Az amerikás magyarok indokai a sorozás elkerülésére az 1917-es regisztráció idején

2020.07.23. 07:00 :: AmbrusLászló

Az Amerikai Egyesült Államok hadba lépését követően a Selective Service Act hatalmazta fel a Wilson-adminisztrációt, hogy sorozással növelje megfelelő létszámúra az Egyesült Államok katonai erejét. Ennek eredményeképp 1917. június 5. és 1918. szeptember 12. között minden 18 és 45 éves kor közötti férfi, aki az USA területén élt, köteles volt regisztrálni, függetlenül attól, hogy amerikai állampolgár volt-e, vagy sem. Természetesen nem mindenki került besorozásra a regisztráltak közül, illetve voltak, akik szolgáltak a hadseregben anélkül, hogy regisztráltak volna. A regisztráció ugyan kötelező volt, de a – többször is módosított és kiegészített – Selective Service Act lehetővé tette, hogy a regisztrálók a tényleges besorozás alól felmentést kérjenek, amennyiben erre megfelelő (és bizonyítható) indokot tudtak találni. Ebben az írásban azt próbálom meg körüljárni, hogy a magyar regisztrálók milyen válaszokat adtak a regisztrációs lapokon a sorozás alóli felmentéssel kapcsolatos kérdésre.

 

A sorozásra, vagy „draft”-ra való jelentkezés az úgynevezett „Draft Registration Card”-ok kitöltésével zajlott. A törvényben leírtak szerint a sorozási procedúrát nem központilag bonyolították, hanem helyi bizottságok végezték. Összesen kb. 4.000 sorozóbizottság (draft board) jött létre országszerte. A rendszer igen hatékonynak bizonyult. A hadsereg állományi létszáma az 1916-os 179.376 főről az USA háborús részvételének 18 hónapja alatt 3.685.000-re nőtt, amiből – a leszerelés időpontjáig – 2.810.296 főt a Selective Service rendszere biztosított.

A munka során egy pontosan 1198 fős mintával dolgozom, amiben olyan személyek szerepelnek, akikről minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy magyar születésű és anyanyelvű bevándorlók (tehát nem az Osztrák–Magyar Monarchia más népeihez tartoztak, vagy éppen magyar származású, de már Amerikában születettek) voltak. Az adatbázis segítségével ebből a mintából szűrtem azokat, akik felmentést kértek a regisztrációs lapjukon, és közülük is azokra voltam kíváncsi, akik szöveges formában indokolták felmentéskérésüket.

Regisztráló fiatalok New Yorkban Regisztráló fiatalok New Yorkban

Az adatbázisból kiderül, hogy a vizsgálatban szereplő 1198 főből mindössze 357-en válaszoltak igennel a 12-es számú „Do you claim exemption from draft?”, azaz „Kér-e felmentést a sorozás alól?” kérdésre. Ez kis híján 30%-os arány (29,8%), azaz a magyar regisztrálók kevesebb, mint egyharmada jelentette ki egyértelműen, hogy nem akar harcolni a világháborúban. Ezt azért fontos így kiemelni, mert emellett is lehettek, akik annak tudatában regisztráltak, hogy nem kell majd bevonulniuk, így magukat biztonságban tudva egyszerűen nem írtak semmit a regisztrációs lap erre vonatkozó sorába.

kördiagram 

Az alábbi táblázatban ábrázolom azokat, akik jelezték felmentésre vonatkozó igényüket. A 357 személyt 8 kategóriára osztottam. A felmentéskérés indoklása alapvetően négy kategóriába sorolható: családi, egészségügyi, állampolgársággal kapcsolatos, illetve elvi, morális alapon megfogalmazott indokok. Az ezek közé valamiért nem egyértelműen besorolhatóknak egy „egyéb” kategória is szerepel. Ezek mellett voltak, akik több okot is megadtak, s voltak, akik nem indokolták a felmentéskérést, illetve néhány esetben sajnos olvashatatlan volt az indoklás. Ezek is egy-egy külön sorral szerepelnek a táblázatban.

táblázat 

Ahogy a táblázatból is megállapítható, döntő többségben (250 fő) vannak a családi okokból felmentést kérők, ami 70%-os arány. Ezek között a leggyakrabban a feleség (wife), a 12 éven aluli gyerekek (children under 12), vagy csak röviden a család (family) eltartását (szó szerint: támogatás, azaz support) írták be. „Support of family”, „support my wife + children”, „have to support family” a leggyakoribb kifejezések, de sokszor előfordul, hogy mindössze annyit írtak be, hogy „married man”, azaz házas ember. Gyakori az is, hogy egyszerűen a „dependents”, vagy rossz helyesírással a „dependants” szó szerepel, ami az eltartottakra utal. Sokan vannak azok is, akik azért kérnek felmentést, mert egyik, vagy mindkét szülőjüket kell támogatniuk (41 esetben), de olyanok is akadnak, akiknek testvéreikről is gondoskodniuk kell (4 eset). Három felmentést kérő a „dependent relatives” kifejezést használja, ami eltartott rokonokat jelent, ők valószínűleg szintén nem a saját feleségükre és gyerekeikre céloznak ezzel. Egy esetet találunk, amikor a regisztráló a felmentést négy gyerekének, ill. saját anyjának eltartása miatt kérte.

táblázat 

Az egészségügyi indokok 24 alkalommal szerepelnek a mintában, ez 6,7%-ot tesz ki. A bizottságoknak rendszerint orvos tagja is volt, így a lapok kitöltésekor egy rövid egészségügyi ellenőrzésen is részt vettek a regisztrálók. Egészségügyi problémára hivatkozni ezért csak valóban indokolt esetben volt ajánlatos, ami magyarázhatja is alacsony számukat. Egy fő mentális betegségre hivatkozott (nervous frustration), a többiek valamilyen fizikai problémára, többnyire végtag-sérülést vagy hiányt (8), illetve látásproblémát (5) neveztek meg. Ezeken kívül akadt törés (rupture), fizikai gyengeség (physical weakness), meg nem nevezett testi fogyatékosság (physical disability), és két súlyosabb betegség is: asztma és tuberkulózis.

Állampolgársági alapon 14 fő kérte felmentését, ezek között 9 alkalommal az „alien”, azaz „idegen” szó szerepelt. Ezzel az ellenséges országból származó idegen státuszukat akarták kihasználni a sorozás elkerülésére. Erre minden joguk meg is volt, a szövetségi kormány ugyanis nem követelhette meg a katonai szolgálatot olyanoktól, akik valamely más hadviselő országból származtak. Eleinte (a Selective Service törvény első változatai szerint) az ellenséges idegeneknek nyilvánított bevándorlók számára kifejezetten tiltott volt a regisztrálás és az önként jelentkezés, ám ezt – elsősorban az Osztrák–Magyar Monarchia népeit képviselő kisebbségi szószólók kérésére – később kivették a törvényből, hogy lehetőséget biztosítsanak az „elnyomott népek fiainak”, hogy „hazájuk felszabadításáért” harcoljanak. Ezáltal az a kompromisszumos megoldás született, hogy a magyarok, az osztrákok, és a németek is sorozhatóvá váltak, de ellenséges idegen státuszukra hivatkozva felmentést kaphattak, ha ezt kérték. A mintában szereplők arányaira rápillantva viszont az látszik, hogy ezzel elenyészően kevesen éltek a magyarok közül.

táblázat 

A vizsgálat talán legérdekesebb részét elvi, morális okokra hivatkozó felmentést kérők jelentik. Ilyen személy csak 22 volt a mintában, azaz az összes felmentéskérő 6%-a. Az alacsony szám ellenére azonban mégis itt kaphatunk leginkább bepillantást az alanyok gondolkodásába. Voltak, akik pacifizmusra hivatkoztak. Közöttük olyan kijelentések szerepelnek, mint Laszlo Bartháé („I am against war” – háborúellenes vagyok), Gabor Jankié („I am not willing to go war” sic! – nem vagyok hajlandó háborúba menni), vagy Nick Fochté („international socialist, do not believe in war” – internacionalista, nem hisz a háborúban). De ilyen volt az is, amit a később neves újságíróvá vált tibolddaróci születésű Louis Stark írt: „ethical grounds, against taking life” (etikai alapon, ellenzi az élet kioltását). Zsigmond Adler pedig, ha nem is feltétlenül a háborút, de a sorozást mindenképpen ellenezte („against conscription”). Olyanok is akadtak, akik nem a háborút magát ellenezték, csak személy szerint ők nem kívántak részt venni benne. Ide sorolható például Steve Szaller („I am neutral” – semleges vagyok), Sandor Peto („dont intend to war” sic! – nem szándékozok háborúzni), és Samuel Hiber („refuse to fight abroad” – nem akarok külföldön harcolni) kijelentése.

Többen feltételeket szabtak bevonulásukhoz, ilyen volt Bertalan Gero, aki azt írta, „only for defence of America, not for offence in Europe”, vagyis csak akkor hajlandó bevonulni, ha Amerikát kell megvédeni, európai offenzív hadjáratban nem hajlandó részt venni. Hozzá hasonlóan vélekedett Daniel Toth is, aki így foglalt állást: „willing to defend the country” (hajlandó megvédeni az országot). Frank Jo nem szándékozott részt venni a háborúban, de megjegyezte, hogy ha a törvény erejével kényszerítik, akkor hajlandó lesz bevonulni („if law force me I will go” sic!). John Varga viszont nem kötötte bevonulását kényszerítő erőhöz, viszont a kormányra bízta a döntést azzal, hogy úgy nyilatkozott: hajlandó harcolni, de „csak ha szükséges” („only if it is necessary”).

A családi állapottal való összevetés talán adhat némi magyarázatot arra, hogy miért ilyen kevesen hivatkoztak elvi-morális kérdésekre a felmentéskéréskor. A 22 főből mindössze négyen voltak házasok, gyerekei pedig csak kettőnek voltak. A sorozás alóli mentesülés legbiztosabb módja az eltartottakra, főként a gyerekekre való hivatkozás volt. A nőtlen, gyermektelen fiatalemberek ehhez a megoldáshoz persze nem folyamodhattak, ha pedig még egészségügyi problémájuk sem volt, akkor állampolgárságuk, vagy elveik maradtak számukra felmentési alapként. Megkockáztatható, hogy a családra hivatkozók között is lehettek olyanok, akik elvi alapon is el akarták kerülni a besorozást, de az eltartottak feltüntetését jobb esélynek ítélték a felmentés megszerzésére. A négy házas férfi között találjuk az internacionalista Nick Focht-ot, a sorozásellenes Zsigmond Adlert, valamint Joe Shultz-ot, aki egyszerűen csak a „morally” szót írta be, és Jozsef Zsrinszkit, aki pedig kijelentette, hogy „wants to fight for Hungary if called”, azaz ő Magyarországért akar harcolni, ha behívják.

Voltak még egyébként hozzá hasonlóak, akik addig ugyan nem merészkedtek, hogy kijelentsék, ők Magyarországért akarnak harcolni, de azt mindenesetre leírták, hogy nem kívánnak bevonulni, mert az potenciálisan azt jelenthetné, hogy saját honfitársaikkal kerülnének szembe. Ilyen volt például Joe Barber, aki azért kért felmentést, mert saját országa ellen kellene harcolnia („would have to fight my country”), vagy Joe Kardos, aki szintén felmentést kért, hogy ne kelljen (magyar) testvérei ellen harcolnia („exempt, fight against brother” sic!).

Öt olyan eset található a mintában, amikor a regisztráló több okot is megadott a felmentés indoklására. A beregkomlósi származású Izidor Mermelstein a család eltartását jelölte meg, de zárójelben megjegyezte azt is, hogy ő egyébként nem hisz a háborúban: „support of family (does not believe in war). A Sopron vármegyéből érkezett Miklos Nemethnek apját kellett eltartania, emellett arra is hivatkozott, hogy ő nem amerikai állampolgár: „support my father, not a citizen”. Oszkar Steiner egy személyes és egy üzleti indokot is megadott, családja eltartását, és a magánvállalkozása vezetését jelölte meg: „1 – on personal grounds: mother, wife, child under 12, 2 – on business grounds – managing one man business”. Julius Toth bevallása szerint számára vallási meggyőződése tiltja a háborút, emellett feleségét is el kell tartania: „my religion forbids war + have wife to support”. A Zemplén megyei Mike Tirpák pedig házasságára és gyenge fizikai állapotára is hivatkozva kérte a felmentést: „married & not physically fit”.

Az „Egyéb” kategóriába szintén öt személy került. A Nagytószegről származó Lajos Gréber azt írta, hogy ő korábban próbált önkéntesként belépni a hadseregbe, de elutasították lábgörcsök miatt: „tried to enlist and was rejected, cramps in leg”. A többiek, Andrew Hadok, John Molnar, Louis Sarkozy és Andrew Szemernyei nem tudták, vagy nem akarták pontosítani indoklásukat, helyette csak annyit írtak: „yes excuse”, vagy nemes egyszerűséggel: „cannot go”. A fennmaradó 37 esetben vagy olvashatatlan az indoklás, vagy teljesen hiányzik, azaz üresen hagyták a sort, vagy egy vonallal áthúzták.

Ez a rövid elemzés pusztán egy áttekintése az adatbázis ide vonatkozó részének. Az is megjegyzendő, hogy az itt közölt megfigyelések nem fedik le a teljes amerikai magyar, ill. a háború idején Amerikában tartózkodó vendégmunkások hozzáállását a sorozáshoz, vagy általában a háborúhoz. A majd’ 1200 fős minta azonban arra mégis alkalmas, hogy egy hozzávetőleges képet adjon arról, hogy milyen reakciókat mutattak ezek a Magyarországról érkezett fiatalemberek az amerikai hadba lépéssel előállt rendkívüli helyzetben.

1917-es regisztrációs lap sablonja 1917-es regisztrációs lap sablonja

3 komment

Címkék: usa amerikaiak sorozás

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr7616036906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BartókBéla 2020.07.23. 22:11:32

Gratulálok, Laci. Ez is érdekes és szakszerű munka. Csak így tovább! Várom én is a következő posztot.
Vajon miért nem vizsgálják ezt a kérdést a magyarországi sorozásoknál komolyabban???
Biztosan lennének százával meglepő történetek a katonai szolgálat vagy frontszolgálat elkerülésére.
No és lehetne nálunk is rengeteg ma is aktuális társadalomtörténeti következtetést levonni.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.07.25. 01:20:49

@BartókBéla: Nekem is épp ez jutott eszembe a cikket először olvasva. Milyen jó kis források lennének ezek a mi kis Monarchiánkon belüli vizsgálatra is...

Ugyanígy persze az USA esetében a Monarchia többi kivándorló csoportjával összehasonlítva is érdekes lenne a vizsgálat, hogy kikben milyen hajlandóság mutatkozott az "anyaországuk" ellen harcolni, vagy épp milyen indokkal akartak kimaradni.

BartókBéla 2020.07.25. 19:19:33

Kérdés, hogy a magyarországi származású férfiak komformitásból (alkalmazkodási, asszimilálódási vágyból megfelelési kényszerből, félelemből) nem hivatkoztak nemzetiségi okokra vagy vallási okokra (Julius Toth kivételével) vagy nem éreztek már olyan közösséget szülőhazájukkal mint pl. a különböző szláv vagy olasz bevándorlók. Szerintem ezekre a kérdésekre már nem fogunk válaszokat kapni.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása