Arcok a Nagy Háborúból 17.
A német SMS Berlin kiscirkálón szolgáló Dani Tillschneider Hamburgból küldött fotólapot a Baranya megyei Mágocsra a „szébreményű” Ádám Anna kisasszonynak. A német hadihajón szolgáló tengerész magyar nyelven írt üdvözlőlapja sok kérdést felvet, amelyekkel kapcsolatban az olvasóink véleményét is várjuk.
Két éve került a kezembe először ez a képeslap: a fotón a német császári haditengerészet (Kaiserliche Marine) egy fiatal matróza látható. Rendfokozata nincs, a sapkájáról viszont könnyen leolvasható a hajója neve: e szerint a tengerész az SMS Berlin nevű, Bremen-osztályú kiscirkálón szolgált a felvétel időpontjában.
A képeslap Hamburgban készült, a Sankt Pauli negyedben, a híres-hírhedt Reeperbahn szomszédságában álló Spielbudenplatzon. Itt a „Köllisch-Universum” nevű színház, vagy inkább mulató épületében működött M. Meyer gyorsfényképész, ahova tengerészünk betért megörökíttetni magát. Az épületet ma már hiába keresnénk, a teljes környék elpusztult a II. világháborús bombázások során.
A képeslap megírt fele tartogatott meglepetéseket: ugyanis magyar nyelven íródott (bár sajátos helyesírással), és Magyarországra is címezték: „szébreményű (így!) Ádám Anna kisasszonynak” a Baranya megyei Mágocsra.
A szöveg eredeti írásmóddal:
„Kedves Anna
Leveled megkabtam amelynek nagyon megörültem. Ujsák nincs a kivánságot már maga amint ládot a képen már katona vagyok. Tisstelem sokszor mintnyájatokat
Dani Tillschneider”
[Utólag ráírva:] „levél utána jön szerbusz(?)”
A postabélyegző felét sajnos a bélyeggel együtt letépték, de annyi kivehető, hogy a lapot minden bizonnyal Hamburgban adták postára, augusztus 15-én. Az évszám a bélyegző másik felén volt.
Sokat gondolkodtam ezen a képeslapon. A matróz egy magyarországi német lenne, aki valamilyen úton-módon beállt a császári haditengerészetbe?
A Tillschneider családnév Magyarországon is előfordult, Mágocs pedig túlnyomó többségében német lakosságú település volt akkoriban, bár ilyen vezetéknevű lakost nem találtam a faluban. Figyelemre méltó, hogy a lapot magyarul írta meg, de a sajátos elírásokból sejteni lehet, hogy nem ez volt az anyanyelve.
Felvetődött, hogy esetleg egy, a háború kitörésekor német kikötőben ragadt osztrák–magyar kereskedelmi hajó legénységének egy tagja lehet az illető, aki jobb híján a császári haditengerészetben kötött ki. Vagy esetleg eleve egy német hajótársaság alkalmazottja lehetett civilben? Mivel a szárazföldi összeköttetés megvolt a két ország között, könnyen hazatérhetett volna.
Az, hogy osztrák–magyar állampolgárok a német birodalmi haderőben szolgáltak, nem volt éppen példa nélküli, bár konkrét névhez köthető esetet eddig kettőt találtam. Az egyikük eléggé ismert, rá nem is vesztegetnék szót.
A másik ellenben meglehetősen speciális: Kálmán Géza a háború kitörésekor Német Kelet-Afrikában dolgozott vasútépítő mérnökként. Mivel a hazatérésre nem volt esélye, csatlakozott a német gyarmati haderőhöz, a Schutztruppéhoz. Ennek kötelékében harcolt egészen 1917-es fogságba eséséig. A háború után hazatért, élményeiről 1923-ban könyvet adott ki: Miaka Ile – Béke és harc a feketékkel címen.
Természetesen azt sem lehet kizárni, hogy emberünk – magyarországi gyökerekkel rendelkező – német állampolgár, aki egyszerűen elküldte egyenruhás fotóját a külföldi rokonoknak.
Próbáltam utánanézni a feladónak is, azonban nem jártam sikerrel: a világhálón elérhető a császári haditengerészet veszteséglistája, de ebben nem szerepelt.
Az SMS Berlin komolyabb harcba nem keveredett a háború alatt, tehát ha ezen a hajón szolgált végig, jó eséllyel túlélhette a világégést. Sorsa – úgy tűnik – titok marad, hacsak az olvasóink nem segítenek a megfejtésében.
