Példázat a rossz tisztekről

2014.12.08. 11:39 :: Nagy Háború szerkesztőség

Kovács György háborús naplója – 29. rész

A saját rossz tisztek néha többet ártottak a seregnek, mint az ellenség. Legalábbis háborús mesélőnk mai történetének ez a tanulsága…
 
 
 

 

Jelentem alássan százados úrnak, az ellenség hatszoros erővel jön felénk! - így jelentett egy becsületes szakaszvezető Naranczénál [helyesen: Rarancze - a szerk.] aki tábori őrség parancsnoka volt.

Bejött jelenteni, hogy hátrább vonuljunk, mert rémséges haderővel jön az orosz. Sajnos a durva tiszt rárivallt, hogy talán már megijedtetek! Előre és támadni! - adta ki a százados a parancsot. A szakaszvezető visszafelelt neki, hogy kár lesz, mert gyengén állunk és mindnyájan itt veszünk.

 

A büszke tiszt kirántotta a Browningot és belelőtt szegény szakaszvezetőbe, azzal a mondással, hogy gyávák nem kellenek a harctéren. Nem sokára a nagy orosz haderő megtámadott bennünket és egykettőre megsemmisítette az ezredünket, alig maradtunk néhányan, akik szerencsésen elmenekültünk. Csak annak örültem, amikor menekülés közben egy árokban találtam szétroncsolt fejjel a századost. Úgy kellett neki, mert ha pár kilométerrel hátrább vonulunk a hegyek közé, akkor jobban felvehettük volna a harcot az oroszokkal, miután már jött egy jó csapat velünk szembe, akiket a mi segítségünkre küldtek Naranczé alá.

Igazán mondom, hogy sokszor a rossz tisztek miatt vesztette el a sereg a támadást és a rossz parancsnak köszönheti sok szegény katona a törött lábát és halálát. Mert nem kímélték az emberiséget csak hajtották tűzbe-vízbe, akkor is, amikor nem lett volna muszáj.

Kovács György

 

Kovács György 1875-ben a Somogy megyei Kastélyosdombón született és 1949-ben itt is hunyt el. Árva gyermekként nevelkedett, miután a szüleit korán elvesztette. Felnőtt fejjel, pásztoroktól tanult meg írní és olvasni. A háború előtt már megházasodott, egyetlen leány gyermeke, Emília 1908-ban születetett. Az első világháborút a magyar királyi pécsi 19., majd a budapesti 30. honvéd gyalogezred katonájaként szolgálta végig. Mesék az első világháborúról – forrásközlemény sorozatunknak ezt a címet is adhattuk volna. Kovács György írásai ugyanis egymásba fonódó meseszerű történetekként elevenítik meg a Nagy Háború eseményeit. Azonban csak a stílus háryjánosi, a leírt tartalom maga a háború drámai és naturális valósága, ahogy Kovács György és sok millió társa azt átélte. A napló történetéről és a forrásközlés módjáról a sorozat első részében adtunk részletesebb ismertetést.

Előző rész: Mire való a tábori őrs?
Következő rész: Gazdátlan paripa

3 komment

Címkék: kovács györgy rarancze budapesti 30–as honvéd gyalogezred pécsi 19–es honvéd gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr266966881

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Moticska Tihamér 2014.12.09. 13:19:26

Leheletnyi ellentmondást vélek felfedezni György bátya elbeszélése és a pécsi 19-es honvédek emlékalbumában, ugyanazon időszakban rögzítettek között, ami nem zárja azt, hogy Kovács honvéd által említett történet akár meg is történhetett.

Toporoutz-Rarancze-i csata 1916. január.
Harcleírás a ho. pság által a hds. psághoz:
”…
az ellenség hatalmas veszteségeket szenvedett. Csak a 19. honv. gy. e. előtt kb. 1000, a 307. szd. előtt pedig 200 orosz hulla feküdt. 555 orosz foglyot ejtettek; azonban ez a szám még emelkedőben van.

Saját veszteségeink még nincsenek megállapítva.
A csapatok erkölcsi állapota kitűnő.
Testi állapot: kifáradt.

Ha csapataim eddig dicséretre méltóak voltak, úgy ezt a mai naptól még jobban kiérdemelték. 4h 30-tól 16h-ig pihenés és tűzszünet nélkül a legerősebb tüzérségi tűzben, - amely 8h-tól 16h-ig kimondott pergőtűz volt, - csodálatraméltó bátorsággal harcoltak és kb. 16 erős orosz támadást visszavertek és minden támadás után födetlen fejjel elénekelték a Himnuszt.

Minden csapat, élükön a bátor tisztekkel, kiváltak; különösen azonban a 19., 29., 30. és 306. honvédgyalogezredek.
Ugyanez a dicséret jár a tüzérségnek.

nemes Nagy [Pál] tbk. sk.
40. h. hadosztályparancsnok.”

Konklúzió egy másik bekezdésben:
”Nem túlzóak az akkori harctéri tudósítások, amikor azt állították, hogy 1916. január 20-án a cárnak százezerrel kevesebb katonája volt, mint három héttel azelőtt.”

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2014.12.09. 23:21:33

@Moticska Tihamér: Ez szerintem egy másik időszak lehet. 1916 júniusának közepén a Bruszilov-offenzíva hatására vonul vissza a hadosztály Toporoutz és Rarance térségéből. A fenti események ekkoriban játszódhatnak.

Moticska Tihamér 2014.12.17. 21:34:36

@PintérTamás:
Igen, valószínű arról az időről lehet szó. A Luck-i áttörés a Dnyeszter mentén is éreztette hatását, ami visszavonulásba kényszeríttette az ott állásban lévő csapatainkat is. Ennek kapcsán szorultak ismét vissza déli seregeink a Kárpátok hegyeibe szoros orosz nyomon követéstől kísérve. A Pruthon történt átkelés nem került fel a katonák ”dicsőség táblájára”. Egy utólag vaklármának bizonyult eset következtében (néhány tucat randalírozó lovas kozák megjelenése a környéken) pánik tört ki, ami fejvesztett rendezetlenségbe torkollott. Gázlókat nem találván sok úszni nem tudó honvéd is nekiment az éppen áradásban lévő folyónak. Számos katona, sok puska és más hadianyag is odaveszett. A felsőbb vezetés parancsban rótta meg a csapatokat, a tisztek is kiadós ”fejmosásban” részesültek.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása