Aki az első amerikai ágyút megtöltötte: Louis Varady (Várady Lajos)

2020.01.09. 07:30 :: AmbrusLászló

Amerikai magyar katonák 3.

Az első világháborúban harcoló magyar származású amerikai katonákat bemutató sorozat előző részében megismerkedhettünk Alex Arch, azaz Ács Sándor őrmesterrel, aki az első amerikai lövést leadó tüzérüteg parancsnoka volt. Ácsról azt írták, ő húzta meg a 75-ös ágyú zsinegét, amivel megadta az „alaphangot” az amerikai részvételnek a háborúban. Volt azonban még egy magyar a 6. tábori tüzérezred C ütegében, aki szintén részt vett ebben a történelmi jelentőségű akcióban, Louis Varady, azaz Várady Lajos. Ebben a cikkben vele ismerkedhetünk meg.

Ács Sándorhoz hasonlóan szintén az Indiana állambeli South Bend lakója volt Várady Lajos szakaszvezető. Eszerint a Magyar Híradó sorozatunk előző részében idézett cikke tévedett, amikor Ács Sándort nevezte az üteg egyetlen South Bendben lakó magyar származású katonájának. A korabeli lapok rá úgy hivatkoznak, mint „a férfi, aki megtöltötte az ágyút, mely az első amerikai lövést leadta”. A Várady Lajosról szerzett információim legnagyobb részét unokahúgával, Diane Varady-Thompsonnal készített oral history-interjúból, illetve a tőle kapott dokumentumokból szereztem, élettörténetét ezek alapján próbálom meg rekonstruálni. Ezek mellett újságcikkeket és néhány egyéb dokumentumot, például utaslistákat és népszámlálási íveket is használtam.

Várady Lajos 1897. május 9-én született Magyarországon, Tiszadob községben. 1904. augusztus 30-án, 7 évesen érkezett az Egyesült Államokba a Kaiser Wilhelm II fedélzetén édesanyjával, a 29 éves Teréziával és nővérével, a 8 éves Eszterrel. A családfő, Váradi Imre ekkor már Amerikában, pontosabban az Illinois állambeli East St. Louisban élt, hozzá utazott ki a család. 1909-ben született Joseph nevű öccse, 1917-ben pedig újabb fiúval, Alexszel bővült a család. A szomszédos Indiana államba költözés idejét nem tudjuk, a teljes család nem is költözött át, amire az 1920-as népszámlálási ív utal, mely szerint az akkor 23 éves Várady Lajos „boarder”-ként, azaz albérlőként élt South Bendben Gaál Julianna házában. A család többi tagja továbbra is Illinois államban élt, Lajos bérlőtársait a négy tagú Varga család alkotta. A népszámlálási ívből kiderül még, hogy Lajos gyári munkásként dolgozott a városban. A leszerelést követően ő is a Studebaker gyárban kapott munkát, ahol Ács Sándor is dolgozott.

A képen egyenruhában látható az ekkor 20 éves Várady Lajos A képen egyenruhában látható az ekkor 20 éves Várady Lajos

Ácshoz hasonlóan Várady sem az általános sorozással, hanem önkéntesként lépett be az amerikai hadseregbe, viszont ő már az USA hadba lépését követően, 1917. május 5-én jelentkezett önkéntesnek. 1918-ban viszont szomorú esemény történt, betegségben meghalt Eszter nevű nővére.

1924. szeptember 11-én került sor honosítására. Az erről szóló dokumentum „Certificate no.” azaz „Igazolás száma” pontjában ez áll: „P-3390 (Soldier)”, azaz vélhetően Várady katonakönyvére hivatkozik. Megtudjuk belőle akkori pontos címét is (902 W. Napier St, South Bend), de bővebb információ ebben a dokumentumban nem szerepel. Még ebben az évben viszont visszatért Illinois államba, East St. Louis városába, ahol az Aluminum Company of America (röviden Alcoa) nevű cégnél kezdett dolgozni. Innen is vonult nyugdíjba 1967-ben. Ebből az alkalomból az egyik Illinois állambeli regionális újság egész oldalas portrét is közölt róla, melyben őt magát is sikerült megszólaltatni. Egyébként a háborús élményeivel kapcsolatban olyannyira szűkszavú volt, hogy még az Alcoa-nál dolgozó munkatársai is csak a cég belső hírlevelének egyik 1931-es számából értesültek arról, hogy egyáltalán részt vett a háborúban.

A képen hátul bal oldalt Ács Sándor, jobb oldalon pedig Várady Lajos áll A képen hátul bal oldalt Ács Sándor, jobb oldalon pedig Várady Lajos áll

A hadsereg kötelékébe lépés után a húsz éves önkéntes hamarosan a tüzérséghez került, az első divízió 6. tábori tüzérezredének C ütegéhez, azaz mint azt már tudjuk, Ács Sándor őrmester mellé osztották be. Várady nem csupán azzal tüntette ki magát a háborúban, hogy részt vett az első lövés leadásában. Ácshoz hasonlóan ő is végigharcolta a háborút, hősiességért számos kitüntetést kapott. Ezek között megtalálható a Médaille de la Marne, a Médaille D’Argonne et de Vauquois, a World War I Victory Medal (a Várady által megjárt nagyobb ütközeteket nevesítő csíkozással), az Occupation of Germany Medal, illetve a Silver Star, azaz az Ezüstcsillag, de felterjesztették a Distinguished Service Crossra (DSC) is, ami az amerikai hadsereg második legmagasabb rangú kitüntetése.

Az Ezüstcsillag az amerikai hadseregben adható harmadik legmagasabb kitüntetés, melyet harc közbeni hősies helytállásért, illetve önfeláldozó magatartásért szoktak odaítélni. Diane Várady férje, Luther M. Thompson nyugalmazott tüzértiszt szerint a kitüntetés dokumentációja elkeveredett a War Departmentben a háború utáni években. A kitüntetést első világháborús cselekedeteik miatt átvevőkről nem állnak rendelkezésre források személyenkénti bontásban, viszont adatközlőim birtokában van az Ezüstcsillagot kísérő díszoklevél is, melynek tanúsága szerint 1967. március 20-án ítélték meg a kitüntetést Louis Varadynak, mégpedig 1918. október 5-én tanúsított hősies magatartása miatt. A hősies cselekedet parancsnoka, Idus McLendon százados életének megmentése volt. A megnevezett napon zajló ütközet során, miután ütegüket kilőtték a németek, Várady észlelte, hogy a százados a földön fekszik, arccsontja szétroncsolódott, viszont még lélegzik. Ekkor vállára vette és biztonságos helyre vitte, majd visszament és még egy társát kimenekítette az üteg roncsai alól. Erre a napra később egyébként élete legrosszabb napjaként emlékezett vissza.

A képen hátul bal oldalt Ács Sándor, jobb oldalon pedig Várady Lajos áll

A képen hátul bal oldalt Ács Sándor, jobb oldalon pedig Várady Lajos áll

A képen hátul bal oldalt Ács Sándor, jobb oldalon pedig Várady Lajos áll

Diane Varady-Thompson elmondása szerint nagybátyja igen szűkszavú ember volt – legalábbis ami a háborús tapasztalatait illette. Nagyon ritkán beszélt a frontélményeiről. Diane, a testvérei és unokatestvérei sokáig nem is tudták, hogy bácsikájuk háborús hősnek számított, de még csak azt sem, hogy egyáltalán szolgált a hadseregben. Egy másik unokaöcs, Tim Varady, aki maga is háborús veterán (Vietnámban szolgált), később lelkesen összegyűjtötte nagybátyja első világháborús emlékeit: a kitüntetéseket, okleveleket, róla szóló újságcikkeket stb., ezekről fotókat, másolatokat készített és terjesztette a családtagok között. Diane Thompson is így jutott hozzá az anyagok nagy részéhez, melyeket kérésemre volt szíves rendelkezésemre bocsájtani. A gyűjteményben szép számmal találhatóak újságkivágások is, melyek egy-egy Várady Lajost méltató cikket vagy róla készült fotót tartalmaznak – legtöbbjük sajnos a lap címe és a megjelenés dátuma nélkül. Az egyik ilyenben – ami vélhetően 1917–1918-ban jelenhetett meg South Bendben – olvashatjuk, hogy „[Várady] szülei magyarok, és az egész itteni magyar kolónia büszke arra, hogy több mint százan közülük már szolgálatba léptek”. A kutatás során e magyar kolónia katonái életrajzi adatainak adatbázisba rendezése is a jövőbeli feladatok közé tartozik.

Várady Lajos 1970. május 30-án, nem sokkal 73. születésnapja után halt meg az Illinois állambeli O’Fallonban. Saját gyermekük nem lévén, meghagyta feleségének, hogy halála után unokaöccse, Joseph Varady örökölje első világháborús ereklyéit: köztük az egységének címerét, az ezred szabálykönyvét és az ezredtörténet egy példányát, illetve egy személyre szóló elismerést is, melyet Pershing tábornoktól kapott. Ma már ezek a tárgyak is a Thompson-család birtokában vannak. A család a mai napig rendkívül büszke (extremely proud) arra, hogy Louis Varady ilyen fontos tett végrehajtásában vett részt. Máig igazi háborús hősként tekintenek rá, emlékét és hátrahagyott ereklyéit féltve őrzik.

A kutatásban sikerült feltárni a magyar hadtörténetírásban eddig ismeretlen Ács Sándor és Várady Lajos élettörténetét és szerepüket az Amerikai Egyesült Államok első világháborús részvételében. Mindketten tagjai voltak annak a tüzérütegnek, amely az első amerikai lövést leadta az első világháborúban. Mindketten Magyarországon születtek, magyar anyanyelvűek voltak, gyerekként vándoroltak ki családjukkal az Egyesült Államokba, és mindketten az Indiana állambeli South Bend lakói voltak a háború idején. Kettőjük közül Ács Sándor, az üteg parancsnoka futotta be a nagyobb „karriert”, hiszen kisebb híresség lett a háború utáni években: sokat szerepelt regionális, állami, de országos lapokban is, ünnepségeket szerveztek a tiszteletére, kitüntetéseket kapott, rendezvényekre hívták meg díszvendégként.

Várady Lajos nem kapott ekkora figyelmet, az ő élete a háború után visszatért a szokott mederbe. Mindkét tüzér leszerelt a háború után, és nem is tértek vissza a hadsereg kötelékébe, helyette fizikai munkásként dolgoztak tovább. Mindketten megnősültek, Ácsnak négy gyermeke született, Várady viszont utódok nélkül halt meg. Magyarországra egyikük sem vándorolt vissza, még Indiana, illetve Illinois államokból sem költöztek el. Érdekes, hogy bár a leszerelés után néhány évig még ugyanabban a városban, South Bendben is éltek, a két magyar veterán nem tartotta a kapcsolatot. Várady évtizedekkel később, ritka interjúinak egyikében elmondta, ütegének legénységéből bár mindenki nevére emlékszik, de csak egyikükkel maradt kapcsolatban, jó barátjával, a lengyel származású John Wodarczakkal, aki az interjú idején Minnesota államban élt. A többiekről annyit sem tudott, hogy egyáltalán élnek-e még. A leszármazottak nem tudnak arról, hogy ellentét miatt szakadt volna meg a kapcsolat a két magyar között, valószínű, hogy csak eltávolodtak az évek alatt.

A munka során – magyar kutatók által sok esetben egyáltalán nem vizsgált – amerikai levéltári források, korabeli sajtóanyagok, illetve a leszármazottaktól kapott személyes dokumentumok és egyéb információk alapján kerülhetünk közelebb az „amerikás” magyarok egyébként is izgalmas történetének eddig nem ismert oldalához.

Az itt bemutatott két fiatalember a századelőn Sopron, illetve Szabolcs vármegyéből gyermekként hajózott az Újvilágba, majd másfél évtizeddel később visszatértek az öreg kontinensre az Egyesült Államok katonáiként. Bár a „másik” oldalon álltak, Ács Sándor és Várady Lajos mégis helyet követel magának a Nagy Háború magyar historiográfiájában, hiszen tettükkel mindketten örökre beírták magukat az egyetemes hadtörténelembe.

Ezen, a szintén a családi archívumukból származó képen ismét együtt szerepelnek, már hazaérkezésük után. A kép jobb szélén Ács Sándor, középen Várady Lajos látható. Ezen, a szintén a családi archívumukból származó képen ismét együtt szerepelnek, már hazaérkezésük után. A kép jobb szélén Ács Sándor, középen Várady Lajos látható.

35 komment

Címkék: harcok mezején háborús hétköznapok

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr9515399752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rudolf Sedlar 2020.01.09. 08:49:56

Valami "csoda" lehet az amerikanizmusban, talán a jóllét és a demokrácia teszi, amiért a kivándorlók hamar megfeledkezzenek a származási helyükről és őseikről. Német származásúak százai vettek részt a II. v.háborúban a korábbi fajtársaik elleni harcokban. Ezek mind nagyon amerikaiak lettek. Bizonyítékul szolgálnak a mai korosztályból kivándoroltak, akik istenítik Trumpot és azt állítják, hogy a világ másik fele hazugságokat beszél róla, amikor önteltnek, beképzeltnek vélik. Kioktató üzeneteket kapok az elnökükről. Talán így volt ez régen is, amikor Ács és Várady büszkén lőtték ki az első gránátokat.

BartókBéla 2020.01.09. 14:06:49

Gratulálok ismét a szerzőnek. Fantasztikus teljesítményt végzett ezzel a kutatással. Csak így tovább!
Viszont lenne egy szakmai kérdésem egykori tüzér sorkatonaként.
Egy üteg több (6-8) lövegből(ágyú) áll és egy löveghez egy raj (6-8) tüzér tartozik.
Egy ütegnek (=század) általában tiszt a parancsnoka, Ács pedig őrmester volt.
Nem lehet hogy Ács "csak" lövegparancsnok volt és neki volt ugyanannál a lövegnél beosztottja a Várady?
Akkor vajon a C üteg (Company C) melyik ágyúját süthették el?

Amblsz 2020.01.09. 14:55:35

@BartókBéla: Köszönöm!
Így igaz, Ács lövegparancsnok volt, az üteg parancsnoka (commanding officer) az az Idus McLendon százados volt, akinek megmentéséért Várady az Ezüstcsillagot kapta. Ez elírás, köszönöm az észrevételt.
Ami a másik kérdést illeti, az üteg egyes számú lövege volt a "magyar" löveg, ebben Ácson és Váradyn kívül Robert Braley és a már szintén említett John Wodarczak voltak még benne. Az első lövésnél a másik három löveg parancsnoka is jelen volt: Lonnie Dominick, Frank Grabowski és Elward Warthen, mind őrmesterek. Ezekben a lövegekben magyar vonatkozást nem találtam.

Amblsz 2020.01.09. 15:02:56

@Rudolf Sedlar: Nem biztos, hogy ez feltétlenül az "amerikanizmus" "csodája", mindenkiben lehet egy bizonyos mértékű megfelelési kényszer/vágy választott hazája felé. Ha kisgyerekként vándorol ki valaki, teljes szocializációja az új környezetben zajlik, gondolkodni is az új nyelven fog, igazából homályos emlékeken kívül nem sok köti már az óhazához. A szülőket nyilván igen, de a gyerekeket alig.
Egyébként sok magyar kért felmentést a sorozás alól a regisztrációs lapján arra hivatkozva, hogy nem akar esetlegesen magyar testvéreivel szembe kerülni a harcmezőn.

BartókBéla 2020.01.09. 16:59:54

@Amblsz: Köszönöm én is, korrekt válasz volt. És Wodarczak nem volt magyar? Eléggé kelet-európai hangzású neve van! :-)

BartókBéla 2020.01.09. 17:05:31

@Amblsz: OK, látom, lengyel volt, de a szülei lehettek az OMM állampolgárai...

Rudolf Sedlar 2020.01.09. 17:39:34

@Amblsz: Köszönöm a választ, valóban nem lehet tudni, mi játszódik le egy idegenben felnevelt gyermek lelkivilágában. Ami pedig a magyar testvérek elleni harcot illeti, mi vastagon belekóstoltunk, amikor a bácskai magyarokat a szerb vezetés 1991-től Baranyába vezérelte, az ottani magyarok ellen. Ezt a parancsot tömegesen megtagadták, akárcsak az itt élő bunyevác horvátok a sajátjaik elleni harcot. A magyar fiatalság (kb. ötven ezren) Magyarországra menekült, míg a horvát nemzetiségűek az akkor még nem független Horvátországba. Nem szívesen emlékszünk...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.01.09. 22:35:15

@Amblsz: Laci, ez a téma, a harcolók mellett a felmentést kérő magyarok és az indokaik is megérnének egy-két posztot! Örömmel adunk helyet ezeknek az írásoknak is! :)

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.01.10. 08:47:34

Nagyon érdekes poszt volt ez is!

Érdekességképpen, ha már felmerült, pár monarchiás állampolgár akik felnőttként emigráltak és önként jelentkeztek az amerikai fegyveres erőkhöz:

en.wikipedia.org/wiki/Matej_Kocak

en.wikipedia.org/wiki/Peter_Tomich

en.wikipedia.org/wiki/Louis_Cukela

nagyhaboru.blog.hu/2013/01/25/egy_arc_odaatrol

Sigismundus · https://csakugyirkalok.blogspot.com/ 2020.01.11. 16:16:39

Hogy ki miért amerikanizálódik, válik jó hazafivá új hazájában annak sok oka lehet. Például hogy milyen annak az országnak a hozzáállása a bevonult/önkéntes katonához.

Az hogy számontartják, megbecsülik, és részletes írásos indoklást is adnak ahhoz hogy miért is tüntették ki, na ez például egy ilyen ok, lehet. Az önérzetet ez nagyban tudja befolyásolni, ha így számon tartják.

És ami a fő, a szülőhazájából végleg, nem azok vándorolnak ki, akik meg vannak elégedve annak a rendszerével/viszonyaival.

Albert Tezla professzor kétkötetes könyvét a múlt századelő amerikásairól, ajánlom, ott elég árnyalt a kép, ki miért is ment ki.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.01.11. 17:24:17

@Sigismundus: Köszönjük, nagyon jó, hogy említetted Albert Tezla kötetét! A „Valahol ​túl, meseországban…" I-II. Erre gondoltál, ugye? South Bendben született és nőtt fel, ahol a posztban is említett két magyar katona is élt.

moly.hu/konyvek/albert-tezla-valahol-tul-meseorszagban-i-ii

Amblsz 2020.01.12. 16:05:14

@PintérTamás: Már gondoltam rá. A közeljövőben meg is csinálom. :)
Szintén az itt kialakult diskurzushoz kapcsolódva, van egy kisebb kutatásom arról is, hogy a különböző amerikai magyar sajtóanyagokban hogyan írnak a háború eseményeiről. Milyen hangnemben, milyen kifejezésekkel jellemzik pl. a magyar katonákat, majd később az amerikaiakat, hogyan látják Magyarország részvételét a konfliktusban, hogyan ábrázolják a németeket és az osztrákokat stb. Jól látszik belőle, hogy mind a magyar, mind az amerikai fél felé lojálisak, "szurkolnak" a magyar csapatoknak, ünneplik a magyar győzelmeket, de ugyanígy vannak 1917-től már az amerikaiakkal is. Mind a kettőt sajátjaiknak tekintik.
Majd írok róla egy összegzést egy későbbi posztban. :)
Ja, és igen, a Tezla-könyvek tényleg jók.

Amblsz 2020.01.12. 16:12:18

@BálintFerenc: Köszönöm, és ha már szóba kerültek más katonák is, megragadnám az alkalmat és reklámoznék egy kicsit. :)
Az év végén megjelent egy kötetünk, amiben az egyik tanulmány, bár csak áttekintő jelleggel, a teljesség igénye nélkül, megemlékezik sok olyan magyarról, akik az amerikai hadakban futottak be kisebb-nagyobb karriert. Ilyen pl. Wass ALbert fia, Wass Huba dandártábornok is. Linkelem a kötetet, hátha érdekel valakit:
tortenelem.uni-eger.hu/public/uploads/amerikai-magyarok-digit_5de60d174345c.pdf

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.01.12. 21:07:24

@Amblsz: Mindent várunk, Laci! :)

Az új kötet linkjét pedig köszönjük, nagyon jól tetted, hogy megosztottad velünk, tartalmas munka, szerintem sokakat érdekelhet az olvasóink közül is, érdemes lenne valamelyik posztba is beleszőni!

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.01.12. 22:12:28

@Amblsz: Érdekes a kötet, de hogy a cikk szerzőjének sikerült (az általam is fentebb linkelt) Matej Kocak-ból Kocak Mátyást alkotni az finoman szólva is erős.

Minden létező korabeli katonai dokumentumon Matej keresztnévvel szerepel, ez van a sírjára vésve is. Az 1910-es népszámlálási íven nemzetiséghez Hungarian-Bohemian van írva, a kivándorlási utaslistán szlovákként tüntették fel.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.01.12. 22:38:55

@BálintFerenc: Egész pontosan "Kocák Máté (Matthew)" néven említi Csutak Zsolt, ha erre gondolsz (93. oldal).

Azért is érdekes, mert a meghivatkozott forrása, Erwin Bernhardt is Sgt. Matej Kocak néven ír róla: erwin.bernhardt.net.nz/hungarianmilitary.html

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.01.12. 22:42:12

@PintérTamás: Bocsánat elírtam, valóban Máté.

Érdemes megnézni azt a hivatkozást, én megtettem...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.01.12. 22:44:42

@BálintFerenc: Én is...

Nem akarsz írni róla egy jó posztot? Persze szigorúan csak a bileki halálmars után! :)

BartókBéla 2020.01.13. 13:16:08

Az amerikai tüzérek egy 1897 mintájú 75 mm-es, fakerekű francia gyártmányú löveggel nyitottak tüzet:
"The first US artillery shots in action in World War I were fired by Battery C, 6th Field Artillery on October 23, 1917 with a French 75 named "Bridget" which is preserved today at the United States Army Ordnance Museum." (Ezután jöttek a 3 hüvelen.wikipedia.org/wiki/Canon_de_75_mod%C3%A8le_1897#/media/File:75mm_field_gun_m1897_2.jpg
No, de ki lehetett Bridget (Brigitta) kisasszony, akiről a löveget elnevezték?

BartókBéla 2020.01.13. 13:30:49

Apropó! Miért női nevet adtak (adnak) a tüzérek a lövegeknek???? (pl. Grosse Bertha, Lange Anna) Kivétel a Lange Tom a crnagorácoknál...

BartókBéla 2020.01.13. 13:42:58

Ez lenne Bridget munka közben magyar tüzérekkel?:
Ez a fotó van a lövegpajzson, a szöveg sajnos nem látható:
www.reddit.com/r/wwi/comments/e3cpug/bridget_canon_de_75_mod%C3%A8le_1897_in_use_in_1917/
És itt is van néhány korabeli fotó a típusról:
www.militaryfactory.com/armor/detail.asp?armor_id=338
Tudom, hogy a posztok emberi sorsokról szólnak, de ha egy ágyúnak neve van....

Amblsz 2020.01.13. 14:40:34

@BartókBéla: A löveget a 100 éves évfordulóra a West Point Katonai Akadémia múzeumában állították ki, de máshogy néz ki, mint amit linkeltél. Jól kivehetők rajta többek között a „Sgt. Arch, Chief of Section” ill. a „South Bend” feliratok.
www.guns.com/news/2017/10/24/west-point-celebrates-first-shot-wwi-field-gun-at-100-photos
Lehet, hogy az általad linkelt képen replika van?
És hogy miért adnak női nevet a lövegeknek? Gondolom a pusztítás mértékéhez lehet köze... :)

Amblsz 2020.01.13. 14:50:20

@BálintFerenc: Bár a szakmai lektorálás során sok elavult, nem megfelelően alátámasztott forrást kigyomlált a szerzőnk, de valóban akadnak még közötte problémás darabok. Csatlakozom Tamáshoz, akár egy kritikai jellegű posztot is szívesen fogadnánk a témában :)

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.01.13. 15:15:01

@PintérTamás: @Amblsz: Előbb legyek túl Bileken, aztán meglátjuk :)

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.01.13. 17:54:18

@BálintFerenc: Ezt én is így gondoltam! Matej Kocak tényleg megérdemelne egy jó posztot, amire majd érdemes lesz hivatkozni! :)

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.01.13. 18:10:27

@Amblsz: Nagyon jók ezek a lövegről készült képek, ezeket is bele tehettük volna valamelyik posztba!

Szóval a nők a pusztítás jelképei ezért nevezik el róluk a tüzérségi fegyvereket? :)

Na, és akkor mi a helyzet Pajkos Jancsival?

„Egy éles kemény nagy durranás, mondhatnám érezni lehet a rettenetes robbanás forró erejét, az egész hatalmas szikla, melyen virító havasi rózsák között fekszem, megrezzenik a nagy nyomástól. Egy nagy barnásszürke füstfelhő emelkedik, mint egy tűzhányó kitörésénél a Promos csúcsáról s ugyanakkor a sziklafalakon lehömpölyögve ereszkedik a völgybe. Ez volt a 'pajkos Jancsink' első csókja.”

Pajkos Jancsi egy 30 és feles mozsár volt...

Lásd itt: nagyhaboru.blog.hu/2011/11/16/honvedek_az_olasz_front_kezdeti_magas_hegyi_harcaiban_3_2_resz

Amblsz 2020.01.13. 18:18:05

@PintérTamás:
"Szóval a nők a pusztítás jelképei ezért nevezik el róluk a tüzérségi fegyvereket?"
Sosem állítanék ilyet, de az lehetséges, hogy a nevet választó tüzéreknek voltak rossz élményeik, esetünkben pl. egy Bridget nevű lánnyal. :)
A Pajkos Jancsi sem rossz egy 30 és felesnek..

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.01.13. 18:35:08

@Amblsz: Nem is gondolnám, hogy ilyet állítasz. ;)
Én sem mernék... :)

Mondjuk a névadás kérdése tényleg jó kis téma.

@BartókBéla kolléga, mint ex tüzér, bíbelődhetne vele, szeret ilyesmikkel (is) molyolni... :)

BartókBéla 2020.01.13. 19:31:22

@Amblsz: Igazad van, jól látszik az ütegparancsnok mögött is a festés néhány részlete.A másikon nagyon új és steril a szürke festés és a felirat...

BartókBéla 2020.01.13. 19:49:05

@PintérTamás: Gárdonyi szerint már 1552-ben is volt neve az egri ágyúknak.(Baba, Béka)
Lehetett ebben egy kis babonás névmágia (ha már Szent Borbála a tüzérek védőszentje!!!)

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.01.13. 21:40:15

@BartókBéla: Valami magyarázata biztos volt a névválasztásoknak, de én nem misztifikálnám túl a kérdést, különösen a XX. században. Nem azt mondom, hogy azt adták, ami épp eszükbe jutott, de egyes esetekben még ezt is el tudom képzelni...

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.01.13. 21:47:30

@PintérTamás: Körülnézek, ha sikerül több érdemi információt összeszedni róla, mint ami a Wikipedián van, akkor lehet róla szó :)

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.01.13. 21:50:09

@BálintFerenc: Nekem úgy tűnt, hogy neked már több van! ;)

janos900 2020.01.15. 18:53:35

Ha már löveg nevek, pont most gyűjtöttem fényképeket. 1918-ban a Piave fronton harcoló brit üteg lövegei:
PIAVE, CARSO, TRENTINO, ALTIPIANO

arbellablue.blogspot.com/2018/11/with-british-guns-in-italy-1918.html

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról