Valahol Olaszországban, avagy ne bántsátok a szürke galambot!

2017.01.06. 06:44 :: PollmannFerenc

Élénk médiaérdeklődés mellett mutatta be a Duna TV 2016. december 16-án a Szürke senkik című első világháborús filmet, amelynek forgatókönyvét Köbli Norbert írta, rendezője pedig Kovács István volt. A kritikákat olvasva megállapítható, hogy a tv-film sikert aratott, sőt, akad a vélemények között néhány egészen elragadtatott hangnemben íródott cikk is. Pollmann Ferenc most következő írásában hadtörténeti szempontból elemezte a filmet – a cikk végén pedig Csunderlik Péter történész véleménye is elolvasható (a szerk.).

 

 

A Facebookon megindított szavazás tanúsága szerint többnyire a nagyközönség tetszését is megnyerte a mozi, ugyanakkor a szakmai közvéleményét – utóbbi alatt főleg hadtörténészek és muzeológusok értendők – már kevésbé.

A Köbli Norbert forgatókönyvíró által indított Facebook-szavazás eredménye A Köbli Norbert forgatókönyvíró által indított Facebook-szavazás eredménye
(2017. január 5., 20:26:00 állapot)

Többen hiányolták, hogy a filmnek nem volt szakértője. Igaz, az alkotók a stáblistában sok embernek mondtak köszönetet, akik között történész nevére is ráakadhatunk, ám ő sem számít az első világháború hadtörténetében különösebben járatosnak. A bírálók jórészt ennek a hiányzó szakmai közreműködésnek tudták be, hogy a forgatókönyv néhány esetben kisebb vagy nagyobb mértékben eltér a korabeli hadiesemények tartalmi vagy formai kereteitől: a filmben szereplő katonák sokszor nem úgy beszélnek, illetve cselekszenek, ahogy a Nagy Háború korabeli katonái.

Maga az ábrázolni kívánt történet – az egykori Osztrák–Magyar Monarchia 5 katonája azt a feladatot kapja, hogy az olasz vonalak mögött derítsen fel és figyeljen meg egy ellenséges postagalamb-állomást – máris berzenkedésre késztetheti az egykori hadiesemények ismerőit, hiszen nehezen hihető, hogy felelős parancsnok pusztán azért kockáztassa emberei életét (a vállalkozás kétség kívül igen veszélyesnek ígérkezik), hogy azok azt figyeljék, miként jönnek-mennek az olasz postagalambok a mobil galambdúc és a parancsnokságok között, és lemond az állomás elpusztításának nagyon is kézenfekvő szándékáról.

(forrás: mecenatura.mediatanacs.hu/) (forrás: mecenatura.mediatanacs.hu)

A vállalkozás eleve értelmetlensége azután nagyban meghatározza a film értékelését. A muzeológusok azt is szóvá tették, hogy a szereplőkön lévő egyenruha és felszerelés nem mindenben felel meg a korhűségnek. Azt pedig, hogy a színészek szájába a forgatókönyv több esetben nagyon is modern és semmiképpen nem korhű szövegeket ad, különösebb szakmai hozzáértés nélkül is a nézők többsége megállapíthatja.

(forrás: mecenatura.mediatanacs.hu) (forrás: mecenatura.mediatanacs.hu)

Ugyanakkor az is feltűnhet a figyelmesebb szemlélő számára, hogy a vállalkozás eredményessége szempontjából kifejezetten hátránynak kéne, hogy számítson a vállalkozásban résztvevő katonák nemzeti sokszínűsége: a három magyar mellett még román és osztrák tagja is van a különítménynek (utóbbit mellesleg többször is „labanc”-nak titulálják, ami az adott korban nem az osztrák, hanem az ellenség szinonimája volt!). Különös és teljesen valószínűtlen módon azonban valamennyien tökéletesen beszélik mind a magyar, mind a német sőt a román nyelvet is. Ami az olaszokat illeti, a kritikusoknak feltűnhet, mennyire naivnak és gyanútlannak ábrázolja őket a forgatókönyv. A film elején a folyó (a tulajdonképpeni frontvonal) védelméért felelős őrszemek jámboran hagyják, hogy az átkelést követően a vállalkozásban részt vevő osztrák–magyar katonák minden gond nélkül harcképtelenné tegyék őket. Ugyanígy szintén hagyják magukat meglepni a géppuskafészekben lévő olaszok, holott akkor már tudják, hogy ellenséges katonák vannak a közelben (mivel egyiküket, Molnárt nem sokkal előbb ők lőtték le). Végül a film csúcsjelenetében, a postagalamb-állomásnál ugyancsak naiv módon bedőlnek Fodor őrmester és a román Radu átlátszó cselének.

 

A feltűnő olasz óvatlansággal persze a forgatókönyvíró a mieink kezére igyekszik játszani, hogy az őrült vállalkozás (átjutni a frontvonalon, észrevétlenül elérni a megfigyelendő célt), amely egy váratlan csavarral még veszélyesebbé válik (mivel Fodor őrmester mégiscsak a galambdúc elpusztítása mellett dönt) valahogy megvalósulhasson.

Az olaszok feltételezett naivitása azonban aligha sértheti a történelmi hitelességet: bizonyosan voltak közöttük, akik már nem tanúsítottak kellő éberséget a háború utolsó napjaiban. Merthogy a film tulajdonképpen akkor játszódik: 1918. novemberének első napjaiban, hiszen a zárójelenetben érkezik meg a híre az osztrák–magyar fegyverletételnek.

 

A forgatókönyv azonban ezt a körülményt éppúgy homályban hagyja, mint azt, hogy voltaképpen hol játszódik maga a történet. Az előbbi érthető, mivel az utolsó pillanatban megérkező hírnek a háború befejeződéséről dramaturgiai funkciója van. Ám a helyszín? A néző csak annyit tudhat meg, hogy az olasz fronton vagyunk és hogy hőseink egy folyón átkelve jutnak olasz területre. Tájékozottabb nézők számára ennyiből már kitalálható, hogy vagy az Isonzó, vagy a Piave lehet az a folyó, de csak a végén derülhet ki, hogy az utóbbi a helyes megfejtés. Felkészületlenebb vagy óvatlanabb kritikusok azonban még az internetes portálokon is képesek a film helyszínét az Isonzónál meglelni…

De miért is nem volt „szakértője” a filmnek? Egy Facebook-bejegyzés szerint a forgatókönyv írójának korábban rossz tapasztalatai voltak a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) munkatársaival, ezért nem is fordult hozzánk. Nem tudom, mikor történt az ominózus eset, mindenesetre nekem volt módomban olvasni a „Szürke senkik” forgatókönyvének egy nem végleges (2nd draft) változatát valamikor másfél évvel ezelőtt. Nem „szakértésről” volt szó, csupán véleményt kellett róla mondanom. Őszintén szólva nem volt szimpatikus a történet, éspedig azért nem, ahogy az állatokkal bántak a szereplők… Viszont mivel az akkori szövegváltozatot megőriztem, most módomban van összevetni a kész filmmel. Mondhatom, érdekes tanulságokkal szolgál ez az összehasonlítás.

Mindenekelőtt megállapítható, hogy az általam olvasott változat (a továbbiakban 2D-ként emlegetem majd) hosszabb filmet eredményezett volna: több jelenet is kimaradt, párbeszédeket húztak ki. A hírportálokról (no meg a médiamecenatúra honlapjáról) tudható, hogy a film 120 milliós támogatást kapott. Egy interjúban ugyanakkor Köbli Norbert 150 milliós költségvetést említ. Akár ez, akár az az adat a valós, alighanem szerénynek mondható a Szürke senkik költségvetése. Talán ezzel áll – legalább részben – összefüggésben a forgatókönyv lerövidítése. Ugyanakkor a hiányzó szakértőre aligha ez a megoldás. Annál is inkább, mivel egy másik interjújában Köbli Norbert ezeket mondja: „Nem voltam katona, nem vagyok katonai szakértő, ezért a nehéz pillanatok írás közben mindig abból adódtak, ha kételyeim voltak, hogy az általam kitalált történet vajon hiteles-e, vajon megtörténhetett-e így. És aztán nagy kő esett le a szívemről, amikor a történész szakértőink rendben találták a filmet. Nem dokumentumfilmet forgattunk, tehát a hitelességet nem úgy kell rajta számon kérni, mint egy tudományos munkán, de azért fontos volt számunkra, hogy a film ne inzultálja az első világháború eseményeiben jártas néző intellektusát.”

Úgy tűnik tehát, hogy a forgatókönyv írója számára mégiscsak léteztek történész (igaz: nem hadtörténész) szakértők, akikre támaszkodhatott, ám akiknek a neve nem került feltüntetésre a stáblistában – talán az egy Csunderlik Péterét leszámítva. Egyébként pedig Köbli Norbert szerint: „Ha túl sokat tudsz egy témáról, az megbéníthat, márpedig ha nem tudsz magabiztosan dönteni egy-egy kérdésben, az kárára válik az írásnak. Sokszor jobb elefántként bemenni a porcelánboltba. Lehet, hogy hülyeségeket fogsz írni, de az is előfordulhat, hogy a friss szem segít, és merészebben tudod dramatizálni a témát.”

Hát, amennyiben az utóbbi opció jön be, már megérte az „elefántkodás”… De mi van, ha az előbbi változat következik be? Ezt nem tudhatjuk. Ugyanakkor a megvalósult film és a 2D összevetése sajátos módon rávilágít a levetített (végleges) változat néhány nehezen érthető részletére. Itt van mindjárt maga a vállalkozás már említett célja: a 2D szerint hőseinknek a postagalamb-állomás elpusztítása (felgyújtása) lett volna eredetileg a feladata, olyannyira, hogy a zárójelenetben Döme is erre készül. Ez a változat lényegesen racionálisabb, mint ami a filmbe belekerült: a passzív megfigyelés és jelentés. Azután: a filmet nézve érthetetlen, miért kérdi 25:42-nél Döme, hogy visszamenjenek-e a barlangba? Előző éjjel ugyanis jól látható módon egy épített objektumban, valamiféle kiserődben aludtak.

 

A megoldás természetesen az, hogy a 2D-ben még barlang szerepelt szálláshelyként, és így maradt Döme szövegében az eredeti változatra vonatkozó kérdés. Aztán az is feltűnő, hogy az egyébként szigorú Fodor miért hagyja szó nélkül, hogy Döme elaludt az őrségben. Nos, a 2D-ben nem hagyja: Még számolunk! – mondja a fiúnak, csakhogy ez a rész is áldozatául esett a húzásnak. De ugyanez a magyarázata annak is, miért intézi el a film olyan feltűnően röviden a vállalkozás legveszélyesebb szakaszát, az átkelést a folyón: a 2D-ben ez egy meglehetősen hosszú és izgalmas jelenet volt még.

Ha jó a sejtésem, akkor a pénzszűke meghatározó módon hatott a forgatókönyv genezisére és bizonyos pontokon lényegi változtatásokra késztette a forgatókönyv íróját, ám a kihagyott jelenetek által keletkezett rések miatt a történet néha érthetetlenül zökken. Így például a filmben hőseink az átkelés után a fák között haladnak, miközben látjuk, hogy Kramer valamit rág, majd ebből a valamiből Dömének is ad. Vajon mi lehet a rágnivaló? A 2D-ből kitűnik, hogy valamelyik fáról leszedett bogyókról van szó és eredetileg a nézőnek egyáltalán nem kellett volna törnie ezen a fejét. Az azonban a rövidítésekkel már nem magyarázható, miért beszél Kramer a fia eleste kapcsán Karfreitről Caporettó helyett: németül beszél ugyan, de a nézők kedvéért magyar felirattal, márpedig a település utóbbi – olasz – neve a magyar nézők számára ismerősebben cseng, mint a német változat. Nem magyarázható ezzel az sem, miért lesz a 2D-beli kilométerből a filmben mérföld? Az efféle hibákat persze egy szakértőnek azért illene kiszúrnia. Ő talán még azt is észrevenné, hogy a rejtélyes Follina-tó, amelynek partján a postagalamb-állomás állítólag tartózkodik, valójában nem létezik. Ez nem gond: lehetne kitalált hely. Csakhogy Follina nevű település igenis van Észak-Olaszországban, méghozzá a Piavéhez közel, csakhogy – a folyó bal partján! Azaz a filmbeli események idején már régóta osztrák–magyar kézen… Oda aztán tényleg nem volt érdemes felderítő járőrt küldeni.

(forrás: mecenatura.mediatanacs.hu) (forrás: mecenatura.mediatanacs.hu)

Összefoglalóan azért mégis örülnünk kell: ez egy jó háborús film és külön öröm, hogy az első világháborúról szól. Lehetett volna jobb is: több pénzzel, erősebb szakmai támogatással. Külön öröm, hogy megszületéséhez a Nagy Háború Blognak is köze volt: a forgatókönyv írója szerint őt a postagalambok háborús alkalmazásáról szóló posztunk egyik fotója ihlette meg. De talán nem véletlenül a fotó. És nem maga a poszt…

Szerkesztőségünk megkérdezte a Pollmann Ferenc vitaindító írásában is említett, történészként, filmkritikusként, bloggerként is ismert Csunderlik Pétert a filmmel kapcsolatos szerepéről és véleményéről, amire a következő válaszokat kaptuk.

A Szürke senkik film forgatókönyvírójával, Köbli Norberttel találkoztatok az alkotói időszakban. Mit javasoltál a forgatókönyvírónak és ez mennyire valósult meg az alkotásban? Mi a véleményed az elkészült műről?

Jó régen volt a találkozásunk, még 2014 őszén. Egyik műsorvezetője vagyok a Tilos Rádió történelmi műsorának, a Régen minden jobb voltnak, amelyben visszatérően foglalkozunk filmes témákkal, beszélgetünk filmesekkel, emiatt több közös ismerősünk is van Köbli Norberttel, így talált meg. A beszélgetésünkre az alkotói fázis nagyon korai szakaszában került sor, amikor Norbi még csak annyit tudott biztosan – azon túl persze, hogy első világháborús forgatókönyvet írna –, hogy meg akar semmisíteni egy galambdúcot. (Ezzel ki is lett lőve az a történet, amit én a Galilei Kör kutatójaként leginkább javasoltam, Duczynska Ilona és Sugár Tivadar számos kémregényes elemet ötvöző antimilitarista love storyja) Részletkérdésekben egyáltalán nem „szakértettem” –, hiszen részletkérdések még nem is merülhettek fel ekkor –, hanem egy szemléleti eszmecserét folytattunk.

Felvetettem egyes szempontokat, például, hogy mindenképpen el kell kerülni a háború, a hadviselés és a halál esztétizálását, mert ugyanúgy gondolom, mint Ignotus, hogy „a halál ordenáré, büdös, minden költészet nélkül való dolog”, és azt hiszem, végül hősi halált nem is láttunk a Szürke senkikben, csak nyomorultakat. Ajánlottam, hogy mindenképpen utalni kéne a Monarchiát feszítő nemzetiségi és osztályellentétekre, úgyhogy értelemszerűen tetszett, hogy a film képvisel egy baloldalinak nevezhető, antimilitarista nézőpontot a „megdöglő katonák vs. pezsgőző urak” szembeállításával, még Lenin neve is elhangzik (bár ebben az időben Lenint csak emlegették, a műveit Magyarországon nem ismerték), és hogy a román katona előtörténetével finoman odaszúr a nemzetiségeket megvető („a kása nem étel, a tót nem ember” stb.), a századelőn domináns magyar birodalmi tudatnak. Talán még a legnagyobb hatást azzal gyakorolhattam, hogy Theodor Csokor 1918. november 3. című művét ajánlottam a figyelmébe, és hogy egy „éjfél előtt egy perccel” típusú történetet kéne írni. De nem hiszem, hogy bármi érdemem lenne a filmben. Köbli Norbert autonóm alkotó, saját kánonnal.

Szerinted mitől jó egy történelmi film? Mit lehet és mit nem lehet számon kérni rajta?

Mindenekelőtt azt kell egy történelmi filmen számon kérni, hogy szórakoztató-e vagy sem. Mert azért mégis csak egy szórakoztatóipari termékről beszélünk, amelynél az unalmat nem ellensúlyozhatja a „hitelesség”. Utóbbinak egyébként is annyi mércéje van, hogy az ember beleszédül. Akkor is „hiteles” lehet egy történelmi film, ha megölik benne Hitlert, legfeljebb azt mondjuk rá, hogy posztmodern. Melyik az első világháború hiteles reprezentációja? A színpadian stiláris, teljesen eszement Oh What a Lovely War? A naturalisztikus Milestone-film, a Nyugaton a helyzet változatlan? Vagy az abszurd Fekete vipera negyedik évada? Az egyik igazabb és hitelesebb, mint a másik, összetett ez a kérdés. (Nem hiába szentelte Lukács György élete negyedét a „történelmi regény” problémájának.) Egy biztos: egy történésznek nem szabad felháborodni azon, hogyha egy három nap alatt lezajló eseményt a forgatókönyvíró dramaturgiai okokból egy napba sűrít össze az idő hiányában. És sajnos azt is tudomásul kell venni, hogy az anyagi lehetőségek is nagyon szűkösek. Az Umberto Eco regényéből készült film, A rózsa neve rendezője, Jean-Jacques Annaud mondta, hogy a kosztümös filmek 99%-a ott bukik meg, hogy a ruhák nem koszosak, a falak nem penészesek, úgyhogy ő külön stábot foglalkoztatott, csak hogy összepenészezzék a díszleteket, és meg is lett a félelmetesen „korhű” eredmény. (Legalábbis amiben Jacques Le Goff és más középkorászok megegyeztek, hogy korhű, hiszen egy reprezentációt egy másik reprezentációhoz mérünk ebben az esetben.) De A rózsa neve az európai filmgyártás történetének legdrágább filmje volt. Egy magyar történelmi film rendezője jellemzően még a komolyabb díszletépítést sem engedheti meg magának, nemhogy azt, hogy külön embereket vegyen föl a koszolásra. A Honfoglalásban hat besenyő hajszolja be a magyarokat a Kárpát-medencébe, ennél még az is jobb lett volna, ha egy egyszemélyes kamaradrámát látunk, amelyben Árpád meséli el tábortűz mellett a történteket.

Ami speciálisan a Szürke senkiket illeti: éppen az erőforráshiány miatt volt jó – és nyilván szükséges – választás, hogy a kamera egy kisebb „kommandót” kövessen. A film erősen kezdődött, aztán kicsit leült és lassan indult be a sztori, de a második fele igazán tetszett. Mindvégig erénye, hogy a történetből nem beszéltek kifelé ahistorikus ostobaságokat a szereplők (nálam ez a legfontosabb történelmi „hitelességi” mérce, ha nem kosztümös vígjátékot nézek) – mint a magyar történelmi film állatorvosi lovának tekinthető Sacra Corona esetében –, de hát Köbli Norbert nem is Nemeskürty István. Amikor több mint két éve először hallottam a galambdúc megsemmisítésének ötletét, nem gondoltam volna, hogy ilyen szépen kikerekedhet. De hát A rózsa neve is abból született, hogy Eco csak meg akart mérgezni egy szerzetest.

51 komment

Címkék: kritika film

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr512103721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PollmannFerenc 2017.01.06. 16:54:43

Nem túl elegáns dolog, ha a szerző saját posztjához elsőként fűz kommentárt: kicsit olyan, mintha azért tenné, mert az olvasók „nem vették a lapot”, nem nagyon reagáltak az általa felvetett problémákra, és így egy kicsit még „rá akar segíteni”… Jelen esetben azonban van mentségem, mivel Csunderlik Péter véleménye feljogosít arra, hogy magam is éljek a viszontválasz jogával. Nos, az ő hozzászólásából a történelmi hitelességgel kapcsolatban mondottakra szeretnék most reagálni. Én voltaképpen nem ennek hiányát tettem szóvá a filmmel kapcsolatban, hanem a történet belső koherenciájáét. Azt, hogy a nézőnek egy eleve hihetetlen sztorit kellene elhinnie egy olyan filmmel kapcsolatban, amely nem időtől és kortól független koordináták között játszódik, hanem nagyon is konkrét (had)történelmi díszletek között, korhűnek szánt jelmezekbe öltöztetett szereplőkkel, akik korhűnek szánt konfliktusokba kerülve játszanak. A nézőnek azt kell magában eldöntenie, történhetett-e ilyen vagy ehhez hasonló sztori abban a közegben, ahova az alkotók az egészet belehelyezték. Elképzelhető-e, hogy ilyen összetételű és létszámú(!), felszereltségű „kommandó” („Felderítő vagy?” – szegezi a kérdést Fodor őrmester a film egy feszült pillanatában a vállalkozás értelmességében kételkedni látszó embereinek, amiből úgy tűnik, hogy a forgatókönyv írója a felderítőket valami külön csapatnemnek tételezte, pedig ilyen a Monarchia haderejében nem létezett) ilyen feladatra bevetésre kerüljön? Elképzelhető-e, hogy Fodor őrmester 1918 októberének utolsó napjaiban „a Monarchia átfogó támadásáról” vizionáljon úgy, hogy emberei nem teszik harcképtelenné, mivel nyilvánvalóan agyára ment a négy és fél éves hadakozás, ezért alkalmatlan a parancsnoki posztra? (V.ö. a Cain hajón lezajlott zendülés történetével) Azt gondolom, hogy nem. Attól tartok, hogy a forgatókönyv írója fontos dolgokat akart a nézőknek elmondani ezzel a filmmel, de ehhez nem találta meg az adekvát színpadi környezetet. Megtalálhatta volna – ha több időt szán ennek a világháborús miliőnek a megértésére és igénybe veszi a szakmai segítséget. Csunderlik Péter hozzászólásából ugyanis annyi már kiderült, hogy nem ő volt az, aki a katonai ügyekben saját állítása szerint is bizonytalanul mozgó Köbli Norbertet megnyugtatta: minden oké… De akkor ki?

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2017.01.06. 23:29:51

@PollmannFerenc: Az olvasónak/nézőnek nehéz két "szaktekintély" után bármit is írnia, ezért nem csodálkozom, ha elmaradnak a kommentek. Vagy az is lehet, hogy a Facebookon már mindenki kidühöngte, vagy épp kilelkendezte magát! :)

A kérdésedre a választ Köbli Norbert adhatná meg. Hátha megteszi. ;)

Egyébként abban egyetértek Csunderlik Péterrel, hogy egy történelmi film esetén annak a "szórakoztató" mivolta, a hatása a fontosabb kérdés, akár még teljes hitelesség ellenében is, aminek a hiányát csak a legszűkebb szakma veszi észre. Akinek meg az a dolga, mondhatnám "munkahelyi kötelessége", hogy ezt felfedezze, szóvá tegye, s az alkotókat is - a lehetséges keretek között - ebbe az irányba terelje. :)

A filmnek meg kell fognia a nézőt, s ha megfogta, akkor érdeklődővé teszi a szakmai kérdések iránt is. A Szürke senkik hatásos film, meg tudja fogni a nézőt. Ahogy engem is. :)

PollmannFerenc 2017.01.07. 11:33:21

Megismétlem: nem a történelmi hitelességet kérem számon a filmen, hanem a történet koherenciáját, ha úgy tetszik: a hihetőségét. Csunderlik Péter A rózsa nevét hozta fel példának. Az a film azonban egy épkézláb krimi - középkori környezetben. (A regény persze jóval több ennél.) Sikerének nagy része épp abból ered, hogy a közönség főleg krimit fogyasztó részét is meghódította. De: ha kriminek nem lenne jó, aligha lehetne jó a középkori kolostoréletet bemutató filmként sem. Ha a Szürke senkik története önmagában megállna a lábán, akkor akár első világháborús film is lehetne. Köbli Norbert filmje főleg a postagalambok háborús alkalmazásáról szól. Játszódhatna bármely háborúban, ahol ilyen madarakat alkalmaztak, vagy akár egy kitalált háborúban is. Mivel az első világháború keretei közé helyeztetett, nyilván első világháborús filmnek tűnik lenni. De legfeljebb másodsorban az: elsősorban a hadigalambokról szóló film. Annak akár jó is lehet - első világháborúsnak azonban nagyon nem. Ezért szerintem alapos túlzás benne látni a Nagy Háborút bemutatni hivatott magyar filmgyártás megszületését reprezentáló alkotást.

Sandor Magyarosi 2017.01.07. 14:28:20

Vállalva a kockázatot, h megismétlem, amit a korábbi kritikák is szerzői is elmondtak, nekem nagyon fájdalmas volt végignézni a filmet. Elöljáróban annyit, h valamennyi közöm van a hadtörténethez, azt tanulok külföldön, s emiatt valamennyire ismerem a vonatkozó angol/magyar/román szakirodalmat, illetve bizonyos események kapcsán átnéztem különféle forrásokat is, attól azonban messze állok, h szakértője lennék a kornak. Ezzel együtt az volt az érzésem, mintha egyetlen dolog sem lenne rendben a filmben. A szereplők mai nyelven beszéltek, a katonai akciók rettenetesek voltak (amerikai kézjelek, a géppuskafészek vagy akár a galambdúc elleni támadás), a bajtársiasságról csak beszéltek, de igazából semmi jelét nem láttuk, a román katona sztorija ebben a formában egyszerűen nem állt meg a lábán, az ellenséges egyenruha viselésével szintén gond van, és sorolhatnám a végtelenségig. Ugyanakkor baj volt a történettel, illetve a szereplőkkel is: közhelyszerű, lapos karaktereket kaptunk, akik azon kívül, h sorra elestek, sok vizet nem zavartak. Magyarán, az első világháborús kontextus hiteltelen volt, ami nem lett volna baj, ha a sztori elviszi a filmet, de igazából az se történt meg. A történelmi hitelesség hiányát pedig nem nagyon lehet ma pénztelenséggel mentegetni: egy szakértő egy egyórás beszélgetés során összedobhatott volna a stábnak egy olvasmánylistát, amivel az adott hiányosságokat kiküszöbölhették volna, ráadásul ezek egy részéért még könyvtárba se kellett volna menni, mert elég sok minden már az interneten is elérhető. Láttam, többen hivatkoztak az anyagiakra, de szerintem a hibák nagy része nem a pénz, hanem az alkotói igényesség hiányának tudható be. Sajnálom pedig, vártam ezt a filmet.

Sandor Magyarosi 2017.01.07. 14:36:03

Röviden összefoglalva: értem én, h a szerzők nem dokumentumfilmet kívántak készíteni, de nem hiszem, h szerencsés egy adott közegben játszódó filmet úgy elkészíteni, h az illető közeg majdnem egyetlen elemét sem sikerül hitelesen (vagy legalább hihetően) ábrázolni.

PollmannFerenc 2017.01.07. 15:30:20

Engem, hogy őszinte legyek, az egész azért bosszant, mert - függetlenül ettől a konkrét filmtől - megint a szakértői munka fontosságának szokásos lebecsülését látom benne érvényesülni. Ez leggyakrabban az ún. ismeretterjesztő csatornákon sugárzott dokumentumfilmek magyar szinkronjának hajmeresztő sületlenségeiben szokott megnyilvánulni, de a történelmi filmek íróinak/rendezőinek a történelmi valósághoz fűződő viszonyán is rendre tapasztalható. A szakértő főleg arra (lenne) való, hogy hitelesítse, ha a forgatókönyv írója sajátos dramaturgiai szempontjai érdekében meg kívánja erőszakolni a történelmi tényeket. Arra már kevés figyelem szokott vetülni, hogy a szereplők kor- és szakszerűen mozogjanak és kellő hozzáértést imitálva használják pl. a fegyvereket. Minek is? Úgyse ez számít...

Sandor Magyarosi 2017.01.07. 16:08:20

Kár pedig, mert szakértő segítségével felépíthető lett volna egy nagyon sajátos és látványos világ, ami egyébként meg csak az első világháborúra jellemző. Főként h olyan korban élünk, amikor más filmkészítők egyre gyakrabban végeznek többé-kevésbé alapos kutatást vagy mennek szembe klisékkel, elvárásokkal, sőt a nézők kényelmével is (pl kolumbiai drogbárókról felerészben spanyolul beszélő filmsorozatot készítenek olyan közönségnek, amely közismerten húzódozik a feliratos filmektől). Ráadásul szinte bele se áshatja magát az ember az első világháború egy-egy szűkebb időszakába anélkül, hogy ne találkozna nagyon látványos - vagy legalábbis jól megfilmesíthető - történetekkel.

MTi 2017.01.07. 17:05:05

Szerintem egy sikeres, heroikus epizódot kellett volna kiválasztani pl. a Doberdó védelmét. Bizonyára össze lehetett volna fogni az olaszokkal, szlovénekkel, osztrákokkal és egy kooprodukciós alkotást létrehozni.

PollmannFerenc 2017.01.07. 17:07:13

@MTi: Ez rendben van. De kinek fog drukkolni a néző? Vagy meg kell csinálni ugyannak a filmnek egy olasz és Monarchiabeli változatát?

MTi 2017.01.07. 17:10:42

@PollmannFerenc: Igen, pontosan! Clint Eastwood csinált ilyet Iwo Jimáról.

PollmannFerenc 2017.01.07. 17:14:00

@MTi: A példa jó. De valami azt súgja nekem, hogy nálunk aligha megvalósítható...

MTi 2017.01.07. 17:23:49

Már többen említették és szerintem is igaz, hogy az egész történet 5-6 emberrel játszódhatott volan egy lövészárokban/deckungban. Akár lehetett volna tömegesebb jeleneteket is forgatni hagyományőrzők bevonásával: legtöbbnek van saját, korhű egyenruhája és legtöbben az alaki viselkedést, harcászatot is ismerik!
És már azt is írtam, hogy talán jobb lett volna Kovács György történetei közül megfilmesíteni 5-6-ot kb. 10 perces időtartamban, narrációval.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2017.01.07. 17:25:45

@MTi: Érdekes próbálkozás lenne. Mindjárt kérdést vetne fel, hogy melyik időszakról szóljon a film? Vagy csak egy kiválasztott, alkalmas történet két oldala?

PollmannFerenc 2017.01.07. 17:25:51

@MTi: Na, elkezdtem nézni az 1914-es hősöket... Hát azért a szerbek sem igazán törődtek a történelmi valósággal...

MTi 2017.01.07. 17:29:04

@PintérTamás: A Doberdó kapcsán az olaszok bizonyára partnerek lettek volna.
De gondolom 18-ra az olaszok is megcsinálják a győztes filmjüket. Meg talán a románok/csehek is!

PollmannFerenc 2017.01.07. 17:32:03

@MTi: @PintérTamás: Gondoljátok, hogy elképzelhető magyar szándék egy ilyen film elkészítésére? A centenáriumi kontra 56-os megemlékezésekre leisztolt pénz mennyisége közötti különbség szerintem sokatmondó...

MTi 2017.01.07. 17:34:44

@PollmannFerenc: Nem és szerintem már ki is futottunk a történetből: ennyi volt a centenárium a filművészet kapcsán :(

PollmannFerenc 2017.01.07. 17:38:08

@MTi: Hát szerintem is, bár még némi dokumentumfilm azért várható. De az nem ez a kategória, amiről beszélünk. Az egész centenáriumi megemlékezés-sorozat fókuszában is csupa olyan dolog volt, ami nem igényel történelmi állásfoglalást: emlékművek helyreállítása, korabeli visszaemlékezések kiadása (akár kommentár nélkül is), stb.

MTi 2017.01.07. 17:38:38

@PollmannFerenc: hát annyira, mint a Szürke senkik alkotói, azért bizonyára.

MTi 2017.01.07. 17:41:43

@PollmannFerenc: az emlékművek helyreállítása kapcsán az a gondom, hogy az elcsatolt területeken nem is lehetett emelni emlékművet, akkor most mit állítsunk helyre? Amit emeltek is pl. a Bácskában 1941/42-ben azt 1944 őszén Titó partizánjai porig rombolták.

PollmannFerenc 2017.01.07. 17:48:36

@MTi: De komolyan: ahogy ez a film 1914. július 28-ának éjszakájával elkezdődik, ahogy a gyanútlan Belgrádra rátör a kivilágítva(!) közeledő OM monitor és ahogy elkezdi lőni a védtelen várost... A szerbbek még a harminc és felesüket is reaktiválták a forgatásra. Vagy az csak replika lenne?

Almási Sándor 2017.01.07. 20:21:13

@PollmannFerenc: Az írásában olvastam, hogy a forgatókönyv írónak volt baja a HIM-mel, ezért nem kérte őket szakmai tanácsadásra. Nos, az említett hozzászóló a fb-on anno én voltam, én írtam, hogy a film rendezőjének (tehát nem Köblinek) volt problémája. A történet röviden annyi volt, hogy a rendező, Kovács István vizsgafilmének, az Idegen földnek a forgatására kértek segítséget a HIM-től, akik lepasszolták a dolgot az akkor még valamilyen hagyományőrző szakakármiként ott lévő személynek, aki az egyik emberét küldte le a forgatásra. Nos, ez az emberke aztán felöltöztette, felszerelte a színészeket valami olyan gusztustalan módon, hogy olyan még tán a kalendáriumban sincs... Ráadásul a pótforgatási napra cserbehagyták a stábot, így azok tőlünk kértek segítséget, amit természetesen szívesen meg is tettünk, ingyen és bérmentve. Nos, a forgatáskor el is mondtam a rendezőnek, hogy bármikor máskor is szívesen segítünk, az elérhetőségünket is tudta, de úgy látszik, nem volt szükséges.

A Szürke senkikre rátérve, sommásan: a film az alapvető katonai/harcászati, hadtörténeti, de igazából a történelmi szakmaiságnak is gyakorlatilag teljes hiányában szenved. Tele klisékkel, illetve más filmekből (Ryan közlegény megmentése, A fegyverek szava) összeollózott jelenetekkel-csak sokkal gyengébb megvalósításban. A képi világban sincs semmiféle különlegesség, operatőri bravúr, sőt, én inkább egy csomó fókuszból kiesést vettem észre(persze ez lehet, hogy a rendező vagy az operatőr direkte így szerette volna.)
Egyedül a színészi játék, azok közül is a fiatal főszereplő vitte el a hátán a filmet.

A film egyenruha szakértője-és sajnos úgy néz ki, hogy a rendező nyilatkozata szerint a katonai is- a kritikákra kemény támadásokkal reagált, de gyakorlatilag a szerecsenmosdatáson kívül nem tudta megmagyarázni a hibáit. Ő volt az, aki-mert neki így könnyebb volt- bemagyarázta a rendezőnek, hogy teljesen jó a felszerelésük, mert a háború végén már annyira kifogytak mindenből, hogy mindent használtak, zsákmányanyagokat, stb. Nos, ennek aztán teljesen ellentmond, pl. hogy a háború elején használt- és tényleg kifogyott- borjúkat viselik a katonák, de a 2. világháborús német csajkát meg kenyérzsákot(az olaszokon is) is elég nehéz megmagyarázni.

Az avatott szem aztán azt is észrevette(az igen sok közeli képnél), hogy a szereplők spiáter fegyverreplikákat használtak, a főszereplő film végi lövöldözését kivéve.

Állandóan a film "szűkös" költségvetéséről beszélnek, ami elvileg 120 millió ft volt. Nekem az a véleményem, hogy ha egy pár szereplős, minden pirotechnikát, haditechnikát nélkülöző, minimális és egyszerű digitális utómunkákat alkalmazó filmnél mondjuk nem több oldalas stáblista lett volna, rajta a 28. ajtónyitogatókkal meg leveskavargatókkal, akkor jutott volna pénz a normális megvalósításra és szakértő bevonására is!
Meg kell jegyezzem, hogy kb. 32 percnyi vágott anyagom van meg egy, a doni hídfőcsaták idején játszódó kisjátékfilmemből, elég komoly statisztériával, haditechnikával, pirotechnikával, és úgy van kb. 1 millában, hogy még a Don-kanyarban is voltam, eredeti helyen történő vágóképeket felvenni, illetve a szükséges filmtechnikai dolgok megvásárlását, elkészítését is beleszámolom...

Ligeti Dávid 2017.01.07. 20:52:44

@PollmannFerenc: Szakmai segítségként, akit kérdeztél. A "stáblistán" szerepel.

PollmannFerenc 2017.01.07. 21:18:09

@Ligeti Dávid: Tudom. De miben segít(het)ett szakmailag?

PollmannFerenc 2017.01.07. 21:29:19

@Almási Sándor: Én azóta is azon töröm a fejemet, hogy 2015 nyarán miért is került el hozzám a forgatókönyv akkori változata. Csak véleményt kértek róla, nem szakmai segítséget. És aztán soha többé nem hallottam felőle, egészen a bemutatóig. De hát a forgatókönyv írója saját szavai szerint sem tulajdonított túl nagy fontosságot a történelmileg hiteles megjelenítésnek. Ön azt írja, hogy volt a filmek egyneruha- és katonai szakértője? Lehet tudni, hogy kik voltak ők?

Sandor Magyarosi 2017.01.07. 23:56:28

Néhány kommenttel korábban felmerült, h milyen történetből kellene filmet csinálni; szerintem az ellenséges vonalak mögé beküldött járőr-történet is rendben lenne (még ha valószínűtlen, illetve részben a Ryan közlegényből nyúlt is az ötlet), csak a sztori többi részét kellett volna hitelesebbre venni. Ha pl ezt a járőrt azért küldik ki, h erdős terepen az ellenséges vonalak mögött a tüzérség számára célpontokat derítsenek fel egy nagyobb támadás előtt, átvághatták volna magukat drótakadályon, beleütközhettek volna vmi állásrészletbe, ami pont azért lett volna, ott, ahol, mert az erdő miatt nem lehetett volna felderíteni, s visszaverekedhették volna magukat az információval arra a hírre, h vége a háborúnak. Így az eredeti koncepciót se kellett volna feladni, és ha az maga nem is lett volna hiteles, legalább fel lehetett volna építeni hiteles - és a korra jellemző - elemekből. (De lehetett volna ez a járőr egy rohamcsapat egyik felderítő járőre, amelyik a felderítési adatok alapján felépített helyszínen történő gyakorlás után fel akarja deríteni támadás előtt a tképpeni terepet, viszont a fás-erdős környezetben olyan dolgokba ütköznek, amiről a korábbi felderítési adatok nem számoltak be). Szóval na, ha már néhány emberes a sztori s kell az ellenség mögötti járőrakció, legalább a részletek legyenek rendben a sztoriban. Díszletnek meg kiásni egy lövészárok-részletet s felépíteni elé egy drótakadályt gyakorlatilag fillérekből is lehet, nem kellenek ahhoz milliók.

PollmannFerenc 2017.01.08. 10:05:55

@Sandor Magyarosi: Bármennyire is épkézláb ez az ötlet, az lenne vele a baj, hogy - a világháborúról szólna! nem a postagalambokról! Mert a forgatókönyv írójának ez volt az igazán fontos elem... Az pedig, hogy a háború utolsó óráiban játszódik, nyilván azért volt fontos, hogy aláhúzza az egész vállakozás és persze az egész világháború értelmetlenségét. Ezt a gondolatot helyesnek tartom. Csak a megvalósítás... De ezt már felesleges újra elismételni.

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2017.01.08. 12:04:10

@PollmannFerenc: A stáblistán egyenruha szakértő van: Ritter László

Örülök, hogy kialakult egy ilyen eszmecsere a filmről, én is hozzájárulnék pár gondolattal.

Ha történelmi filmet nézek, igyekszem túllépni a hibákon és élvezni a mozit. Sajnos ez nem mindig sikerül, "betelik a pohár" és onnantól már nem tudok szórakozni filmnézés közben. Én a Szürke senkikkel így jártam.

Ami szerintem nagy baj, hogy rengeteg olyan hiba került a filmbe, ami nem pénzkérdés, hanem egyszerű hozzá nem értés, oda nem figyelés következménye.

Példának okáért Molnár Levente nyilvánvalóan balkezes - de azért szólhattak volna neki, hogy ne bal vállba fogja a fegyvert, mert úgy nem igazán felhasználóbarát. Ez megtetézve azzal, hogy közeliben mutatják is, ahogy célzás közben majd' kiveri a szemét a felhúzókar.
Az anakronisztikus kézjelek, a modern kétkezes pisztoly-, alsó készenléti puskafogás ugyanez.

A történetben szintén vannak nehezen magyarázható dolgok, nem kell kommandós szakértőnek lenni, hogy az embernek feltűnjön mennyire ésszerűtlenül viselkednek a szereplők. Ebben szerintem az utolsó éjszaka a legdurvább, amikor az ellenséges területen az elfoglalt állásban vidáman pattogó tábortűz körül ülve csevegnek és verik a blattot (pláne feltűnő, hogy előző éjszaka még volt őrség...)

A közelharc brutalitásának bemutatása jó, de ezt nem biztos, hogy a Ryan közlegény megmentése egyik jelenetsorának leutánzásával kellett volna megvalósítani. A Ryan közlegényben ez egy olyan mozzanat, mai szerintem mindenkiben megmaradt, aki látta. A Szürke senkiket nézve pedig egyből beugrik, hogy á én ezt már ismerem...

A felszerelés, a ruha és a fegyverzet összességében ezer sebből vérzik, de ez nyilván nem tűnik fel mindenkinek, az illúziót viszont - szerintem - megteremti, az átlag mozinézőnek ez elég.

Végezetül egy gondolat: úgy látom, hogy van egy (örvendetesen növekvő) réteg akit érdekel a Nagy Háború. Laikusok, akiket érdekel a történelem, megkeresik a dédpapa fényképeit, kitüntetéseit, elolvasnak pár könyvet, kutatnak egy kicsit. Ők szerintem szívesebben látnának a mozivásznon a dédpapához hasonló, hús-vér embereket, katonákat, nem pedig szürke senkiket.

Almási Sándor 2017.01.08. 12:43:47

@PollmannFerenc: Idézet a rendezővel készült egyik intejúból: "Filmhu: Beszéltetek szakértőkkel, hogy minél autentikusabb legyen a nyelv és forma a monarchia korabeli Magyarországon?

K.I.: Norbi mindig elég alaposan utánanéz a korszaknak, amikben elmerül, de a második draft után elmentünk szakértőkhöz. Nyilván ez nem egy dokumentumfilm és nem is kell azzal az igénnyel forgatni, mindezek ellenére próbáltunk a lehető legtöbb figyelmet fordítani a részletekre."

Itt pedig a katonai "szakértőre" hivatkozik: "Később persze érkeztek olyan hozzászólások, hogy nem olyan csajkát használnak a katonák, mint amit a monarchiában használtak. A szakértőnk azt mondta erre, hogy a háború végére már sok esetben annyira nem maradt semmilyen felszerelésük a katonáknak, hogy sokszor olyan eszközöket használtak, amiket találtak, elkoboztak stb. A túlélés volt a legfontosabb ezeknek az embereknek."

Ez a része a szövegnek ezerszer elhangzott már a hanyag és komolytalan hagyományőrzők szájából is, amikor meg próbálják magyarázni, hogy miért rossz a ruhájuk felszerelésük...

Sajnos ennek a kijelentésnek aztán láthattuk, mi lett a következménye. Ez jön be, amikor a szakmaiságot háttérbe szorítja a biznisz...
A nevét nem szeretném leírni, aki nagyon akarja, úgyis ki tudja deríteni.

Almási Sándor 2017.01.08. 12:45:14

@Almási Sándor: Ja, látom, hogy az előbb már leírták a nevet.

magyaros17 2017.01.08. 14:18:10

@BálintFerenc:
Szerettem volna feltölteni a képet a filmben 5:30-nél, amikor a Bálint Ferenc által említett furcsa fegyvertartás először megjelent. Még a feleségem is azonnal kiszúrta, hogy az a nagy gomb ott a puskán nem fogja kiverni a katona szemét? Ő persze nem tudja, hogy a fegyver nem hátrasikló rendszerű, tehát közvetlen életveszély nincs, de a lehetetlenül kényelmetlen tartást, a célzás lehetetlenségét ő is simán észrevette, abszolút laikusként. Ezzel együtt ő értékelte a filmben tapasztalható erős feszültséget, izgalmat, tehát a rendező vélhetőleg a közönség nagyobb részénél célt ér. Így én sem szeretnék tovább fanyalogni, csak sajnálom, hogy minimális odafigyeléssel mennyi többé-kevésbé látványos hibát, inkonzisztenciát lehetett volna kiküszöbölni.
M

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2017.01.08. 14:23:36

@Almási Sándor: Nyilván, ha mondjuk Fodor őrmester felszerelésén egy orosz rézcsajka lógott volna és a többieken nagyjából rendes cucc van, elismerően csettintenénk, hogy lám milyen autentikus.
De ez így csak szerecsenmosdatás.

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2017.01.08. 14:29:15

@magyaros17: Egyetértek, a nézők nagy többsége szerette a filmet, sajnos én a hibák miatt nem tudtam élvezni.

Mannlicherrel eddig még nem lőttem, de gyanítom, hogy van akkora hátrarúgása, hogy ilyen fordított tartásban a lövő orrcsontja és/vagy a metszőfogai bánnák a próbálkozást.

PollmannFerenc 2017.01.08. 14:59:16

Na hát szépen kiveséztük ezt a filmet. Szerintem mostanra megállapodhatunk abban, hogy újfent bebizonyosodott: nem érdemes elhanyagolni a szakértői munkát, valamint hogy nem biztos, hogy az a jó szakértő, aki mindenben azt mondja, ami a rendezőnek vagy a forgatókönyvírónak tetszik...

mazochist 2017.01.08. 17:11:18

Köbli Nórbert egyébként tömérdek, ipari mennyiségű filmet látott, igazi filmbuzi. anno volt neki egy mára bezárt egyperces filmkritikás blogja, aminek rendszeres olvasója voltam, onnan ismerős a neve.
A Szürke senkikkel kapcsolatban olyan érzésem van, szerintem innen-onnan lenyúl, kölcsönvesz sztori elemeket, kicsit módosítgat rajtuk.
egy főbb motívum forrása érdekelne, honnan, melyik filmből vagy könyvből szedhette, nem ugrik be, vagy ez valahol/valamikor megtörtént eset?
az osztrák katona hurcolja magával a mit is ..., tudjátok, spoilerezni nem akarok
Brad Pitt, Szenvedélyek viharában, szintén első világháborús jelenet, kicsit hasonló szitu, de nem konkrétan ez

BálintFerenc · http://nagyhaboru.blog.hu 2017.01.08. 18:34:11

@mazochist: Első megnézéskor nekem is a Szenvedélyek viharában jutott eszembe, egy barátom hívta fel a figyelmemet, hogy ez a motívum bizony innen a blogról van.

mazochist 2017.01.08. 21:08:29

@PollmannFerenc:
ha a lottó ötösön ilyen mázlim, megérzésem lenne. sejtettem, hogy innen van, itt olvastam korábban :)
egyébként üzenetküldő galambok + ww1, elég felkapott téma lett hirtelen a százéves évordulóra a szórkakoztató??? iparban, mire gondolok?
a tavalyi év egyik legnagyobb sikerű videójátéka? battlefield 1.
egyjátékos módban egy tankmegmentő történet (történelmileg mennyire hiteles?) épül erre, többjátékos módban pedig külön játéknemet találtak ki a galambpostára.
a gyűjtői kiadás, a szinesbörű harlem hellfighter modell/szobor mellé pedig galamblábra szerelhető tokban jár a letöltői kód/üzenet

mazochist 2017.01.08. 21:48:47

még egy utolsó gondolat, felmerült bennem a kérdés, politika, bocs
az ifijúságnak, jövő nemzedéknek, állami szinten miben valósult meg a megemlékezés? Szürke senkikre gondolom nem vezényelték ki kőtelezően osztályokat a mozikba, mint az én generációmat, a Honfoglalásra, Bánk bánra...
90-es kölyök korosztály vagyok, de rám mi volt nagy hatással? nem tudom, lehet semennyire se működne a szociális világmegváltás facebook/twitter/insta korában, de hogy
az állami adónak is legyen valami értelme, elkezdhetné ismételni:
hu.wikipedia.org/wiki/Az_ifj%C3%BA_Indiana_Jones_kalandjai

mazochist 2017.01.08. 22:22:01

az én generácóm lehet a határeset.
már amelyik fogott ilyen katona ruhás képeket, megfeketedett, aprocska, rongyos, gyurodott, családi fekete-fehér fénykép albumokat egy régi karáncsonyi szaloncukortartó dobozban :)
nem a padlásról, vagy lebontásra váró elhagyatott épulet/tanya belsejéből
és volt szerencséje hallani a nagyszülőktől a hozzáfüződő személyes sztorikat

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2017.01.11. 22:42:34

A szabadkai Hét Nap mai interjúja a vajdasági Zentáról származó Kovács Istvánnal, a Szürke senkik rendezőjével: www.facebook.com/NagyHaboruBlog/posts/1374660785909341

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2017.01.17. 00:58:55

Egy Afganisztánt megjárt „veterán” a szerkesztőségünknek írta meg a filmmel kapcsolatos véleményét. A felderítő kommentet nem akart írni, de ahhoz hozzájárult, hogy a véleményét – név nélkül – közreadjuk.

„Én nem foglalkozom a sztorival, a korhűséggel, a felszereléssel, mert úgy látom annyi szakértő van, mint égen a csillag. Teljesen igaz, hogy vannak ellopott jelenetek, vagy más, amerikai film ihlette (vagy lemásolt) ötletek.

Szerintem a filmet inkább a személyek, a karakterek oldaláról kellene megvizsgálni. Mindenkinek igaza van abban, hogy a karakterek kidolgozatlanok és túl sok információt nem is tudunk meg róluk, csak a lényeget.

Itt van a Molnár, a dezertőr. Egy »mindennel tele van a tököm« katonáról van szó, aki kapott egy lehetőséget a szökésre, mert már csak túl akarja élni, és nem akar másért megdögleni. Ilyen mindig van. Sokat nem tesz a filmhez és nem is vesz el, egy kivétellel, ahhoz, hogy túléljen, a fontos dolgokat ellopja társaitól, velük nem törődve (lásd lőszer). Lapos karakter, de érthető.

A labanc egy megtört családapa. Egy célja létezik már csak az életben, hogy hazavigye a fiát. Másról nem is tud beszélni, annyira megkeseredett. Igen, igen. Szinte egy az egyben Brad Pitt, annyi különbséggel, hogy nem pszichopata. Nem tudjuk, és ne is akarjuk a fájdalmát megérteni. Soha ne felejtsük el, hogy itt egyszerű emberekről van szó, akik nem hivatásként választották az ölés szakmáját. De még sok hivatásos is megcsömörlene a több éves háborútól. Nem jó, ha a szülő túléli gyermekét. Az a koponya többet jelent a filmben, mint gondolnánk, de arra majd később rátérek.

Nézzük a románt és az őrmestert. Miért kell feltételezni azt, hogyha valakik 2 éve együtt harcolnak, azok még röhögve fognak puszilkodni minden pillanatban? Nem így van. Minél közelebb kerül egymáshoz két ember a verbális kommunikációjuk annál silányabb lesz. Miért? Mert már nem tudnak újat mondani egymásnak. Figyeljük meg mit mond a román: »meghalnék érte«. Na, ez mindent elmond, tisztelet és hűség, ez a feltétlen barátság alapja. Nekem a román tetszik legjobban.

Az őrmester karaktere elég viccesre sikerült. Lehetett volna cinikusabb is. Ez az átfogó ellentámadás duma nem illik egy olyan hivatásoshoz, aki tudja, mi történik. Molnár mellett ő az, aki a legkidolgozatlanabb. A távolságtartás okés, de már nem ennyire. A hitet már rég el kellett volna veszítenie, és ezt valahogy láttatni is kellene. Valamint, ha már minimum 2 éve a fronton szolgálunk, akkor már egy kicsit több taktikai tudással kellene rendelkezzünk. :)

A végére hagytam az idealista kölyköt. Teljesen igaz, hogy ő viszi a filmet a hátán. Nagyon jó színész alakítja a karaktert. Hit és elkötelezettség áll szemben a barbár erőszakkal. Nehezen bújik elő az állati ösztön, viszont nagyon ügyesen mutatja be, milyen, amikor valaki először öl embert. Tudja, hogy nincs választása, ha túl akarja élni, akkor meg kell tennie. A színész tökéletesen mutatja be a belső vívódását egy olyan embernek (suhancnak), aki nem áll készen még a gyilkolásra. Nem, hogy embernek, de a galamboknak sem tudna ártani. Azután az egyik után már csak egy lépés a másik, viszont gyönyörűen látni a belső vívódást, mikor a galambok lennének soron. Engem ez a karakter nagyon megfogott, a színész játéka tökéletesen visszaadta azt, ami lejátszódik egy fiatal kölyök elméjében, amikor az értelmetlen háború felemészt mindent körülötte, a bajtársakat, a hitet, a világképet.

És végül a koponya. Na, igen. Azért hagytam ezt a végére, mert olvastam egy kommentben, hogy ebben a tévéfilmben még a bajtársiasság sem jelenik meg. Kérdem én: mit csinál Klaus halála után az őrmester, vagy a végén a kölyök? Hát elteszi a koponyát, mert annak haza kell érkeznie az édesanyjához. Ez mi, ha nem bajtársiasság? Gondolkozzunk el a fogalmon! Társ a bajban! Van olyan ismerősöd, barátod, akire bármilyen szutymákban számíthatnál? Vagy bármit megtenne érted? Ezek az emberek kérés nélkül viszik tovább a koponyát, hogy elérjen célja felé. Ezt nem érti meg csak az, akinek valóban van bajtársa!

Összességében a filmtől én is többet vártam, a karakterek viszont egy kicsit kárpótoltak. Láttam azt, amit tapasztaltam olyan katonáknál, akik részt vettek éles bevetésen és túl is élték. A mai korban sem, amikor a seregben már hivatásos és szerződéses katonák szolgálnak, változtak meg az emberi érzelmek. Többnyire ugyanúgy reagálunk, mint száz, vagy akár több száz évvel ezelőtt. A psziché, a belső vívódás, a gyötrelem, az elkeseredettség akkor is megjelenne. Nem könnyű embert ölni, vagy kibírni a poklot, az emberben egy életre nyomot hagy, és ez meg is jelenik a filmben.

Sok mindenen mentem át a kis csapatommal Afganisztánban. Tudom, hogy miről beszélek. Láttam a bajtársaimat, valamint azt, hogy hogyan dolgozzák föl egyedül, vagy segítséggel a történteket. Nem egyszerű, és mind meg is változtak valamilyen szinten. A legtöbben elmenekültek valahová mélyen legbelül, és temetik azt, ami velük történt.

Nekem ezt adta ez a tévéfilm.”

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2017.01.19. 01:50:43

Interjú a film főszereplőjével, Kovács S. Józseffel:

alfahir.hu/sirjon_anyad_vagy_sirjon_anyam_interju_a_szurke_senkik_foszereplojevel

Nagyon jól játszott, s a blogot ő is olvasta a forgatás előtt. :)

Kár, hogy az nem derült ki a számára (sem), hogy 1918 őszén már nem az Isonzónál, hanem a Piavénál voltak az osztrák-magyar csapatok. A mi hibánk, többet kell írnunk 1918-ról és a Piavéról, folyton csak az Isonzót nyomjuk... :)

PollmannFerenc 2017.01.19. 14:15:17

@PintérTamás: No de ez mégiscsak abszordum: miért kell a színésznek találgatnia...?

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2017.01.19. 20:20:40

@PollmannFerenc: Én is erre céloztam. Az Isonzó minden esetre jól bevésődött.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2017.03.04. 16:35:40

Az első világháborús filmeket bemutató Frontmozi sorozatban (Kino Cafe Mozi, 1137 Budapest, Szent István krt. 16.) 2017. március 8-án 18 órától vetítik a filmet és utána beszélgetésre kerül sor, amelynek L. Simon László József Attila-díjas író, országgyűlési képviselő, valamint Köbli Norbert forgatókönyvíró a szereplői. A belépés díjtalan, de regisztrációhoz kötött: rendezveny kukac elsovilaghaboru.com, tel.: +36 1 212 71 40

További részletek itt: www.facebook.com/events/1794913367501847/

Némethi Zoltán 2017.03.07. 17:25:45

Örülök, hogy végre ilyen témájú filmet is forgatnak. Csak egyik jelenetéhez szeretnék hozzászólni. Amikor a főhős kijelenti, hogy a hazáját védi, jön a gunyoros kérdés: Olaszországban? Ezt kérdést az utóbbi évszázadban nagyon sokszor tették fel, mindig egy kicsit lenéző, lesajnáló felhanggal. Ideje lenne a kérdést végre helyre tenni, legalább a következmények utólagos ismeretében. Igen, a magyar honvéd a hazáját védte Olaszországban, Szerbiában, és később a Don kanyarban is. Ez egy következő film, vagy más alkotás feladata lenne, mert itt sajnos ez nem hangsúlyos.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Úzvölgyi temető

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról