A fekete-fehér világháborús fényképek és filmfelvételek alapján az embernek néha az a tévképzete támad, hogy ez a korszak a valóságban is ilyen szürke volt. Persze tudjuk, hogy nem, csak nehéz elképzelni mindenféle támpont nélkül, pusztán az adott képet vagy felvételt nézve. Ezért is népszerűek az utólag színezett képek, melyek segítségével felidézhetünk egy-egy korabeli pillanatot, nagyjából úgy, ahogy a valóságban is kinézhetett. A színezéshez alapvetően kétfajta ismeretre van szükség: egy technikaira, magának a színezésnek az elvégzéséhez, illetve egy történelmire, amivel a színeket meghatározzuk. – Kajon Árpád most ebbe vezet be bennünket. Írásában egyúttal bemutatjuk a Facebookon 2016. decemberében meghirdetett színezős játékunk nyertes képeit is.
Hogyan színezzünk?
Számítógép segítségével aránylag könnyen kiszínezhetők a régi képek. Többféle módszer is létezik, sőt olyan programok is vannak, amelyek kifejezetten a fekete-fehér fotók színezését segítik. Én a Corel cég PaintShop Pro X8 programját használom, de maga az eljárás nem program specifikus, pl. Adobe Photoshoppal is elvégezhető.
A beszkennelt képet egyenesre igazítom, levágom a szélekről a felesleget (pl. keret) és a lehetőségekhez képest javítok a fényerőn és kontraszton. Ezen az alapon kezdem el a munkát.
Maga a színezés menete a következő: a képen kijelölök egy adott részt (pl. egyenruha, arc, felszerelésdarab) majd a Colorize funkció segítségével próbálok annak – az eredetit legjobban megközelítő – színt beállítani.
Egy kis technikai háttér: a számítógépeken a digitális képek színeit sokféleképpen lehet tárolni vagy megadni. Az egyik módszer pl. az RGB (Red-Green-Blue), azaz a színt vörös, zöld és kék komponensekre bontjuk és mindhárom komponensek adunk egy 0-255 közötti értéket. Ezzel a módszerrel több mint 16 millió színárnyalat írható le, ami jóval több, mint amit az emberi szem meg tud különböztetni. Egy másik módszer a HSL (Hue-Saturation-Lightness), azaz a színt színárnyalat, színtelítettség és fényesség komponensekre bontjuk és szintén 0-255 közötti értékeket adunk ezeknek. Így szintén ugyanannyi színárnyalat írható le, mint az előző módszerrel.
Az egyenruha különböző paraméterekkel kiszínezve
A fent említett Colorize funkció az utóbbi megközelítést használja ki, oly módon, hogy az adott képpont fényességét az eredeti képről (jelen esetben a beszkennelt fotó) veszi, a másik két paramétert (színárnyalat és színtelítettség) pedig nekünk kell megadni. Így a végeredmény a kijelölt rész kiszínezése lesz a megadott paraméterekkel.
Alapvetően ezt kell ismételgetni, amíg kész nem lesz a kép. Érdemes a térben hátrébb lévő dolgokkal kezdeni, mert akkor kevésbé kell figyelni arra, hogy később esetleg véletlenül átszínezi az ember a már kiszínezett részt.
A zubbony színezése. 1: eredeti; 2: csukaszürke alap; 3: kék hajtóka; 4: paszomány és Vaskereszt szalag; 5: csillagok és vállzsinór; 6: kitüntetés szalagok
Milyen színekre színezzünk?
Most hogy már a színezés technikájával megismerkedtünk, felmerül a kérdés, hogy milyen színeket használjunk. Katonai képeknél a korabeli szabályzatok, a modern szakirodalom, illetve a fennmaradt egyenruha- és felszerelésdarabok nyújtanak támpontokat.
A színek nehezen meghatározható dolgok. Ugyanaz a szín eltérő megvilágításban teljesen más színnek látszódhat, vagy a fennmaradt ruhadarabok színei jócskán kifakulhatnak. Hiába írja elő a szabályzat, hogy valami “tábori szürke”, ha ez a valóságban legalább tucatnyi különböző színárnyalat.
Minták csukaszürke zubbonyokból
Minták tábori szürke zubbonyokból
A békebeli ruházat még szép színes volt (ezeket a képeket sokkal „hálásabb” színezni), de ez a modern háborúra alkalmatlan volt. Ha nehezen is, de a Monarchia hadvezetése is felismerte ezt. Hosszas tanakodás után végül a csukaszürke szín mellett döntöttek, az ilyen színű ruházatot 1908-ban rendszeresítették. Ez nem volt egy túl jó szín, leginkább csak a hegyvidéken vált be. Talán azért döntöttek emellett, mert a hadsereg egyes alakulatai (landwehr, hegyi és műszaki csapatok) már amúgy is ilyen egyenruhával rendelkeztek. Ezt már 1915-ben tábori szürkére cserélték, és ez is maradt az osztrák–magyar hadsereget meghatározó szín a háború végéig.
A szürke színek annyiban megnehezítik a színezést, hogy leginkább csak egy színes háttér előtt mutatnak jól, különben majdnem úgy néz ki, minta nem csinált volna semmit az ember. Az egyenruhákat csak a bőrből készült felszerelési cikkek és az esetleges kitüntetések és jelvények dobják fel valamelyest. Tapasztalataim alapján érdemes a zubbonyok és nadrágok színét kissé variálni, ritkán voltak teljesen egyformák. (Lásd a fenti két ábrát) A tisztek és tisztjelöltek saját maguknak csináltattak egyenruhát ún. finom és félfinom szövetekből, ezek eleve jelentősen különböztek a sokkal durvább anyagból készült legénységi cikkektől. Az altiszteknél és a legénységnél is előfordultak saját beszerzésű darabok, ezek megint különbözhettek a kincstári ruhadaraboktól.
A különböző bőrből készült felszerelési tárgyak színei szintén széles skálán mozogtak. A kitüntetéseknél és jelvényeknél szerencsére már sokkal kevesebb a színvariáció, ezeket megfelelő források alapján aránylag nagy pontossággal lehet kiszínezni.
A fent leírtak miatt a színezésbe be lehet vonni egy kis művészi szabadságot is. A legtöbb helyen több árnyalatból lehet választani és ilyenkor az ember hajlamos azt használni, amelyik jobban néz ki.
Bónusz kép és rövid videó egy gyors színezésről:
Josef Wächter ezredes, a cs. és kir. 88. gyalogezred parancsnoka, a Katonai Mária Terézia-rend lovagja
Szerkesztőségünk 2016 karácsonya előtt játékot hirdetett a Facebook oldalán, ahová olvasóinktól vártuk saját fotóikat. A beküldött fényképekből kettőt kisorsoltunk, amelyeket azután Kajon Árpád kiszínezett.
15 olvasónktól 24 remek fényképet kaptunk. A random generátorral történt sorsolás Szabó Sándor és Prága Ildikó olvasónkat sorolta az első két helyre, így az ő alábbi képeik születhettek újjá színesben.
Dr. Gáspár Zsófia olvasónknak köszönjük a remek játék ötletét, a résztvevőknek, hogy mindannyian gazdagodhattunk a sok beküldött kép által, Kajon Árpádnak pedig, hogy az adventi készülődés közben is vállalta kedvünkért a munkát!
(A képek alatt az olvasóinktól kapott információk helyességét nem vizsgáltuk.)
Szabó Sándor olvasónk fotója fekete-fehérben és színesben. A tőle kapott információ: „A fotón üknagyapám, Sipos István van. Ő a cs. és kir. 68. gyalogezred 22. századában szolgált. 1916 karácsonyán a lembergi kórházban ápolták. Hazatért, és még a II. világháború idején is puskát ragadott.”
Prága Ildikó olvasónk fotója, aki a következőket írta a képpel kapcsolatban: „vitéz Kenyér István (1884) K.u.k. 69/ 7. század tizedes a keleti fronton. Kitüntetései: I. o. és II.o. vit.érem, bronz vit.érem 2x. Álló sor balról a 2.”
