„Botrány! Még nyugodtan sz...ni se lehet!”

2018.01.08. 07:15 :: PintérTamás

Kókay László 1917-es naplója az olasz frontról – 12. rész

Az állásperiódus alatt hősünk továbbra is tartalékban van szakaszával az első vonalak mögött, s az árkokat mélyíti, javítja. Az olasz tüzérség azonban a latrinán sem hagy nyugtot nekik. Nagyon várják már a váltást, ami végül 1917. április 20-án éjjel megérkezik…

 

[1917.] április 17. Éjszaka nem megyünk dolgozni, a kaverna ajtókba alarm postokat kell ehelyett állítanunk. Azt avizálták ugyanis az este, hogy az olasz tüzérség éjfélkor trommelfeuert kezd ellenünk, s most emiatt a kavernában tartózkodunk. Nálunk azonban csendben telik el az éjszaka, csupán a tengerpart felé volt éjfél tájban nagy ágyúzás. Reggel 5 órakor kimegyünk a Laibachi dolinába vezető futóárokba dolgozni. Itt dolgozunk 10 óráig, azután bejövünk.

10 órától déli 12 óráig az olasz nehéztüzérség erősen vereti a Golneket és a Námenlosét, valamint mi is kapunk néhány nagy 21-est kavernánk közelébe. Délután nincs munka, pihenünk.

Estefele zugunk egy része a IV. batalionhoz fel a stellungba vezető Hans grabent javítja, más része meg kavernánk bejáratánál javítja az eső által szétmosott homokzsákfalat. No, ez a mostan kapott papír homokzsákokból emelt fal még addig se fog tartani, mint az előbbi. Én a futóárokban mászkálok, mind a két partira ügyelve, s jegyezve Orbánnak, hová lő az olasz tüzérség, de az olasz tüzérség csendben van, talán a délutáni jégeső ártott meg nekik, enné meg a fene a züngli rángatójukat. Kun bácsi azt újságolja, hogy a főhadnagy úr Vály a napokban 4–5 napon belül szabadságra megy, s addig az a hülye kinézésű Schulz hadnagy – kinek már kitűnő híre van a századunknál – fogja átvenni századunkat. No, nekünk régen rossz, ha így lesz igaz!

Április 18. Éjjel pihenünk, s csak reggel 6 órakor megyünk ki dolgozni a Laibachi dolinába vezető futóárokba. 10-ig vagyunk kint, azután bejövünk, s rögtön forralt bort akarok Kószóval csináltatni az este faszolt borból, de nem lehet, mert Kószó tudtomra adja, hogy míg kint volt ő is dolgozni, ellopták a cukrot. Lehet, hogy így igaz, de az is lehet, hogy csak az öreg Kószó ravaszkodik, hogy ne kelljen neki többet kimenni dolgozni. No, jól van ezután bent fogom hagyni, ha dolgozni megyünk. Ebédre a forralt bort szándékoztam pirítóssal elfogyasztani, most kénytelen vagyok az este faszolt egy doboz szardíniát megenni.

Délután alszunk. Bár borús, hideg idő van, az olasz tüzérség élénken veret. Este fele ismét Orbánnak figyelem az olasz tüzérség tüzelését 6–7-ig. 6 óra után a Grázi dolina és a Kostanjevicai (Károly) út közé 2 darab 28-as gránátot küld a digó, épp mikor néhány ember mászkál arra. Úgy látszik, baj történhetett, mert a kiabálást jól lehet az esti csendben hallani. Tényleg szanitécek szaladnak oda néhány perc múlva, s a Trieszti dolinába visznek valakit. Orbán kukkerével mindent gyönyörűen lehet látni. ¾ 7 tájban ismét mozgás van az előbbi helyen. 15 ember megy hosszú einzel abfalenben fel a Károly útra. Néhány perc múlva 8–10 suttyogó srapnelt, gránátot lő rájuk a digó tüzérség, mire az egész társaság visszaszalad a Trieszti dolinába. Innen tőlünk ez érdekes látni való, de képzelem, hogy be lehetnek gyulladva a komák. Amíg kint állok, Edével is beszélek, egyedül ballagott fel még a menázsi előtt a batalions kommandóhoz és az M.G. századhoz a Pollux kavernába.

A Trieszti dolinaA Trieszti dolina
(Szanyi Miklós gyűjteményéből)
 

Április 19. Éjjel nincs munka. Reggel 6 órakor haladunk ki dolgozni. Érdekes, itt nálunk fent a Fajtin hó esett az éjjel, ellenben közvetlen alattunk a ¤378-on és ¤363-on, s a digóknál a Segeti lágerban nyoma sincs a hónak. Egyébként szép, de hideg idő van, ismét a Laibachi dolina futóárkában dolgozunk. Már korán reggeltől kezdve sok repülő van fent mindkét részről. A gépek erősen géppuskázzák egymást. Az egyik gépünk ismét lelőtt egy olasz repülőt, mely kanyarogva száll lefelé, de sikerül neki messze a frontjuk mögé siklani, s úgy saccoljuk, valahol Devetakinál szállt le. A munkáról 10 órakor vonulunk be.

Délután borús idő van s amellett hideg. Délután pihenünk. A digó épp kavernánk szájába suttyogózik a latrinához, s a gatyát már bent meg kell oldani, úgy kell sietnünk. Botrány! Még nyugodtan sz...ni se lehet! Óh, boldog civil élet, mikor nyugodtan kiolvasott egy egész Pesti Hírlapot az ember a klozeton!

Délután 5–6-ig figyelek Orbán helyett. A digó a Károly utat suttyogózza, valami 4 helyre csinál rajta belövést. A Trieszti dolina egy 28-ast, a ¤363 pedig ½ 6 tájban 2-öt kap. Azt hiszem, ezek belövések akarnak lenni, s úgy lehet, a napokban megkezdi a digó a X. Isonzó csatát.

Este 7–9 ig a Fajti Görz felőli oldalán, a stellungba vezető (Minarik 1/a nevű) futóárkot kell javítanunk. Végtelen gyanús futóárok, mivel eleinte világos van, csak dekkolva bírunk benne dolgozni, oly alacsony. A még itt-ott épségben meglevő néhány födött s a Wippach völgy felé kilövéssel ellátott dekungjából arra következtetek, hogy ezt stellungnak szánták, amikor még a front előbbre volt, s amikor még a ¤464-et (most a Golneket) építették ki Stützpunktnak a Minarik Gruppe munkás osztagai. 8 óra fele káplár Szikorával kimegyek a stellungba a 15-ös Abschnittba, hol a 15-ik század van. Nincs rossz helyük. Leginkább dekungokban laknak, s még zöld fenyőerdő van a stelungoknak ezen a részén. A digó Fajti nem is látszik innen, csak Görz. 9 órakor vonulunk be a munkáról. A digó suttyogó egész éjjel lövi kavernánk északi száját illetve a latrinát.

Április 20. Éjjel alszunk. Reggel 6 órakor megyünk ki az esti helyünkre a Görzi hegyoldalban vezető Minarik 1/a-ba dolgozni. A futóárkot végig látja a digó, s emiatt nagyon óvatosan kell dolgozni. De mivel kiadják, hogy addig be nem megyünk, míg a számos helyen bedőlt futóárkot rendbe nem hozzuk, a bakák szívvel-lélekkel dolgoznak csakhogy elmenjenek minél előbb a gyanús helyről. 9 órára már kész is a munka, kár volt vele sietni, mert most meg a Laibachi dolina futóárkába rendelnek dolgozni bennünket. 10 órakor azonban végleg abtretot kapunk.

Ma ismét sok repülő van fent, s az olasz tüzérség is lő össze-vissza a környékbeli terepre. Ma már 10 napja, hogy fent vagyunk stellungban, de ablézt mégse kapunk. Disznóság, nekünk húsvét napján sietnünk kellett fölfelé Reifenbergből. Délután 4–5-ig figyelek Orbán helyett. Orbán bent iszik Varga Bürgéssel és Juhász Miskával, és énekel. Az olasz 28-asok ismét dolgoznak.

¼ 5-kor 2 darab 28-as megy a Golnek mögé a regiments kommandó környékére. A füstöt nem látom, de a robbanásból lehet következtetni. Az egyik gránát hatalmas führungs ringje pont kavernánk bejáratához (alig 3 lépésre tőlem) száll vissza. Oly tüzes, hogy jó darabig nem lehet megfogni, azután elteszek emlékbe belőle egy darabot. A még megmaradt több kiló súlyú részt egy ismeretlen hadnagy kéri el. Odaadom, úgyse tudnám cipelni.

Este ½ 7-től 9-ig a Pollux kavernától a II. zug rókalyukáig terjedő árokrészben dolgozunk. 9 óra után az arcvonal mögöttieket Vály a Pollux kavernába hívatja. Mikor mind a 4-en ott vagyunk, kiadja, hogy az abléz holnap este lesz, s amint tudjuk a ¤566 mögé megyünk le, oda hol a stellungba jövetel előtt voltunk egy napig, mégpedig minden zug a régi helyére. Visszatérve a kavernába, ha 2 másodpercet kések, épp a kaverna szájánál a futóárokban robbanó suttyogó széttép.

Április 21. Reggel ¾ 5-kor kirobbantatom kavernánk fölött a futóárokban levő nagy, s a közlekedést módfelett akadályozó kemény sziklába fúrt lyukat. A lyuk 2 napig készült, s 1 méter hosszú. 4 ládungot tettem bele az este. A hatása óriási, még bent a kavernában is hullottak a kövek. Ami a fő, a nagy szikla eltűnt. Az esti utasítás értelmében ma nem dolgozunk, csak a futóárkot tisztítjuk ki zugunk körzetében. Ez félóra alatt már meg is van. Azután a nagy kavernát és a rókalyukat pucoltatom ki, nehogy a piszok miatt szidjanak a 61-esek bennünket. Elég jó idő van. Kavernánk déli kijáratánál üldögélünk Orbán és én, majd Vály is odajön. 10 órakor délelőtt már megérkeznek a 61-es tisztek a stellungot átvenni. Köztük van Annau is, akit a St. Peteri iskolából ismerek. Már zászlós. Vály viccelődik, s az „akkor még kinyalhatod” viccével óriási hahotánkra beugratja.

½ 12-kor visszamennek a 61-es tisztek a Golnek dolinába, ahová még az este feljöttek brigade reservébe. Mielőtt elmennek, lelkükre köti Vály és Orbán, hogy siessenek az ablézzal. Úgy látszik a bakák szintén szeretnének már lent lenni (nem is csoda, lefelé mindig iparkodik az ember), mert délután 3 órakor korporál Szikora azzal jött hozzám, hogy engedjem a zugot lelépni az erdőbe szép lassan, még világossal, annál is inkább mert a II. és III. zug teljesen lelógott a 2 arcvonal mögötti kivételével. Nem akarom hinni a dolgot, s elmegyek Szikorával az említett 2 zug rókalyukaihoz, melyek tényleg üresek. A futóárokból a bakák egy részét jól lehet látni, amint 5-ös 6-os csoportokban einzel abfalen lógnak végig a szerpentinen, s csodálatos, a digó csendben van, nem is lövi őket. Ennek dacára sem egyezem bele a kívánságukba, s rájuk kiabálok, hogy le ne merjen valaki menni, mert mi lenne, ha századunkra, mint tartalékra sürgősen szükség volna. Törődnek is evvel ezek a mostani hadisarzsik, akikben nincs egy szikra lelkiismeretesség sem, s ha a sarzsik ilyenek, hát a bakáktól mit kívánjunk. Szemembe nem mernek szólni, de Kószótól hallom, hogy nagyon morognak a hátam mögé. Hadd morogjanak. Ma nincs túl erős ágyúzás, de a digó suttyogó kavernánk északi bejáratát délelőtt 9-től délután 4-ig negyedóránkint lövi, 4 órától kezdve a Golnek dolina körül suttyogózzák a digók a Ranziano utat, épp amerre este kell majd mennünk.

5 óra felé a Trieszti dolina 2 darab 28-ast kap, majd a Plenskitől és az Eisner Bubna vártától keletre eső fenyőerdő szintén 2-öt. Este 9 óra után megint kitisztíttatjuk a kavernát, a risztungot összepakoljuk, s a hátzsák és puska kivételével magunkra vesszük. Várjuk az ablézt, mely egyre késik. Éhesek vagyunk, mert a menázsi csak az erdőben vár ránk, álmosak vagyunk, de most már kár lefeküdni, az abléz minden percben itt lehet. Unatkozva, ásítozva vártunk ¾ 12-ig, mikor végre bekiáltja valaki, hogy „Itt az abléz”, gyorsan kihaladunk. A 61-esek minket váltó zugsführerének átadom a tudnivalókat, s a futóárokban várakozunk az indulási parancsra. A 61-esek óriási lármával vannak, különösen a napokban közéjük osztott 66-os marsbeliek. Ezek nyilván azt hiszik, hogy itt is úgy megy, mint az orosz fronton. Pisszegünk, hogy legyenek csendben, de ők ezt nem bánják, ők, ha veret, bemehetnek a kavernába, ellenben mi, ha veret... De Isten őrizz, erre még gondolni is rossz. Majd fél óráig várunk, míg végre

Április 22-én délelőtt ¼ 1-kor Vályival az élünkön megindulunk. Sietve haladunk le a futóárokban a Bildstockhoz, s onnan erősen szuszogunk fölfelé a szerpentin legfelső ágán. A digó csendben van, csupán mikor a Golnek és a ¤503 közé akarunk beérni, lő a regiments kommandóhoz 2 suttyogót a digó, s később, mikor ezen a ponton túl vagyunk, még 4-et. Vály nem a Hilfsplatz (vagy Morser) dolina felé vezet bennünket, hanem a Regiments kommando dolinája (Erzherzog Josef dolina) mellett az ¤503-ra felvezető kis maszkírozott gyalog szerpentinen. Mikor felérünk a tetőre, a ¤503-on, néhány lépéssel odébb leülünk az erdőben pihenni kb. 10 percre. Kellemes, de sötét erdei úton haladunk tovább, s még kétszer megállunk pihenni, s délelőtt 2 óra után valamivel leérünk a ¤566 mögé abba a kis barakkba, honnan 10-én este mentünk fel stellungba.

A Trieszti dolinaAz 1917. április 9–21-ei állásperiódus helyszíne Kókay László jelölésével az ezredtörténetben található korabeli vázlaton (Az alaptérkép Ajtay Endre: A volt cs. és .kir. 46. gyalogezred világháborús története 1914-1918 című kötetében található, amit Kókay László a hagyatékában megőrzött saját példányában lapszéli jegyzetekkel, rajzokkal, jelölésekkel egészített ki)  

Elég szerencsés stellung periódusa volt századunknak, sebesült és halott veszteségünk, bár volt rá elég alkalom, hál’ Istennek nem volt, az abléz is veszteség nélkül történt. Pláne a 2. és 3. zug, s a 4. zugnak egy része, mely szintén lelógott még nappal, már meg is menázsizott, s azóta alszanak. Csupán a IV. batalionból ütött agyon a regiments kommandó mellett a suttyogó egy Kiss nevű hadnagyot. Ő az idén az első tiszt halott az ezredből.

Letéve a risztungot, gyertyát, mécseket gyújtunk a barakkban, s megkezdem a menázsi és faszolás kiosztást a zug részére. Közben egyszerre gyanús suhogások, majd közelről nagy explodálások hallatszanak, majd mindenfelől fütyülés, mintha repülőt jeleznének. Kintről erősen kiabálnak: „Rögtön oltsák el mindenütt a lámpákat!” Engedelmeskedünk. Abbahagyjuk a menázsiosztást, s kitódulunk a barakkból. Az erős suhogások még egyre hallatszanak, majd mögöttünk a Stol felől és Lipa irányából nagy robbanások, s valami 5 fényszórónk kémleli az eget, össze-vissza vetítve a fényüket. Semmi kétség, digó repülő van fent. Az egyik fényszóró rábukkan. Egész jól látni, nem repülőgép, hanem egy hatalmas szivar alakú léghajó szórta az elébb a bombákat. A léghajó gyorsan elmenekül, s mi tovább folytatjuk a megzavart menázsiosztást.

A menázsi és a faszolás kiosztása után aludni térünk, s délelőtt ½ 10-ig alszunk. Akkor fölkeltenek bennünket, lénung fizetés van. Egész szabadon a fák alatt sorakozunk. Itt lehet. Ide már nem lát a digó! Ma két lénungot is kapunk egyszerre. Hasztalan adják, nem tudjuk elkölteni. Edével is beszélek, hozott egy kis zsák ennivalót számomra. Az idő elég jó, néha borús egy kicsit.

Délután pucolkodunk. 4 órakor őrmester Móró hívat bennünket arcvonalmögöttieket, s közli velünk, hogy a főhadnagy úr Vály sajnos elment 20 napi szabadságra. El nem búcsúzott a századtól – mondjuk meg a legénységnek – mégpedig szerinte azért „hogy nem tudott különb embert a századnak helyettesévé hagyni, mint Schulz hadnagyot, s ezt most nagyon szégyenli”. Derék ember ez a Vály, a bakáknak ne is mondjam, hogy épp az ilyen beszédek miatt tetszik, de tagadhatatlanul az effajta népszerűség hajhászás nem tiszthez méltó, de azért Vály üzenetét közlöm a bakákkal, akik szomorúan veszik tudomásul.

5 óra fele Schulz hadnagy az egész századot sorakoztatja. Pökhendi alaknak látszik. Beszédét fenyegetésekkel, s kocsishoz illő káromkodásokkal fűszerezi, de megengedi, hogy leüljünk, sőt a 150 főnyi századnak 1 /:azaz egy:/ pakli cigaretta dohányt is ad, hogy tovább adva gyújtsanak rá. Furcsa embernek látszik ez a Schulz. Kb. 24 éves tartalékosból aktivált hadnagy. Borotvált bajuszával és pofaszakállával olyan, mint egy angol. Mondják, hogy nagyon bátor ember. Én beszéde után ítélve szintén csatlakozom azok véleményéhez, akik kissé bolondnak tartják. No, annyi bizonyos, hogy Vályhoz képest egyenesen ördög, s bizony rossz cserét csináltunk vele. No, de reméljük, hogy a 20 nap hamarosan letelik, s Vály ismét átveszi szeretett századát, a „dicső hármat”. A nap többi része csendben telik el. A frontról csak gyenge ágyúzás hallatszott a nap folyamán.

Következő rész: „A sarzsik egy része közben passziózik”

Összes rész: Kókay László harctéri naplói

2 komment

Címkék: 1917 Kókay László

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr5313556145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2018.01.08. 08:13:31

"...Visszatérve a kavernába, ha 2 másodpercet kések, épp a kaverna szájánál a futóárokban robbanó suttyogó széttép." - ez azért elég kemény...

magyaros17 2018.01.09. 09:14:01

Sok helyen olvasni arról, hogy ebben a háborúban a legtöbb veszteséget a tüzérségi tűz okozta az ellenfeleknek. Ez egyrészt borzasztó és idegölő lehetett, hiszen nem lehetett tudni, hogy mikor kap telitalálatot a tákolt kis fedezék. Másrészt el lehet azt is képzelni, hogy milyen óriási mennyiségű tüzérségi lövedéket használtak fel, milyen gyenge hatékonysággal. Ahhoz, hogy valakit megöljön a többé-kevésbé találomra kilőtt gránát, nagy (bal)szerencsére volt szükség. Ahhoz még inkább, hogy a mélyebb, jobban megerősített kavernákat átütni képes nehéz lövedékek éppen abba a szűk sávba essenek, ahol a sziklába épített fedezék van. Az ezredkrónikák az ilyen balszerencsés telitalálatokról rendre megemlékeznek, mert nagyon ritkák voltak. Ilyen telitalálat következtében halt hősi halált Pour Gyula százados, zászlóaljparancsnok a 17-es honvéd gyalogezred állományából tucatnyi bajtársával együtt. Pihenőn voltak a sziklába fúrt kavernában, amikor az olasz hajóágyúk egyik lövedéke szétrombolta fedezéküket. De ilyen esetek rendkívül ritkán adódtak. Az sokkal gyakrabban fordult elő, hogy a fedezékek előtt-között dolgozó vagy pihenő katonák közelében robbanó lövedékek sebesülést, halált okoztak. Ilyen esetekről a blogon közölt visszaemlékezések is rendszeresen beszámolnak.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Perczel

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

 

Kiállítás

Ösztöndíj

Roberto Visinntin

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása