Az 1914 december elején kibontakozó orosz támadás öt északkeleti vármegyét érintett. Elfoglalták a cseh csapatok védelme alatt álló Bártfát, és az ettől keletre eső Sztropkóig nyomultak előre. A száznál is több községet érintő támadásban Sáros és Zemplén megye szenvedte a legtöbbet. Tizenöt Sáros megyei települést teljesen elpusztított az orosz támadás. Harmadrészben elpusztult község Sárosban 5, Zemplénben 15, felerészben semmisült meg 12 sárosi és 7 zempléni falu.
A károk mértékét jól példázza, hogy 2700 lakóház pusztult el, a leégett gazdasági épületek száma több mint 3000 volt. A megrongálódott épületek száma meghaladta az ötezret. A középületekben is hatalmas károk keletkeztek. Harminchét középület, negyvenhét iskola és harminckét templom teljesen megsemmisült.
Az orosz betörések okozta pusztítás leírhatatlan volt. A felperzselt falvak látványáról és az otthonaikat elveszített emberek nyomorúságáról személyesen is meggyőződő Pásztor Árpád író, újságíró, a Budapesti Szemle és Az Est munkatársa 1915. július 7-én az elpusztult Mezőlaborc láttán a következő gondolatot vetette papírra: „Kocsink visszafordul, megyünk Homonnára. Útközben sok mindenen elgondolkodtam. Ha már átestünk ezen a katasztrófán, ha Felsőmagyarország egy része elpusztult, ne lehetne-e mindezt hasznunkra fordítani? Egészségesen, szabályozva, csatornázva felépíteni a kis községeket, falvakat, mintahelységeket létesíteni. Milyen hálás, szép feladat! Hogy senki innen ne vándoroljon ki, hogy hálás szemek pillantása áldja meg a Kárpátok vérrel öntözött, szent földjét.”
A támadásban a legsúlyosabb veszteségeket Zboró és környéke szenvedte el. A bártfai járáshoz tartozó településnek az 1910-es népszámlálási adatok szerint 2205 lakója volt. Ebből 1341 fő vallotta magát tót nemzetiségűnek, 253-an németnek, 80-an magyarnak. Jelentős számú izraelita is élt a településen, hiszen a népszámlálási adatok felekezet szerinti megoszlásánál 655 izraelita vallásút tüntettek fel.
A tüzérségi támadások következtében több gránáttalálat érte a Rákócziak zborói várát és a vele egybeépült templomot is. A lakóházak közül is számtalan megsérült vagy teljesen lakhatatlanná vált, és leégett a helyi zsidó közösség zsinagógája és iskolája is.
Az 1640 körül épült Rákóczi-kastély sarokbástyája a belövés nyomaival
A kastély gazdasági udvara
A római katolikus templom és iskola a támadás után
Elpusztult zborói házak
Az elpusztult klasszicista zsinagóga
Pásztor Árpád gondolatát Debrecen szabad királyi város polgármestere, Márk Endre és törvényhatósági bizottsága karolta fel. 1915. július 10-én a városi tanács teljes ülésén dr. Csűrös Ferenc javaslatot terjesztett elő a háború által sújtott északi vármegyék segélyezése tárgyában. Ezt követően rendkívüli közgyűlésen határozatot hoztak, hogy a Felvidéken orosz támadás következtében elpusztult községek valamelyikét Debreczenfalva néven felépítik. A döntést az 1915. évi közgyűlési jegyzőkönyv a következőképpen rögzítette:
Tanácsi előterjesztés a háborutól sujtott északi vármegyék lakosságának segélyezése tárgyában.
Debreczen sz. kir. város tanácsa fővárosi lapok tudósításaiból tudomást szerzett arról, hogy azon északi vármegyékben, melyek az év elején hazánkba betört orosz hadsereggel viselt harcok színhelyei voltak, a lakosság mérhetetlen nyomorba jutott. Egész községek pusztultak el. Az elmenekült lakosság az ország belső részeiben, igy városunkban is menedékre és segitségre talált. Az orosz haderő visszaszoritása után azonban hazatérve, otthonát elpusztultan, romokban találta. Felépitéséhez anyagi ereje nem lévén, a legnagyobb nyomornak, nélkülözésnek néz elébe. Ezeket fontolóra véve, egyszersmind szem előtt tartva azt, hogy az északi vármegyék területén vivott és vitéz hadseregünk örök dicsőségére szolgáló harczok mentették meg az ország belső részeit az ellenséges inváziótól s igy a vármegyék feláldozták magukat az ország többi részének épségéért, a városi tanács az épen maradt magyar városok és vármegyék tartozó kötelességének tartja, hogy a háborutól sujtott vármegyék lakosságának segitségére siessenek. A jog és pénzügyi bizottsággal egyetértőleg javasolja, hogy Debreczen városa 2000 (kettőezer) koronát tevő összeggel járuljon hozzá az északi vármegyék nyomorba jutott lakosságának felsegitéséhez.
Debreczen sz. kir. város törvényhatósági bizottságának közgyűlése átérezte azt, hogy a háboru csapásaitól sujtott vármegyék lakosságának megsegitése az épen maradt vármegyék és városok közönségének tartozó kötelessége, 2000 azaz kettőezer koronát tevő összeget szavaz meg erre a czélra s azt a városi tanács utján Sáros vármegye főispánjához juttatja azon kivánsága kiséretében, hogy a megszavazott összeget a Vöröskereszt egylet debreczeni szervezete által meginditott mozgalom utján megépitendő és Debreczenfalva névvel elnevezendő község községházának felépitésére fordítsa. Fedezetül a városi szegényalap pénztár 1915 évi költségelőirányzatánál mutatkozó bevételi többletet jelöli meg.
Egyszersmind körirattal fordul a magyarországi társtörvényhatóságokhoz, melyben hasonló segitség nyujtására hivja fel őket.
A határozatott hitelesítés után nyolcz napon belől 15 napi közszemlére kitétetni, annak lejárta után jóváhagyás végett a m. kir. belügyminiszter urhoz felterjesztetni rendeli.
Miről Sáros vármegye főispánját levélben, a városi tanácsot az iratok kapcsán jkv uton értesiti.
Kmf
dr. Csűrös Ferencz
tanácsnokMNL HBML Közgyűlési jegyzőkönyvek 1915 Debreczen. IV. B. 1403/a 36. k 438-440.
A döntésről Szinnyei Merse István, Sáros vármegye főispánja az alábbi levelet kapta:
Méltóságos Szinnyei Merse István főispán urnak
EperjesMellékelten van szerencsénk megküldeni Debreczen sz. kir. város törvényhatósági bizottsága f. hó 10-én tartott közgyűlésének határozatát, mely szerint Debreczen város 2000 (kettőezer) koronát szavazott meg egy elpusztult sárosmegyei falu ujjáépitésénél a községháza felépitésére, egyszersmind a megszavazott összeget Méltóságod kezéhez kívánta juttatni, hogy az igy rendeltetésére fordíttassék. A városi Tanács gondoskodni fog róla, hogy mihelyt a határozat kormányhatósági jóváhagyást nyer, a megszavazott összeg sürgőssen megküldessék méltóságod címére.
Kiváló tiszteletünk kifejezésével vagyunk
Debreczen 1915 juli 10.MNL HBML Közgyűlési jegyzőkönyvek 1915 Debreczen. IV. B. 1403/a 36. k 440-441.
Mint a jegyzőkönyvből is kiderül, a társadalmi gyűjtés megindításával a debreceni Vöröskeresztes egyletet bízták meg. Az összes magyarországi törvényhatósági bizottsághoz eljuttatott körlevélben így fogalmaztak: „bízunk, hogy nem lesz Szent István koronájának szép birodalmában egy ellenségtől nem érintett törvényhatóság sem, mely meg ne hozná áldozatát az elpusztult községek ujjáépítésére.”
A fenti jegyzőkönyvi anyagon túl a belügyminiszter részére megfogalmazott levél is kétségtelenül igazolja, hogy az országosra szélesedő akció kezdeményezője Debrecen volt.
M. kir. Belügyminiszter Úr!
Debreczen sz. kir. város törvényhatósági bizottsága f. év julius 10-én tartott közgyűlésén hozott 263/915 bkgy sz. határozatát, melyben a felvidék egy ellenség által elpusztitott községházának felépitéséhez 2000 koronával járul és mozgalmat indít az elpusztult községek országos ujjáépítése tárgyában azzal a kéréssel terjesztjük fel, hogy azt előzetesen tudomásul venni méltóztassék.
Határozatunk jogerőre emelkedéséről annak idején köteles jelentést teszünk.
Kmf
jegyzette
dr. Csűrös Ferenc
tanácsnokMNL HBML Közgyűlési jegyzőkönyvek 1915 Debreczen. IV. B. 1403/a 36. k 441.
A törvényhatóságokhoz eljuttatott felhívást követően július 13-án Szinnyei Merse István Sáros megye főispánja telefonon kereste Márk Endrét. A két fél közötti beszélgetésnek fontos részét képezte a főispán azon javaslata, hogy a városvezetés és a városi Vöröskereszt tagjaiból álljon fel egy küldöttség, amely a helyszínen tájékozódva választaná ki a megsegítésre szoruló községet.
A Debreczenfalva létesítése iránti igényt mutatja, hogy július 13-án a Zemplén megyei Felsőlaborc körjegyzője táviratot küldött Debrecen polgármesterének. Ebben bejelentette, hogy járása nevében pályázik Debreczenfalvára. Szeretné, ha a város Debreczenfalva községet a járásában, mégpedig Felsőlaborcon állítaná fel, ahol az orosz támadás következtében 136 ház égett le.
Július 14-én összeült a városi tanács és a Vöröskereszt végrehajtó nagybizottsága. Délelőtt 10 órakor a városházán a Vöröskereszt ülésén Domahidy Elemérné Perényi Heléna gófnő és Márk Endre társelnökök vezetésével megválasztották a küldöttség tagjait Domahidy Elemér főispán, dr. Petzkó Ernő és Than Gyula, a Debreczen Ujság tulajdonosa és főszerkesztője, valamint dr. Tatay Zoltán személyében. A városi tanács 12 órakor kezdődő ülésén a város képviselőinek választották meg Márk Endre polgármestert, dr. Csűrös Ferenc kulturtanácsnokot és Szabó Elek polgármesteri titkárt.
Július 15-én a megválasztott küldöttség elutazott, hogy személyesen győződjön meg a mérhetetlen pusztításról, és kiválassza azt a lerombolt községet, amelyet Debreczenfalva néven újjáépít. A Debreczeni Ujság július 18-i száma már arról tájékoztatta az olvasókat, hogy miután a küldöttség bejárta Sáros megye lerombolt falvainak egy részét, úgy döntött: a Rákócziak ősi birtokát, Zborót építi föl.
A Dereczeni Ujság július 18-i száma
A döntés a zborói Rákóczi-kastélyban született meg. Miután a deputáció visszatért Bártfára, Sáros megye és Eperjes vezetőivel együtt értekezletet tartott. Márk Endre polgármester köszöntötte a jelenlévőket és elérkezettnek látta az időt döntésük közlésére. Than Gyula ismertette a küldöttség tapasztalatait. A romba dőlt helységeket sorra látogatva, a körülményeket figyelembe véve és a helyi hatóságokkal egyeztetve választásuk a Rákócziak ősi fészkére, Zboróra esett. A Rákóczi-vár tövében elpusztult Váralját, vagy ahogyan a helyiek nevezték: Podzhradot kívánják Debreczenfalva néven újjáépíteni.
Nem véletlenül esett a választás Zboróra, hiszen Debrecen életében meghatározó szerepet játszott a Zborót is birtokló Rákóczi család. Rákóczi György 1636-ban adományozta a városnak azt az 5600 kilogrammos nagyharangot, amely az 1802-es nagy tűzvészig a templom ékessége volt. De itt kötött házasságoz I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona is.
Than Gyula után dr. Csűrös Ferenc emelkedett szólásra és javaslatot tett a történelmi jelentőségű döntés okmányba rögzítésére.
Szinnyei Merse István főispán hálás szívvel mondott köszönetet Debrecennek.
A küldöttség még aznap éjjel visszautazott Budapestre.
Debrecenbe visszatérve, július 18-án Márk Endre rendkívüli tanácsülésen számolt be küldetésükről. Részletesen beszámolt az út minden eseményéről, a helyszínbejárásról, a döntésről és annak indokáról, a visszaút során tett fővárosi kitérőről és az ott folytatott tárgyalásokról. Kitért Samassa Adolf belügyminiszteri tanácsosnak tett jelentéséről és Pekár Gyula országgyűlési képviselővel folytatott tárgyalásaikról.
A városi tanács a jelentést tudomásul vette, egyben helyesléssel és elismeréssel vette tudomásul, hogy a város tisztikara egy debrecenfalvi ház felépítéséért 6 hónapon át hajlandó lemondani fizetése 0.3 %-áról.
A Debreczeni Ujság már július 11-i számától kezdődően Ujdonságok rovatában külön helyet biztosított Adományok Debreczenfalva javára cím alatt az adakozók nevének és a felajánlott összeg nyilvánosságra hozatalára. Ezeket átböngészve megállapíthatjuk, hogy a nemes cél megvalósítása érdekében kivették részüket a város polgárai. Ki-ki tehetségének és anyagi helyzetének megfelelően, de részt kívánt a sikerből. Debrecen polgármestere 500 koronát ajánlott fel. Szentkirályi Tivadar a debreceni Ipar és Kereskedelmi Kamara elnöke, az Első Takarékpénztár elnökigazgatója bejelentette, hogy a létesítendő Debreczenfalván egy magyar stílusban tervezett házat építtet fel és ajándékoz egy felvidéki családnak.
A fronton harcoló katonák is csatlakoztak az akcióhoz. A város háziezrede, a császári és királyi 39. gyalogezred 4. és 8. századának tisztikara és legénysége 200 koronát gyűjtött össze. A magyar királyi 3/II. hadtápzászlóalj 700 koronás harctéri gyűjtését Ladányi Vince hadnagy juttatta el a polgármesteri hivatalba. A magyar királyi 3. honvéd gyalogezred állománya 1445 koronát gyűjtött Debrecenfalva felépítésére.
Egyesületek, társaságok csatlakoztak a kezdeményezéshez. A Mezey Béla vezette színtársulat heti bruttó bérének 2 százalékát, azaz 77 korona 88 fillért ajánlott fel. A Scmid cirkusz szeptember 15-i előadásának jövedelméből 30 koronát adományozott.
Jótékonysági előadások, kiállítások, hangversenyek bevételeit ajánlották fel a nemes célra. Július 15-én a debreceni ifjúság tartott műkedvelő előadást, amelynek teljes hasznát a felépítendő község javára ajánlották fel. A műsorban vers, ének, harci dal, kuplé, kabarédal, operarészlet és táncegyveleg szerepelt. A műsort Várady V. József rendezte. Július 28-án a Magyar Királyi Operaház művészei adtak nagysikerű műsort Debrecenfalva javára.
Október 22-én Műkiállítás nyílt képekből, szobrokból, iparművészeti tárgyakból, kézimunkákból, fényképekből. A tehetős debreceni polgárok felajánlásai mellett a leányiskolák tanulói is kivették részüket a sikerből. A Svetits Intézet, a Dóczy Intézet és a nőipariskola növendékei hímzéseikkel, szőnyegeikkel segítették a nemes cél megvalósulását. Az első napon a látogatók száma elérte a háromszázat.
November 7-én a Bika dísztermének ünnepi megnyitóján hangversenyre került sor, amelynek teljes bevételét a felépítendő Debrecenfalva javára ajánlották fel a szervezők.
A Debreczeni Ujság 1915. november 7-ei számának beszámolója
Az ünnepségen megjelent és beszédet mondott Márk Endre polgármester. Bejelentette, hogy „Debreczenfalva immár épül is a történelmi Zboró romjain”. A polgármester megnyitóját követően Halassy Mariska, a színház ünnepelt színésznője szavalta el Oláh Gábor Debreczenhez című versét. Az elhangzását követően a közönség hosszan tartó ovációval köszöntötte a művésznőt és a jelenlévő költőt.
Az adományokkal kapcsolatban felmerült egy javaslat is. Az, aki 300 vagy 500 koronát adományoz, amelyből már egy-egy ház felépíthető, annak a háznak a falára a debreceni Vöröskereszt márványból táblát helyez el az alábbi felirattal: „Ezen ház N. N. debreceni lakos áldozatkészségéből épült”.
A felhíváshoz több város is csatlakozott. Júliusban a nagyváradi városi tanács „rendkívüli ülésén Juricskay Barna tanácsos volt a hazafias ügy előadója, aki a Debrecen mozgalmához való készséges és hazafias csatlakozást javasolta. A Szegedi Napló tudósítása szerint Szeged is felépíttet egy elpusztult felvidéki falut. Kecskemét a szintén Sáros megyében található Felsőkomárnok megsegítésében vállalt oroszlánrészt. Más városok jelentős összegű adományról hoztak határozatot. Így Szabadka 50 ezer, Temesvár 25 ezer, Pozsony és Szatmárnémeti 2000 koronáról határozott.
A megyék is bekapcsolódtak az akcióba. Jász-Nagykun-Szolnok megye 30 ezer, Moson 8000, Nógrád 5000, Heves és Maros-Torda 2000-2000 koronát szavazott meg. Gömör és Kis-Hont megye egy-egy falu fölépítését vállalta. Szepes vármegye 1 százalékos pótadót szavazott meg. Hunyad vármegye fenyőházakat ajánlott fel a hajléktalanná vált felvidéki lakosoknak.
Ung vármegye törvényhatósági bizottsága 1915. augusztus 9-én kelt rendkívüli ülésén megvitatta a debreceni felhívást, majd levélben a következő üzenetet juttatták el a városnak:
147/: 5205:/ szám
1915 jkv. kgyElőterjesztetett Debreczen szabad királyi város közönségének folyó év július 10-ik napján kelt 263/:12409:/ 1915 bkgy. számú átirata az ellenségjárta megyék lakosságának segélyezése s az ellenségtől elpusztított felvidéki községek felépítéséhez való hozzáárulás ügyében
Határozat
Ungvármegye törvényhatósági bizottsága Debreczen szabad királyi város közönségének – nemes magyar lélekből fakadt, az egész ország előtt közismert, napról-napra szélesebb körben visszhangra találó és e rövid idő alatt is nagy eredményeket felmutató – elhatározásáért, melylyel az ellenség pusztitotta vármegyék felsegítése czéljából a kezdeményező lépéseket megtette, szívből jövő köszönetet mond.
A gondolat, az elhatározás méltó e történelmi időkhöz és méltó a magyarság ősi fészkének Debreczen sz. kir. városnak sok százados tradiczióihoz.
Csak azok – kik az ellenség pusztitásait közvetlenül látták, átélték és átszenvedték – képesek teljes nagyságban méltányolni és átérezni Debreczen város közönsége elhatározásának magasztosságát és a jövőre messze kiható horderejét.
Ungvármegye közönsége is többszörösen átélte az orosz betörés minden izgalmát és közvetlenül látja – saját felvidéki községein – a pusztulás még ma is kiáltó nyomait. Éppen ezért mélyebben, közvetlenebbül érzi Debreczen sz. kir. város hazafias, lelkes határozatából sugárzó testvéri szeretetet is, melyet teljes mérvében viszonoz.
Szíves örömest és készséggel áldozna Ungvármegye közönsége is Debreczenfalva felépitésére, – de miután a vármegyének egy része – és legszegényebb része – az oroszok ismételt betörései folytán sokat szenvedett és károsult, a vármegye közönségének minden erejét a szenvedések feledtetésére, s a károk pótlására kell forditania.
E határozatának átküldésével a törvényhatósági bizottság bizalommal arra kéri Debreczen sz. kir. város közönségét, hogy amennyiben az általa meginditott hazafias és emberbaráti mozgalom eredményének keretén belől ez lehetséges lesz, ne feledkezzék meg a vármegye felvidéke hegyek közé ékelt apró falvainak sok nélkülözést kiállott hazafias lakosságáról, mely lakosság köréből hős hadseregünk sorai között számosan ontották vérüket a hazáért.
Kelt Ungvárt, Ungvármegye törvényhatósági bizottságának 1915 augusztus hó 9 napján tartott rendkívüli közgyűléséből.
Kiadta:
Bárány
főjegyzőMNL HBML Közgyűlési jegyzőkönyvek 1915 Debreczen. IV. B. 1405/b II. 25/1915
A határozat mellett megható levélben is köszöntötték a kezdeményező várost. Félreértelmezve Debrecen felhívását ők is segítséget kértek Debrecentől Ung vármegye elpusztított falvainak megsegítésére.
A határozatból és a válaszlevél kézhezvételét követően a városvezetés látta, hogy Ung vármegye törvényhatósága félreértette a felhívást. Debrecen ugyanis nem Debrecenfalva felépítésének költségeihez kérte a közreműködést, hanem az országos mozgalomba való bekapcsolódásra hívta fel a figyelmet. A félreértések eloszlatása végett 1915. augusztus 23-án 15209/1915 iktatói számmal ellátott előadói íven dr. Csűrös Ferenc előadó az alábbi határozatot terjesztette a városi tanács elé:
Határozat
Debreczen sz. kir. város Tanácsa hivatkozással Ungvármegye 147/1915 kgy. sz. , a Debreczen sz. kir. város által az ellenségtől elpusztított falvak felépítésére irányuló országos mozgalmat felette kitüntető módon méltató határozatára, hivatalos tisztelettel értesíti Ungvármegye Alispánját, hogy törvényhatóságunk 263/1915 bkgy. sz határozatában nem a Sárosvármegyei Zboróváralján felépítendő Debreczenfalva építési költségeihez való hozzájárulásra, hanem általában a felvidéki, ellenségsújtotta falvak újjáépítésére irányuló országos mozgalomban való részvételre hívta fel.
Debreczen sz. kir. város közönsége Debreczenfalvát saját költségen építi fel, s miután az anyagi erejét igen nagymértékben igénybe veszi, nincs módjában, hogy az ellenség pusztította vármegyék lakosságának, bármennyire is átérzi az ellenséges pusztítás által okozott nyomorúságon való segités szükségességét, segítségére tudjon sietni.
Ennélfogva tisztelettel értesíti Ungvármegye Alispánját, hogy ezirányú kérelemmel a gr. Khuen-Héderváry Károly úr Ő Nagyméltósága vezetése alatt álló országos akciónkhoz fordulni méltóztassék.
Miről Ungvármegye alispánját jkvton értesíti.
Kelt a város Tanácsának 1915. augusztus 23-i ülésében.MNL HBML Közgyűlési jegyzőkönyvek 1915 Debreczen. IV. B. 1405/b II. 25/1915
A Debreczeni Szemle 1915. július 31-i, 29. számában már arról számolt be, hogy 25.000 korona gyűlt össze a nemes célra. A 30. számban pedig egy megható jelenetről olvashatunk. A városi hajdúk 83 koronát gyűjtöttek össze saját jövedelmükből, noha hadi pótlékukat még nem kapták meg, és maguknak is nagy szükségük lett volna a felajánlott pénzre.
A szemléről visszatérve Bártfafürdőn írásban is rögzítették szándékukat, amelyet Szinnyei Merse István, Sáros megye főispánja hálás szavakkal köszönt meg Debrecen város küldöttségének.
A debreceniek mozgalmával párhuzamosan a kormány is akciót hirdetett az újjáépítésre. Összeírták a lerombolt, megsérült házakat, a telkeket felmérték, összerakatták a megmaradt építési anyagokat, és családonként 50 korona gyorssegélyt utaltak ki, a legszükségesebb hajlék felállításához. Ezt követte a kormány 3574 – 1915. M. E. számú rendelete, amely kormánybiztosokat nevezett ki az építkezések irányítására és ellenőrzésére.
Khuen-Héderváry Károly vezetésével megkezdte működését a Háborúban Feldúlt Tűzhelyeket Újra Felépítő Országos Bizottság. 1915. augusztus 20-án, Szent István napján a bizottság felhívással fordult az ország vármegyéihez, városaihoz, a tehetősebb lakossághoz. Azért „fordulunk Magyarország vármegyéihez, városaihoz és tehetős társadalmához, hogy segítsenek munkánkban, lássanak el termékenyítő gondolatokkal és pénzzel, hogy leróhassuk hálánkat a Kárpátok népe iránt és vigyük egy fokkal előbbre a kultúra útján. A szív szeretetével, a gondolkozás bölcsességével lehet ezt elérni. A szeretet és gondolkozás vezet ahhoz, hogy pénz, pénz és pénz szükséges ehhez a munkához. A Kárpátokban elveszett kedveseinek és szivének épít emléket, aki a Kárpátok népét segíti. Ha azok a vármegyék, azok a városok és az a társadalom, amelyet megkímélt, sőt üzlethez juttatott a háború, engedelmeskednek a szív és ész szavának, a Kárpátok elpusztult vidéke szebb, jobb és magyar lesz.” A felhívás az elpusztított felvidéki falvak újjáépítésére szólította fel az ország lakosságát.
November 27-én tartott nagygyűlésükön Khuen-Hédervári Károly beszámolt a működés megkezdése óta szerzett tapasztalatokról, egyben helyzetelemzést is adott. Beszélt a kár nagyságáról, a helyreállítás költségeiről, az állami hozzájárulás mértékéről. Azt is felvázolta, hogy a bizottságnak mennyi pénzt kell összehoznia, hogy a cél elérhető legyen. 1916 februárjában még 4 millió korona hiányzott az akció befejezéséhez. Ezért a bizottság 20.000 példányban egy kis füzetet jelentetett meg az alábbi szöveggel:
Asszonyom! Uram!
Olvassa el ezt a kis füzetet és meglátja, hogy mire kell a pénz, hogy nem hiábavaló ez a jótékonyság. Örök emléket állít a magyarságnak, a magyarság szerető erejének.
Hatszáz korona elég arra, hogy megörökítse az adakozó nevét, tábla fogja hirdetni az új kárpáti házon, hogy kinek a nagylelkűségéből épült.
De bármilyen adományokat szívesen fogadunk. Ez a füzet 20.000 példányban jelent meg, csak olyanoknak küldöttük el, akikről tudjuk, hogy módjukban van erre a szent célra áldozni.
Ha mindegyik csak 50 koronát ad, az már egy millió korona, óriási lépéssel közeledünk célunkhoz.
Adományát küldje be, kérem, a mellékelt csekklappal hozzánk, vagy pedig postautalványon annak a napilapnak, amelyet olvasni szokott. Az nyilvánosan nyugtázza és az Országos Bizottsághoz juttatja.
Részletes felvilágosítások megadására minden érdeklődőnek a legkisebb ügyben is készséggel állok rendelkezésére. Fogadja előre is hálás köszönetünket.
Budapest-Országház, 1916 február havában.
Gr. Khuen-Héderváry Károly elnök.
A munkálatok összehangoltságát és szervezettségét bizonyítja, hogy amikor 1915 november elején Márk Endre polgármester visszatért zboróváraljai látogatásáról, a Vöröskereszt ülésén a következőket mondta: „Örömmel tapasztaltam, hogy a falu már úgy szólván teljesen fel van építve. A kormány 61 csinos kőházat felépíttetett s így télire az egész lakosság fedél alá kerül.
Épülő normál ház vakolás előtt
Egy ház bekerülési költsége 1950 korona. Ebből 1500 koronát az állam visel, 450 korona pedig a lakosokat illetve a társadalmi gyűjtőakciót terheli. Ha nem is tudtuk megvalósítani azt, hogy Debreczenfalvát teljesen a magunk erejéből építsük föl, a fő az, hogy a lakosság a tél hidege elől már saját jó házaiban talál menedéket. Miután ez idő szerint 70.000 korona áll rendelkezésünkre, nem csak az áll módunkban, hogy a lakosságot terhelő mintegy 28.000 koronát a lakosság vállairól levegyük, hanem, hogy középületeket emeljünk, a házakat a szükséghez képest bővítsük, gazdasági épületeket építsünk és a lakosságot gazdasági felszerelésekkel lássuk el. További akciónk ez irányba kell, hogy haladjon.”
A cívisváros áldozatkész tettének ekként állított örök emléket a legdebrecenibb magyar költő, Oláh Gábor Debreczenhez! című versében.
1917-ben Könyves Tóth Kálmántól Zboró – Debrecenfalva címmel jelent meg vers a Debreczeni Független Újság Naptárának 107. lapján.
Az újjáépített zborói házak ünnepélyes felszentelésére 1917. július 20-án került sor. Az ünnepségen Debrecent Márk Endre polgármester, Kondor Kálmán főszámvevő, dr. Kőrössy Kálmán ügyész és Than Gyula képviselték. A küldöttség 19-én érkezett meg a bártfai állomásra, ahol ünnepélyes keretek között fogadták őket Fekete Elemér polgármester és a város közigazgatási vezetői. Az állomásról kocsikkal vonultak a Hungária szállodába, ahol Bártfa városa Debreczenfalva felépítése alkalmából vacsorát adott. A „fenyőgallyakkal és borostyánnal díszített teremben angyal tartotta Bártfa város címerét, s alatta a város és Debrecen szineit viselő szallagon arany betűkkel: „Éljen Debrecen”.
A vacsora előtt Fekete Elemér mondott köszönetet Debrecennek a nagylelkű felajánlásért, majd Márk Endre megköszönte a szíves fogadtatást.
Másnap kora hajnalban a küldöttség már talpon volt. Reggel hétre már Zborón volt a társaság. Ünneplő ruháikban itt gyülekeztek Debrecenfalva lakói is. Az ünnepségen megjelent Kovács Gábor miniszteri osztálytanácsos, a felvidéki újjáépítési akció vezetője. A katolikus templomba vonult az ünneplő közönség, ahol Bellus László plébános tartott csendes misét. Utána a templom előtt zászlók alá sorakozott a tömeg. Elől a papság képviselői, mögöttük Sáros megye és Bártfa képviselői következtek. Őket a debreceniek és Kovács Gábor követte. A sort Debrecenfalva lakossága és a zboróiak zárták. A menet a Rákóczi-kastély előtt vonult el, végig Zboró utcáin egészen a Tapolya patak partján álló hídig. Ez a híd vezetett át Debrecenfalvára. A menet felkanyarodott a hídra. Ekkor tűnt mindenki szeme elé a fenyőgallyakkal, Magyarország címerével és lobogókkal díszített diadalkapu, amely a híd másik végén állt. Miután a diadalkapu alatt a küldöttség tagjai átvonultak, kezdetét vette a felszentelés.
A Debreczeni Ujság július 22-ei számának beszámolója az eseményről
Előbb Bellus plébános imája hangzott fel, majd az új falu főutcája és házai felé fordulva szentelt vizet hintett. Beszédében emlékeztette a jelenlevőket, hogy ahová most a szentelt víz ömlött, ott egy faházikós falu állott. Amikor a háború vihara végigszántott rajta, földig égett, elpusztult minden. Hajléktalanokká váltak Rákóczi egykori jobbágyainak leszármazottai. A lakosság földbe vájt odúkban, a falu alatt futó lövészárkokban húzódott meg. De hála Debrecen nagylelkű polgárainak és a magyar államnak, új falu nőtt ki a régi helyén. Beszédét azzal zárta, hogy isten áldását kérte a hazára, az új falura és mindazokra, akiknek buzgósága ezt megteremtette.
A plébános beszédét követően Márk Endre polgármester beszéde következett, amelyet lelkes éljenzés fogadott. A Himnusz elhangzása után az egész tömeg végigvonult az új falu főutcáján. „Jobbról-balról fehérre meszelt csinos kőházak, virágos ablakok köszöntötték az érkezőket. Végig a hosszú utcán jobbról-balról gesztenyefák új ültetvényei állnak s néhány év mulva már lombos koronáik nyujtanak hűs árnyékot a házak előtt járókra.
Minden háznál van tisztaszoba, konyha, kamara, virágos tornác, istálló, csak még kerítés nincsen. Benn a lakások barátságosak, egyik-másikat még keramittal is burkolták maguk azok, akiknek a hajlék jutott.
Hatvankét ilyen ház áll sorban Debrecenfalva két utcáján, ahol kaviccsal kövezett szekérút vezet végig, ki az országútra. Egyik másik háznál otthon van a legényfiú virágbokrétás katonasipkával, szabadságra jött haza s boldog örömmel látja, milyen szép otthona lett édes anyjának s mosolygós szép testvérhugának, amíg ő hősi bátorsággal a harctéren teljesítette honfiui kötelességét (…)”
A falu végén fölállított asztalt körülvették a küldöttségek, hogy az elkészített jegyzőkönyvet aláírják. Debrecen részéről Márk Endre polgármester, Debrecenfalva részéről pedig a „magas, vállas őszbajuszu Meicher János” bíró látta el kézjegyével a dokumentumot. Végül az iratra került Kovács Gábor miniszteri biztos aláírása is.
Így zajlott tehát le az ünnepélyes felszentelés.
A cikk lábjegyzetelt változata itt olvasható.
