A Monarchia katonája

2020.09.11. 07:00 :: BallaTibor

Schamschula Rezső tábornok élete

A Nagy Háború centenáriuma alkalmából az elmúlt években egy kisebb könyvtárat megtöltő publikáció látott napvilágot a hazai szerzők tollából. A korszak iránti nem szűnő érdeklődést mutatja, hogy a száz éves évforduló lezárulását követően is folyamatosan jelennek meg az első világégés kiemelkedő személyiségeinek életrajzait, katonai pályáját a nagyközönséggel megismertetni kívánó kötetek. Ezek közé tartozik Kajon Árpád és Suslik Ádám Schamschula Rezső tábornokról írt, a Magyar Napló kiadásában 2019-ben megjelent kötet is.

 

A szakmai érdeklődés azért is indokolt, mivel az Osztrák–Magyar Monarchia egységes első világháborús tábornoki karának néhány jelesebb képviselőjéről magyar nyelven csak az utóbbi két évtizedben jelentek meg összefoglaló életrajzok. (A Blog olvasói előtt bizonyára jól ismert Pollmann Ferenc Tersztyánszky Károlyról és Bánlaky (Breit) Józsefről, továbbá Ligeti Dávid Arz Arturról írt monográfiája).

Az említett könyvek méltó folytatásaként látott napvilágot 2019-ben Kajon Árpád és Suslik Ádám tollából simontornyai Schamschula Rezső altábornagy életéről egy tetszetős kiállítású hiánypótló kötet, amelyben a szerzők az egyik meghatározó magyar származású és identitású császári és királyi tábornok életrajzát, katonatiszti pályájának és első világháborús tevékenységének főbb állomásait foglalják össze nagy alapossággal és tárják az olvasók elé.

A kötet borítója A kötet borítója

A könyvből megismerjük Schamschula Rezső (a közös hadsereg sematizmusaiban következetesen német írásmóddal, Rudolf Schamschula néven szerepelt, s éppen emiatt gyakran tévesztik őt össze a Nagy Háborúban szintén altábornagyi rangot elért, tőle nyolc évvel fiatalabb Rudolf Schamschula tábornokkal, akivel unokatestvérek voltak) eredetileg Morvaországból származó családjának hátterét, a későbbi altábornagy iskolai tanulmányait, katonatiszti pályáját és szolgálati beosztásait az 1875-től 1914-ig tartó időszakban. Annak egyik érdekes epizódja volt Bosznia-Hercegovina okkupációjában való részvétele a 68. közös gyalogezred kötelékében, amelynek során fiatal hadapródként és hadnagyként értékes harctéri tapasztalatokkal gazdagodott. A leírtakból kiderül, hogy a tábornok a Monarchia haderejében tipikusnak mondható csapattiszti pályaívet futott be (folyamatos békehelyőrségi szolgálatát csupán a minden év őszén jól bevált sémák szerint végrehajtott, általában az uralkodó vagy a trónörökös részvétele mellett lezajlott, több hétig tartó császárgyakorlatok szakították meg), amelyet a császári és királyi hadsereg Magyar Királyságban állomásozó 58., 68., és 62. gyalogezredében kezdett, ahol tökéletes magyar és német nyelvtudását egyaránt kamatoztatni tudta. 1897 decemberében sok más, a történelmi Magyarország területén született tiszttársához hasonlóan ‒ valószínűleg magyar identitástudattól áthatva, valamint a gyorsabb előrelépés és karrier reményében ‒ „átigazolt” az osztrák–magyar szárazföldi fegyveres erő második vonalát képező, a dualizmus idején szinte önálló magyar haderőnek tekintett magyar királyi Honvédséghez, ahol a Nagy Háború végéig, sőt rövid ideig még 1919-20-ban is szolgált, s ért el közben tábornoki rangot.

Honvéd ezredesként 1909 novemberében Honvéd ezredesként 1909 novemberében

A szerzők a legnagyobb teret Schamschula Nagy Háború alatti tevékenységének szentelik a műben, amely a kötet terjedelmének 9/10 részét teszi ki. (Egyértelműen kiviláglik a könyvből, hogy a későbbi altábornagy számára az első világégés kitörése teremtett megfelelő alkalmat és lehetőséget katonai pályájának kiteljesedésére, valamint végül a hadtestparancsnoki beosztás és az altábornagyi rang elnyerésére. A háború kirobbanása nélkül, békeidőben nem tudott volna néhány év alatt ilyen karriert befutni, s valószínűleg dandárparancsnokként valamint vezérőrnagyként fejezte volna be nyugdíjazással végződő pályafutását a Honvédségnél.)

Értesülünk arról, hogy a tábornok a Monarchia számára mindkét fő hadszíntéren ‒ nevezetesen az orosz és az olasz fronton ‒ harcolt az első világégés során, ahol egyaránt részese volt az osztrák-magyar haderő vereségeinek és győzelmeinek. Megismerjük az általa irányított honvédek hősies helytállását, győzelmeit, ugyanakkor az elszenvedett vereségekről és veszteségekről is pontos képet kapunk.

A 41. honvéd gyaloghadosztály törzse 1914-ben, itt a középen álló Schamschula vezérőrnagy még a 82. honvéd gyalogdandár parancsnoka A 41. honvéd gyaloghadosztály törzse 1914-ben, itt a középen álló Schamschula vezérőrnagy még a 82. honvéd gyalogdandár parancsnoka

Az auktorok sorra veszik, mely fontosabb csatákban és ütközetekben vett részt Schamschula Rezső 1914 augusztusa és 1916 decembere között, a legjelentősebb hadszíntérnek számító orosz fronton a magyar királyi 82. honvéd gyalogdandár, majd 1915 júliusától a magyar királyi 41. honvéd gyaloghadosztály megbízott, 1916 januárjától pedig annak kinevezett parancsnokaként. (A teljesség igénye nélkül: a mozgóháború időszakában a lembergi csata, majd a védelmi harcok Galíciában, azután az állóháború a Kárpátokban 1914-15 telén, az 1915. május 2-i gorlicei áttörésben való részvétel, majd a központi hatalmak azt követő tavaszi-nyári hadjárata folyamán elért sikerek, az 1915 októberétől a Volhíniában folytatott állásharcok, az 1916. júniusi Bruszilov-offenzíva következtében elszenvedett kudarc és a visszavonulás).

Megbeszélés a 41. honvéd gyaloghadosztály parancsnokság épülete előtt Méhesfalván 1915. április 30-án Megbeszélés a 41. honvéd gyaloghadosztály parancsnokság épülete előtt Méhesfalván 1915. április 30-án

A kötetet tovább olvasva megtudjuk, hogy Schamschula Rezső 1916 decemberétől a 41. honvéd gyaloghadosztály élén (mellyel neve szorosan összeforrott) a dunai birodalom másik fontos hadszínterén, az olasz fronton harcolt. Választ kapunk arra a kérdésre, hogy az általa vezetett hadosztály miért védekezett olyan hatékonyan az 1917. májusában zajlott 10., majd az 1917. augusztus-szeptemberi 11. isonzói csatában, amelyek jelentős mértékben igénybe vették a Monarchia fegyveres erejét, valamint a birodalom rohamosan csökkenő anyagi és emberi erőforrásait.

A szerzők külön alfejezetet szentelnek az altábornagy csapatainak a központi hatalmak olasz hadszíntéren aratott legjelentősebb győzelmében, az 1917. október 24-én a német csapatokkal közösen végrehajtott caporettói áttörésben és a Piave folyóig történt előretörésben való részvételének, továbbá a hadműveletek záróakkordjaként a hadosztály 1917 novemberében a Piave deltájában folytatott sikeres harcainak. A mű írói részletezik a Schamschula irányította hadosztály szerepét az 1918. júniusi piavei átkelésben, annak a Montellón elért sikereit, végül az elkerülhetetlen visszavonulást az eredeti megindulási állásokba.

Báró Hazai Samu gyalogsági tábornok honvédelmi miniszter (balra) látogatása a 41. honvéd gyaloghadosztálynál 1916. március 15-én Báró Hazai Samu gyalogsági tábornok honvédelmi miniszter (balra) látogatása a 41. honvéd gyaloghadosztálynál 1916. március 15-én

Fontosnak érezték a szerzők, hogy foglalkozzanak a tábornoknak a császári és királyi XXIV. hadtest élén a világégés utolsó két hónapjában folytatott tevékenységével, valamint az 1918. november 4-én, a háború utolsó napján történt olasz hadifogságba esésével (mindez annak volt köszönhető, hogy a Monarchia hadserege még akkor is folytatta a küzdelmet, amikor a birodalom politikai értelemben már nem is létezett), a Nápoly melletti tiszti fogolytáborban vele történtekkel, majd onnan 1919 augusztusában történt hazatérésével is.

A Kajon-Suslik szerzőpáros végezetül nyomon követi Schamschula 1919 szeptemberében végbement nyugdíjazása utáni életének főbb állomásait (pl. a Fővezérség tábornoki igazoló bizottságában 1919-ben, majd 1923 és 1926 között a Vitézi Rend Veszprém Vármegyei Székének kapitányaként végzett tevékenységét, 1921. november 18-án címzetes gyalogsági tábornokká történt kinevezését), egészen 1931. április 20-án Budapesten bekövetkezett haláláig.

A mű íróinak érdeme, hogy számos korabeli jelentésből, dokumentumból, későbbi visszaemlékezésből, alakulattörténetből származó idézet, több tucat egykorú fénykép, térkép, harctéri vázlat is kiegészíti, illetőleg színesíti vagy támasztja alá mondanivalójukat. Annak ellenére, hogy a könyvben inkább a világháborús harctéri események leírásai dominálnak, megismerhetjük az egyik legközismertebb, német családneve ellenére magyar identitású tábornok személyiségét, emberi jellemvonásait (többek között kitartását, körültekintését, lojalitását, kezdeményezőkészségét), továbbá stratégiai és harcászati döntéseinek hátterét. A kötetet elolvasva egy olyan hadvezér képe bontakozik ki előttünk, aki a Nagy Háború csataterein méltó ellenfele volt a vele szembenálló antant parancsnokoknak, s ezt igazolandó számos osztrák–magyar valamint több német kitüntetés, továbbá magyar nemesi cím és a simontornyai nemesi előnév birtokosa is volt.

József Ferdinánd főherceg vezérezredes a cs. és kir. 4. hadsereg parancsnok a vadászzsákmánnyal, jobbra mellett Schamschula Rezső vezérőrnagy a 41. honvéd gyaloghadosztály parancsnoka József Ferdinánd főherceg vezérezredes, a cs. és kir. 4. hadsereg parancsnoka a vadászzsákmánnyal, jobbra mellette Schamschula Rezső vezérőrnagy, a 41. honvéd gyaloghadosztály parancsnoka

Végezetül engedtessék meg néhány észrevétel a könyv ajánlójának, amelyek mellett nem mehet el szótlanul a kötet kapcsán. A monográfiában előforduló számos személynév, valamint a mai és a történelmi Magyarország határain túli településnév közötti eligazodást segíthette volna a hiányzó személy- és földrajzi névmutató. Schamschula ismertségére való tekintettel hiányolom, hogy a szerzők nem egészítették ki a kötetet egy-egy rövid, német és angol nyelvű tartalmi összefoglalóval.

A simontornyai Schamschula Rezső altábornagy katonai pályafutását és életútját kiválóan összefoglaló, személyiségét és emberi jellemvonásait is bemutató kötet méltán tarthat számot a Nagy Háború történetével, a világégés meghatározó személyiségeivel foglalkozó szaktörténészek, továbbá a korszak iránt érdeklődő széles hazai, valamint határon túli magyar olvasóközönség érdeklődésére és figyelmére. A monográfia megjelenése várhatóan több első világháborús tábornoki életrajz megírására ösztönzi a reménybeli szerzőket, tovább gyarapítva a hasonló kötetek számát.

Kajon Árpád – Suslik Ádám: A Monarchia katonája. Schamschula Rezső tábornok élete. Magyar Napló. Budapest, 2019. 358 o. ISBN 978-615-5721-98-4

1 komment

Címkék: könyv Schamschula Rezső

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr5416192658

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zoltán Mátray 2020.09.14. 01:15:21

Üdvözlöm a szerkesztőséget! Élvezettel olvastam a blogot, ám nem mindenre volt lehetőségem. Fokozottan érdekelne Artz Arthur tábornok monográfiája. A fiumei úti sírkertben megtaláltam nyughelyét.. érdekelne életútja ( wikipédián olvastam róla) A könyv , roppant jó lenne. Előre is köszönettel, Mátray Zoltán

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról