A selmecbányai főiskola hősi halott hallgatói nyomában az Isonzónál és a Doberdón

2015.12.30. 10:15 :: Nagy Háború szerkesztőség

A selmeci főiskola fiatal mérnökhallgatói közül több mint 300 fő akasztotta szögre 1914-ben grubenjét, waldenjét öltözött csukaszürkébe, és állt a királyi Magyarországért harcoló katonák sorába, mint tartalékos tiszt és tiszthelyettes. A főiskolai hallgatók zöme az északi fronton – Bukovinában és Galíciában – teljesített szolgálatot a Kárpátok védelmében, míg a mozgósított hallgatóság kisebb hányada a délnyugati csatatereken – az Isonzó és a Doberdó térségében – harcolt a győzelem reményében.

 

A selmecbányai M. Kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola büszke utódintézménye a Nyugat-magyarországi Egyetem soproni alma matere. A kampusz főépületében 1927. szeptember 25-én avatott tábla hosszú, márványba vésett lajstroma a korán derékba tört fiatal életeknek állít örök emléket. A Halodnik István erdőmérnök hallgató, Ifjúsági Köri elnök által felavatott emléktáblán 71 hősi halott főiskolás neve sorakozik. Ifj. Sarkady Sándor, könyvtár és levéltár főigazgató kutatásai szerint 80 hallgató fiatal testét nyelték el a csataterek jeltelen sírjai: 56 erdőmérnök hallgató, 16 bányamérnök hallgató, 6 vaskohómérnök hallgató, 1 fémkohómérnök hallgató és 1 tanársegéd. A legfiatalabb hősi halott főiskolás még nem volt húsz esztendős, és a legidősebb sem érhette meg a harminc évet. Nyolcvan elmosódó arc, akik nevei mögött egy-egy fiatal és rövid élet húzódik meg, és veszik lassacskán az idő homályába.

A márványtábla dátuma különleges, hiszen az 1914-1921 közötti időszak hőseire emlékeztet. A nyugat-magyarországi felkelés során Ágfalva alatt 1921. szeptember 8-án elesett hallgatóink neveivel válik teljessé az I. világégés és utórengéseinek selmeci-soproni névsora. A menekülő akadémia diákjainak újra tanúbizonyságot kellett tenni hazájuk és az őket befogadó város iránti elkötelezettségükről, hálájukról. Ne feledkezzünk meg a legendás Rongyos Gárda kiváló fiataljairól, hiszen életüket adták azért, hogy Sopron, a Civitas Fidelissima és még nyolc kistelepülés 1921. december 14 és 16 között népszavazás keretében letehesse voksát magyarsága mellett.

Selmeci diákok csoportképe, akik közül hat fő hősi halált halt (1914. december) Selmeci diákok csoportképe, akik közül hat fő hősi halált halt (1914. december)
(Király Lajos hagyatékából. In Sarkady Sándor: A selmecbányai főiskola hősi halott hallgatói 1914-1921)

A szombathelyi 350. számú Szent Márton Cserkészcsapat és a visegrádi Szent György Lovagrend képviselői a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának hallgatójával, Bende Attila erdész valétaelnökkel tettek történelmi időutazást a Nagy Háború helyszínein. Az út során felkerestük azokat a katonatemetőket, amelyekben a főiskolás hősi halottak nyugszanak.

Modrejce temetőjében, Palágyi Árpád bányamérnök hallgató, Renče temetőjében Smeringai István erdőmérnök hallgató, a Segeti tábor területén található tömegsírnál Woznicky Béla bányamérnök hallgató emlékére gyújtottunk mécsest és helyeztük el az emlékezés koszorúit az Erdőmérnöki Kar selmeci hagyomány szerint élő hallgatóságának képviseletében.

Palágyi Árpád 1914. október 28-án kezdte meg katonai szolgálatát a 4. számú árkász zászlóalj kötelékében. Műszaki kiképzését követően 1915. december 2-án az olasz harctérre vezényelték. A cs. és kir. 13. árkász zászlóalj hadapród őrmestere 14 nappal a szolgálat megkezdését követően, 21 évesen halt hősi halált a mai Szlovénia területén, Modrejce település közelében.

Édesanyja a főiskola rektorához címzett levelének utolsó sorában így ír: „…állandóan kérdezem önmagamtól, ha már a szerencsétlenségnek meg kellett történnie, miért éppen vele, aki valamennyi között a legkiválóbb volt?!”

Palágyi adatai a 383. sz. Veszteséglajstromban Palágyi adatai a 383. sz. Veszteséglajstromban

Smeringai István erdőmérnök hallgató második és egyben utolsó megkezdett tanulmányi félévét követően 1914. augusztus 24-én vonult be a m. kir. pozsonyi 13. számú honvéd gyalogezredhez. 1915. február 5-én tiszti vizsgát tett, majd hadapród őrmester jelöltként újoncok kiképzését végezte Debrecenben.7

Smeringai István arcképe Smeringai István arcképe
(Érdekes Újság IV. évf. 16. sz. 22. lap (Hősök arcképe) In Sarkady, 2014.)

Ezredével harcolt Galícia csataterein, majd a m. kir. debreceni 3. gyalogezred zászlósaként 1915 november 5-én az olasz harctéren a 7/8-as tábori kórházban gyógyíthatatlan betegségben hunyt el.

Kitűntetésre az alábbi indokkal terjesztették fel: „1915. június 27-én Flitschtől délre, mint járőrparancsnok egy ellenséges telefonvezetéket fedezett fel, ezt elvágta, erről jelentést tett, és a vezetékre csatlakozásig azt az ellenség közelsége ellenére felügyelte.” Hazafias szolgálatáról, annak elismeréseiről és halálának-temetésének körülményeiről testvére számol be a következő levélben:

Smeringai Margit rektorhoz írt levele Smeringai Margit rektorhoz írt levele

Halála napján a mai Renče községben, Szlovéniában helyezték örök nyugalomra. Hősies helytállásáért nagy ezüst, kis ezüst és bronz vitézségi érdemrenddel tüntették ki. A község katonai temetőjében az egyetemi ifjúság és az Erdőmérnöki Kar nevében Bende Attila erdőmérnök hallgató koszorúzott.

Koszorúzás Renče hadisír emlékénél a katonai temetőben  Koszorúzás Renče hadisír emlékénél a katonai temetőben
(Fotó: Rónai András alezredes)

Az utazás során – előzetesen Pintér Tamással, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kuratóriuma elnökével egyeztetve – célunk volt a Szlovéniában található egykori Segeti tábor területén létesített négy katonai temető helyének a felderítése. A Pintér Tamástól kapott, közel száz éves térképvázlat alapján a négy megjelölt temetőből három esetben pontosan sikerült azonosítani a helyszínt. A halottakat ugyanis a Komeni-fennsík dolináiba temették, amelyek ma is jól felismerhető terepalakulatok. Néhány régi fotó mellett mára csak ezek őrzik emlékét az egykori fakeresztek sokaságának.

A Segetiben lévő osztrák–magyar katonai temető 1915-ben A Segetiben lévő osztrák–magyar katonai temető 1915-ben

A négy tömegsír valamelyikében nyugszik Woznicky Béla bányamérnök hallgató is, aki 1913-ban nyert felvételt a selmeci főiskolára. Tanulmányai megkezdése után röviddel bevonult a 19. tábori tüzérezredhez, majd 1915. augusztus 24-én már az olasz fronton teljesítette katonai szolgálatát. Tartalékos hadapródként 1915. június 9-től a cs. és kir. karánsebesi 43. gyalogezred 7. századában harcolt. Az ifjú tisztjelölt 21 évesen, 1915. november 10-én hősi halált halt a Monte San Michelénél lezajlott ütközetben, a doberdói fennsíkon.

A Segeti tábor területén található 84-es számú temető feltételezett helye A Segeti tábor területén található 84-es számú temető feltételezett helye
(a szerző archívumából)

A természet által visszahódított sírokon – amelyek helyét már csak a helyi közösség kollektív emlékezete őrzi – elhelyeztük a megemlékezés koszorúját és közösen imádkoztunk az elhunyt magyar hősökért.

Számos katonatemetőt látogattunk meg utunk során, úgymint Lipa, Fogliano, Redipuglia és Kobarid térségének nyughelyeit, valamint azokat a színtereket – Mengore hegy, Kolovrat hegy, San Martino del Carso település és környéke – ahol a katonák frontszolgálatukat teljesítették. Számos szabadtéri múzeum őrzi a száz esztendővel ezelőtti véres összecsapások emlékét. A szlovén kisközösségek nagy tisztelettel viseltetnek a katonatemetők iránt, mindegyik szép, rendezett, sőt számos többnyelvű információs tábla emlékezik meg az ott nyugvó hősökről.

Széleskörű összefogással – Fülöp András szervező munkája nyomán – a 2014-es évben immár a Segeti tábor egykori Szent Márton kápolnája mellett is sikerült elhelyezni egy információs táblát, amelyen magyar nyelvű tájékoztató szöveg is olvasható. A közeljövő célkitűzései között szerepel a felderített egykori temetők mellett újabb információs táblák elhelyezése. A soproni egyetemi ifjúság diákhagyományok tekintetében érdekelt szervezetei egy kopjafa felállítását tervezik a délnyugati front emblematikus színterén, a Segeti tábor sírjai mellett, továbbá emléktábla avatásával kívánjuk teljessé tenni a kampusz főépületének veszteséglajstromát, hiszen az újabb kutatások nyomán 2011-ben fény derült kilenc ez idáig ismeretlen hősi halott hallgató kilétére, akik ily módon az 1927-es emléktáblán nem szerepelhetnek.

Külön köszönetet kell mondanom a hallgatóság nevében Ifj. Sarkady Sándor áldozatos kutató munkájáért, melynek eredményeként 2014-ben napvilágot látott A selmecbányai főiskola hősi halott hallgatói (1914-1921) című könyv, melyben méltó emléket állít a legnagyobb áldozathozóknak, ilyen módon testesítve meg az utókor tiszteletét. Ajánlom mindenki figyelmébe ezt a kiváló, precízen dokumentált, részletgazdag életrajzi művet, melynek nyomán elindulhattunk mi is. Fülöp András szervezői munkájának köszönhetően lehetőségünk kínálkozott végigjárni a történelem eme világformáló eseményének színtereit.

Nekünk, kései utódoknak kötelességünk őrizni az emlékezés lángját, hogy ne veszhessen a feledés homályába intézményünk és jogelődjének egyetlen tanítványa sem.

„Szenteltessék azok emlékének, akik a becsület mezején küzdve, mindnyájunkat megelőztek… Emlékük a hosszú, téli estéken odaül majd a tűzhelyeink mellé, nevüket szárnyra kapja a bujdosó szél és megható, szép mesét suttog fiatal életekről, — nagy álomlátókról — akik kinőttek a szürke mindennapiság méreteiből és túlnőttek magán az életen is… Akiknek lelke hasonlatos volt a fáklyához, mely elégett, míg másoknak világított.” (Krug Lajos)

Erkölcsi példák ők, emlékük legyen mindnyájunké! Jó szerencsét!

Az írás szerzője Bende Attila, okl. erdőmérnök hallgató

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr148211768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása