A Halál második megintése

2015.07.06. 06:57 :: PintérTamás

Imre Gábor kadét doberdói naplója – 7. rész

1915. június 29-e volt, amikor az előző napi tűzkeresztség, a rákövetkező nehéz éjszaka, majd a hajnali küzdelem után hősünk alakulata pihenőre tér. Imre Gábor azonban nem tud nyugodni, védett, fedett fekvőhelyet akar készíteni magának. Három utásszal kezd neki a munkának, amikor a Halál újra meginti…

 

A század megreggelizett, és ki hogy tudott, pihenőre tért. Engem nem hagyott békében a tegnap estefelé oly alacsonyan lecsúszott gránát problémája, és valami megoldáson törtem a fejem. Elhatároztam, hogy egy nagyobb szikla mellé erős ágakból és rőzséből Kozarev századoséhoz hasonló fedett fekvőhelyet készíttetek magamnak. Már előre elképzeltem, hogy milyen hűs, kellemes fészkem lesz, és fel sem kelek belőle, míg indulásra nem készülnek.

Megbíztam egy pionír altisztet és két embert, hogy vágjanak néhány karvastagságú ágat, és azokat majd kissé ferdén nekitámasztjuk a sziklának a már kiásott sírhelyre emlékeztető mélyedés fölé. Elmentek, és nem sokára meg is hozták. Szépen elhelyeztük azokat, és újra nekiindultak tempós nyugalommal, most már fagallyat hozni, és lombot a betakaráshoz.

Előttem ballagtak el, elöl a pionír szakaszvezető, utána a két ember. Jól a szájukba rágom, hogy milyen legyen a gally, és ha lehet, fenyőágakat hozzanak. A pionír megértően bólogatott vissza rám, mikor egy pillanat tizedrészére az az érzésem támadt, mintha szörnyű vihar kerekedett volna. A fiatal fák mélyen meghajoltak a légnyomástól körülöttem. A légnyomást és a gránát robbanását valószínűleg egyszerre észleltem, és csak a halál közelléte tette a látomásom annyira részletessé.

Osztrák–magyar gyalogság tábora a karsztvidéken Osztrák–magyar gyalogság tábora a karsztvidéken
(Forrás: kepkonyvtar.hu)

Tőlem néhány lépésnyire állt egy magányos fiatal fatörzs. Gyermekcomb vastagságú. E mellett lépkedett az én három emberem, és ennek a fatörzsnek ütődve robbant a gránát. A robbanás pillanatában a három katona összecsuklott, engem a légnyomás megpenderített a sarkamon, és utána nekiszédültem a sziklának. A tisztiszolgám rémülten karolt fel, és az első érzésem nekem is az volt, hogy végem van. A torkom összeszorult, és véres ízűt nyeltem néhányszor. A légnyomástól megszakadt néhány hajszálér az orromban vagy a fülcsatornámban. Néhány másodperc alatt leráztam magamról a rosszullétet, és körülnéztem a szép világban.

Szanitécek szorgoskodtak a három szerencsétlen mellett. Mind a hármat telitalálat érte. Kettő azonnal kiszenvedett, a harmadik… soká nem fogom tudni elfelejteni az intelligens szakaszvezetőt, amint félájultan tépte le magáról az ingét, hogy szörnyű hátsebét haladéktalanul beköthessék. A remegő szanitéc gyorsan a hátára kapta, hogy a húsz lépésre levő kötözőhelyre vigye. A sebesült jajgatva nógatta sietésre, s amint a hátáról lelógott, a fején és kezein végig sűrű csöppekben csurgott utána a vér.

Én pedig kábultan a légnyomástól a megmenekült ember részvétlen iszonyatával bámultam, amint az elfolyó drága élet szeszélyes hullámvonalakat rajzol a szanitéc lépései nyomán.

Most másodszor intett meg a Halál. Halottat már láttam eleget, de hogy milyen könnyen eltűnik az élet, annak most lettem először szemtanúja. Én pedig a csodával határos módon a repülő gránátszilánkok között sértetlen maradtam. A fatörzsön csak a kéreg volt kissé megsértve. Ha két centiméterrel odébb megy a gránát, lehet, hogy elcsúszott volna köztük, és tőlünk 15-20 lépésre robbant volna fel. Az emberi sorsok intézője így akarta, és ez lett a sorsuk.

A fiúk gratuláltak a szerencsémhez.

A kis fedezék azonban mégis elkészült, sajnos nem sok örömem tellett benne. Az olasz nem is igen lőtt több gránátot ezen az egyen kívül. Sőt, az első állást is békében hagyta egész nap. Annál vadabbul, valósággal dühöngve tombolt a pergőtűz Doberdón, a Mt. Cosichon túl.

A kép közepén a Monte Cosich az olasz állások felől nézve. Ettől délre, a kép jobb széle felé voltak hősünk alakulatának állásai A kép közepén a Monte Cosich az olasz állások felől nézve. Ettől délre, a kép jobb széle felé voltak hősünk alakulatának állásai (az NHKA gyűjteményéből)

Mint tapasztalatlan újonc is meg tudtam állapítani, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva az olasz tüzérségnek. A kisszámú és kiskaliberű tüzérségünk szinte tehetetlen volt a messze hordó olasz ütegekkel szemben. Az a néhány 30,5-es ágyúnk nem lőhetett az olasz állásokra, mert annyira közel voltak azok a mienkhez, hanem csak a hátrább fekvő célpontokat bombázta.

Az olasz ütegek pedig szinte kéjelegve törték Doberdó szikláit. A hírek lassan kezdtek átszivárogni hozzánk. A halottak ezreiről szólt a fáma, többszörös ellentámadásokról és emberi testekkel betömött résekről. Mi még csak a halottak tucatjairól beszélhettünk, és a hírek alapján szinte megelégedettnek érezhettük magunkat. A tegnap esti olasz támadás a mi szakaszunk ellen tehát csak amolyan unterstützung volt. Leplező támadás, hogy ne ismerjük fel, melyik részen szándékoznak áttörni. Most már tudtuk: Doberdó volt a támadás célja.

Június 29-ét írtak a Krisztusi szeretet 1915. esztendejében… és Doberdón, mint a vágóhídon, magyar, bosnyák és osztrák lelkek ezreit végezte ki naponta a háború kérlelhetetlen szelleme. Tőlünk három kilométerre dühöngött a harc, míg minálunk még a szokásos gránátadagok is elmaradtak.

Egész nap lélegzet fojtva figyeltük a borzalmas és megszűnni nem akaró dübörgést. Vajon meddig bírják?… Mert ha áttörik a vonalat, a következő negyedórában a mi századunk már benne lesz az első vonallá átalakuló második védelmi vonalban, és tisztán a körülményektől függ, hogy milyen sors vár ránk.

A fennsíkon azonban ugyancsak állták a harcot. Az ismétlődő rohamok „hurrá!” hangfoszlányai eljutottak hozzánk is, és mi megborzongva néztünk össze.

Következő rész: Skorpiók és kígyók között

Összes rész: Imre Gábor kadét doberdói naplója

Szólj hozzá!

Címkék: imre gábor

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr207603352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

Szentgál 

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról