Karácsonyi szentmise srapneltűzben

2016.12.24. 08:10 :: StencingerNorbert

Száz esztendővel ezelőtt, 1916 decemberében immár a harmadik karácsonyt töltötték távol a szeretteiktől az első világháború hadszínterein szolgáló katonák. Az esetek nagy részében a szeretet ünnepének eltöltése a frontvonalban nem volt zavartalan, még akkor sem, ha esetleg a harcok szüneteltek az egyes védőszakaszokban. Így volt ez a magyar királyi 29. népfelkelő gyalogezred esetében is, amikor 1916. december 25-én szentmisén vettek részt a Gyimesi szoros előterében, a Camuga patak közelében. Az eseményt az alakulat tábori lelkésze visszaemlékezésében örökítette meg.

 

„1916. december 1-én jött a hadosztályparancs, mely a 29. népfelkelő gyalogezredhez osztott be. Azonnal ki akartam menni az ezredhez, de Szellinga György ezredparancsnokom azt az utasítást adta, hogy egyelőre maradjak a dandárnál; az egész frontszakaszon ugyanis néhány kilométerre visszavonta a felsőbb csapatparancsnokság a mi csapattesteinket az orosz hétszeres támadó erővel szemben…” – emlékezett dr. kapuvári Vargyas Tivadar tábori lelkész a szolgálattételének kezdetére a magyar királyi 29. népfelkelő gyalogezrednél.

dr. Kapuvári Vargyas Tivadar római katolikus tábori lelkész dr. Kapuvári Vargyas Tivadar római katolikus tábori lelkész
(A magyar királyi budapesti 29. honvédezred és a magyar királyi 29. népfölkelő gyalogezred hadtörténeti emlékkönyve. Összeállította: De Sgardelli Caesar)

Az alakulat a 16. népfelkelő hegyidandár kötelékében 1916 októberében érkezett meg a Gyimesi szorosba, majd – immár román területen – a hónap végéig folytatta az előrenyomulást, ekkor a csapatok megálltak és megtörtént a védelmi állások kijelölése, illetve kiépítése. A dandár a 61. gyaloghadosztály soraiban harcolt, és az általa védett frontszakasz ez időben a moldvai területen fekvő, csángó Ágas falutól a Tarkő-hegység egyik csúcsáig a Csülemérig, az akkori magyar határ vonaláig terjedt. November végére a román csapatokat fokozatosan oroszok váltották fel, és a cári haderő XXIV. hadteste folyamatosan támadta a szemben álló alakulatokat. „1916. december 15-én csöndesedett az ellenséges támadás; úgy ítéltük, hogy a nehéz tüzérséget az ellenfél kivonta a meddő próbálkozások után. Szomorúan sok halottat kellett eltemetnem; súlyos betegeket szentségekkel ellátnom és vigasztalnom.” – emlékezett a kritikus napokra a tábori lelkész.

Hadműveletek a Gyimesi szorosban Hadműveletek a Gyimesi szorosban
(A m. kir. székesfehérvári 17-ik honvéd gyalog- és népfelkelőezredek története. Szerk. márkosfalvi Sipos Gyula)

A nagy veszteséget okozó, hősies harccal telt napok után a népfelkelők reménykedtek, hogy legalább a szeretet ünnepe békésen telhet, de nem így történt. A tábori lelkész ekként örökítette meg az ezred emlékezetes karácsonyi szentmiséjének történetét:

„1916. december 25-én, karácsony reggelén ½5 órakor indultam ki az ezredparancsnoksághoz. Szellinga alezredes úr 9 órára rendelte ki a vonalbeli legénység és a tiszteknek a vonalból való kivonható részének csoportosítását a második zászlóalj állásai mögé. Fleischmann főorvos és Damkó Kálmán tisztiszolgám kíséretében mentem föl a Kamuka-patak völgyéből a Szugurei völgyet szegélyező hegyoldalhoz, hol az innenső oldalon voltak a mi állásaink. A völgy másik oldalán az oroszok. Rihnói Riehnovszky Géza százados, a 2. zászlóalj parancsnoka és Hörcher főhadnagy segédtisztje fogadtak. A födözékek előtt egy lejtős tisztáson állították föl hevenyészve a sátrat. Asztal hiányában egymás fölé két sorban 8 kézigránáttal telt ládát állítottak össze: ez volt az oltárom a karácsonyi szentmiséhez. Az oltár előtt félkörben állottak a tisztek, mögöttük a legénység. Evangélium után beszédet intéztem hozzájuk. Dacára az óvatos gyülekezésnek, az ellenséges figyelők észrevették a gyülekezés irányát és beszédem közben két srapnell robbant fölöttünk. Az elsőnek a szilánkja az oltár sátorlapját átvágva, a tőlem három lépésre álló Marinovszky zászlóst fején sebesítette meg. A másik lövedék egy szilánkja az egyik törzsőrmester lábát bokában roncsolta meg súlyosan. A sátortól nem messze a leesett srapnellhüvelyt a földbe fúródva találtuk meg, mit emlékül magammal hozva a mai napig kegyelettel őrízek. Szentmisém alatt még egy srapnell robbant fölöttünk, de ennek szórása bajt nem okozott. A szentmise után végiglátogattam a vonalban maradt legénységet és tiszteket. Megható látvány volt, hogy a legénység karácsonyfácskákat állított, melynek díszét madzagokra akasztott töltények képezték. Könnyes szemekkel kérték az áldásomat a szent ünnep alkalmából tett látogatásom alatt.”

Karácsonyfa a fronton Karácsonyfa a fronton
(Érdekes Újság, 1916 december)

Vitéz Kapuvári Vargyas Tivadar 1878. augusztus 25-én született Győrben, Vargyas Endre királyi tanácsos, tanfelügyelő és Petz Vilma leányiskolai igazgatónő házasságában. Veszprémben, Budapesten, Esztergomban gimnáziumi -teológiai tanulmányait pedig Budapesten és Bécsben végzete. 1901. január 26-án pappá szentelték. Rövid vidéki szolgálat után 1904-ben Budapestre helyezték, hitoktatónak, majd rövidesen plébános lett. Háborús szolgálatra 1916. április 1-én vonult be, és rövid hátországi szolgálat után júliusban a 14/4. számú tábori kórházba nyert beosztást. Az egészségügyi intézmény először Kowelben, illetve Galíciában működött, majd a román betörés után a magyar királyi 39. honvédhadosztályhoz osztották be. Saját kérésére 1916 novemberében került a 61. hadosztályhoz ezredlelkészi szolgálattételre, így került a magyar királyi 29. népfelkelő gyalogezredhez, ahol mindössze egy hónapot szolgált. Ezt követően visszakerült a magyar királyi 39. honvéd gyaloghadosztályhoz, amely alakulattal később az olasz hadszíntéren megsebesült, majd hadifogságba esett, ahonnan csak 1919-ben tért vissza. Kitüntetései: Lelkészi érdemrend kardokkal, Ferenc József-rend kardokkal, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem, H. e. é kardokkal és sisakkal, Vöröskereszt II. o. a hdm, Német Lovagrend Marianum keresztje.

Szólj hozzá!

Címkék: karácsony Vargyas Tivadar magyar királyi 29. népfelkelő gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr3712068815

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása