„Az ember egészen beteg már, annyira hiányzik a szabadság…”

2020.09.07. 07:42 :: PollmannFerenc

A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 14. rész

Tétlenségre kényszerült tisztjeink változatlanul nagy figyelemmel kísérik a világháború hadieseményeit. Szakraida reménykedve várja a híreket a németek sikereiről Verdunnél és a Monarchia jól induló támadásáról Dél-Tirolban: egy esetleges győzelem elhozhatná a foglyoknak is a várva várt szabadságot. Életkörülményeikben kedvező változás, hogy sporteszközöket és hangszereket kapnak. Hősünk ennek ellenére továbbra sincs elragadtatva olasz fogvatartóiktól. Ráadásul a betegségek sem kerülik el…

 
1916. április 16. vasárnap

Kaptam mamustól márc. 25-ről. Írtam anyámnak és Klárinak.

Már elég meleg volt, most megint hűvös időre változott. Egy magas hegy még mindig hóval van borítva, onnan jő a hideg.

Lassan folyik Verdun ostroma, de biztosan. Avval bíztatom magam, hogy Port-Arthur 10 hónapig tartotta magát, hát majd csak elesik ez is.

Úgy látszik, az oroszok most megint a galíciai fronton mozognak, de reméljük, hogy megint csak véres fejjel fognak visszahúzódni.

1916. április 18. kedd

Ma kaptam mamustól márc. 23, 24-ről.

Kláritól márc. 28 és Marjantól ápr. 2-ról.

Érdekes cikk volt a Corierra della Sera-ban. Repington angol ezredes megtámadja az olaszokat és magát Angliát, hogy miért nem segítik jobban Franciaországot, holott mindenki tudja, hogy ha a németeknek sikerül a franciákat megverni, akkor az egész antant meg van verve. Ő szerinte a németek még az angol fronton és Sommetól északra is összegyűjtöttek vagy 800 000 embert, szükséges volna tehát, hogy az angolok is ellenrendszabályokhoz nyúl-

1916. április 19. szerda

Kaptam mamustól egy lapot márc. 26-ról.

(előző oldal folytatása)

nának. Hol van az a 30 division, amit az angolok megígértek, hogy felállítanak? Mért tagadja Anglia a regrutalás nehézségeit? Olaszországnak olyan kis a frontja, miért nem küld vagy 600 000 embert a franciáknak? Miért nem akar Olaszország közvetlenül Németországgal háborút viselni?

Látszik, hogy már nagy baj lehet, és ha sikerül némikor ily cikket az újságban felfedezni, akkor nagyon sokat tudunk meg belőle a dolgok igazi állásáról! – A németek újból kezdik Verdunnél! Persze a franciák szerint eredmény nélkül.

Repington ezredes Repington ezredes
(Forrás: oldmagazinearticles.com)

1916. április 20. csütörtök

Kaptam Feri öcsémtől egy lapot márc. 24-ről.

Írtam Marjannak és Ferinek.

[A] „Corierra della Sera”-ban volt egy cikk, mely szerint magyar csapatok 67 szláv tisztet fogtak el, akik annak idején szerb szolgálatba léptek át. Ezek nagy része orvos. Az osztrák–magyar kormány a legszigorúbban jár el ezekkel szemben.

Épp úgy Csehországban nagy nyomást gyakorolnak a cseh újságokra. Egy újságíró, aki ellenkezett, annak az újságját mindjárt betiltották. Ugyancsak hazulról írták, hogy Hozsenyákot (szerb nemz[etiségű]. h[a]d[na]gy.) nem akasztották fel, hanem az őrültek há-

1916. április 21. péntek

(előző oldal folytatása)

zába küldték. Így ér utol mindenkit az Isten büntetése. Az[ok]ért a rettenetes gazságokért, melyeket velünk szemben elkövettek, most méltó büntetés éri őket! Osztrák–magyar offenzíva Olaszország ellen!! Az olasz újság is elismeri, hogy a Sugana völgyben előrehaladtunk.

M-Osztrák-bulgár megegyezés!

M-Osztrák-román megegyezés küszöbön állana.

Az angol hadsereg kritikus helyzete Mezopotámiában! Ez mind olyan jó hír, melyet már régen nem hallottunk. Óh, csak van igazság!

Hazasürgönyöztem húsvétra.

1916. április 22. szombat

A csehek szemtelen viselkedése. Tegnap a maguk részére foglalták le az összes újságokat, Stranszky parancsára! Úgy viselkednek, mintha semmi bűn sem terhelné lelküket.

Itt Olaszországban nincsenek oly ünnepélyek, mint nálunk. Szent sírt nem állítanak fel. Csak vasárnap van mise (feltámadás). Egyedül Rómába[n] történik meg az a pompa. Pavelka főhadnagyot ide helyezték Szardíniából. Ott rossz dolguk volna a hadifoglyoknak.

Állítólag odahaza 1 gárda hadtest van felállítva. A „Tribuna” mai száma békefeltételekről beszél, mely persze az entent javára volna.

1916. április 23. vasárnap

Ma kaptam egy csomagot Matild nénitől. Egy csomó cigarettát és dohányt is.

Majdnem minden nap írnak az újságok arról, hogy a cseheket otthon erősen megleckéztetik.

Írtam Anyámnak és Matild néninek.

Ma szép ünnepélyes istentisztelet volt. Nagyon szépen sikerült az énekkar előadása.

Este Ary f[ő]h[a]d[na]gy tárogatózott. Gyönyörűen játszik. Az olasz őrnagy megkért minket, hogy énekeljük el neki a Himnuszt. (Kellemetlenségek, mert egyesek nem álltak fel.)

1916. április 24. hétfő

Aquilában nagyobb földrengés volt, itt is lehetett érezni.

Most megint hideg van, éjjel hó esett.

1916. április 25. kedd

Az utóbbi időben nagyon sokat írnak a békéről, ki tudja mi lesz. Az ember már teljesen elfásult. Csak abban reménykedünk és bízunk, hogy sokáig nem tarthat már ez.

1916. április 26. szerda

Végre az angolokat is éri egy kis baj. Mezopotámiában nagyon rosszul állanak, ezt kénytelenek elismerni, és Írországban forradalom. Persze a lapok azt írják, hogy semmi fontossággal sem bír ez az incidens, de úgy látszik, hogy ez a hadkötelesség ellen irányul.

Kirándulások még vannak. Kénes forrás, olyanféle víz, mint a ránki, csak itt nagy területen bugyog ki a földből.

A ránki fürdő A ránki fürdő
(Forrás: Vasárnapi Ujság 15. évf. 27. sz. (1868. júl. 5.))

1916. április 27. csütörtök

Írtam Klárának és Breynek.

A vöröskereszt útján kérdezősködtek Fedrigoni után. Valószínűleg a családja nem kapja a nyugdíjat, mert még nincs holttá nyilvánítva. Eddig még senki sem tudott róla bizonyosat mondani.

1916. április 28. péntek

Nagyon sokszor fáj a mellem és a hátam. Azt hiszem, hogy Albániából mégis visszamaradt valami.

A posta rém rendetlenül működik, alig jön valami.

1916. április 29. szombat

Most kaptunk egy korlátot és egy nyújtót az udvarba, tornázhatunk. El van az ember puhulva.

1916. április 30. vasárnap

Kaptam Kirchnertől egy lapot márc. 28-ról.

Bosszantó, hogy hazulról nem jön levél.

Ary gyönyörűen tárogatózik. Az embert úgy meghatja a zene. Mily nagy kár, hogy a hegedűt nem folytathatom. Valószínűleg elfelejtettem már mindent.

Írtam anyámnak és Babacnak.

1916. május 1. hétfő

Ma nagy ünnepük van az olaszoknak.

Úgy hiszem most már a vég felé közeledünk.

Nagy elégtételt okoz most, hogy az angolokat egyik csapás a másik után éri.

1916. május 2. kedd

Itt a „kultúra” hazájában semmi sem tökéletes. Az építkezés hibás. (A múltkor egész éjjel esett, a tető beázott, úgy hogy egy szoba kénytelen volt fölkelni, mert különben megáztak volna. Az acetylén világítás nagyon rontja a szemet. Aztán mindennap hibát találnak a vezetékben.

Én majdnem mindig megyek sétálni, ha van séta, mert ez a kis mozgás okvetlenül szükséges. De még ez is kevés, hogy az ember a sok felhalmozott zsírt lejárja.

Cittaducale az óratoronnyal Cittaducale az óratoronnyal
(Forrás: Szöllősy Aladár: Szerb hadifogság. Budapest, 1925., 94. oldal))

1916. május 3. szerda

Mától kezdve lehet hideg zuhanyfürdőt használni, a gyengélkedő szobában lett berendezve.

Kihirdették, hogy a hadifoglyok megházasodhatnak, és pedig oly módon, hogy otthon helyettesíttetni lehet magát. Most kautio nélkül lehet házasodni, azt hiszem utólagos letétel mellett, de csekélyebb összegben.

1916. május 4. csütörtök

Csak nem kapok levelet. Kepesnek sürgönyöztek hazulról, hogy már 2 hónap óta nem kaptak tőle levelet. Oly bosszantó dolog, az ember nem tudja, mit gondoljon. 2 tiszt megszökött Florenzből, akik elmevizsgálat alatt állottak. Az egyik[et] (Schiller) megfogták, a másikat még keresik. Csak innen lehetne valahogy megszökni! Borzasztó ez az állapot.

Írtam anyámnak és Kirchnernek.

1916. május 5. péntek

Ma megtudtuk, hogy Cerner kapitány, aki Szerbiából megszökött, otthon őrnagy lett. Szegény Pick h[adna]gy., aki Cavajából szökött meg, az Dalmáciában tífuszban halt meg. Most gondolkozik rajta az ember. Ilyen a végzet. Az egyik meghal, a másik oly szerencsés, hogy életben marad és kitüntetheti magát.

Ezentúl én is veszek mindennap újságot és elteszem őket, hogy otthon is lássák.

Némikor jön ide egy könyvárus, már sok francia és néhány német könyvet is vettem.

1916. május 6. szombat

Mostani parancsnokunk, Tisconia őrnagy nagyon derék ember és jól bánik velünk. Többször bejön vacsorára, sokat van együtt törzstisztjeinkkel. De sohasem beszél a politikáról vagy a háborúról.

1916. május 7. vasárnap

Az olasz őrnagy többször is meghallgat minket éneklés közben, lelkesedik a magyar zenéért, különösen a Rákóczy és kuruc nóták után. A Himnuszt is elénekelteti magának, és még föl is állt.

Csak nem jön hazulról levél. A cenzúra gyalázatosan működik.

Van most elég olvasni való, de sajnos katonai munkák nincsenek, és most már 1 ½ év óta kénytelen vagyok nélkülözni ezt a szakmát, mely hivatásom.

Írtam anyámnak és Anninak.

1916. május 8. hétfő

Megkezdődnek a nagy melegek. Kénytelen voltam nyári ruhát is venni, oly meleg van!

Eddigi nevezetesebb kiadásaim:

1 pár cipő 28 L könyvek 20 L
fehérnemű 32.20 egy fogblomba 10
fehérnemű 8 egy fehér nadrág 6.50
fehér nadrág 15 2szer cipőtalpalás 10
fehér blúz 20 levelező lapok 12
mindenféle kefe 20.ápr erdélyi menekültek 15
pénztárca 4.50 fényképek 9.00
kis olló 1.50 könyvek 10
Szabó javítások 10 kesztyű 3
egy óra 45 szürke nadrág 25.júl
könyvek 20 2 pár harisnya 5.50
szent érmek 7.95 egy gilette felszerelés 32
egy zsebkés 2 egy pár cipő 32
szent képek 3   172.25
  201.35 3 fogplomb 30 L
egy pár kivágott cipő 20 4 pár harisnya 4 L
1 kereszt, fűzér 7.50    
  172.25    
  401.10    
1916. május 9. kedd

Az ember várja a békét, hátha lesz már valami. A neutrális államok nem mozognak, pedig már ideje volna, hogy föllépnének egy erélyes béke programmal. Talán Wilson fog valamit tenni a mostani hírek szerint.

1916. május 10. szerda

Kaptam végre 3 hét múlva Kláritól két lapot és pedig március 31[-ről] és április 28-ról.

Ma jött hosszabb idő után nagyobb posta, úgy látszik eddig a vonatok csak katonai szállítások részére voltak lefoglalva otthon. Azt írja Klári, hogy Ferit talán már nyáron behívják. Hogy múlik az idő.

2 év óta most hallottam megint valamit Ketzer Gitáról. Hát férjhez ment a büszke kisasszony. Eszembe jut az az idő, mikor gimnazista koromban oly szerelmes voltam belé. De bolond is akkor a fiú.

Kaptam hazulról egy csomagot.

1916. május 11. csütörtök

A kék nadrágom egy helyen moly ette. Nem is tudom, hogy minek küldték hazulról.

Aquila területén tehát itt Cittaducaleban is megtiltották a házak építését a földrengések miatt.

Írtam Ferinek és Klárinak.

Az ember egészen beteg már, annyira hiányzik a szabadság. Oly jól esne némikor egy lágy, puha kéz érintése. Azt hiszem, hogy az első hölgy, akivel odahaza találkozom, bolondnak fog tartani. Tényleg, az embernek reszketnek az orrcimpái, a halántéka zúg, ha csak egy nőre gondol.

1916. május 12. péntek

Hanem egy dolgot megtanul az ember a hadifogságban. Az ivást. Én, aki háború előtt savanyú arcot vágtam, ha megittam egy pohár bort, most nagy élvezetet találok benne. Borban a vígasz! Az ember így űzi el a komor gondolatait.

1916. május 13. szombat

Kaptam anyámtól április 2-ről egy lapot.

Azt írja, hogy addig 20 lapot írtak már, én ellenben csak 12-t kaptam.

Hazulról írták, hogy Dimitrievics felesége nem kap többé segélyt. A hazaszököttek már biztosan feljelentették őt.

Portoferrajóból írták, hogy Schiller és Scheiba megbolondultak. Borzasztó ez, lassanként már mindenki megbolondul.

1916. május 14. vasárnap

Írtam anyámnak és Ellának.

Rettenetesen vágyom már szabadság után. Éjjel az ember csatáról álmodik. Végtelenül fáj az embernek, hogy itt kell eltespedni. Mikor hírt, dicsőséget szerezhetnék, akkor itt kell eltölteni az időt. Tényleges tiszt vagyok, ez a pályám, ahol az ember vagy meghal, vagy szerez valamit. Az én helyzetem azonban nem elégíthet ki. Örökké fog ez fájni.

1916. május 15. hétfő

Az ember szeretne spórolni, de mindig van valami, amire költ az ember. Könyvek, toilettdolgok, szóval elég sok pénzt adok ki.

Sokat írtak a lapok, hogy mi egy offenzívát kezdünk az olaszok ellen. De eddig nem igen hittünk ebben. Honnan vennénk azt a sok erőt. Most azonban úgy látszik, hogy komolyan megindult az offenzíva.

1916. május 16. kedd

A legvadabb, legembertelenebb mesterség ez a katonai mesterség. Az emberek ölik, mészárolják egymást.

Kaptam Breytől egy lapot április 28-ról.

1916. május 17. szerda

Az épület egy részében még olasz katonaság lakott. Most kitették őket úgy, hogy az egész épület a mi rendelkezésünkre van bocsátva. A „Messagero” nevű újság ezt valahogy megtudta, és azt írta, hogy ez nem járja, hogy az osztrák–magyar tisztek miatt az olasz katonaság istállóban hál. Tegnap volt aztán itt egy generális, aki felülvizsgálatra volt kirendelve, aki aztán jóváhagyta az olasz őrnagy rendeletét. Egy nyomorult újságíró itt már ily nagy dolgokat idéz elő.

1916. május 18. csütörtök

Az utolsó napokban az a legnevezetesebb, hogy az olasz fronton megkezdték a mieink az offenzívát, és máris sikeresen. Remélek és bízok teljes szívemből és lelkemből ennek sikerében és közeli szabadulásunkban.

Az „Entente” már nem akar „Pace”-t, legalább azt írják az újságjaik.

Írtam Breynek és Jancsinak.

1916. május 19. péntek

Most már csak 2.50-t fizetünk a kosztra, de emellett gyümölcs, sajt és vaj elmarad.

Itt már vagy egy hete árulnak cseresznyét.

Gyakran vannak kisebb földrengések.

1916. május 20. szombat

A posta úgy látszik már nem működik. Valószínűleg a mostani offenzíva miatt. Úgy látszik, nagyon meg vannak ijedve az olaszok.

Rettenetes ez a hosszú fogság. Szegény házas és családos embereknek ez még borzasztóbb lehet, mint nekünk fiataloknak.

1916. május 21. vasárnap

Kaptam Feritől április 15., Kláritól április 16.

Írtam Ferinek és Klárinak.

Azonkívül sürgönyöztem Ferinek a Ludovika miatt. Úgy látszik emberanyagban nagyon gyengén állunk, hogy ha már a 17 éveseket is behívják.

1916. május 22. hétfő

Cittaducale történetéből: Itt született Vespasianus császár. Az előtt egy kis falu volt itt. Különböző törzsek, köztük a Sabinok is lakták.

A mostani Cittaducale (Civita ducalis) 1317-ben II. Károly nápolyi király engedélyezése által alapíttatott. Folytonos harcok az egyes városok és családok közt. 1300-1500 közt óriási földrengések pusztították el a vidéket. Akkor volt vagy 10 000 lakosa, most csak 4000 van.

Nagy Lajos erre ment Aquilán keresztül Nápolyba.

1916. május 23. kedd

Ma azt írták Muro Lucánóból, hogy mikor az ott levő első csoport tagjai, csehek és szerbek megtudták, hogy Horzsenyákot felakasztották, mindjárt jelentkeztek szerb szolgálatba Sapinaz szerb alezredesnél, aki szintén Olaszországban van.

Kaptam Kláritól április 9. és 23-ról.

Görgey meghalt 98 éves korában. Most már csak Őfelsége él azon nagy emberek közül 48-ból.

1916. május 24. szerda

Kaptam [lapot] Jancsitól április 17., Kláritól máj. 3. és anyámtól máj 7-ről.

Örömmel töltenek el minket ezek a jó hírek, melyek az ellenséges újságok nagyszájúsága dacára átszivárognak. Azt hiszem, hogy az olaszokat nagyon megverték Tirolban.

1916. május 25. csütörtök

Írtam anyámnak és Frintnek.

1916. május 26. péntek

Rosszul érzem magam. Azt hiszem elrontottam a gyomrom.

1916. május 27. szombat

Kaptam Bergtől egy levelet ápr. 29-ről.

Bosszankodunk, hogy Portoferrajóban szabad a fényképezés, nekünk meg nem tudom miféle okból eltiltják.

1916. május 28. vasárnap

Írtam Klárinak, Kirchnernek és anyámnak.

Most szabad a 4 rendes lev. lapon kívül 2 képeslapot hetenként írni.

1916. május 29. hétfő

Ma kaptam egy képeslapot Pozsonyból.

3 nap óta hasgörcseim vannak. Ma bejöttem a kórházba, nagyon rosszul éreztem magam. Sárgaság is mutatkozik. Az orvos erős sárgaságot konstatált.

1916. május 31. szerda

Még fekszem. Egész idő alatt hasgörcseim voltak, melyek végre ma alábbhagytak. Valamikor elrontottam a hasam. Pedig már úgy örültem, hogy teljesen kikúráltam magam Asinárán. Otthon mégis valami gyomorkúrát kell majd vennem.

Úgy tetszik, mintha az oroszok akarattal nem támadnak ellenünk. Oly jelentéseket adnak le, mintha mi támadnánk és ők kénytelenek védekezni.

1916. június 1. csütörtök

Még mindig a betegszobában fekszem. A hasam még nincs rendben.

Cittaducalei betegszoba Cittaducalei betegszoba
(Forrás: Szöllősy Aladár: Szerb hadifogság. Budapest, 1925., 93. oldal)

Minden reményem offenzívánk sikerében fekszik. És eddig hiába, az olaszok még mindennap kénytelenek voltak beismerni, hogy hátrálnak.

Verdunnél addig fog ez az óriási harc tartani, amíg a franciák teljesen ki nem merültek.

Az olasz újságok már úgy sírnak, mint a szerbek annak idején.

Kaptam Marjanntól egy hosszú levelet.

Írtam Marjannak, Anninak és egy kis lapot Stein Olgának.

1916. június 2. péntek

Egy órával előbbre tolták az órákat egész Európában.

1916. június 3. szombat

Ma végre megengedte az orvos, hogy fölkelhessek.

Aquilában állandóan földrengések vannak. Megengedték, hogy kettesével Aquilában megcsináltathassuk a fogainkat. Eddig ketten voltak. Én várok, talán kibírom még így.

Most tengeren és földön nagy mozgás van, a mieink mindenütt támadásban, ha siker koronázza ezt, akkor ebben az évben vége lesz a háborúnak.

1916. június 4. vasárnap

Írtam egy lapot nagymamának és egy képeslapot Ferinek.

Kihirdették, hogy az olaszországi hadifoglyoknak nem szabad levélileg közlekedni. Így hát megint nem írhatok Breyéknek.

Már lassanként javulok, ma már ehettem egy kis húst. Megmértem magam, 79 kg[-ot] nyomok.

1916. június 5. hétfő

Kaptam egy lapot Steinéktől május 10-ről.

Sokszor nem merek idegeneknek írni, mert gondolataim már olyan zavarosak, valami okos dolgot nehéz összeírni. Ez a fogság, az ember tönkremegy, én nem tudok már eleget keseregni.

1916. június 6. kedd

Még diétát kell tartanom, nem szabad nehéz ételeket enni, és nem szabad sokat mozogni. Még mindig a betegszobában vagyok.

1916. június 7. szerda

Gyűlölöm ezeket az olaszokat. Lusták, renyhék, egyetlen munkájok sem tökéletes.

Délben takarodót fújnak a legénységüknek és ekkor délutáni alvás van. stb. stb.

A sok jó hír mellett, melyeket csak e sorok közt tudunk kiolvasni, óriási betűkkel hozzák az oroszok eredményes támadását az északi harctéren. Ez annyira tudja az embert bosszantani, hogy ki sem mondhatom. Otthon az ilyenek nem nyomják az emberek lelkeit, mert hiszen eszük ágában sincs, hogy olyasmire gondoljanak, és otthon csak

1916. június 8. csütörtök

azt látják szemük előtt, hogy mi mennyit fogunk el, amit pedig mi sohasem hallunk.

És ezek a szamarak még mernek hencegni, mikor az egész világot sakkban tartjuk, és amíg az orosz medvét feltartjuk, addig a nyugati harctereken verjük ezeket a nagyszájú hősöket.

Ma végleg kijöttem a betegszobából.

Írtam anyámnak és Matild néninek és Sz. Olgának egy képeslapot.

Következő rész: „Sokszor az ember már valamilyen végzetes lépés fölött gondolkozik…”

Összes rész: A halálmars krónikása – Szakraida István naplója

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr7816192672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JuhászBalázs 2020.09.11. 09:32:08

Apró pontosítás: 1916. április 24-én valóban nem volt földrengés Aquilában, 22-én hajnalban viszont igen, és körülbelül 6-7-es fokozatú. Szakraida valószínűleg elcsúszott az írással és összekeverte a napokat. A földrengés adatait lásd: emidius.mi.ingv.it/CPTI15-DBMI15/event/19160422_0433_000

PollmannFerenc 2020.09.12. 10:05:53

@JuhászBalázs: Igen, nyilván erről a földrengésről lehet szó. Köszönöm a forrást, Balázs! Abban az adatbázisban, amit én használtam, nem találtam ezt meg...

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról