„Támadás! Irány Sdraussina!”

2021.05.20. 07:00 :: StencingerNorbert

A kerékpáros zászlóalj harcai a 2. isonzói csatában

2021. május 23-án az olasz kerékpáros körverseny a Giro d’Italia mezőnye – soraiban két magyar versenyzővel – a Doberdó-fennsíkon és Peteano településen keresztül érkezik meg a goriziai célba. A verseny apropójából most azokra a kerékpárosokra emlékezünk, akik 1915 júliusában ezen a helyszínen harcoltak a Doberdó-fennsík védelmében…

 

Az Osztrák-Magyar Monarchia haderejében az állandó szervezésű kerékpáros alakulatok az 1911. július 4-én Ferenc József által jegyzett rendelkezés kiadása után jelentek meg. A kerékpárosok ekkor még nem önálló hadrendi elemként, hanem a császári és királyi 11., 20., 24., 29. vadászzászlóaljak negyedik századainak kerékpáros századokká szervezése során alakultak meg. Két évvel később önálló zászlóaljjá szervezték őket. A fent említett négy vadász alakulat közül három kiegészítése a királyi Magyarország területére esett. A 11-es vadászokat Győr, a 24-eseket Budapest, majd később Kaposvár is, míg a 29-eseket Losonc körzetéből sorozták. A felállítás után egy kerékpáros század három szakaszból és egy 2 géppuskával rendelkező kerékpáros géppuskás osztagból állt. Egy században 127-en szolgáltak és a parancsnokok századosi vagy főhadnagyi rendfokozatot viseltek. Mivel a lakosság körében ekkor még nem volt elterjedt a kerékpározás, az állomány feltöltése nem volt könnyű feladat, így sok esetben a grazi 3. hadtest területéről érkezett a pótlás a teljes a keretszámhoz. A kerékpáros alakulatok előnye a gyalogsági csapatokkal szemben a tűzerejük összetételéből, és a kerékpárok miatti nagyobb mozgási sebességükből adódott. Az olasz haderőben elsőként a Bersaglieri zászlóaljak kötelékében állítottak fel kerékpáros századokat.

Gyakorlatozás közben Grazban Gyakorlatozás közben Grazban
(Forrás: Wehap, Wolfgang – Das Fahrrad im Dienste des österreichischen Militärs)

Az Osztrák–Magyar Monarchia haderejében szolgáló kerékpáros zászlóalj a császári és királyi 7. lovashadosztály kötelékében az orosz hadszíntéren eltöltött szolgálat után Karintia érintésével 1915. július 17-én érkezett meg az Isonzó mellé. A reifenbergi kirakodás után a Doberdó-fennsíkot védő temesvári VII. hadtest parancsnokságának az utasítására Comen érintésével Sistinába vonultak, ahol az ott állomásozó tengerészdandár kötelékébe kerültek. Másnap, július 18-án a 2. isonzói csata első napján a zászlóalj egyik százada felváltotta a tengerészek alakulatát az I. számú partvédelemi szakaszban. A tengerparti szolgálat azonban nem tartott sokáig, mivel már a délutáni órákban megérkezett az új parancs, hogy a zászlóalj július 20-án meneteljen Mavhinjébe. A parancsot még indulás előtt módosítják, az új cél most már Nabresina lett, amely azonban – mint majd olvashatjuk – gyorsan megváltozott.

A csapatok helyzete a második isonzói csata kezdetén A csapatok helyzete a második isonzói csata kezdetén
(József főherceg: A világháború, amilyennek én láttam, Magyar Tudományos Akadémia kiadása 1928. 2. kötet. 14. melléklet)

Miközben a kerékpárosok az útra készülődtek, az arcvonalon vadul tombolt a második isonzói offenzíva. Az olasz csapatok hatalmas túlerőben támadták a Doberdó-fennsík hevenyészve, kőkerítésből, szögesdrótból nagyobb sziklákból kialakított védelmi állásait. A magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály, illetve császári és királyi 17. gyaloghadosztály ezredei, kiegészülve számos alakulattal, súlyos veszteségek árán védekeztek, de mégis sok esetben kritikus helyzet alakult ki: a fennsík védelmi központjának, a Monte San Michele magaslat elfoglalásának a réme is fenyegetett, amely beláthatatlan következményekkel járt volna.

Kerékpáros alakulat gallérjelvénye Kerékpáros alakulat gallérjelvénye
(Kajon Árpád gyűjteményéből)

A kritikus helyzetben az olasz csapatok visszaszorításához minden alakulatra szükség volt: „Törekedtem továbbá minden más, csak valahogy rendelkezésemre álló erőt az északi szárny támogatására küldeni, hogy a küszöbön levő — talán döntő — eseményekkel végső összeomlás nélkül megtudjunk küzdeni. Csoporttartalékom már nincsen; Koudelka ellentengernagynak, a 187. dandár parancsnokának parancsot küldtem, hogy a Sistianában levő kerékpáros zászlóaljat azonnal indítsa útnak hozzám Kostanjevicára, hol személyesen fogom annak a további parancsot megadni” – emlékezett a Doberdó-fennsíkot védő temesvári VII. hadtest parancsnoka, József főherceg a csapatai szorongatott helyzetére háború után megjelent naplójában.

Kerékpárosok pihenője Kerékpárosok pihenője
(Hermann Attila gyűjteményéből)

Mozgósították tehát tengerparti szolgálati helyükről a kerékpárosokat, akik a parancs értelmében 1915. július 20-án Sistianából Kostanjevicára indultak. „Segédtisztemmel együtt gépkocsin előre sietve már 16h-kor Kostanjevicaba beérkezve a VII. hadtest vezérkari főnöke Boog tábornokhoz utasít, kinek zászlóaljam a másnapi támadáshoz alárendeltetett. Kostanjevicában jelentkeztem Boog tábornoknál, ki a 12. hegyidandár parancsnokához utasít, kit 19h -kor Gabrije grn-ben megtalálva, tőle azt a szóbeli parancsot kapom, hogy Rubbián át előnyomulva, július 21-én 1 h-kor a 93/1. zászlóaljjal együtt Boschininél támadásra készen álljak.” – emlékezett Schönner Odiló ekkor alezredes, a kerékpáros zászlóalj parancsnoka a feletteseivel való találkozásra. Schönner ekkor értesült a kialakult kritikus helyzetről, amelyre József főherceg a háború után így emlékezett: „Délután 5 óra felé a helyzet az én csoportomnak északi szárnyán a legsúlyosabb aggodalmakra ád okot, majdnem reménytelen és kétségbeejtően válságos. Ennélfogva eltökéltem magam az egységes, lehetőleg átkaroló ellentámadásra az összes rendelkezésemre álló utolsó erőmmel a 20. honvédhadosztályt szorongató ellenség ellen, hogy a válságot eldöntsem... Erre ezidő szerint rendelkezésemre áll a 93. hadosztálynak 6 zászlóalja, a 12. hegyidandár, a kerékpáros zászlóalj, a 17. ezred menetzászlóalja […] és a 2. hegyidandár két zászlóalja. A nevezett csapatokat Boog tábornok alá rendeltem és megparancsolom neki, hogy az északi szárny mentesítésére irányuló ellentámadást csak alkonyat után hajtsa végre. Ha azonban a Monte San Michele — amitől félek — elesik ameddig az előkészületek megtörténnek, kövessen el mindent, hogy azt visszaszerezze. (Op. 959/55. szám.)”

Azt Osztrák-Magyar Monarchia haderejében rendszeresített M10 mintájú „Waffenrad Klapprad” Steyr kerékpár Azt Osztrák-Magyar Monarchia haderejében rendszeresített M10 mintájú „Waffenrad Klapprad” Steyr kerékpár
(Forrás: fahrradsalon.at)

A kerékpáros alakulat csak az esti órákban érkezett meg, vizet vételeztek, a kerékpárjaikat Rupában letették, majd Rubbián át Boschinibe vonultak, ahova az éjfélkor beérkeztek. Ezekben a napokban a kerékpárosok mobilitásukról tettek tanúbizonyságot: a júliusi hőségben a tengerpartról viszonylag gyorsan, mindössze 5 óra alatt, felértek a Doberdó-fennsík északi részén levő új állomáshelyükre. Érkezés után az alakulat parancsnoka tájékozódásra indult, miközben újabb eligazítást kapott: „Július 21-én éjfélkor a vasút mentén előresietek a rubbia-i vasúti megállóhelytől 1 km-re nyugatra levő vasúti átereszhez, a 4. honvéd gyalogezred parancsnokának álláspontjához. Jelentkezem és jelentem a 12. hegyidandár parancsnokától kapott parancsomat, mire tőle az általános helyzetről való tájékoztatás után következő szóbeli parancsot kapom: »A kerékpáros zászlóalj a vasút mentén állásban levő két honvédszázad maradványaival együtt parancsnokságom alatt a völgycsoportot; Markó százados pedig zászlóaljával, a 93/1. zászlóaljjal és a Mt. S. Michele északi lejtjén levő egy honvédszázaddal a hegycsoportot képezi. Támadás! Irány Sdraussina! A völgycsoport csak akkor indítsa meg támadását, amikor a hegycsoport támadása érezhetővé válik!” Ezt követően a parancsnok visszatért alakulatához és a csapatok parancs alapján elfoglalták a számukra kijelölt helyet.

A zászlóalj helyzete a támadás kezdetekor A zászlóalj helyzete a támadás kezdetekor
(Forrás / vitéz Schönner Odiló: A kerékpáros zászlóalj szerepe a második isonzói csatában. Magyar Katonai Szemle 1933. 1. negyedév, 3. füzet 32.o)

Előnyt jelentett, hogy békeidőben a zászlóalj határvédelmi feladatokat látott el a térségben, ezért az alakulat parancsnoka és tagjai is jól ismerték a környéket. Hogy meglegyen a megfelelő összeköttetés a kialakított támadócsoportok a hegycsoport és völgycsoport között: „a hegycsoport parancsnokának zászlóaljam egyik vadászát bocsátottam vezetőként rendelkezésére, aki Boschinibe való, itt nőtt fel s a terepet gyermekkora óta ismeri.”

Közben megérkezett a parancs is az ellentámadásra, amelynek értelmében a tüzérségi előkészítés hajnali két órakor, míg a gyalogsági támadás négykor kezdődött. A támadás megkezdésekor a kerékpáros zászlóalj a vasútvonaltól északra és délre indul meg előre. Egy század a vasúti megállóhely és a honvédek jobb szárnya között a sínpálya mellett a völgycsoport biztosítása céljából felfejlődik, míg a negyedik század Boschiniben tartalékban marad. A két előrenyomuló század előre megy a honvédek vonalába és az úton, illetve az Isonzó partján egy-egy járőrt küld előre.

A vasútvonal napjainkban, ahonnan egykor a kerékpáros alakulat katonái támadásra indultak A vasútvonal napjainkban, ahonnan egykor a kerékpáros alakulat katonái támadásra indultak (Rózsafi János felvétele)

Az elfoglalt helyzetükben reggel fél nyolckor érkezett egy jelentés a hegycsoportól, miszerint a terv szerint nyomulnak előre, és már a Sdraussinától keletre található magaslaton harcolnak. A hírre a völgycsoport is megkezdte az előrenyomulást. A kerékpárosok minden összecsapás nélkül elérik Peteanót, de a településtől nyugatra mintegy 500 lépésnyire levő vasúti átjárónál ellenséges csapatok gyülekezését észlelték. Gyors döntés született, az ellenséget meg kell támadni. Ezzel azonban magukra vonták az Isonzó északi partján tartózkodó ellenséges csapatok figyelmét, akik heves géppuskatűzzel támadták őket. A szintén az Isonzó túlpartján levő Monte Fortin magaslatról pedig tüzérségi támadással válaszoltak az olaszok a kerékpárosok előnyomulására. Ebben a hatalmas oldalazó tűzben a századok pár perc alatt 1 hősi halott és 13 sebesült veszteséget szenvedtek el. A hadvezetőség felismerte a veszélyt: a kerékpárosok további támadási területét az ellenség tüzérsége az ellenőrzése alatt tartja, illetve a Monte San Michele északnyugati lejtőjéről az Isonzó irányába visszavonuló ellenség felismerte az őt keleti irányból fenyegető veszélyt, mozgósította tartalékait és ezzel az oldalazó támadást megállította.

A zászlóaljat a fényes nappal végrehajtott támadás során a nagyobb veszteségektől a békében szerzett helyismerete mentette meg: „a mélyedéseket kihasználva rajonként, bokortól-bokorig előre gyülekezett. 28 fő veszteség árán a zászlóalj 1 h-ig a honvédek balszárnya mögött, mint tartalék csoportosul, anélkül azonban, hogy ezen a napon harcba lépett volna.”

Egykori vasúti átjáró Peteano közelében napjainkban Egykori vasúti átjáró Peteano közelében napjainkban
(A képen Pintér Tamás – Rózsafi János felvétele)

Az olasz túlerő következtében a támadó csapatok kénytelenek voltak meghátrálni: „Amikor tehát az egész napon át tartó hullámzó harcok után a hegycsoport végleg visszament a Mt. S. Michele nyugati lejtőjére, a sötétség beálltával a völgy csoport is eredeti állásaiba vonult vissza s a megtépázott kerékpáros zászlóaljat az Isonzó mentért arccal északnak álló századának kivételével a honvédek mögé tartalékba rendelték” – emlékezett a zászlóaljparancsnok a visszavonulásra.

Az elkövetkező napokban, a zászlóalj tartalékban az ellenség által belátott területen bokrok alá elbújva, oldalazó ellenséges tűzben feküdt, az egyik század tért csak vissza eredeti állásaiba a vasút mentén. Az harcok hevességében egy kis szünet állt be, így megoldható volt a csapatok élelmiszerrel való ellátása, illetve az egyes nagy veszteséget szenvedett csapatok leváltása. Ez nem vonatkozott a kerékpárosokra. Ők ugyanis a csapatok átcsoportosításának köszönhetően július 24-én átvették a cs. és kir. 93/I. zászlóalj Isonzó mentén fekvő állásait. A csapatok mozgását és a felváltásokat nehezíti a mostoha időjárás is: a csapatmozgásokat ugyanis nagy zivatarban és záporesőben kell végrehajtania a katonáknak.

Kerékpáros zászlóalj helyzete 1915. július 30-án Kerékpáros zászlóalj helyzete 1915. július 30-án
(Forrás: HM HIM Hadtörténelmi Levéltár)

Az elkövetkező napokban az olaszok újabb kisérleteket tettek a Monte San Michele elfoglalására. Mivel a kerékpárosok állásai a magaslat északi lejtőjén voltak, nem estek az offenzívák fő irányába, ezért a tüzérségi támadásokon kívül gyalogsági rohamokban kevésbé voltak kitéve. Így a harcok szünetében a kerékpárosok az állásaik megerősítésével foglalkoztak, amelyet azonban az olasz tüzérség nagyban nehezített. Az építő munka közben a következő kézitusára július 26-án kerül sor, amikor is az állások közé beszivárgott kisebb ellenséges csapatokat szorították vissza.

A kolera által is gyengített kerékpáros zászlóalj július 27-étől augusztus 8-ig a temesvári VII. hadtest északi szárnyán, az Isonzó melletti állásaiban maradt. Ekkor József főherceg így rendelkezett: „Az éj folyamán a derék kerékpáros-zászlóaljat a 4. honvéd gyalogezred fogja fölváltani. Ezen kerékpáros-zászlóalj kiváló parancsnoka Schönner alezredes vezetése alatt fényes hősiességgel és kitartással dicsőségesen küzdött itt. Holnap Ovcja Dragára menetel és onnét vasúton viszik el."

Az alakulat ezzel a Doberdó-fennsík védelmében vívott harcait befejezte. A zászlóalj a 2. isonzói csatában a szolgálatban töltött 22 nap alatt csupán három nap használta kerékpárját, igaz ezalatt összesen 67 kilométert tett meg. A fennmaradó 19 napon állásharcokban vett részt, ahol szinte végig védekezett, mindössze egyszer támadott.

A bő három hetet a zászlóalj parancsnoka így összegezte a 1933-ban megjelent munkájában: „A zászlóaljnak eme hadtest jobb szárnyán való meghagyás a hadtestparancsnokság részéről kerékpáros alakulatok sajátosságainak és későbbi alkalmazási lehetőségeinek messzemenő szemelőtt tartására vall s egyben megfontolt kimélési célzatosságot is mutat. A hadtest a zászlóaljat nem fenn a Karszt fennsíkon, az ellenséges tüzérségi tűznek legjobban kitett arcvonalrészein veti be, hol kerékpárjait egyáltalán nem tudta volna kihasználni, hanem szárnyán arra a helyre teszi, hol kevesebb veszteségeknek van kitéve s ahonnan az Isonzó mentén vezető utakon esetleg még kerékpáron is Sdraussina, vagy Görz irányában eltolható lett volna. […] A VII. hadtestparancsnok a előrelátásának köszönheti a kerékpáros zászlóalj, hogy a 2. Isonzói csatából reája, mint kerékpárosra még váró későbbi kerékpáros alkalmazásokat megengedő állománnyal és anyagi veszteségek nélkül került ki és jutott a Pustertalba.

Talán azt is, hogy a világháború végéig megmaradt kerékpárosnak!”

Felhasznált irodalom:

• HM HIM Hadtörténelmi Levéltár, I. világháborús gyűjtemény, Magyar Királyi 20. honvéd gyaloghadosztály iratanyaga

• József főherceg: A világháború, amilyennek én láttam, Magyar Tudományos Akadémia kiadása 1928. 2. kötet.

• Kiss Gábor: Drótszamár a hadseregben – Kerékpárosok az Osztrák-Magyar haderőben (letöltés ideje: 2021. 05. 6.)

• Pintér Tamás-Rózsafi János-Stencinger Norbert: Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében, Budapest 2017.

• Schönner Odilo: Kerékpáros századok. Magyar Katonai Közlöny 1921/9. 221–228.

• Schönner Odilo: Kerékpáros zászlóalj szerepe a 2. isonzói csatában. Magyar Katonai Szemle 1933/3. évfolyam 1. negyedév. 28-41.

• Wehap, Wolfgang: Das Fahrrad im Dienste des österreichischen Militärs …mit besonderer Berücksichtigung von Bezügen zur Steiermark (letöltés ideje: 2021. 05. 6.)

Külön köszönet Hermann Attilának, Kajon Árpádnak és Rózsafi Jánosnak a fényképek közreadásáért!

3 komment

Címkék: doberdó Giro dItalia kerékpáros zászlóalj Schönner Odiló

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr3316561842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

THorváthAttila 2021.05.20. 09:38:25

Nagyon érdekes ez a cikk! A 67 km - gondolom többnyire málhával és nem "kerékpárutakon" - laikus szemmel elég jó teljesítménynek tűnik. Nem találtam rá forrást (bár csak nagyjából keresgéltem rá) mennyi cuccot vittek magukkal? A hivatkozott irodalomban van egy kép géppuskás lőszerszállítókról, a legtöbb képen viszont nem sok málha látszik. Vagy mindenképpen beleszámolták, hogy a biciklit is vinniük kell időnként?

StencingerNorbert · http://nagyhaboru.blog.hu 2021.05.20. 13:16:12

@THorváthAttila: A Doberdó-fennsíkon található utak egy része ma is köves, kavicsos borítású. Bár a hadvezetőség nyilván igyekezett olyan helyre beosztani az alakulatot, ahol könnyen tudtak mozogni a jobb úthálózat miatt, de a harci helyzet – mint jelen esetben is – sokszor ezt átírta. Az utakon való kerékpározás mindenképpen nehéz volt, és akkor még nem beszéltünk a mediterrán hőmérsékleti viszonyokról, a nyári hőségről vagy vízhiányról, amelyekre többször panaszkodtak az itt harcolók. A kerékpárokat sem hasonlíthatjuk a maiakhoz (kerék, fogaskerék, súly stb.) semmilyen tekintetben. Egy 1929-ben megjelent szakirodalomban 18-20 kilogrammban adták meg egy katonai kerékpár súlyát, gondolom ez 14 évvel korábban sem lehetett sokkal könnyebb.
A katonák felszereléséről Bálint Ferenc a blogon a Műhelyben közölt tanulmányában (nagyhaboru.hu/vhblog/media/image/workshop/BalintFerenc_Felszereles.pdf) ír részletesen, ahol egy gyalogos katona esetében 24.4 kg tömeget említ a felszerelés súlyának. A felhasznált irodalomban említett Kiss Gábor által jegyzett írásban arsmilitaria.blog.hu/2021/01/28/drotszamar_a_hadseregben az 5. képen látható egy kerékpáros katona fényképe. Ez jól szemlélteti a kerékpáros katonák esetleges leterheltségét. Nem vagyok a katonai felszerelés szakértője, de ránézésre ez sem lehetett könnyű, bár hozzáteszem, hogy minden kerékpáros századhoz rendeltek két teherautót, akik – gondolom – segíthettek a szállításban, bár elsődleges feladatuk a lőszerutánpótlás biztosítása volt.
A Doberdó védelmében vívott harcaik előtt a kerékpárokat Rupán letették, és ezt követően gyalogosként szolgáltak tovább.

THorváthAttila 2021.05.20. 14:09:50

@StencingerNorbert: Köszönöm a választ! Látszik, hogy akkor a kerékpárosoknak se lehetett könnyű...

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása