Hajdu Tibor ‒ Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918

2015.03.13. 06:42 :: BallaTibor

A George Frost Kennan amerikai diplomata és történész szóhasználatában a XX. század őskatasztrófájának, a kortársak által pedig Nagy Háborúnak nevezett első világháború történéseiről már könyvtárnyi irodalom született az elmúlt száz esztendő alatt. A világégés kitörésének centenáriumára szinte zavarba ejtően sok összefoglalás, tanulmánykötet jelent meg a 2014-es esztendőben idegen nyelven, azonban szép számmal hagyták el a nyomdát magyar nyelvű kiadványok is.

 

Ezek sorában is kiemelkedő helyet foglal el a Hajdu Tibor és Pollmann Ferenc ‒ a téma iránt valamelyest is érdeklődő olvasó számára minden bizonnyal ismerős két kiváló szaktörténész ‒ tollából újonnan napvilágot látott könyv, amelynek már a címe is azt sugallja, hogy abban hangsúlyosan a magyar szempontból lényeges események állnak a középpontban.

Önkéntelenül is felvetődik a kérdés az olvasóban, hogy a Hajdu-Pollmann szerzőpáros új kötete mennyiben tér el a korábban megjelent magyar nyelvű, az első világháború történetét magyar szempontból tárgyaló művektől? A két világégés között, az 1920-as és 1930-as években megjelent könyvek között akadnak kevésbé tényszerűek, amelyek szemléletüket tekintve, nyelvezetükben és stílusukban mára már elavulttá váltak, avíttasak, a második világháború utáni történetírásban az első világégés pedig eleve nem kapott a jelentőségének megfelelő méltatást, a kevés, e témában napvilágot látott publikáció pedig jobbára politikailag eleve elfogult volt.

Véleményem szerint a kötet legnagyobb erényei közé tartozik az első világháború magyar vonatkozásainak objektív, modern szemléletű, tényeiben abszolút megbízható, szakmailag teljesen korrekt összefoglalása, a témára vonatkozó, az utóbbi két évtizedben magyar és idegen nyelven publikált legújabb kutatások és szakmai viták eredményeinek felhasználása, továbbá annak olvasmányos stílusa, amely nem csupán a szakemberek számára teszi érthetőbbé és hozza közelebb a világégés eseményeit. Meggyőződéssel kijelenthetem, hogy a történészek idősebb generációja által használt, főként Galántai József nevével fémjelzett köteteket biztosan jó időre kiváltja majd.

 

A szerzők szakítva a korábbi munkák elfogult vagy résztémákra koncentráló látásmódjával, ügyesen ötvözték több diszciplína − a hadtörténet, a politika-, a gazdaság- és a társadalomtörténet − módszereit, az eredmény pedig úgy vélem magáért beszél.

Az auktorok a Nagy Háború számos, eddig a történészek által egyáltalán vagy nem kellő mélységben vizsgált összefüggéseire, aspektusaira is ráirányítják a figyelmet. Többek között választ kapunk arra, hogy mit jelentett Magyarország számára a Nagy Háború, miért támogatta annak megindítását szinte mindenki egyöntetű lelkesedéssel 1914 nyarán, miért volt mindenképpen korszakhatár a XX. századi történelmünkben, milyen társadalmi és politikai változásokat indított el, továbbá milyen mélyreható következményei lettek a háború elvesztésének? A kötet időrendi sorrendben mutatja be a világháború, mindenekelőtt az Ausztria-Magyarország szemszögéből fontos európai (balkáni, orosz, olasz, román, nyugati) és annak török frontjain zajlott hadieseményeket, valamint azok következményeit, a Magyarország, illetve az egész Osztrák–Magyar Monarchia szempontjából meghatározó kül- és belpolitikai döntéseket és történéseket, a háborús hátország életét, valamint a háború megvívása szempontjából meghatározónak bizonyult hadiipar tevékenységét, a hadigazdaság működését, felveti a magyar felelősség kérdését a háború kirobbantásáért. Megismerhetjük a Monarchia politikai és katonai vezetésének döntési mechanizmusát, Magyarország politikai mozgásterét és lehetőségeit, valamint hadicéljait a birodalmon belül, illetve a központi hatalmak szövetségi rendszerében. Végig követhetjük a háború barbarizálódásának folyamatát, továbbá számos új adalékkal és részlettel gazdagodik tudásunk a magyar háborús szerepvállalás részleteit, valamint a magyar háborús veszteségeket tekintve is.

Az első fejezetből megismerjük a háború politikai, diplomáciai, katonai előzményeit, Ausztria-Magyarország helyét az európai szövetségi rendszerekben, a történelmi Magyarország, a nagyobb politikai pártok és gróf Tisza István szerepét a világégés előkészítésében. Tudomást szerzünk a központi hatalmak (a világuralomra törő Németország, Ausztria-Magyarország és Törökország), valamint az antant (Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország) hadicéljairól az 1914-es esztendőben. A szerzők bemutatják a szarajevói merénylettől a háború kitöréséig tartó egy hónap politikai eseményeit magyar szempontból, kiemelve Tisza István szerepét a Szerbiának küldött jegyzéket illetően. Tárgyalják az általános mozgósítástól a szerb hadüzenetig történteket, azt, hogy a Monarchia hadereje hogyan kényszerült néhány nap alatt egyfrontos helyett kétfrontos háború megvívására a szerbekkel és az oroszokkal. A hátországban uralkodó hangulatról is fontos információkkal gazdagodunk, megismerhetjük a politikai pártok, a sajtó, valamint a közvélemény viszonyulását a szarajevói merénylethez és a háború kitöréséhez, szembesülünk az első napokban mindenütt eluralkodott háborús lelkesedéssel.

A második nagy témaegység az első háborús év, vagyis 1914 eseményeinek magyar szempontú megközelítésére vállalkozik. Tudomást szerzünk Oskar Potiorek táborszernagy Szerbia elleni sikertelen offenzíváinak lefolyásáról, következményeiről, a Monarchia szempontjából fő hadszíntérnek számító orosz fronton vívott harcokról és a kezdeti magas veszteségekről, a limanowai csata győzelmes lezárásáig. Részleteket ismerhetünk meg a német haditervekről és a világháború fő hadszínterének számító nyugati fronton zajlott hadieseményekről, Törökország a központi hatalmak oldalán történt hadba lépéséről, valamint a magyar hátország helyzetéről 1914-ben.

A harmadik nagy fejezet az 1915-ös, a központi hatalmak szempontjából sikeres második háborús év történéseit vizsgálja. Megismerjük a török hadszíntér kaukázusi frontján és a Gallipoli-félszigeten folyt harcokat, a német hadvezetés dilemmáját, miszerint keleten vagy nyugaton hajtson-e végre támadást. Bemutatja az antant csapatok által a nyugati fronton indított offenzívákat, az orosz hadszíntéren lezajlott gorlicei áttörést és annak következményeit, a háborús külpolitika alakulását, továbbá az olasz fronton végbement első négy isonzói csata eseményeit. Foglalkozik Tisza István választójog kérdésében képviselt felfogásával, a háború barbarizálódásával, többek között a polgári lakossággal szembeni bánásmód és a tiltott hadviselési módok, mint pl. a harci gázok alkalmazása következtében. Részleteket tudunk meg a magyar parlamenti ellenzéken belüli ellentétekről, valamint a magyar hadigazdaságról a háború elején, Bulgária hadba lépéséről a központi hatalmak oldalán és a szerb haderő leveréséről, a német Mitteleuropa tervekről és a politikai pártok háborús egységének végnapjairól.

A negyedik témakör a szerzők által a reménytelen patthelyzet évének tartott 1916-os év történéseit veszi górcső alá. Megismerteti az olvasót az osztrák–magyar és német szövetségi együttműködés nehézségeivel, Montenegró császári és királyi 3. hadsereg általi megszállásával, Albánia elfoglalásával és a bolgár szövetség nehézségeivel, a nyugati fronton a verduni és a Somme-i „vérszivattyúk” következményeivel, az olasz fronton 1916-ban történtekkel, a magyar hátország eseményeivel, a Mitteleuropa-terv magyar fogadtatásával, az orosz fronton lezajlott Bruszilov-offenzívával, a román hadba lépéssel és a központi hatalmak Románia elleni hadjáratával, végül a hátországban végbement politikai változásokkal.

Az ötödik fejezet a reménység és az elszalasztott lehetőségek évének titulált 1917-es háborús évet állítja középpontba. Foglalkozik a Monarchia új uralkodója és a hadsereg közötti kapcsolattal, a IV. Károly új külügyminisztere, Ottokar Czernin nevével fémjelzett kétarcú diplomáciával, Tisza István miniszterelnök bukásával és az Esterházy-kormány megalakulásával, a hátország 1917-es életével, a Wekerle-kormány létrejöttével, az antanttal folytatott eredménytelen béketárgyalásokkal, az olasz és a nyugati fronton zajlott hadműveletekkel, a katonák lázadásaival, a román front eseményeivel, a Monarchia illetve az antant békecéljainak és területi elgondolásainak változásaival, a Kerenszkij-offenzívával, az októberi orosz forradalommal, Károlyi Mihály növekvő politikai szerepével, a breszt-litovszki béketárgyalások kezdeteivel.

A hatodik és egyben utolsó témaegység az 1918-as háborús év történéseit tárja az olvasó elé. Áttekintést kapunk az utolsó háborús esztendő kezdetéről politikai szempontból, a Szovjet-Oroszországgal megkötött breszt-litovszki és a Romániával aláírt bukaresti békéről, a hátországi sztrájkokról, a Wekerle-kormány első átalakításáról, a Monarchián belüli katonalázadásokról és a nemzetiségek elszakadási mozgalmairól, arról, hogy az antant szövetségesnek ismerte el Csehszlovákiát, a Wekerle-kormány tevékenységéről, a nyugati fronton zajlott döntő csatákról (amelyeknek ősszel már magyar szereplői is voltak), a mellékhadszíntérként főszerepet kapott Balkánon zajlott hadieseményekről, az olasz fronton végbement katonai vereségekről, a hadigazdaság teljesítményeiről, a Monarchia végnapjairól, a november elején bekövetkezett katonai összeomlásról, a magyarországi forradalomról és a november 3-án aláírt padovai fegyverszünetről.

A könyvet egy a témára vonatkozó legfontosabb műveket felsoroló irodalomjegyzék, személy- és földrajzi névmutató egészíti ki, amelyek segítik az olvasót az eligazodásban.

Néhány apró negatívumot nem hagyhatunk említés nélkül. Mindenképpen ki kell hangsúlyoznunk, hogy a könyvben fellelhető ábrák, korabeli fotók jól kiegészítik a mondanivalót. Véleményem szerint a kötet több eredeti fényképet is elbírt volna a terjedelme folytán, valószínűsítem, hogy ezt a kiadó gazdaságossági szempontokból nem óhajtotta megvalósítani. A hadműveleteket, valamint az egyes hadszíntereket ábrázoló térképvázlatok általában kicsik, éppen ezért néhol nehezen olvashatóak. Talán jobb lett volna azokat nagyobb méretben, esetleg színesben látni, a közölni kívánt információk így könnyebben eljuthattak volna a könyv olvasójához. Mindezek természetesen semmit sem vonnak le a mű értékéből.

Véleményem szerint a kötet a (had)történészek és a XX. század első világméretű háborújának magyar történései iránt érdeklődő széles olvasóközönség számára megkerülhetetlen alapmű, hasznos és tanulságos olvasmány. Bátran ajánlhatom mindenki szíves figyelmébe.

A könyv adatai:
Hajdu Tibor ‒ Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918
Osiris Kiadó. Budapest, 2014. ISBN 978 963 276 196 1.

1 komment

Címkék: könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr827264389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ilario 2021.06.07. 11:41:37

Hallo

vannak hírek vagy történetek, könyvek, képek a Giudicarie-n?

jó nap
I.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Perczel

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

 

Utazás

 

Kiállítás

Ösztöndíj

Roberto Visinntin

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása