A debreceni 3. honvédezred tragédiája a Kárpátokban

2015.02.04. 10:23 :: RózsafiJános

1915 januárjának végén az osztrák–magyar erők kitörni készültek a Kárpátokból, az ellenük meginduló ellentámadás nyomán azonban újra orosz csapatok jelentek meg a Magyar Királyság területén. Február első napjaiban a 20. honvéd hadosztály megfogyatkozott létszámú ezredei a Laborc folyó völgyében vívtak élethalál harcot a nyomukban járó orosz erőkkel. Ekkor került sor a debreceni 3. honvédezred megsemmisülésére…

 

A magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály ezredei 1915 februárjának első napjaiban elkeseredett, de szívós kitartással igyekeztek ellenállni a nagy túlerőben levő orosz ezredek folyton ismétlődő támadásainak. A hadosztály ütközetlétszáma ezekben a napokban 2644 puskalétszámra apadt le, ami a harcok kezdetekor nagyjából egy ezredének a létszáma volt. Jobbszárnyán a debreceni 3. honvéd gyalogezred igen gyenge létszámú századai kapcsolódtak az osztrák–magyar X. (przemysli) hadtest császári és királyi 2. hadosztályának balszárnyához.

A magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály általános helyzete 1915. február 1-én A magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály általános helyzete 1915. február 1-én
(Forrás: HM HIM Hadtörténelmi Levéltár)

A közös hadosztály február 4-én már nem tudott ellenállni az orosz támadásoknak, ezért a Laborc folyó völgyében Laborcrévre hátrált. Kapcsolatuk megszakadt a debreceni honvédekkel. Ebben a helyzetben az ezrednek „levegőben lógott” a jobbszárnya, amely lehetővé tette, hogy az oroszok a hátuk mögé kerüljenek. Az első kárpáti téli csata zajlott ezekben a napokban, amikor az orosz csapatok újra benyomultak a Magyar Királyság területére.

Draskóczy István alezredes 1914. november 25-én vette át a debreceni ezred vezetését. Elődje, nyujtódi Jancsó Árpád alezredes 1914. november 21-én délután 3 óra 40 perckor halt hősi halált a Beszkid-hágó közeli 738-as magaslaton, amikor fedezékébe gránát csapódott.

Jancsó Árpád alezredes 1914. november 21-ei halálának a III. katonai felmérésen azonosított helyszíne Jancsó Árpád alezredes 1914. november 21-ei halálának a III. katonai felmérésen azonosított helyszíne

A helyszín Google térképen

Draskóczy alezredes – hasonlóan a többi magyar honvédezred parancsnokához – az a parancsnok volt, aki szinte mindig a rajvonalban, vagy annak közvetlen közelében tartózkodott. Jelenléte lelkesítette ezredének katonáit, akikkel közös volt a sorsa: az állandó harckészültség, az orosz támadások kivédése, ellentámadások megszervezése és indítása. Mindezt fagyban, gyenge ellátás mellett, sokszor átláthatatlan erdős terepen – amilyen viszonyok a kárpáti harcokat jellemezték 1914/1915 telén. Parancsai és rendelkezései azonnal végrehajtásra kerültek, de személyes megfigyelései is hasznos információk voltak a felsőbb parancsnokságoknak. A debreceni ezred, amely a Laborc völgyének nyugati oldalához kötődő magaslatokat védte, már február 3-án igen kritikus helyzetbe került. Amíg kitartott a számára kiutalt állásban, a 2. hadosztály visszavonult, és szinte csak egyedül állt szemben a Nagyderencs felöl is nagy erőkkel előnyomuló orosz oszlopoknak. Draskóczy alezredes február 3-án délután 12 óra 55 perckor írt jelentése a következő intézkedéséről tájékoztatta a hadosztály parancsnokát, Nagy Pál tábornokot: „7-kor egy ellenséges zászlóalj Mikóba leereszkedett, és azt a magaslaton rajvonalban még egy zászlóalj követte. Ugyanakkor a 628-as magassági pont irányából az erdő szegélyétől egy ellenséges zászlóalj tört előre a 515-ös mp. felé, első vonalait megállítva, hogy lépre kerítsenek, elrendeltem a visszavonulást Podburze – Kurki gerincen át, hogy saját hadosztályomat bárhol találom, csatlakozhassak.”

A jelentésből kitűnik, hogy a közvetlen orosz nyomás alatt álló ezred milyen bizonytalan helyzetben volt. Nem csak a jobbszárnya „lógott a levegőben”, hanem a balszárnynak sem volt szoros összeköttetése a hadosztály másik ezredével. Jelen esetben a nagyváradi 4. honvéd gyalogezreddel. A gyorsan változó helyzetben a hármasok már nem tudtak állást foglalni a Podburze magaslaton, hanem csak az 515-ös magaslattól keletre húzódó magaslatokat tudták megszállni. A 2. hadosztály egyre gyengülő ellenállása, és a Laborc völgyében gyorsan előnyomuló ellenséges gyalogszázadok miatt a jobbszárnyat vissza kellett kanyarítania a magaslatra. Ezt délután 7,45-kor jelentették Perneczky Jenő tábornoknak, a 81. dandár parancsnokának. Jelentésüket a dandárparancsnok továbbította a hadosztály-parancsnokságra: „A 3. ezred jelenti, rajvonala előtt északra a gerincen kb. egy ezred beássa magát.”

Az események helyszíne a III. katonai felmérésen Az események helyszíne a III. katonai felmérésen

Február 4-én délelőtt 11-kor a 20. honvéd gyaloghadosztály parancsnoksága elrendelte, hogy az 1., 3. és 4. gyalogezred a Havaj és Kispolány ellen tervezett támadás előtt derítse fel az ellenséges viszonyokat. A 3. gyalogezred azt a feladatot kapta, hogy Podburze 687-es magaslaton keresztül Mikó északi kijárata felé végezzen felderítést.

Délután 1,45-kor ellenséges támadás kezdődött a 3. ezred ellen. A 81. dandár tartalékát (két századot a nagyváradi ezredtől) azonnal a 3. ezred jobbszárnya mögé rendelték. A támadást sikerült a debreceni honvédeknek visszaverni, de délután 2 óra 55 perckor újra előretörtek az orosz századok. A 81. dandár parancsnoksága jelentette a 3-as honvédek állása ellen „arcban” megindult támadást (kb. másfél zászlóalj erővel), amely a honvédek hősies ellenállásán ismét megakadt.

A debreceni 3-as honvédek jelvénye A debreceni 3-as honvédek jelvénye (Forrás: Pintér Tamás-Rózsafi János-Stencinger Norbert: Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében című kötet)

Közben az ellenség nyugati és keleti irányban jelentős erőket tolt el a 3-asok szárnyainak megtámadására. A honvéd tüzérség tűzcsapásait a Podburze magaslatra és a Havaj – Kispolány út ellen irányította. Az orosz gyalogság a szétbontakozás után újra nagy erőkkel tovább folytatta a támadást a debreceni honvéd gyalogezred ellen. Délután 4.30-kor a 81. dandár a következőt jelentette Nagy tábornoknak:

„A 4. ezrednél a helyzet változatlan, járőrjelentése még nincs meg. A 3. ezreddel szemben délután 4-kor 600 lépésre a gerincen kb. másfél zászlóaljnál harchoz fejlődve nagyobb ellenséges erők – járőrök egybehangzó jelentése szerint – a Laborcza völgyből saját visszakanyarított jobb szárny ellen előnyomulóban. 4.20-kor erős harci zaj a 3. ezredtől jobbra és hátra. A 3. ezred a 90. ezred bal szárnyával – mely állásaitól jobbra és hátra van – összeköttetés küldönc vonallal helyreállítva. Saját tüzérség a Podburzét, Kispolányt és attól nyugatra és északra eső útszakaszt lövi igen jó eredménnyel.”

Nagy Pál tábornok este 9 órakor a parancsnokság következő intézkedéséről tájékoztatta hadosztályát: „A 2. hadosztály a Kurki 537-es magaslat – Mezőlaborc – 439-es magaslat vonalba való visszavonása következtében az 1., 3. és 4. ezredek a Kurki – Malecsny Vrsk vonalába való visszavonását elhatározza, és erre vonatkozóan intézkedik.”

A Laborc völgyének nyugati magaslatai, amelyeket a debreceni 3-as honvédek védtek 1915 februárjának első napjaiban A Laborc völgyének nyugati magaslatai, amelyeket a debreceni 3-as honvédek védtek 1915 februárjának első napjaiban (Forrás: Google Maps)

Február 5-én reggel 3 óra 15 perckor Nagy tábornok telefonon a következő parancsot adta ki Perneczky tábornoknak: „Az ellenség a 2. hadosztály bal szárnyát áttörte. A 2. hadosztály visszavonul és Nyajó–Kamen vonalában vesz állást. Perneczky tábornok csoportja tehát a 2. hadosztállyal összeköttetésben visszavonul és megszállja a Rokitócz–Laborcrévi utat, a 464-es magaslaton át a 481-es magaslatig bezárólag. Az összes vonatok (ütközet vonat) azonnal Laborcrév–Szukón át Felsőcsebélyre irányítandók. Tüzérség a Laborcrévtől délnyugatra levő hegyhátra irányíttatnak. Egyebekben a már kiadott parancsom mérvadó. Óránként helyzetjelentés küldendő.”

Reggel 7 órára elkészült a hadosztály létszámjelentése, amely a következő volt: 1. honvéd gyalogezred: 632 puska és 6 géppuska, 3. honvéd gyalogezred: még harcol, 4. honvéd gyalogezred: 500 puska és 1 géppuska, 88. közös gyalogezred: 2600 puska és 6 géppuska, 81. közös gyalogezred: 2000 puska és 4 géppuska.

A 3. gyalogezreddel kapcsolatos hiányos információk miatt, mint harcban álló ezrednek, nem adták meg a létszámát. Reggel 7 órakor a beérkezett jelentések alapján már biztos volt, hogy a hadosztály jobbszárnyán álló ezreddel nagy baj történt. Azonnal megkezdődött a helyzet tisztázása, az információk megszerzése, a védelem gyors és hatékony átszervezése.

Nagy tábornok csak február 7-én a nagyváradi 4., és a budapesti 1. honvéd ezredtől kapott információkra alapozva írta meg Op. Nr. 377/25 számú jelentését a VII. hadtest számára. A jelentésben kiemelte, hogy az ezred ekkor kb. 300 emberből állt. Mivel harcban álltak, a kiadott visszavonulási parancs ellenére nem tudták megkezdeni a visszavonulást. Csak akkor tudták volna megkezdeni, miután az ellenséget visszaverték. Hősies helytállásuk során kb. 200 foglyot ejtettek és két géppuskát zsákmányoltak. Mivel a foglyokkal foglalkoztak, még mindig halasztódott a visszavonulás megkezdése. Az ezred bekerítése és ezredparancsnokával együtt fogságba esése éjjel 3 óra körül történt.

Részlet Nagy tábornok drámai hangvételű jelentéséből Részlet Nagy tábornok drámai hangvételű jelentéséből
(Forrás: HM HIM Hadtörténelmi Levéltár)

Az ezred 1928-ban kiadott emlékalbuma még a következőt is feljegyezte: „A 48. orosz ezrednek parancsnoka elismerve az ezred hősi magatartását, Draskóczky ezredest megkérte, hogy kardját tartsa meg, és felszólította őket, hogy nemes bajtársikat, Gecző Aladár századost – aki a fogságba esés pillanatában mérget vett be és azonnal meghalt -, Mezőlaborcon mint bajtársaik, ők temessék el.”

Draskóczy István alezredes 1917. október 23-án érkezett haza az orosz hadifogságból, honvédjeinek a sorsa ma már kideríthetetlen.

Az ezred parancsnokának 1941-es haláleseti jelentése Az ezred parancsnokának 1941-es haláleseti jelentése
(Forrás: OSZK gyászjelentés-gyűjtemény)

Az ezred az állásban helytállt, azonban a jobbszárnyhoz csatlakozó 2. gyaloghadosztály visszavonulása miatt már mögöttük volt az ellenség, s megtörtént az átkarolás. Az igen kis erővel, és gyenge tartalékkal rendelkező alakulat sorsa megpecsételődött, majd ezt követően az ezred egy időre meg is szűnt. A hadosztály vezetésének is nagy csapás volt egyik ezredének teljes elvesztése, mert jelentősen csökkent amúgy sem erős harcászati értéke. Csak gyors rögtönzésekkel sikerült úrrá lenni a helyzeten, amit segített az ellenség támadásának pillanatnyi megtorpanása.

1915-ben ez volt a debreceni 3-as honvéd ezred első nagy tragédiája, ami majd júliusban, a Doberdó-fennsíkon újra megismétlődik, de az már egy másik történet…

A poszt bővebb, lábjegyzettel ellátott tanulmány változata hamarosan elérhető a Műhely rovatban!

2 komment

Címkék: debreceni 3–as honvéd gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr197139749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

magyaros17 2015.02.04. 20:50:17

A 20. hadosztály doberdói harcai a legismertebbek. Viszonylag kevesebb szó esik arról, hogy a Kárpátokban talán még nagyobb arányú veszteséget szenvedtek el ezredei, de ott is ugyanúgy kitartottak!
M

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2015.02.04. 21:33:12

@magyaros17: A Doberdóról jutottunk el mi is "visszafelé" a Kárpátokba az VII. hadtest ezredei ottani harcait kutatva.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása