A zentai gimnázium a Nagy Háború idején

2020.09.17. 07:00 :: MolnárTibor

Az 1914 nyarán kirobbanó első világháború az élet valamennyi területét érintette, nem volt ez alól kivétel az oktatás sem. A zentai gimnáziumban is gyökeresen átalakult az élet. Megváltozott az oktatás helye, módja, s a tananyag is a háborúra készítette fel a tanulóifjúságot. A tanári kar és a diákság egy része hadba vonult, sokan nem is tértek többé vissza. A háború végén pedig egy új hatalom szállta meg az intézmény épületét…

 

A zentai gimnázium, hivatalos nevén Zentai Államilag Segélyezett Községi Főgimnázium 1876. október 5-én – a szabadkai, a bajai, az újvidéki és a zombori után Bács-Bodrog vármegyében ötödikként – kezdte meg működését, ekkor még négyosztályos algimnáziumként. A zentai csata 200. évfordulójára, 1897 szeptemberében megnyílt a tanintézmény ötödik osztálya, majd a következő években fokozatosan a magasabb osztályok: a XX. század fordulójára már teljes főgimnáziumként működött. Ekkorra már égetően szükségessé vált, hogy az intézmény új épületbe költözzön. Az épület tervét – amelyet az 1908-ban Londonban megrendezett magyar kulturális kiállításon aranyéremmel jutalmaztak – Berzenczey Domokos városi mérnök, valamint Szabó Mihály építőmester készítették. A főtér délkeleti sarkában elhelyezett, 63 helyiségből álló, 1800 m2 alapterületű épületet 1910-ben adták át.

A zentai gimnázium épülete az 1910-es években A zentai gimnázium épülete az 1910-es években

Az 1914 nyarán kirobbanó első világháború az élet valamennyi területét érintette, nem volt ez alól kivétel az oktatás sem. A zentai gimnázium korszerű épületében 1914. augusztus 12-én a Vöröskereszt hadikórházat rendezett be. A gimnázium az 1914/15-ös tanévet a központi állami népiskola épületében kezdte meg, ahol két váltásban folyt az oktatás: a gimnazisták délelőtt – 8 és 13 óra között – jártak iskolába, az elemisek és a tanonciskolások pedig délután.

A gimnázium épületében működő első világháborús hadikórház bélyegzőjének lenyomat A gimnázium épületében működő első világháborús hadikórház bélyegzőjének lenyomata

Az 1914/15-ös iskolaévben az 1896-os és 1897-es korosztályokból összesen 30 tanulót soroztak be katonának, míg az 1915/16-os tanévben az 1898-as korosztályból 17 tanulót. A katonai szolgálatra besorozott 12 nyolcadik osztályos tanuló vizsgáit 1915. március 26–27-én szervezték meg, míg az írásbeli érettségi vizsgákra 1915. május 17–19-e között került sor. Mennyiségtanból – a háború jegyében – a diákoknak a következő feladatot kellett megoldaniuk: „A most folyó világháború az Osztrák–Magyar Monarchiának napi 22 millió koronába kerül. Feltéve, hogy a háború 500 napig tart, az okozott költség mily évi anuitással volna letörleszthető 65 év alatt 4% mellett?”

Az 1915/16-os tanév egyik matematikai érettségi feladata a következőképpen hangzott: „Egy léghajó légi megfigyelőjének feladata az, hogy meghatározza az ellenség által újonnan épített vasúti épület távolságát az ütegtől, ha a léghajó emelkedési szöge 47º15', a léghajóból nézve az üteg és a vasúti épület irányai által alkotott szög 78º22,5' és a magasságmérő a léghajóban 1560 métert jelez. Milyen távol van az üteg a vasúti épülettől?”

Az ilyen, és hasonló feladatok azért voltak fontosak, mert a hadsereg a besorozott érettségizett fiatalok zömét tartalékos tiszti iskolába irányította. Ennek sikeres elvégzését követően altiszti rendfokozatban kerültek csapataikkal a frontra, ahol később tisztekké léphettek elő.

A tanárok az iskolán belül hazafias, a háború és a győzelem fontosságát magyarázó előadásokkal, valamint a növendékek háborús jótékonyságának szervezésével igyekeztek hozzájárulni a háborús erőfeszítésekhez. A tanárok közül egyesek az iskolán kívül bekapcsolódtak a Vöröskereszt tevékenységébe, de a nyári szünetben díjmenetesen szolgálatot teljesítettek a városi közigazgatásnál, valamint az adóhivatalnál, ahol a bevonulások miatt hiány mutatkozott képzett munkaerőből.

Sebesültek a zentai hadikórház udvarán Sebesültek a zentai hadikórház udvarán
(Az eredeti fotó Nagy Zámbó Ibolya tulajdonában)

A tanintézmény igazgatói tisztségét 1916. március 16-a és 1920. november 8-a között Veress Árpád töltötte be. Az 1916/17-es tanévben a gimnázium tantestülete 23 tagból állt: az igazgató mellett azt 14 rendes- és egy helyettesítő tanár, tornatanár, iskolaorvos, énektanár és négy hitoktató alkotta.

1915 és 1917 között a gimnáziumi pénzalapokból 20.600, a tanárok saját pénzükből 73.050, a diákok pedig 22.600 korona hadikölcsönt jegyeztek. A diákság a jótékonysági gyűjtésekben is tevékenyen részt vett. Az iskola a háborút követően múzeumot kívánt létrehozni, ezért a diákok a háborús emléktárgyakat is gyűjtötték.

Az igazgatói jelentés szerint a háborús helyzet nem hatott előnyösen a tanulmányi előmenetelre. A fiúkat lekötötte a hadi események követése, de zavarták őket a családokban bekövetkezett nehézségek is. Ennek következtében a háborús években a szorgalom hanyatlott, és a szülői felügyelet hiánya miatt a magaviselet is hátrányosan alakult. A tanulók létszáma a békebelihez viszonyítva eleinte némileg visszaesett: az 1912/13-as tanévben első osztályba 70 (59 zentai és 21 vidéki), míg az 1915/16-osban 65 (48 zentai és 17 vidéki) diák iratkozott be. Az 1916/17-es tanévben 87-en, az 1917/18-asban pedig 113-an iratkoztak első osztályba.

Az 1917/18-as tanévre vonatkozó jelentés nem rejtette véka alá a háborúnak az intézmény munkájára gyakorolt hatását: „Az oktatásra e tanévben hármas veszedelmet jelentett a háború. Ezek: az ideiglenes épület céltalan volta, a szénhiány miatti januári szünet s a szülői ház apátlansága. Ezek valósággal mint csapások nehezednek ránk, s a tanítási eredmény visszaesését eredményezték. A bukottak százaléka 31,1%, soha sem volt ilyen magas ennél az intézménynél.”

A zentai gimnázium 1915/16-os tanévre vonatkozó értesítőjének borítója A zentai gimnázium 1915/16-os tanévre vonatkozó értesítőjének borítója

A korszerű épületet a gimnázium csak 1918. június 20-án kapta vissza, lepusztult állapotban. A városi hatóság haladéktalanul hozzálátott a károk szanálásához, a katonai kincstár pedig kártérítést ígért.

1918 nyarán Zenta városa 450 erdélyi gyermeket fogadott nyaralásra, amely akcióból a gimnázium is kivette részét.

A spanyolnátha járványszerű terjedése miatt 1918. szeptember 27-e és november 4-e között szünetelt az oktatás.

Engedelmeskedve a mozgósítási parancsnak, a zentai tanintézmény tanárai, oktatói és egykori diákjai közül sokan hadba vonultak. A tanári karból a következők szolgáltak a háborúban.

Dr. Glücksthal Andor (Zenta, 1876 – Auschwitz, 1944) iskolaorvos katonai szolgálatot teljesített.

Dr. Hacker Kálmán tanárt népfelkelőként 1915. június 17-én hívták be. Előbb őrszolgálatot teljesített, majd a népfelkelő parancsnokságon teljesített irodai szolgálatot. 1916 januárjában szabadságolták.

Szőke Dezső tanár 1917. április 23-án vonult be, és őrszolgálatot teljesített. 1917 októberének végén felmentették a további szolgálat alól.

Veres Árpád tanár 1915. augusztus 17-én vonult be önkéntesként Szabadkára, a m. kir 6. honvéd gyalogezredhez. Az alapkiképzést követően a budapesti tiszti iskolába vezényelték, de betegség miatt hamarosan leszerelték.

Víg Lajos tanár 1915. február 15-én önkéntesként vonult be Szabadkára a cs. és kir. 86. gyalogezredhez, ahol a kisegítő hadikórházhoz osztották be. Később a milowitz-i (ma: Milovice, Csehország) hadifogolytáborban teljesített szolgálatot. 1917 augusztusában szabadságolták.

A zentai gimnázium oktatógárdájából Nagy Gusztáv honvédfőhadnagy, hivatásos tiszt hősi halált halt. Alhón (Vas vm.) született 1885-ben, a m. kir. 6. szabadkai honvéd gyalogezredben szolgált, és a 7., valamint 8. osztályos diákok katonai képzését – amit az 1908/09-es tanévtől vezettek be – végezte 1910-től. A szerb hadszíntéren vívott harcokban esett el 1914. november 7-én. Szülei és ifjú hitvese óhajára holttestét – két héttel később – a budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Nagy Gusztáv főhadnagy halálesetének bejegyzése 174. sorszám alatt a szabadkai m. kir. 6. honvéd gyalogezred anyakönyvében Nagy Gusztáv főhadnagy halálesetének bejegyzése 174. sorszám alatt a szabadkai m. kir. 6. honvéd gyalogezred anyakönyvében

Az egykori diákok közül a háború során többen hősi halált haltak:

Bata Miklós (21 éves) m. kir. 6. honvéd gyalogezredbeli hadapród 1915-ben az orosz hadszíntéren vesztette életét.

Bíró Miklós (Zenta, 1895) tüzérzászlós – aki 1913-ban érettségizett – 1916. szeptember 26-án az orosz hadszíntéren esett el.

Bűn Vince (Zenta, 1896) a m. kir. 3. honvéd gyalogezred hadapródjelöltjeként 1916-ban a Doberdó-fennsíkon (olasz hadszíntér) adta életét a hazáért.

Tábori lap, amely Bűn Vince debreceni 3-ik honvéd gyalogezredbeli hadapródjelöltnek 1916-ban a Monte San Michelén (Doberdó-fennsík, olasz hadszíntér) bekövetkezett hősi haláláról értesíti szüleit 

Tábori lap, amely Bűn Vince debreceni 3-ik honvéd gyalogezredbeli hadapródjelöltnek 1916-ban a Monte San Michelén (Doberdó-fennsík, olasz hadszíntér) bekövetkezett hősi haláláról értesíti szüleit Tábori lap, amely Bűn Vince debreceni 3-ik honvéd gyalogezredbeli hadapródjelöltnek 1916-ban a Monte San Michelén (Doberdó-fennsík, olasz hadszíntér) bekövetkezett hősi haláláról értesíti szüleit

Döme László (Zenta, 1886) zentai telekkönyvezető, a m. kir. 6. honvéd gyalogezred tartalékos honvéd hadnagya 1916-ban, az orosz hadszíntéren esett el.

Farkas Endre (Győrszentmárton, 1892) joghallgató – aki 1912-ben érettségizett – a cs. és kir. 19. gyalogezred hadapródjelöltjeként 1915. május 4-én, harctéren szerzett betegség következtében hunyt el.

Heiszler–Gyurgyovánszki Ferenc (Zenta, 1893) gyógyszerész – aki 1911-ben érettségizett – a m. kir. 1. budapesti honvéd gyalogezred hadapródjaként 1915. május 18-án vesztette életét.

Heiszler–Gyurgyovánszki Ferenc m. kir. 1. honvéd gyalogezredbeli zászlós haláleset-felvételi okirata Heiszler–Gyurgyovánszki Ferenc m. kir. 1. honvéd gyalogezredbeli zászlós haláleset-felvételi okirata

Piacsek Ferenc joghallgató – aki 1912-ben érettségizett – 21 évesen, a m. kir. 29. népfelkelő gyalogezred hadapródjelöltjeként 1915-ben vesztette életét.

Dr. Skultéty János (Zenta, 1891) zentai ügyvéd a m. kir. 29. honvéd gyalogezred hadapród őrmestereként a szerb hadszíntéren esett el 1914. november 12-én, Boszniában helyezték örök nyugalomra.

Virág László (Mohol, 1897) – aki 1915-ben érettségizett – a cs. és kir. 86. gyalogezred hadapródjaként 1916. június 6-án, az orosz hadszíntéren halt hősi halált.

Vuković Milivoj (Zenta, 1894) – aki 1914-ben érettségizett – a cs. és kir. 86. gyalogezred hadapródja az orosz hadszíntéren vívott harcokban estek el 1916. június 4-én.

Zakkay József (Dés, 1893) joghallgató – aki 1911-ben érettségizett – a cs. és kir. 1. tábori vadászzászlóalj hadapródjaként 1915. március 2-án esett el.

1918 novemberében véget ért az első világháború. Az 1918. november 13-án aláírt belgrádi egyezmény értelmében a szerb csapatok november 16-án Zentán is megjelentek, és november 29-én lefoglalták a gimnázium épületét. A tanintézmény ismét a központi elemi iskola épületébe kényszerült. Azonban 1919. január 20-án ezt is kénytelenek voltak elhagyni, mert oda francia katonákat szállásoltak be. Ezt követően hat osztály az alsóvárosi népiskolába, hármat pedig a Boros-féle óvodába helyeztek el. A felekezeti hittant a tűzoltólaktanyában voltak kénytelenek megtartani. 1919. április 22-én sikerült visszakapni az épületet, amelyben számos kár keletkezett. 1919. július 13-tól 20-ig a katonák ismét megszállva tartották az épületet, ezt követően újra a tanítás szolgálatába került.

A zentai gimnáziumot 1918. december 12-ig a szegedi tankerületi főigazgatóság felügyelte, ezt követően már az újvidéki főigazgatóság hatáskörébe került.

A trianoni békeszerződés aláírását követően Sándor trónörökös 1920. június 26-án átutazott Zentán. „Zentára érkezvén a tanári kar testületileg jelent meg a fogadásnál. Őfelsége megszólította az igazgatót, s megkérdezte tőle, hogy hány gimnázium van Zentán, hány osztály és hány tanuló van, s milyen a gimnázium tannyelve” – jegyezte fel a gimnázium értesítője. Az igazgató udvariasan referált, hogy az intézet 11 tagozatán 449 tanuló tett vizsgálatot – magyar nyelven. A régens válaszát ugyan nem ismerjük, de tény, hogy Veress Árpád igazgatót 1920 novemberében felmentették tisztségéből. Helyébe Vukičević Nenádot nevezték ki, amivel a zentai gimnáziumban is megtörtént az impériumváltás.

Szólj hozzá!

Címkék: veszteség Zenta hadikórház veszteségkutatás

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr5516199934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról