a front mögött se látni. Csak legalább egészséges lennék! Pesschiánál a Garda tót is láttuk. Ez se került pénzbe. Ebbe[n] a várba[n], melybe[n] vagyunk, megtaláltuk Haynau emlékszobáját. Valószínűleg innét van a bresciai hiéna jelző. Ők azonban, mint győzők, mi pedig, mint foglyok vagyunk itt. Így változik a történelem.

Haynau táborszernagy, Josef Kriehuber litográfiája, 1849 Haynau táborszernagy, Josef Kriehuber litográfiája, 1849
(Forrás: Wikipédia)

VIII. 8. Vasárnap. Ma éjjel, daczára, hogy jó fekvőhelyem volt, nem tudtam aludni. Úgy látszik már a sok rossztól a jót nem tudom értékelni. Eszembe jutott Haynau tábornok története, mikor megbotoztatta ennek a várnak főúri hölgyét meztelenül a piaczon. Gyalázatos eset volt. Ezért is van a bresciai hiéna jelző.

A bresciai vár 1848–49-ben az osztrák erők kaszárnyája volt, 1849-ben a Haynau parancsnoksága alatt álló erők nem egy adott nemesasszonyt, hanem úgy általában nőket szégyenítettek meg ezzel a módszerrel, és ezen atrocitás eltörpült azokkal szemben, amelyet a felkelők, illetve a Bresciát ostromló császári erők elkövettek.

Faustino Joli: A bresciai 10 nap Faustino Joli: A bresciai 10 nap
(Forrás: Wikipédia)

Tegnap este levittek az udvarra bennünket sétálni. Ma reggel ittunk fekete kávét. Már rég nem ittam. Jelentkeztem gyengélkedőnek. Ma tábori mise volt. Egy franciskánus páter van itt a kápolnában, az tartja. Hanem itt nem úgy harangoznak, mint Magyarországon, hanem szép finom harangjátékot produkálnak vele. Nem sikerült orvos elé mennünk, de egy fiatal gyerek vett magának bort, és átengedett 1 fél litert. Ebből megittam egy decit. Mintha kicseréltek volna. Jó vörösbor. Szerencse, hogy a tegnapi kenyeremet eladtam, így aztán megvehettem. Az olasz katonák igen szívesek hozzám, igen intelligens fiúk. Menyivel jobb a ruházatuk, mint a miénk! Ezeken minden jól áll, ruha, czipő, minden. Olyat kap, amilyen kell neki. Nem, mint nálunk egész más[t] hord a legénység. Csak odavágnak egy ruhadarabot és na viseld. Tovább nem törődnek vele. Ebéd húsleves hússal. Olasz főzet. Vacsora macaroni, de mennyivel más, mint amit a mi szakácsaink főztek. Én egy-két falatot ettem, kitűnőnek találtam. Voltunk fürdőbe[n] is. 1 Korona. Magyar nikkel pénzem nem váltották be. Nincs több egy fillér vagyonom se. Igen érdekes dolgot mesélt itt egy bankár, aki a pénzünket beváltotta. Olaszországban az önkéntesi rendszert nem ismerik. Ott egy diák, ha és csak egy vizsgát is tett, nem lehet tiszt. Tiszt csak az lehet, aki direkt katonai akadémiát végez. Ennek két előnye van. Csak képzett tisztjeik vannak, és intelligens legénysége. Itt nem szégyen közkatonának lenni. Meg is látszik az egész legénységen az intelligenczia ömlik el. Nálunk az önkénteseket külön kezelik, a többi az után lehet akárki. Akármilyen művelt, úgy bánnak vele, mint egy ronggyal. Jele már az is, hogy tacskó 20 éves kölök, szakács vezetők 42 éves embereket sértegetnek és földig aláznak. Ez a magyar művelt katona. Ezért szeretnek és a jó kosztért nálunk szolgálni.

VIII. 9. Hétfő. Ma reggel jelentkeztem orvosi vizsgán, kaptam 4 pirulát. Pont 1 Kor[ona]. nikkel pénzemet beváltottam. Kaptam érte 35 czentet pont. Ma beírták egyenként a fogoly irodában összes nacionáléinkat, és hogy kit értesítsenek. Úgy látszik leveleimnek Simon. Annak, akinek pénze van jó, igen sok jóhoz hozzájuthat, de a legtöbbnek nincs semmi pénze. Komikus sors.

Ma az őrmester, aki itt marad (parancsnoki minőségben szerepel), megszólított, hogy ki vagyok, hogy hívnak? Mikor megmondtam egész elbámult. Azt mondja, ő egy beteg muzsikus czigánynak nézett. Elképzelhetitek, kik otthon vagytok, hogyan nézek ki, már csak a bőr van rajtam. Ha felkelek, hogy járok, szédülök a gyengeségtől. Ma mintha kicsit jobban érezném magamat, csak a lázam nagyobb, mert kénytelen voltam zsíros tarhonyát enni, mert más nincs, pénzem sincs, de jó, hogy ti ezt otthon nem tudjátok mennyit szenvedek. Ne is tudjátok, csak ha visszajövök. Kenyeret se lehet eladni, mert oly sok ennivalót kapunk, hogy nem győzzük enni. Czipónk egy szakértő pék szerint 1 kg súlyú, 3 számú kenyérlisztből van krumpli nélkül, és itt 20 fillér. Nem lehet eladni.

A bresciai vár A bresciai vár
(Forrás: traveltop6.com)

VIII. 10. Kedd. Ma lett kiadva, hogy írhatunk haza. Kíváncsi vagyok, mikor lesz válasz és pénz. Az éjjel künn voltam és egy kedves jelenetet hallottam. Valamelyik bresciai ifjú adhatott szerenádot kedvesének, de igen szép tenor hangja volt. Ma ismét orvos előtt voltam, pirulákat kaptam. Talán segít. A mi szakaszunkból van kettő beosztva az olaszokhoz írnoknak. Ezek mesélték, hogy szégyellték magukat, mert sok olyan van, aki még azt sem tudja, mikor született. De csak magyar ajkúak között. Román, szerb, osztrák mind pontosan megmondja. Elég szomorú és épp az ilyenekkel nem lehet bírni.

Ma a koszt rendes volt. Elnéztem némelyik mily tág belű, 3–4 adag tésztát megeszik, aztán hány, de ha még volna, még enne. Hát sok van, kinek ily jó sorsa nem volt. Egész nap enni és semmit se csinálni. Ezek azok, akik nem bánják bármit kapnak enni, csak sok legyen. Olyanok, mint az oktalan állat. Megjegyzem itt nem szabad senkivel egy csepp jót tenni. Szomszédomnak három hét óta odaadom teljes ebédemet, vacsorámat, kenyeret, két csomag czigaretta papírt, és most, mióta kávét kapunk reggelire – tudja, hogy mily jót tesz nekem – eszébe nem jutna hálából a fele kávét nekem adni. Ez nem jut eszébe, de most én is azt mondtam, már elfogyott a cigarettapapiros. Most újságból szív falevelet. A kenyeremet pedig 10 czentimisért eladtam, hogy ne kelljen elajándékozni. Nem teszek már senkivel jót.

Citromhoz régi helyünkön nagy nehézségek árán (darabjainak 20 fillér) lehetett jutni. Egyik fél czitrom levéből csináltam több, mint fél liternyi savanyú vizet. Oda tettem mellém a sátorba és ott feküdtem lázban. Egyszer lázálmomban észreveszem egy tizedes el akarja venni mellőlem a limonádém. Utána kaptam és gazembernek neveztem. Azzal védekezett, hogy ő friss vizet akart bele hozni. Hát ily gyalázatosak. Kileste, hogy csináltam, kivárta, hogy elaludjam, és a lázbeteg orvosságát, amit utolsó pénzemért könyörögtem, el akarta rabolni. Ilyenek a honfitársak. Leveleinket visszaadták, nem tudom miért.

VIII. 11. Szerda. Ma reggel valamivel jobban érzem magam. Éjjel is jobban aludtam. Lázam sincs. Igen elszomorított, hogy leveleinket tegnap visszaadták. Mikor fogják otthon megtudni, hogy fogoly vagyok? Ma fürödtünk. Úgy négy naponként egyszer, és az a jó, hogy kötelező. Ez alól nem lehet kibújni. Különben volna sok disznó, aki sohasem fürdene. Még egy helyes dolog a kényszer[ű] desinfektív. Sokan nem szeretik, de én örülök neki. Folyton köpködnek és ez tökéletesen eltünteti. Ma már jó étvággyal ettem. A koszt rendes volt.

VIII. 12. Csütörtök. Valamivel ismét jobban vagyok. Csak az aggaszt, hogy múlt hó 15-én írtam utoljára, azóta nem tudnak hírt felőlem, azt hiszik talán már nem is élek. Nagy csoda is, hogy élek, mert alkalom elég volt a meghalásra, minden perczben kétszer. Csak volna vagy 20 lírám. Annak örülök, hogy a férgektől teljesen kitisztultam. Már egy hete nem találok semmit fehérneműmbe[n]. 2. annak is, hogy az olaszok főznek. Itt nem adják ki a kezükből. Most olvastuk itt egy olasz újságban, hogy 17 ezer az osztrák–magyar fogoly, és 600 tiszt. Az is benne volt, hogy itt a foglyok olasz tisztek kezelése alatt van[nak], mert az olaszok rájöttek, hogy a magyar tisztek és altisztek ütik a legénységet, hát bizony így is van a dolog. Teljesen olasz vezetés alatt állunk, és így jó, és hogy nálunk a haza védelméért a botozás és pofon kijárt, ezt meg minden katona tudja.

VIII. 13. Péntek. Jobban vagyok valamivel. Sikerült tegnap egy igen előnyös üzletet kötnöm. Két kedves fiú van a másik századnál és azok a kávét nem szeretik, és megegyeztünk, hogy ők a kávé részüket nékem adják. Én adok érte kenyeret és makarónit. Ezzel két legyet ütöttem. Szomszédomnak, ki eddig megette a részemet, felkopik az álla. Igen savanyú arcot csinált, mert elesik egy csomó ennivalótól, pedig iszonyúan zabál. Bár csak egyszer adta volna a felét a kávéjának, de ezek itt nem olyanok. Ők szinte követelik, hogy adjon az ember, de visszafizetni, azt soha.

Ma hölgyek is meglátogattak bennünket. Kint vagyunk a vízből. Újságírók, papok, főtisztek igen sokszor látogatnak meg. Koszt rendes volt.

VIII. 14. szombat. Ma reggel már igen jól érzem magam. Étvágyam is kezd már megjönni, csak volna mit enni, de a húsleves és a makaróni már a nyakamon nő ki. Úgy utálom, ezek épp olyanok, mint nálunk: amit a háború elején elkezdtek főzni, azt végig főzik az egész háború tartamán.

Levegőbe repülő katonák a Domenica del Corriere 1916. május 21-ei számának címlapján Levegőbe repülő katonák a Domenica del Corriere 1916. május 21-ei számának címlapján (Forrás: www.goriziagrandeguerra.beniculturali.it)

Érdekes, még az olasz vicczlapok is úgy rajzolják a doberdói ütközetet, hogy a magyar baka a lövészárokból lő és jön a gránát. Látni a levegőben a fejeket, lábakat, kezeket repülni. Így is volt. Minket ágyúval tettek tönkre. Nem tudtunk se védekezni, se ellenállni. Mi a lövészárokban csak a halált vártuk. Nem lőhettünk senkire, ellenség nem mutatkozott, csak a gránát jött holtbiztonsággal. Mikor már kétharmadát agyonverte, akkor jött a támadás, de már be is voltunk kerítve. És bizony ily túlnyomó erővel mi, kik két napja se nem ettünk, se nem ittunk, teljesen kimerülve, az idegek összemorzsolva foglyok lettünk. Megtettünk mindent. Szégyenpírnak egyiknek az arczán sem kell égni. Ily borzalmas ütközetből csak hősök maradnak vissza.

Szólj hozzá!

Címkék: olasz hadifogság Brescia Vicenza Treviso Gunesch János

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr5316741008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása