Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 9. rész
1918. május 31-én hősünk újabb gyakorlatot vezet a rohamistákkal, s ekkor már az ezrede is bekapcsolódik a Montellót idéző magaslat elleni támadásba. Délután az ezredparancsnokságon Zeiss ezredes részletes tájékoztatást ad számukra az Albrecht fedőnévvel illetett offenzíváról. A Montello elleni támadás végrehajtására egy dandárba kerültek a debreceni 39-esek és a szegedi 46-osok, ami így az „osztrák–magyar hadsereg legkitűnőbb brigádjává lett”.
[1918. május] 31-én este az étkezdében Csukonyi egy übung skizzéjét adta át nekem, azzal hogy holnap reggel az I. zugot az abrentinungon lévő Gombos helyett az I. Baon által az ezred tisztjei jelenlétében tartandó, s a skizzén feltüntetett übungon vezessem. Megjegyzem itt, hogy jelenleg Gombos volt az I. zug parancsnoka (kinek holnap telt le az abrentinungja), Forgó hadnagy pedig mint kampfmittel zugskmdt. szerepelt, még pedig azon okból, hogy sokan lévén tisztek a 46-os Sturm komp-nál, s mivel az ezredhez senkit nem akartak visszaküldeni közülünk, Forgónak így kerestek egy beosztást.
Gombos helyett tehát én vezettem el az übungra az I. zugot június 1-én reggel ½ 6-kor, míg a II. zug Mráz őrmester vezetése mellett az übung színhelye körül az esetleges szerencsétlenség megakadályozása végett avisopostokat állított. Az übung színhelye San Vendemiano–Visnadellótól csak észak nyugatra, s a vasút a Palazzo Luchettitől (jelenleg a XXIV. Korps. Kmdo. tartózkodási helye) északra volt.
Kellemes kora reggeli időben ¼ 7-kor megérkeztem az übung platzra, jelentkeztem az I. Baon kommendánsánál, Papp kapitánynál. Csukonyi is ott volt, s személyesen tájékoztatott az übung végrehajtásáról. Az übung színhelyére némileg rá lehetett fogni (erős beképzelés segítségével), hogy hasonlítani fog az ezred támadási terepéhez. A kiindulási pont egy domb szőlővel beültetett lejtője volt, honnan egy völgyön keresztül, melyen piciny patak folydogált (ez a patak jelképezte a Piavét) a patakocska túlsó oldalán néhány szál drótakadállyal maszkírozott előőrsi álláson keresztül a szomszédos domboldalon lévő (a pionír zugunk és M.G. Komp-unk által az übung céljára hevenyészett) első ellenséges védelmi vonalba kellett betörni, majd erről a dombról erősen jobbra kanyarodással le kellett egy másik völgybe haladni, s ezen keresztül menve a meredek domboldalon feltételezett (melyen a Palazzo Luchetti állott), a második ellenséges védővonalat elfoglalni. Az übung keresztülvitele ezredünknek a Montello ütközetben tervezett támadásához hasonló beosztással történt. Az übung előtt megmagyaráztam embereimnek a tennivalót, s a Csukonyi által kiadott, s megigazított Doxa órákat kiosztottam a patrul kommandánsok közt, mert az übung órabeosztásra ment, majd a patrulokat az egész I/46. Baon frontja előtt elhelyeztem.
A Palazzo Luchetti – a XXIV. hadtest parancsnokságának az épülete
(Kókay László hagyatékából)
Az übung 6h 50’-kor kezdődött, s az offenzíva céljaira az ezredhez beosztott 7 cm hegyiágyú üteg élénk tüzet adott le az előőrsi és 1. vonalra. Mi tíz perc múlva, vagyis 7 órakor pontosan a tűz megszűnése után indultunk meg, s nem hiába, hogy az I. zugnál voltak a régi minta patrulok, a sturmosok gyönyörűen dolgoztak. Egy szalvé dobás után keresztültörtünk az előőrsi álláson, s a parancs szerint az I. fő védelmi vonal előtt a domb tövében lefeküdtünk. Az I. Baon századai csak lassan követtek bennünket, mikor az egész I. Baon szintén mögöttünk a domb tövében volt, még ezután is fél órát vártunk az 1. vonal elleni támadással, mert a terv szerint ennek csak 8 órakor kellett kezdődnie.
8 órakor ismét elindítottam a patrulokat s ropogós szalvék leadása után betörtünk az 1. vonalba, rakéták fellövésével jeleztük az elfoglalását, de a századok nem mertek követni bennünket, még pedig azért mert utasításom szerint embereim néha-néha kézigránátot dobtak a stellung elé. Így a századok tétovázása miatt (amiért Zeiss később le is szidta őket) minket is visszarendeltek a domb tövébe, s újra megcsináltuk az I. vonal elleni támadást. Most már rendesen követtek a wellék bennünket, mi pedig kilövésig előre mentünk, s a századok ide is utánunk jöttek. 9 órakor a dombon lévő erdő fái közül előrenyomultunk, áthaladtunk a Ghirold patak széles völgyén, a wellék pedig 100 lépésenként gyönyörűen követtek bennünket. Megmásztuk a Palazzo Luchetti meredek domboldalát, s felérve a gyönyörű (Szegedi kir. táblához hasonló) Palazzo Luchettitől nyugatra a magaslatra, ismét rakétával jeleztük a 2. ellenséges vonal elfoglalását. Kézigránátokat itt már nem volt szabad hajigálnunk. A meredek domboldalon a wellék (különösen a géppuskások) nehézkesen követtek bennünket, s közel ½ óra telt bele mire ¾ 10-kor felérkezett az egész I. Baon a magaslatra. A wellék a feltételezett repülőinknek jelzendő állásunkat a magukkal hozott fehér kendőket kiteregették, s mindenki kilövést keresett magának.
Én ezalatt gyönyörködtem az alattunk elterülő nagyszerű panorámában. A magaslatról a síkság nagy részét gyönyörűen lehetett látni. Nagyszerű kert volt most ez a gyönyörű síkság, úgy annyira, hogy a falvak is nemigen látszottak ki a lombok közül. Putnoky hadnagy kukkerját elkértem, s végignéztem a gyönyörű tájon. Kitűnően lehetett látni a Santa Lucia-i hatalmas templomot, a mandrei nagy kaszárnyát, sőt a Piave hídjait is, a Ponte Pricilát is. Az idillikus tájképbe való gyönyörködésből azonban csakhamar felriasztott bennünket az olasz tüzérség. Az olasz messzehordó ágyúk (mint a kukkeron jól láthattam) a coneglianói pályaudvart vették nagy kaliberű ágyúkból igen heves tűz alá.
Mivel mi is az ágyúlövegek meghosszabbított főirányába értünk, az az érzésünk volt, mintha a gránátok közibünk akartak volna esni, pedig jó 2 km-re értek le előttünk. A lövések következtében megijedtek ám a magos XXIV-es Korp. Kmdo-nál is, mert féltek, hogy az ellenséges tüzérség, megpillantva a sok bakát Palazzo Luchetti magaslatán tűz alá veszi a kastélyt és környékét. Tábori csendőröket küldtek tehát ki a magas komandóból, kik tudtunkra adták, hogy az excellenciás úr parancsából rögtön távozunk a magaslatról. Az übungnak már vége volt, s egy kis pihenés ránk fért volna, de mi nehogy baja történjen miattunk az excellenciás úrnak az I. Baonnal együtt rögtön visszamentünk a Girhold patak völgyébe, annál is inkább mert tisztek részére besprechungot hivatott Zeiss.
A besprechung után, melyen az ezred összes tisztjei, a Sturm Baonunk tisztjei is Flickerrel együtt részt vettek, zeneszó mellett marsoltunk vissza Cosnigába, illetve az I. Baon Zoppéba.
Du. 4 órára a kompanik összes tisztjei (jelenleg Csukonyi, Schulz, Forgó és én) a hintón (hogy hadd lássák az ezredbeli tisztek) az offenzíva Zeiss által való ismertetése céljából Zoppéba, a Reg. kmdó-hoz mentünk. Rajtunk kívül az ezred összes komp kommendánsai is ott voltak a Reg. kmdo földszintjén lévő hatalmas teremben, hol valamelyik magasabb kmdo által az offenzíva céljára készített gyönyörű terepasztal volt, mely diviziónk leendő támadási terepét, természethűen mutatta be. Ez a terepe a Montello volt. Az utak, a lövészárkok a Piave és szigetei, az innenső parton lévő szakadékok, a házacskák (ezek pici faházacskák voltak) remekül voltak ábrázolva.
Zeiss kezdte meg pontban 4 órakor az iskolát, mi pedig feszült figyelemmel, érdeklődéssel hallgattuk. Mindenekelőtt tudatta velünk, hogy az offenzíva álneve: „Albrecht”, s hogy megkezdésének időpontja még titokban van tartva. Ismertette, amit már régen sejtettünk. hogy diviziónkból a támadást a 39-es és 46-os ezredek fogják csinálni, s hogy e célból a 33. brigádot a kis öreg Soós tábornok (később szegedi hadosztályparancsnok) vezetése alatt az említett ezredekből alakították meg, mely ezáltal bizonyára a jelenlegi osztrák–magyar hadsereg legkitűnőbb brigádjává lett. A 33. brigád adja tulajdonképpeni támadó csoportot a divíziónkból, míg a 43. és a 139. ezredből (melyekből a 43. gyalogezred a brigad-, a 139-es a divisions reservének volt kijelölve) alakítatott a 34-es brigád.
Zeiss Oszkár ezredes, a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred parancsnokának fotója Kókay László feliratával. A cs. és kir. debreceni 39. gyalogezredtől 1915. július 4-én a Doberdón került a 46-osokhoz és a háború végéig az ezred parancsnoka maradt
(Kókay László hagyatékából)
Az offenzíva tervezetét a következőképpen ismertette Zeiss. A 17-es divízió támadási frontjának bal oldalán a 46. gyalogezred fog támadni a Montello délkeleti részére a Nervesától egy a hegyre felvivő kis szerpentin útig, illetve az Abbázia di Nervesáig terjedő terepre. Balra az ezred nem lesz senkivel sem összekötetésben, balszárnyával a Piavéra fog támaszkodni. A 39. gyalogezreddel lesz ezredünk jobbfelé összeköttetésben, mely ezred fogja divíziónk jobbszárnyát alkotni. A 39. ezredtől jobbra a 13. Schützen divízió, míg ettől jobbra a budapesti 31-es divízió (32., 44., 69. és BH 3. ezredek) fog támadni. Közvetlen balra nem lesz tehát ezredünknek összeköttetése, s az offenzíva tartamára, passzív szerepkörrel a Ponte Pricila melletti ezred abschnittot egy gyalogosított lovas divízió fogja tartani. Az ellenség figyelmének elvonása, s lekötése céljából azonban ezen a részen is maszkírozni fogják a támadást. Ellenben a hídtól balra a Papadopoli szigetnél a 33-as dunántúli divizió támadni fog, s az offenzíva sikere esetén (amiben nem kételkedünk) balról ezekkel fog ezredünk összekötetésbe kerülni, de természetesen csak már néhány kilométerre a Piavétól.
Az áthajózást az ezredből a II. Baon (melyben sturm komp-unk 2 zugja is be lesz osztva) fogja kezdeni, azon oknál fogva, mert az őszi offenzívában ez a Baon csak mint Reserve szerepelt (na meg azért, mert Ritternek még nem volt Lipót-rendje), majd az I. Baon követi, s ez a 2 Baon lesz az ezredből a tulajdonképpeni támadó rész, mégpedig az I. Baon az ezred bal-, a II. a jobbszárnyán, míg az őszi áttörésnél főszerepet játszó III. Baon (IV. Baon ezúttal Regts. reserve lesz).
Az offenzíva kezdő napját X-nek véve, a X-2-ik nap estéjén a II. Baon, mely most (Zoppe-n volt) Campolongóról a kern zonéba (Stüztpunkt vonal) megy fel Canareggio, illetve Minához a Madonna Schluchtba, az I. Baon pedig Zopperól a Belvedere magaslatához megy, hol, hogy repülőgépek észre ne vegyék, maszkírozni tartozik magát. A III. Baon pedig Campolongóba, a II. Baon helyére megy a Reg. kmdo-val együtt.
Az X-1-ik napon este a II. Baon a vorfeld zonéba mindegyik század az áthajózási helyére megy. A kern zone-be a II. Baon helyére jön az I. Baon, mely ott marad az áthajózás megkezdésééig. Az I. Baon helyére jön a III. Baon és a Regts. kmdo, mely az áthajózás megkezdésekor előrejön a Piavéhoz. Ugyanez nap estéjén a 33 I Brigs kmdo a Colle della Tombolára jön, divizions kmdónk pedig a San Salvatore kastély mögé.
A San Salvatore kastély
(Kókay László hagyatékából)
Az ezredek trénjei is az este előjönnek, így az ezred trénje Paréban, a Sturm Baon trénje pedig Saranóban, hogy az előnyomulás készen találja őket. Ez este a ballonokat is előre vontatják, a diviziónk abschnittjában lévő ballonok közül az egyik Granzához, s a másik a San Salvatore kastélyhoz fog előre menni.
Az offenzívát hatalmas tüzérségi előkészülés fogja megelőzni, melyet ágyúink, melyek számáról fantasztikus mesék keringtek közöttünk (minden 25 m-re egy ágyú) gáz pergőtüze fogja bevezetni. Az áthajózás a reggeli szürkületben fog megkezdődni, még pedig az új áttörési csaták tanulsága miatt rövid előkészítés után 2 h 40-el az áthajózás előtt fog megkezdődni a tüzérségi gáz pergőtűz, vagyis a Montello gázzal való elárasztása, Zeiss szavaival „Vergasung des Montellos”’. A gázlövéseket csak kis és közép kaliberű ágyúk fogják leadni, vele egyidejűleg kezdődik nehéz minen werfereink tüze az ellenségnek a Montello alatt a Piave partján lévő előőrsi állásaira.
A gáz pergőtűz 1h 25’ fog tartani, azután zerstörung feuer (romboló tűz) következik a legnehezebb kaliberű ágyúkból is, az ellenséges állások ellen. Ez 1h 15’-ig tart, s ekkor, vagyis a tüzérségi tüzünk megkezdése után 2h 40’-re megkezdődik az áthajózása mindenekelőtt a Sturm truppéknak, majd a wellék sorrendjében a II. Baon századjainak, azután a Techn. Inf. Komp-nak, majd az I. Baon-nak, mely, ha jobbról (ami valószínűnek látszik) a 39. gyalogezred előbb lesz kész az áthajózással, mint ezredünk, a 39-esek abschnittjában is áthajózhat, a túlsó parton azután balra behúzódhat. Az I. Baon után a III. Baon áthajózása következik, ez esetben az már az akkorra elkészülendő pontonhídon is átmehet.
Az áthajózási helyek az ezred jobbszárnyán lévő 8. komp egy része és a Techn. Inft. Komp. részére a Zoche Schluchtban, míg a II. Baon részére a minai kápolna előtt, a 39. gyalogezred balszárnya részére pedig a Mercadelli Schluchtban lesznek. (Majd természetesen a I. és a III. Baon ugyanevvel.)
Az áthajózás, mint azt tapasztalom és láthattuk is, nem lesz egyszerű, mert több sziget volt az említett áthajózási helyek és a Montello közt. Ezeken a szigeteken keresztül, mint Zeiss mondta, maguknak a csapatoknak kell a pontonokat a következő Piavei ágig átszállítaniuk. Az áthajózás alatt, hogy csapatainknak a még létező olasz gépfegyverektől ne kelljen tartaniuk, a Montellónak rand stellungját a 43. és 139-es ezredek, s ezen kívül minden nélkülözhető normál M.G.-jei a divíziónak fogják tűz alatt tartani. S mivel Zeiss mondta a Montello szikláiba vágott M. G. lőréseknél (az innenső partról azoknak látszottak) működő ellenséges géppuskánál szükség esetén, az egyik szigeten felállított, s ezredhez beosztott Begleits batterie tüzével hallgattatja el.
A Sturm truppék az áthajózás után mindenekelőtt a Montello alatti posten kettét, az olasz előőrsi állásokat foglalják el, mely után a többi századokkal, hogy védve legyenek az esetleges ellenséges ágyútűztől, a Montello meredek sziklafalai alá húzódnak, s itt várnak a rand stellung elleni támadás megkezdésével egészen az áthajózás kezdési időpontjától számított 2 óra hosszáig.
A rand stellung elleni támadás megkezdéséig a Sturm truppék, s a II. Baon, valamint az ezalatt szintén áthajózandó I. Baon, melyhez a Sturm Komp 43 2. zugja lesz beosztva, a Montello alatt (délről a Schleissen Haus, Zsilip-ház) és északról a Montellóra felvivő kis gyalog szerpentin útnál határolt részen fognak a Montello tövében a támadásra csoportosulni.
2 órával az áthajózás megkezdése után megszűnik tüzérségünk tüze a rand stellungra illetve hátra helyeztetik a II. ellenséges védő vonalra. Ekkor megindul a támadásunk a rand stellung ellen, melynek elfoglalását rakétákkal kell jelezni. Fönt a Montellón, ha szükség van rá, a gázmaszkok is felteendők. Ezután egy óra múlva megindul a támadásunk a 2. ellenséges, s ezután ¼ 1 óra múlva a 3. ellenséges védővonal ellen. Itt lesz az ezred által elérni rendelt vonal, mely után valószínűleg más ezredek fogják folytatni a támadást, mert ezalatt divíziónk mögött 2 pontonhidunk (egyiknek Mina-nál, másiknak a Mercadelli Schluchtnál) készen kell lennie, mely hidakon a csapatok, muníció és tüzérség átszállítása gyorsan lesz lehetséges.
A balról lévő híd parancsnokának Hptm. Magarevits-et, s a jobbról lévő parancsnokának Hptm. Flickert rendelte a Divisions Kmdo. Az áthajózás után a századok beosztása, feladata illetve támadási iránya a következő lesz. Az ezred jobbszárnyán összekötetésben a 39/II. Baonnal lesz a 8. század, támadási végcélja: az Abbázia di Nervesa és a Colbere di Nervesa templom rom magaslat. A 8. századtól balra a 6. század lesz, végcélja az Abbázia di Nervesa-i templom rom magaslat. A 6. századtól balra lesz a 7. század, végcélja, a Parochia di Nervesa-i templom. A II. Baon századai nagyjából nyugati irányban támadnak, de később inkább dél felé kanyarodnak fél kör alakban, mely kör középpontjának a Schlessen Hazis-t lehet venni. Magától értetődik, hogy a legjobb szárnyon lévő 8. Komp fogja ez oknál fogva támadási végcélig a legnagyobb utat megtenni. Az I. Baonnak, mely a támadást egy időben fogja a II. Baonnal kezdeni, jóval kevesebb lesz a végcéljáig az útja, de meglehetősen veszélyesnek ígérkező. Az I. Baon balra a II. Baon-tól kb. délkeleti irányba fog előretörni, jobbszárnyán összekötetésben a 7. századdal a 2. század lesz, ettől balra a 3., s ettől balra a Piavéra támaszkodva balszárnyával a 4. század.
A támadási cél a Piave túloldalán a San Salvatore kastély tornyából készült felvételen
(Kókay László hagyatékából)
A II. Baonnál az 5. és a I. Baonnál az 1. Komp mint Regt. Reserve nyert beosztást. A III. Baon-nak is meglesz az áthajózás után a maga feladata, még pedig az I. Baon-on keresztül támadva Nervesa elfoglalása, mely után az ezred balszárnyán foglal állást, az I. Baon pedig a középen Sant Andrea előtt. Majd azt említette még meg Zeiss, hogy az ejtendő hadizsákmányt nem szabad úgy, mint az ősszel szétszórva elkótyavetyélni, vagy pláne elpusztítanunk. Különben is ennek megakadályozása végett az ezredet nyomon követő tábori csendőr beosztású katonák és tisztek fognak szerveztetni. Ez már egyikünknek se tetszett, csak azt láttuk belőle, hogy hátul a magos kommandók még azt is irigylik tőlünk, amit tulajdonképpen életünk kockáztatásával mi szerzünk nekik is. Amint hallatszott Saciléban az ejtendő zsákmány előállítása végett erre a célra készített 300 kocsi van. Pedig hátha ezeket hiába csinálták? De erre nem gondolt senki közülünk, bíztunk mindannyian az offenzíva sikerében, mert azok után, ahogy az újfajta gázgránátokról iskoláztak bennünket, biztosra vettük, hogy nagyon kevés élő olaszt fogunk a Montellón találni. Majd egy Montellót ábrázoló ballonfölvételt mutattak meg, melyről megállapítottuk, hogy a terepasztal kitűnő és pontos munka. Ezzel véget ért a közel 2 óra hosszáig tartó iskola, s mi is hazaindultunk hintóval.
Következő rész: Nótázás gázmaszkában és a vesztüket érző sturmosok
Összes rész: Kókay László harctéri naplói, 1918
Korábbi naplók: Kókay László harctéri naplói, 1916-1917
